BH 2010.10.264 I. A 2002. április 1. napja előtt bűnszervezetben elkövetett, és ezen időpontot követően elbírált legalább öt évi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetében az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása - a büntetési tétel felső határának törvényben előírt kétszeresére emelkedése folytán - az elkövető számára rendszerint nem eredményezhet kedvezőbb határozatot, ezért a cselekményt az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazva kell elbírálni [Btk. 2. §, 98. § (1) bek.].

II. A büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés nem vezethet az elkövetéskori és az elbíráláskori büntetőtörvény vegyített alkalmazásához. Az elkövetéskori törvény alkalmazása esetén a kiutasítás mellékbüntetés alkalmazási feltételei is aszerint alakulnak, akkor is, ha az elbíráláskori szabályok ebben a tekintetben az elkövetőre nézve kedvezőbbek [Btk. 2. §, 61. §].

Az elsőfokú bíróság a 2004. október 1. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet emberölés bűntettének kísérletében, mint felbujtót, és 2 rendbeli bűnszervezet tagjaként folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében, mint társtettest mondta ki bűnösnek. Ezért halmazati büntetésül 8 év fegyházbüntetésre és a Magyar Köztársaság területéről történő végleges kiutasításra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, az I. r. terhelt és védője a tényállás téves megállapítása miatt az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében jelentett be fellebbezést.

A kétirányú fellebbezést elbírálva az ítélőtábla a 2006. március 29. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a végleges hatályú kiutasítás mellékbüntetést 8 évi határozott időtartamúra mérsékelte.

A másodfokú bíróság által kis mértékben kiegészített tényállás leegyszerűsített lényege a következő:

Az ukrán-izraeli kettős állampolgárságú I. r. terhelt Izraelben élt. Magyarországon sem bevándorolt, sem letelepedett státusszal nem rendelkezik.

Az I. r. terhelt az 1990-es évek elején érkezett először Magyarországra; kezdetben csak egy-két hetet töltött itt, majd tovább utazott. 1998-ban tartózkodási engedélyt kapott, de ezt követően is gyakran volt külföldön.

1997-re az I. r. terhelt a Magyarországon élő orosz-ukrán személyekből egy kb. ötven-hatvan főből álló szervezetet hozott létre, amelynek a - nyilvántartott - tagjait folyamatosan az ellenőrzése alatt tartotta. A csoport mindenki által elismert vezetője az I. r. terhelt volt; egy személyben döntött a felmerült ügyekben.

A közvetlen környezetéhez a tényállásban név szerint megjelölt személyek tartoztak, akik mint "vezetők" csak kisebb ügyekben rendelkeztek döntési kompetenciával, lényegében az I. r. terhelt beleegyezése kellett minden akcióhoz.

E "vezetői" szint alatt helyezkedtek el a "katonák" akik végrehajtották az utasításokat.

A szigorú belső szabályok szerint a tagoknak minden tevékenységükből a befolyt jövedelem 50%-át át kellett adniuk az I. r. terheltnek. A szabály megszegése azonnali megtorlást vont maga után, amelyről a tagok tudomással bírtak.

A szervezet tagjai főként védelmi pénzek beszedésével, prostitúcióval, pénzbehajtással, de magyar állampolgárok nevére ingatlan, gépkocsi vásárlással, cégalapítással is foglalkoztak.

A magyar rendőrség előtt ismert magyar szervezetekhez is kapcsolódtak, így az 1999-ben ismeretlen személyek által agyonlőtt S. Z. érdekeltségeihez is.

1997. május 9-éről 10-ére virradó éjjel az I. r. terhelt több, a szervezetéhez tartozó személy társaságában a B. egy bárban tartózkodott, amikor ott éjfél körüli időben megjelent M. A. csecsen nemzetiségű orosz állampolgár. Az I. r. terhelt úgy ítélte meg, hogy nevezett az övével ellentétes "üzleti" érdekeltséghez tartozik, ezért elhatározta, hogy embereivel elfogatja és megöleti őt. Utasította ezért a szervezet jelenlévő tagjait - a tényállásban név szerint megjelölt személyeket - hogy ejtsék foglyul, hurcolják el, majd öljék meg a sértettet.

