BH 2023.12.307 A munkavállaló azt a kárt köteles megtéríteni, amelynek bekövetkezésével a károkozás idején számolhatott. Nem állapítható meg ezért a munkavállaló szándékosan okozott kárért a felelőssége, ha előzetes tájékozódás után meghozott intézkedését a bíróság utóbb jogellenesnek minősítette és a munkáltatónak ez alapján fizetési kötelezettsége keletkezett [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 179. § (1)-(3) bek.].

Pertörténet:

Debreceni Törvényszék M.70174/2021/19., Debreceni Ítélőtábla Mf.50048/2022/6., Kúria Mfv.10058/2023/4. (*BH 2023.12.307*), Kúria Mfv.10058/2023/7.

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes önkormányzati fenntartású önálló költségvetéssel és önálló jogi személyiséggel rendelkező költségvetési szerv.

[2] A felepressel 2021. szeptember 24-től közalkalmazotti jogviszonyban álló alperes 2017. szeptember 1-jétől magasabb vezetői megbízás keretében látta el az intézményvezetői feladatokat. Ezen időponttól kezdődően munkáltatói jogkörgyakorló volt.

[3] A felperesnél az intézményvezetői feladatokat 2017. augusztus 31-ig P. L. végezte, aki a 2017-2018. nevelési évben óvodapedagógusként egy másik tagóvodában látta el munkáját.

[4] 2018. augusztus 28-án az alperes munkáltatói jogkörgyakorlóként arra kérte P. L.-t, hogy a kinevezését közös megegyezéssel módosítsák a munkavégzési helyet illetően, azaz a következő nevelési évben a M. Tagóvodájában végezzen munkát. Ettől P. L. elzárkózott.

[5] A felperes intézmény, mint munkáltató 2018. szeptember 3-án adta postára a 2018. szeptember 1-re dátumozott, alperes által aláírt "kinevezés módosítás a közalkalmazotti jogviszonyban" és az "adatfelvételi lap módosítása" elnevezésű okiratokat, valamint a munkaköri leírást. Ez P. L. munkavégzési helyeként már a M. Tagóvodát tüntette fel.

[6] P. L. 2018. szeptember 5-én kelt válaszlevelében a munkáltatói iratokat a kinevezés módosítására tett ajánlatnak tekintve rögzítette, hogy azt nem fogadja el. Ezt követően a felek között további egyeztetések történtek, amelyek eredményre nem vezettek.

[7] 2018. október 9-én az alperes, mint a felperes intézmény vezetője írásban tájékoztatta P. L.-t arról, hogy a kinevezésének módosításához a szakmai feladatok miatti észszerű döntése vezetett, amelynek értelmében 2018. szeptember 1-től munkavégzési helye a Tagóvoda.

[8] P. L. 2018. október 12-én közölt rendkívüli lemondással szüntette meg jogviszonyát. Ennek indokolása szerint számára 2018. október 9-én kelt levélből vált egyértelművé, hogy az alperes egyoldalúan módosította a kinevezését, ami jogellenesnek minősült. Ezért a 2018. november 20-án előterjesztett keresetében 16 havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítést és 8 havi távolléti díjnak megfelelő összegű felmentési időre járó illetmény megfizetését igényelte.

[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság P. L. keresetét ítéletével elutasította. A fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével a rendkívüli lemondás jogszerűségének jogkövetkezményeként kötelezte a munkáltatót, hogy fizessen meg P. L.-nek 8 422 400 forint végkielégítést és 4 211 200 forint felmentési időre járó távolléti díjat ezen összegek kamatával.

[10] A Kúria 2020. szeptember 16-án kelt Mfv.X.10.058/2020/5. számú ítéletével a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Ennek kapcsán a felperes 2020. december 8-án megfizetett P. L. részére összesen 13 566 764 forint összeget végkielégítés, távolléti díj, ezek kamatai és perköltség jogcímén.

[11] P. Városi Önkormányzat képviselő testülete önkormányzati testületi határozatával a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 23. § (5) bekezdése alapján az alperes magasabb vezetői megbízását 2021. június 3-ával visszavonta, július 2-án kelt írásbeli felszólító levelében pedig 13 566 764 forint kártérítés megfizetésére szólította fel.

[12] Az alperes 2021. július 14-én kelt válaszlevelében tájékoztatta a felperest, hogy a felszólító levelet jogellenesnek tekinti.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[13] A felperes keresetében 13 566 764 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest annak kamatával. Keresetét a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 179. §-ára, valamint az Mt. 179. § (5) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 177. §-ára, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:518-534. §-ára, valamint a 6:48. §-ára alapította.

[14] A felperes az alperes lényeges és szándékos kötelezettségszegését abban látta, hogy P. L. közalkalmazotti kinevezését a munkavégzés helye tekintetében az érintett fél többszöri tiltakozása és az Mt. 58. §-ának kógens rendelkezése ellenére nem az intézményvezetőtől általában elvárható szakértelemmel, gondossággal végezte. Az alperes kötelezettségszegése szándékos, ezért a teljes kárt kell megtérítenie. Amennyiben a kötelezettségszegés csak gondatlannak minősülne, úgy a Kjt. 82. § (1) bekezdése alapján mint magasabb vezető a vezetői tevékenység keretében gondatlanul okozott kárért is teljes mértékben felel.

[15] Állította, hogy P. L. kinevezésének egyoldalú módosítása az alperes egyedüli, bosszú által vezérelt döntése volt, valamint azt is, hogy az alperes által megjelölt személyek, akikkel állítása szerint a döntést megelőzően egyeztetett, nem voltak az alperes utasítási jogkörrel rendelkező felettesei.

[16] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint P L. közalkalmazotti kinevezésének módosítása nem egyedüli döntése volt, az önkormányzat részéről volt politikai szándék erre. Erre figyelemmel a polgármesterrel, a jegyzővel, az aljegyzővel, az oktatási bizottság elnökével, valamint az intézményfelelőssel is egyeztetett, továbbá ügyvédi segítséget is igénybe vett.

Az első- és a másodfokú bíróság ítélete

[17] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította.

[18] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (továbbiakban: Mötv.) 41. § (6)-(7) bekezdésére, 42. § ára, a Kjt. 1. § (1) bekezdésére, 2. § (3) bekezdésére, 3. § (2) bekezdésére, a 23. § (1)-(3) bekezdéseire, (5) bekezdésére, valamint a Kjt. 82. § (1) bekezdésére és a Ptk. 6:11. § (1), 6:17. § rendelkezéseire.

[19] Az elsőfokú ítélet szerint a felperes és az alperes között fennállt közalkalmazotti jogviszonyon túl az alperes magasabb vezetői megbízása alapján a munkáltatói jogkör gyakorlójának is minősült, akinek tevékenysége a munkáltató és a munkavállaló P. L. viszonylatában a munkáltató magatartásának, cselekvésének minősült.

[20] A Kúria alapperben született és felhívott ítéletének [31] bekezdésében írt indokolásában nem a jelen per alperese, hanem a munkáltató szándékos és lényeges kötelezettségszegésére utalt. Így téves az a jelen perben kifejtett felperesi álláspont, miszerint a Kúria ítélete alapján igazolt, hogy az alperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegte.

[21] A felperes által csatolt kifizetési dokumentáció alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az alapperben P. L. javára megítélt kártérítési összeget teljes egészében a felperes fizette, a kifizető/károsulti minőség szempontjából annak a körülménynek nincs jelentősége, hogy az önkormányzati alapítású és fenntartású felperes költségvetését a fenntartó önkormányzat pótfinanszírozás keretében kiegészítette.