BH 2002.6.229 Az élettársi kapcsolat fennállása alatt vásárolt ingatlannak az ingatlan-nyilvántartásba egyenlő arányban történt bejegyzése esetén a szerződés megtámadása nélkül lehet az eltérő szerzési arányra hivatkozással közös vagyon megosztása iránti igényt érvényesíteni [Ptk. 578/G. § (1) bek., 200. § (1) bek., 207. § (2) bek., 216. § (1) bek., 32/1969. (IX. 30.) Korm. r. 5. § (1) bek. a) és c) pont, 8. § (3) bek., 16/1969. (IX. 30.) ÉVM-PM-MÉM r. 7. § (1) bek., 11. §].

Az elsőfokú bíróság a részítéletével megállapította, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől eltérően a perbeli ingatlanból az egészhez viszonyítva a felperest 85/100, az alperest pedig 15/100 tulajdoni illetőség tulajdonjoga illeti meg vétel jogcímén, és elrendelte a földhivatal megkeresését a felperes II/2. és az alperes II/3. sorszám alatt bejegyzett tulajdoni illetőségének a részítélet alapján történő módosítása végett.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek 1990. májusától 1992. karácsonyáig, majd 1994. májusától 1996. június 5-ig élettársként éltek együtt. Az együttélést a felperes kizárólagos tulajdonában álló házas ingatlanban kezdték meg, amelynek tulajdonjogát a felperes a Polgármesteri Hivatal 1991. május 13-án kelt határozatával jóváhagyott csereszerződéssel az önkormányzati tulajdonú lakás bérleti jogára cserélte el. Az önkormányzati bérlakásba a felek 1991. április 19-én együtt költöztek be, majd azt a városi önkormányzattól az 1991. december 4-én kelt adásvételi szerződéssel egymás közt egyenlő - 1/2-1/2 - arányban megvásárolták. Az adásvételi szerződés szerint a lakásingatlan forgalmi értéke 1 270 000 forint volt, amelynek alapulvételével a bentlakó bérlőt terhelő kedvezményes vételár 190 500 forintban került meghatározásra; a vételár egyösszegű kifizetése esetére pedig az eladó további 68 580 forint engedményt biztosított a vevő részére, amelynek a levonása után az engedménnyel csökkentett kedvezményes vételár 121 980 forint volt. Ezt az összeget 1991. december 5-én a felperes egy összegben fizette ki az eladó megbízottjának úgy, hogy annak kifizetéséhez teljes egészében az alperes szülei által átadott készpénzt használta fel, amelyet a szülők azzal a feltétellel biztosítottak, hogy az alperes az ingatlanon maga is tulajdonjogot szerezzen.

A felperes keresetében a lakásingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy az ingatlan kizárólagos tulajdona őt illeti meg, mert a vételárat teljes egészében ő maga fizette ki. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult annak megállapítása mellett, hogy az ingatlan az ő kizárólagos tulajdonát képezi, mert annak vételárát a szülei bocsátották a felek rendelkezésére. Viszontkeresetet terjesztett elő a felperes arra való kötelezése iránt, hogy 1996. július 8. napjától kezdődően fizessen meg neki havi 5000 forint többlethasználati díjat.

Az elsőfokú bíróság a tulajdonjog megállapítására irányuló kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem tárgyában részítélettel döntött, mert álláspontja szerint a közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereset és a többlethasználati díj fizetésére irányuló viszontkereset csak a tulajdoni viszonyok jogerős elbírálása után dönthető el. A keresetnek részben helyt adó döntését azzal indokolta, hogy a perbeli ingatlannak az adásvételi szerződésben meghatározott 121 980 forintos vételárát teljes egészében az alperes szülei fizették ugyan ki, ezen az áron azonban az alperes az egész ingatlan tulajdonjogát nem szerezhette volna meg, mert nem ő, hanem a felperes volt a lakás bérlője, a kedvezményes vételáron történő vétel lehetősége pedig csak a lakás bérlőjét illette meg. Tényként állapította meg, hogy az élettársi kapcsolat tartama alatt a felek jövedelme közel azonos mértékű volt ugyan, a perbeli ingatlan tulajdonjogának a megszerzéséhez azonban eltérő mértékben járultak hozzá. A felperes hozzájárulásaként számolta el a szerződésben meghatározott - 10%-kal nem csökkentett - 190 500 forintos vételár és az ingatlan 1 270 000 forintos tényleges forgalmi értéke közötti különbözetet, mint a felperest megillető vagyoni értékű jog: a kizárólagos bérleti jog értékét (LB. Pfv.I.22.948/96., BH 1997/9/443.), míg az alperes hozzájárulásaként vette figyelembe a 190 500 forintos vételárat, tekintettel arra, hogy az ő egyösszegű fizetése esetére illette csak meg a vevőket a szerződésben biztosított vételárengedmény. Mindezekre figyelemmel a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése alapján a perbeli ingatlanból a felperest megillető tulajdoni hányadot 85/100, az alperest megillető tulajdoni hányadot pedig 15/100 részben állapította meg.

Az elsőfokú részítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta, és a felperesnek a közös tulajdon hányadainak megváltoztatása iránt előterjesztett keresetét elutasította.

A másodfokú részítélet indokolása szerint alappal hivatkozott az alperes a fellebbezésében arra, hogy a perbeli jogvita elbírálásakor nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy az adásvételi szerződés alapján a peres felek az ingatlan-nyilvántartás szerint egyenlő arányú közös tulajdont szereztek, és e szerződéses jognyilatkozatát a felperes nem is támadta meg. Kétségtelen, hogy a vételre a felek élettársi együttélése alatt került sor, és a szerzésben mindkét fél részéről megállapítható "közreműködés", e közreműködés arányának viszont a szerződésben foglalt jognyilatkozatok, valamint az egyenlő mértékű tulajdonszerzés miatt nincs jelentősége. Tény ugyan, hogy a vételi jog a felperest illette meg, annak gyakorlását azonban az adásvételi szerződéssel - a felek egymás közötti viszonyában - ráutaló magatartással részben az alperesnek engedte át. Téves jogi álláspontot foglalt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor az élettársi közös vagyon feltárása, illetve megosztása nélkül, a részítéletével lényegében módosította az adásvételi szerződés tartalmát, illetőleg az annak alapján bekövetkezett tulajdonszerzés arányait.

A jogerős részítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság részítéletének a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság részítéletének a hatályban tartása iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős részítélet sérti a Magyar Köztársaság Alkotmánya 13. §-ának (1) bekezdésében és a Ptk. 578. §-nak (1) bekezdésében foglaltakat, mert nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a lakásingatlan tulajdonjogának a megszerzéséhez milyen arányban járult hozzá az alperesi szülők által biztosított kedvezményes vételár, valamint a különvagyonát képező lakóházingatlan ellenértékeként megszerzett bérleti jognak mint vagyoni értékű jognak az értéke.