BH 1994.7.399 A munkahelyen elszenvedett baleset esetén az előre nem látható, váratlan helyzetben a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebb választása egymagában nem tekinthető olyan hibának, amely a jogszabálynak a munkavállaló vétkes magatartására vonatkozó előírását is alkalmazhatóvá tenné [1967. évi II. tv. 62. § (2) bek.].

A felperes - az alperes munkavállalója - 1989. október 17-én a munkahelyén balesetet szenvedett. Ebből eredő vagyoni és nem vagyoni kárának az alperes által történő megtérítése iránt 1991. június 26-án keresetlevelet terjesztett elő.

Az alperes a felperes vagyoni kára megtérítése iránti követelésének jogalapját a keresetlevél előterjesztése előtt, 1991. május 24-i levelében elismerte. A per során az előkészítő iratában ezt megismételte azzal, hogy a vagyoni kártérítés tekintetében a felperesre terhesebben 80-20%-os kármegosztás alkalmazását, a nem vagyoni kárpótlás iránti követelésnek pedig az elutasítását kérte. Az összegszerűséget kifogásolta.

A munkaügyi bíróság részítéletével - megállapítva, hogy a felperes 1989. október 17-i balesetéből eredő károkért az alperes felelős - az alperest mezőgazdasági ingatlan műveléséből származó elmaradt jövedelem és járadék, orvosi, illetve kórházi kezeléssel kapcsolatos költségek és 600 000 Ft nem vagyoni kár megtérítésére kötelezte. A részítélet indokolása az alperes Mt. 62. §-án alapuló, a vétkesség nélküli felelősségének fennállását a baleseti jegyzőkönyvre, a felperes személyes előadására és S. Z. tanú, a felperes munkahelyi vezetője vallomására alapította. Eszerint a vasalóprést kezelő felperes az alperes üzemi tevékenységével összefüggésben a munkahelyén rosszul lett, a szabad levegőre kívánt menni, eközben az ajtót kinyitva, a lépcsőn hanyatt esett, és súlyos egészségkárosodást szenvedett. A mezőgazdasági ingatlan műveléséből származó, 1989. október 17-től 1991. december 31-ig elmaradt jövedelem címén 27 489 Ft, 1992-től kezdődően pedig évi 9750 Ft, orvosi, illetve kórházi kezelési költségek címén pedig összesen 58 000 Ft megfizetésére kötelezte az alperest. A nem vagyoni kártérítés vonatkozásában azt emelte ki, hogy a balesetkor 40 éves felperes annak következtében rokkanttá vált, és egész életére kihatóan súlyos sérelmeket (agysérülés, jobb oldali hallásvesztés, poszttraumás ideggyengeség, posttraumás encephalopathia stb.) szenvedett el.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest a felperes 1989. október 17-től 1992. december 31-ig elmaradt munkabére és házastársa 1990. január 1-jétől 1991. augusztus 31-ig elmaradt jövedelme címén 214 435 és 59 500 Ft, valamint elmaradt munkabér címén 1993. január 1-jétől havi 4963 Ft járadék megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felperes a balesetéből kifolyólag 1991. május 31-ig táppénzes betegállományban volt, majd 1991. június 1-jétől túlnyomórészt baleseti eredetű rokkantságára tekintettel rokkantsági nyugdíjban részesül. Ebből eredő - részletes számításon alapuló - bérveszteségét az alperes megtéríteni köteles. Ezenfelül megtéríteni köteles a felperes házastársának azt az elmaradt jövedelmét is, amelyhez a baleset előtt kőfaragó kisiparosnál végzett munkái fejében jutott, de amelyet a baleset után, azzal összefüggésben elvesztett.

A részítélet és az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt. Elsődlegesen kármegosztás alkalmazását és egyes tételekre vonatkozóan a kereset teljes elutasítását kérte, másodlagosan pedig új eljárás elrendelését indítványozta. A kármegosztás iránti kérelmét arra alapította, hogy a felperes vétkesen közrehatott a balesete bekövetkezésében, mert a rosszulléte észlelésekor a szabadba és nem a közelebbi, kijelölt pihenőhelyre távozott, és a munkavédelmi szabályok megszegésével a rosszullétről nem értesítette a munkatársait. Arra is hivatkozott, hogy a baleset hónapjaiban normális munkavégzés volt a munkahelyen, ezért a felperes rosszulléte nem üzemi, hanem otthoni életkörülményeiből származhatott.

A megyei bíróság ítéletével a részítéletet helybenhagyta, az ítéletet pedig azzal a változtatással hagyta helyben, hogy az elmaradt munkabér miatt megtérítendő, lejárt keresetveszteség összegét 186 894 Ft-ra csökkentette, az elmaradt jövedelem miatti marasztalást pedig mellőzte. A másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes balesetéből eredő károkért az alperes felel, minthogy a felperes balesete a munkavégzés során, a munkavégzés adottságaival (levegőjével, annak szellőzetlenségével, páratartalmával, stb.) összefüggésben következett be. E felelősség alól csak a felperes vétkes közrehatása címén mentesülhetne az alperes részben, ilyent azonban a másodfokú bíróság nem látott megállapíthatónak a felperes hirtelen bekövetkezett rosszullétére való tekintettel. Ezért - a részítéletben foglalt összegszerű döntés részletes vizsgálata után, annak kifejtése mellett - a másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság részítéletét helybenhagyta. Az ítélet részbeni megváltoztatását azzal indokolta a másodfokú bíróság, hogy az elmaradt jövedelem összegét a munkaügyi bíróság tévesen számította ki, különösen azáltal, hogy az elmaradt keresetre eső nyugdíjjárulékot, az alperes által elismerése alapján fizetett térítés és a felperesnek fizetett szakszervezeti segély 3500-3500 Ft összegét nem vonta le, ezért kellett a megtérítendő elmaradt munkabér összegét csökkenteni. A felperes házastársa elmaradt jövedelmének megtérítését azon az alapon mellőzte a másodfokú bíróság, hogy ez a mezőgazdasági művelésből eredő elmaradt jövedelemnek a részítélet alapján történő megtérítése mellett kétszeres kártérítés lenne.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és elsősorban eljárási jogszabálysértést panaszolva, új eljárás elrendelését kérte. A jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták az 1989. július 20-i Köjál-vizsgálatról készült jegyzőkönyvet, valamint az 1989. december 12-i munkavédelmi szemléről készült jegyzőkönyvet, amelyek a légcsere és a szellőztetés megfelelő voltát tanúsítják. Jogszabálysértést panaszolt amiatt is, hogy a bíróság nem hallgatta ki az általa indítványozott művezetőt a baleset körülményeire, és az egyes más bizonyítási indítványainak sem tett eleget. Végül anyagi jogszabálysértést panaszolt amiatt, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a munkavédelmi jogszabálynak azt a rendelkezését, amely szerint a munkavállaló köteles a rosszullétet a felettesének azonnal jelenteni [47/1979. (XI. 30.) MT rendelet 16. §-ának (3) bekezdése], és ennek folytán törvénysértéssel mellőzte a kármegosztás alkalmazását. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.