BH 2017.12.411 Amennyiben a felek az adott jogviszonyból származó jogvitáik rendezésére a Választottbíróság eljárását kötik ki, ez a kikötés a szerződés megszűnését követően keletkezett jogvitákra is kiterjed. Az elévülési határidő kezdő időpontja meghatározásának jogszerűsége a közrendbe ütközésre hivatkozással nem vizsgálható [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (1) bek. d) pont, (2) bek. b) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek között 2005-től kezdődően létrejött szerződésekben az alperes vállalta, hogy a szerződésekben meghatározott szolgáltatásokat, termékeket közvetíti és ügyfélszolgálati tevékenységet végez a felperes meglévő és leendő előfizetői részére. Megállapodásuknak megfelelően az alperes több vidéki városban üzlethelyiséget tartott fenn, tevékenységéért jutalékra tarthatott igényt az ügynöki szerződésekben és a felperes jutalékrendszerében meghatározott módon. A felek a szerződésben jogvitáik rendezésére alávetették magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság kizárólagos eljárásának.

[2] 2011. október 28-án a felek között újabb ügynöki szerződés jött létre. A szerződés 19.7. pontja - többek között - a következőket tartalmazta: "A Felek jelen Szerződéssel létrehozott jogviszonyára a magyar jog szabályai az irányadóak. Amennyiben a felek vitás kérdéseiket rövid úton megállapodással rendezni nem tudják, jogvitáik rendezésére alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett működő Állandó Választottbíróság kizárólagos eljárásának."

[3] A szerződést a felperes rendes felmondással felmondta, a felek között a szerződés 2012. május 24-én megszűnt.

[4] Az alperes 2012. július 21-én kelt levelében az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Küsztv.) 18. §-ára utalással 100 000 000 Ft összegű kiegyenlítést kért a felperestől, amelyet az elutasított.

A választottbírósági eljárás

[5] Az alperes (a továbbiakban: választottbírósági felperes) 2014. december 8-án keresetet terjesztett elő a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt a felperes (a továbbiakban: választottbírósági alperes) ellen, amelyben a választottbírósági alperest kérte kötelezni kiegyenlítés címén 30 000 000 Ft megfizetésére a Küsztv. 18. §-a alapján.

Állította, hogy a határozott időre szóló ügynöki szerződésekkel folyamatos kereskedelmi ügynöki te­vékenységet végzett a választottbírósági alperes részére.

[6] A választottbírósági alperes elsődlegesen hatásköri kifogást terjesztett elő, nem ismerte el a Választottbíróság hatáskörét. Kérte, hogy a Választottbíróság állapítsa meg hatáskörének hiányát és a kifogást a Választottbíróság Eljárási Szabályzata 1. § (9) bekezdése alapján előzetes kérdésként külön bírálja el. A választottbírósági első tárgyaláson (2015. május 13.) a kifogását fenntartotta. A választottbírósági felperes kérte a hatásköri kifogás elutasítását.

A választottbírósági alperes írásbeli ellenkérelmében érdemben a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a kiegyenlítés iránti igény kizárólag az utolsó ügynöki szerződés tekintetében értelmezhető. Minden korábbi ügynöki szerződés esetében - miután azok megszűnését követően a választottbírósági felperes részéről kiegyenlítési igény 1 éven belül nem került benyújtásra - a kiegyenlítéshez való joga már elévült.

A választottbírósági felperes keresetét összegszerűségében is vitatta, s hangsúlyozta, hogy a szerződésben kikötött jutalékrendszer sajátosságaira tekintettel kiegyenlítés a választottbírósági felperes részére nem jár.

[7] Az első választottbírósági tárgyalást követően a választottbírósági felperes a keresetét módosította, a követelt összeget 100 000 000 Ft-ra felemelte. A választottbírósági alperes válasziratában fenntartotta hatásköri kifogását és érdemi védekezését. Álláspontja szerint a Küsztv. 18. §-a szerinti kiegyenlítés feltételei nem állnak fenn, a választottbírósági felperes kalkulációja téves, a kereset felemelését semmivel sem támasztotta alá, azt nem indokolta.

[8] A 2015. június 16-án tartott második választottbírósági tárgyaláson a felek kifejtették álláspontjukat, majd a Választottbíróság a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította és a tárgyalást berekesztette.

A Választottbíróság ítélete

[9] 2015. június 30-án a Választottbíróság ítéletében a választottbírósági alperes hatásköri kifogását elutasította, és kötelezte, hogy fizessen meg a választottbíró­sági felperesnek 55 000 000 Ft-ot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, s rendelkezett az eljárás költségeiről.

A hatásköri kifogást nem tartotta alaposnak. Kifejtette, a választottbírósági kikötés szövegének értelmezésével nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a választottbírósági hatáskör csak a szerződés hatálya alatt keletkezett jogvitákra terjedne ki. A kiegyenlítés az ügynöki szerződéstől elválaszthatatlan jogintézmény, ezért szabályozza azt az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre kiterjedő hatályú Küsztv. 18. §-a. A kiegyenlítés az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén a szerződés megszűnése esetében követelhető. A szerződés megszűnése a szerződés szerves létszakasza. A szerződés megszűnése vagy a megszüntetése tipikusan elszámolással, a megszűnéssel összefüggő igények rendezésével jár. A jelen jogvita a felek közötti szerződéssel létrehozott jogviszonyból, annak megszűnésével összefüggésben merült fel, ezért a kifogást elutasította.

[10] A Választottbíróság a keresetet részben alaposnak találta. Úgy ítélte meg, hogy a választottbírósági felperes megalapozottan követelhet a választottbírósági alperestől kiegyenlítést, azonban az összeget eltúlzottnak találta. A felek között a jogviszony több mint 6 évig folyamatosan fennállt, közömbös, hogy egy határozatlan időre, vagy több, egymást követő határozott időre kötött szerződés jelenti-e a jogviszony alapját.

A kiegyenlítés megfizetését azért tartotta méltányosnak, mert a felek között igen hosszú folyamatos szerződéses kapcsolat állt fenn, és a felperest a korábbiaknál hosszabb, 3 évre kötött egyedi szerződés fél év eltelte utáni megszűnése hátrányosan érintette. Az alperes jogvesztő határidőre történt hivatkozását nem találta alaposnak, mivel a felek közötti ügynöki megbízási jogviszony folyamatos volt.

A választottbírósági felperes számításait azonban tévesnek találta, a felemelt követelését pedig ettől eltekintve is jelentősen eltúlzottnak.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[11] A választottbírósági alperes (a továbbiakban: felperes) a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti keresetében az alábbiakat adta elő:

Elsődlegesen kérte, hogy a bíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdés d) pontja alapján érvénytelenítse a választottbíróság ítéletét, mert azt olyan ügyben hozták, amelyre a választottbírósági szerződés rendelkezései nem terjednek ki. Álláspontja szerint a választottbírósági szerződést csak a szerződéses jogviszonyra kell alkalmazni, az azokból eredő jogvitákra állt fenn a választottbíróság hatásköre.