BH+ 2011.6.253 Csökkentett mértékű többlethasználati díjat köteles fizetni az a volt házastárs, aki a bontóperben kötött egyezség alapján a felek közös tulajdonában lévő lakást kizárólagosan, de e közös kiskorú gyermekkel együtt használja [Csjt. 31. §, Ptk. 99. §, 141. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes házastársak voltak. A házasságukat a városi bíróság a 2006. június 20-án jogerőre emelkedett P.21.028/2005/37. sorszámú ítéletével felbontotta, az 1995. május 30-án született M., valamint az 1998. december 22-én született T. utónevű közös kiskorú gyermekeiket a jelen per I. r. alperesénél helyezte és a felperest a fentebb nevezett gyermekek után gyermektartásdíj fizetésére kötelezte az I. r. alperes javára. Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a volt házasfelek házassági életközössége 2004. decemberében végleg megszakadt.

A bontóperben a bíróság a 2006. május 22-én kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett P.21.028/2005/35. számú végzésével olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá a volt házasfelek között, amely szerint a közös tulajdonukban álló D., K. u. 38/C. szám alatti utolsó közös lakásukat 8 napig megosztva használják akként, hogy ezalatt az idő alatt a felperes a lakás nagyobbik, az I. r. alperes pedig a lakás kisebbik lakószobájának a kizárólagos használatára jogosult, a lakás többi helyiségének a közös használata mellett. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy 2006. május 2-tól számított 8 napon belül, de legkésőbb 2006. május 10-ig az utolsó közös lakást elhagyja és lakáshasználati jog ellenértékére nem tart igényt.

Az utolsó közös lakást a felperes - a felek egyező nyilatkozata alapján - 2006. május 28-án hagyta el, és az említett időpont óta az ingatlan az I. r. alperes és a közös gyermekek kizárólagos használatában áll.

A volt házasfelek közös lakása a d.-i 33358/10. hrsz.-ú 300 m2 területű saját használatú út megnevezésű, valamint a d.-i 33358/11. hrsz.-ú 861 m2 területű lakóház udvar megnevezésű ténylegesen a D., K. u. 38/C. szám alatt található családi házas ingatlanban volt, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint az egészhez viszonyított 1/2-1/2 arányú közös tulajdonában áll ugyan, a volt házasfelek tényleges tulajdoni hányadai azonban - a jelen perben hozott jogerős ítélet rendelkezése szerint - a nyilvántartott tulajdoni arányoktól eltérnek.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a d.-i 33358/11. és 33358/10. hrsz.-ú ingatlanok - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett 1/2-1/2 aránytól eltérően - a reá nézve kedvezőbb 18/22-4/22 arányban képezik a volt házasfelek közös tulajdonát. Kérte továbbá a volt házasfelek közös ingó vagyonának a megosztását és - egyebek mellett - az I. r. alperes arra való kötelezését, hogy 2006. június hó 1. napjától kezdődően fizessen meg neki - a tényleges tulajdoni arányok figyelembe vételével - havi 40 000 forint többlethasználati díjat.

Az I. r. alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

A II. és III. r. alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a D., K. u 38/C. szám alatt, két helyrajzi számon található ingatlanok 11720/19129 részben a felperes, 7409/19129 részben az I. r. alperes tulajdonát képezik, és kötelezte az I. r. alperest az ítélet rendelkező részében tételesen felsorolt közös ingóságok felperesnek való kiadására, valamint arra, hogy fizessen meg a felperesnek ingatlan többlethasználati díjként 1 087 098 forintot és 2009. június 1. napjától kezdődően a közös tulajdon megszüntetéséig havi 36.270 forintot, a felperest pedig arra, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 294 961 forint értékkülönbözetet, míg - egyéb rendelkezések mellett - ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a perrel felmerült költségeiket a peres felek maguk kötelesek viselni.

Az ítéletének indokolása szerint a házastársak közös tulajdonában, vagy a lakás elhagyására kötelezett házastárs kizárólagos tulajdonában lévő lakás esetén, a birtoklás, a tényleges használat jogának a részben tulajdonos, illetve a nem tulajdonos házastárs részére történő biztosítása nem jelenti a másik házastárs tulajdonjogból eredő valamennyi jogosítványának megszűnését. A Ptk. 99. §-a a tulajdonost a dologból folyó hasznok szedésére is feljogosítja. Ez a jogosultság közös tulajdon esetén, tulajdoni hányada arányában a társtulajdonost is megilleti, mint ahogy ebben az arányban terhelik őt a dolgok fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek és viseli a kárveszélyt (Ptk. 141. §-a).

A lakásból távozó házastárs használati jogának megszűnése tehát a hasznokban való részesedés arányán nem változtat és ezért elköltözését követően a lakásban maradó házastársától a kizárólagos, illetőleg a tulajdoni hányadát meghaladó használatért pénzbeli értéket (használati díjat, többlethasználati díjat) követelhet. (Legfelsőbb Bíróság PK 8. számú állásfoglalás).

A többlethasználati díj fizetési kötelezettség fennállása akkor sem kizárt, ha a kizárólagos vagy tulajdoni hányadot meghaladó használat a házastársak megállapodásán alapul, de ilyen esetben vizsgálni kell a bíróságnak azt, hogy a megállapodás akár ráutaló magatartással (Ptk. 216. §) nem terjedt-e ki a használati díj mellőzésére.

A többlethasználati díj fizetési kötelezettség kezdő időpontja az a nap, amikor a házastárs a közös lakásnak a tulajdoni hányadát meghaladó részét birtokba vette (BH 1993/9/553).

A lakás használatára és térítésre korábban igényt nem tartó házastárs, azonban nem követelhet az elévülési időn belül sem, visszamenőlegesen használati díjat a bentlakótól, hanem csak attól az időponttól léphet fel ilyen igénnyel, amikor a volt házastársát arra kifejezetten felszólította, illetőleg felszólítás hiányában igényét keresettel érvényesítette (LB Pfv.II.23.781/1997.).

A többlethasználati díj mértékének meghatározásakor,

nem csupán a helyben szokásos lakbéreket, hanem a lakrészek kiegészítő létesítmények, valamint a beépítetlen telekrészek használati viszonyait jövedelmezőségét is figyelembe kell venni (LB Pfv.II.20.987/1998.).

A díj mértékénél értékelés körébe kell venni, ha a házastárs a nála elhelyezett kiskorú gyermekre tekintettel kapott többlethasználatot, vagy kizárólagos használatot (BH 1992/4/237).

Nem a bejegyzett, hanem a tényleges tulajdoni hányadok alapján köteles használati díjat fizetni az a volt házastárs, akinek az ingatlanban különvagyona van (LB Pfv.II.22972/1998).

Ha a bíróság a közös vagyon és a különvagyon vegyülésére tekintettel az ingatlan tulajdoni arányait módosítja, a többlethasználati díj összegének is a módosított tulajdoni hányadokhoz kell igazodnia (LB Pfv.II.20.507/1997).

A feleknek a 2006. május 2-án tartott tárgyaláson kötött részegyezségéből az állapítható meg, hogy a felperes a lakáshasználati jog ellenértékének megfizetéséről mondott le, de nem értelmezhető úgy a felek egyezsége, hogy azzal, hogy a felperes átadta az utolsó közös lakás használatát az 1. r. alperes és a kiskorú gyermekek részére, a többlethasználati díj iránti kérelméről is lemondott volna.