A Debreceni Ítélőtábla Pf.20205/2015/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 95. §, 206. §, 220. §, 235. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 217. §, 236. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 47. §, 210. §, 213. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.205/2015/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla Dr. Karkosák Balázs ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű és II.rendű felperes neve II. rendű (mindketten: cím) felpereseknek - Dr. ... jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a gazdasági társaság megbízásából Dr. ... felszámolóbiztos (cím) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 5.P.20.904/2014/16. számú ítélete ellen a felperesek által 18. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű alperesnek 15 nap alatt 100 000 (Egyszázezer) forint fellebbezési költséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az I. rendű alperes (a szerződéskötéskor I.r. alperes régi neve) és a II. rendű alperes által 2010. május 28-án kötött hitelszerződés (Széchenyi Kártya konstrukcióhoz) alapján az I. rendű alperes 20 000 000 forint hitelkeretet tartott a II. rendű alperes rendelkezésére. A szerződés hatályba lépésének feltétele volt a kölcsön visszafizetésének biztosítékaként az I. rendű alperes és a gazdasági társaság2 között a készfizető kezességvállalási szerződés hatályba lépése, valamint magánszemély készfizető kezességvállalása. A kölcsön kamatlába: a mindenkor érvényes referencia kamatláb évi 4% kamatfelárral emelt mértéke. A kamattámogatás miatt 10 000 000 forintig a kamat évi 8,26%, az éves hiteldíj 9,06%, afelett 9,26% illetve 10,06% volt.

A szerződés szerint az I. rendű alperes a hitelkeretet az aktuális Hirdetmény szerinti kártyadíjjal, valamint a gazdasági társaság2 aktuális Hirdetménye szerinti garanciadíjjal is megterheli.

A II. rendű alperesnek a hiteltartozása és járuléka erejéig készfizető kezességet a felperesek vállaltak.

A felperesek a keresetükben az alperesek 2010. május 28-án kötött szerződése érvénytelenségének a megállapítását kérték. Hivatkozásuk szerint az I. rendű alperes nevében a szerződést aláíró személyek nem rendelkeztek képviseleti jogosultsággal, a bank által kikötött egyoldalú szerződésmódosítás joga és a felmondással kapcsolatos kikötések tisztességtelenek, a garancia- és a kártyadíjra vonatkozó szerződéses rendelkezések jogszabályba ütköznek.

Az I. rendű alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

A II. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, a felpereseket egyetemlegesen kötelezte az I. rendű alperes részére 300 000 forint perköltség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában a felperesek kereshetőségi jogáról a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 272. §-ának (1), a 273. §-ának (1) bekezdése felhívásával foglalt állást.

A Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 47. § (1)-(2) bekezdése, a 210. §-ának (1) bekezdése felhívásával megállapította, hogy a hitelszerződés megfelelő alakban, írásban jött létre. A Ptk. 219. §-ának (1)-(2) bekezdése, a 222. §-a és a 223. §-ának (1) bekezdése, a Hpt. 47. §-ának (1)-(2) bekezdése felhívásával megállapította azt is, hogy a szerződés megkötésére az I. rendű alperes képviseletében eljárt P. T. fiókvezető és R. Z. fiókvezető-helyettes meghatalmazással bírt.

Rámutatott arra, hogy a kereset jogi indokául felhozott Hpt. 210. §-ának (3)- (4) bekezdése fogyasztóval kötött kölcsönszerződésre vonatkozik, a Hpt. 2. számú mellékletének III. 4. pontja szerint fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. A hitelszerződést adósként kötő II. rendű alperes gazdasági társaság, következésképpen a Hpt. 210. § (3)-(4) bekezdései a hitelszerződésre nem vonatkoznak. Emiatt mellőzte a bank részére egyoldalú szerződésmódosítást engedő szerződéses rendelkezés kapcsán a Hpt. 210. § (3)-(4) bekezdéseiben foglalt követelményeknek való megfelelés vizsgálatát.

A hitelszerződés fogyasztói jellege hiányában ítélte alaptalannak ugyanezen és a hitelszerződés felmondásával kapcsolatos szerződéses kikötés - a felmondással azonnal és egy összegben esedékessé válik az adós kölcsönszerződésből eredő összes fizetési kötelezettsége (8.10. pont) - tisztességtelen voltát állító felperesi hivatkozást is.

Az elsőfokú bíróság további indokai szerint a Ptk. 209/A. §-ának (1) bekezdése alapján az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja, míg a (2) bekezdése szerint a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A Ptk. 236. §-ának (1) bekezdése alapján a megtámadás joga határidőhöz kötött, a 234. §-ának (1) bekezdése szerint a tisztességtelenség miatti érvénytelenségre határidő nélkül csak fogyasztói szerződés esetén lehet hivatkozni.

A bank a hitelszerződés szerint az ún. rulírozó hitelkeretet a II. rendű alperes adós üzleti működéséhez kapcsolódóan tartja rendelkezésre. A szerződés a Ptk. 685. § e) pontja szerint nem fogyasztói szerződés, az adós a Ptk. 685. § d) pontja értelmében nem fogyasztó, ezért a Ptk. 209/A. §-ának (1) bekezdéséből következően a tisztességtelen kikötések megtámadhatóak, és nem semmisek.

A megtámadás határidejének eltelte miatt az elsőfokú bíróság e kikötések tisztességtelenségét érdemben nem vizsgálta. Indokai szerint a megtámadás a Ptk. 236. § (1) bekezdés c) pontja alapján 2011. május 31-én kezdődött egy éves határideje a keresetlevél 2014. március 19-én történt előterjesztésekor már eltelt. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesek a Ptk. 236. § (3) bekezdéséből következően elévülési jellegű megtámadási határidő kapcsán a határidő nyugvását, vagy megszakadását nem bizonyították. Az I. rendű felperes nem igazolt olyan egészségi állapotot, amely őt a szerződés határidőben történő megtámadására képtelenné tette, vagy a határidő nyugvására vezethetett. A 2012. július 10-ét követően keletkezett ambuláns lapokkal igazolt kezelések idején a megtámadási határidő már eltelt. A megtámadás nyugvásának szempontjából releváns időszakra vonatkozóan orvosi dokumentum hiányában a felperesek azon bizonyítási indítványát, amely az egészségi állapot házi orvos általi magyarázatára irányult, mint szükségtelent, a Pp. 3. § (4) bekezdés alapján mellőzte. A jognyilatkozat megtételének akadálya, az elévülés nyugvásának elfogadható indoka nem lehetett az sem, hogy a II. rendű felperes a cégügyekkel nem foglalkozott, az I. rendű felperest ápolta, és négy gyermeküket nevelte.