Az utasításnak megfelelően a sértettet többen körbe vették, késekkel megfenyegették, megütötték, erőszakkal kivitték az utcára és betuszkolták egy gépkocsiba, csuklyát húztak rá, és B.-n egy családi házba szállították. A házban kezét összebilincselték, majd kisebb megszakításokkal egymást váltva órákon keresztül test-szerte ütlegelték. Közben folyamatosan szidták, közölve vele azt is, hogy az I. r. terhelt parancsára minden csecsent meg kell ölniük.

A hajnali órákban odahívták két - a tényállásban szintén név szerint megjelölt - társukat, akik átvették az összevert, vérző, már magatehetetlen sértettet és őt egy erdős területre vitték, hogy ott végezzenek vele.

Odaérve az őt kísérő két elkövető késsel és két oldalról egyszerre a sértett testébe szúrt. Ezután még többször is megszúrták - összességében tíz szúrást adtak le - míg nem a sértett a földre rogyott, és halottnak tettette magát. Ekkor abbahagyták a bántalmazását.

Nem sokkal később a sértettet arra járó személyek megtalálták. Közvetlen életveszélyes állapotban volt, amikor kórházba került; életét csak a kellő időben történt orvosi beavatkozás mentette meg.

A B.-n lévő diszkót 1999-ben a C. N. C. Kft. üzemeltette, amelynek társtulajdonosa és ügyvezetője B. T. sértett volt; de 33%-ban tulajdonosa volt a kft.-nek a már korábban említett S. Z. is.

S. Z. 1998-tól havonta 500 000 forint "védelmi pénz" megfizetését követelte B. T.-tól a diszkó bevételéből függetlenül a bevétel nagyságától. S. Z. - utalva az az éjszakai életben akkortájt történt erőszakos bűncselekményekre, valamint arra, hogy ő maga mögött tudja "erőháttérként" az I. r. terhelt által irányított bűnszervezetet, az "ukrán maffia" vezetőjét, a jó barátját - konkrét erőszak és direkt fenyegetés alkalmazása nélkül is elérte, hogy B. T. és tulajdonostársai félelmükben beleegyeztek a védelmi pénz kifizetésébe.

S. Z. az így kapott védelmi pénzből rendszeresen juttatott az I. r. terheltnek.

S. Z. halála után - 1999 áprilisát követő időben - az I. r. terhelt egy találkozóra rendelte B. T.-t, ahol közölte vele, mivel S. Z. neki dolgozott, ő örökli üzleti érdekeltségeit, ezért a S. Z.-nek korábban járó védelmi pénzt ezentúl közvetlenül neki kell fizetniük. B. T. S. Z.-vel fennálló kapcsolatából adódóan már ismerte az I. r. terhelt szervezetének hatalmát. Tudta, ha nem teljesíti a követelést, akkor elveszíti az üzletét, mert az I. r. terhelt akár erőszakkal is átveszi a diszkó működtetését. Beleegyezett abba, hogy a havi 500 000 forintot ezentúl az I. r. terheltnek fogják fizetni.

Ezt követően a havonta esedékes összeget vagy maga az I. r. terhelt, vagy a bizalmi poszton lévő emberei vették át.

Az I. r. terhelt azt is megkövetelte, hogy a védelmi pénz egy részét formálisan az I. r. terhelt által vezetett - de más személy lakására bejelentett - A. I. Kft. bankszámlájára utalják át amiatt, hogy az egyébként valós gazdasági tevékenységet nem végző cég számláján legálisnak látszó forgalmat tudjanak kimutatni.

Annak érdekében, hogy a diszkó gazdasági működését minél jobban átlássa, az I. r. terhelt utasítására az ügy IV. r. terheltje 1999. év második felétől ott rendszeresen megjelent; ellenőrizte a forgalmat, elszámoltatta az alkalmazottakat. Továbbá B. T.-nak üzletvezetőként alkalmaznia kellett ott az I. r. terhelt egyik bizalmi emberét is. Részben erre is visszavezethetően a diszkó forgalma jelentősen lecsökkent; 2000 júniusában felszámolási eljárás indult a B. T. ügyvezetése alatt álló kft. ellen. Ettől kezdve a szórakozóhelyet a V. I. által vezetett C. Vagyonkezelő Kft. működtette, amelybe résztulajdonosként egy másik kft. révén B. T. is belépett.