BH 2003.5.183 A távollevő terhelttel szemben a Be. XVII/A. Fejezete szerinti eljárás lefolytatásának nem előfeltétele, hogy a terheltet a nyomozati szakban gyanúsítottként kihallgassák, eljárásjogi értelemben ugyanis a terhelt pozíciója nem függ az alapos gyanú közlésétől [Be. 132. § (1) bek., 171. § (1) bek., 355/B. §].

Az emberkereskedelem bűntette miatt indított bűnügyben a megyei bíróság a 2002. január 2. napján tartott előkészítő ülésen végzésével az iratoknak az ügyészhez történő egyidejű visszaküldésével pótnyomozást rendel el. A végzésben a szükségesnek tartott nyomozati cselekmények megjelölésén túl kifejtette az azzal kapcsolatos jogi álláspontját is, hogy miért nem kerülhetett volna sor a távollevő - ismeretlen helyen tartózkodó - II. r. és a III. r. vádlottakkal szemben vádemelésre.

A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, a pótnyomozás téves elrendelése miatt.

A legfőbb ügyész átiratában az ügyész fellebbezését módosítva tartotta fenn: a pótnyomozás elrendelését érdemben maga is szükségesnek tartotta, viszont a távollevő terheltekkel kapcsolatos külön eljárásra vonatkozó, elvileg is tévesnek tartott indokolási részek helyesbítését, egyebekben az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását indítványozta.

Az ügyész fellebbezése a legfőbb ügyész átiratában fenntartott tartalommal alapos.

A vádemelést követően a tárgyalás előkészítése során helyesen észlelte az elsőfokú bíróság, hogy a tényállás teljes körű felderítése érdekében olyan további bizonyítási eszközök, illetve cselekmények szükségesek, amelyek célszerűen és eredményesen a tárgyalás során nem szerezhetők meg. Ez okból indokoltan tartott előkészítő ülést, és a Be. 171. §-ának (1) bekezdésével összhangban küldte vissza az iratokat az ügyésznek pótnyomozás céljából.