894/D/2002. AB végzés

indítvány visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10.471/2000/3. számú ítéletével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

INDOKOLÁS

1. Az indítványozó munkaviszonyának megszüntetése és túlmunkáért járó díjazás kifizetésének elmaradása miatt "a Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10.471/2000/3. számú ítéletével kapcsolatban" terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Ebben az ítéletében a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága hatályában fenntartotta a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 55. Mf. 28.878/1999/4. számú jogerős ítéletének rendelkezését, amely helybenhagyta a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 31. M. 1516/1998/15. számú ítéletének a rendes felmondás jogellenességének megállapítására és a túlmunkadíjazásra irányuló keresetet elutasító döntését.

Az indítványozó panaszát - az Alkotmánybíróság főtitkárának tájékoztatását és hiánypótlásra való felhívást követően - pontosította. A panaszt "a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítéletében az adott ügy folyamán először alkalmazott" jogszabályokkal: a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 10. § (1) és (2) bekezdésével, az Mt. 89. § (2) bekezdésével és a (3) bekezdés "a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet" szövegrészével, valamint - a Legfelsőbb Bíróság ítéletében elírás folytán tévesen az Mt. 120. § (1) bekezdéseként megjelölt, az idézett rendelkezés tartalmából megállapíthatóan - az Mt. 126. § (1) bekezdésével és "az ehhez kapcsolódó", a felülvizsgálati ítéletben hivatkozott eseti döntés szerinti bírói gyakorlattal összefüggésben terjesztette elő. Álláspontja szerint az Mt. 89. § (2) és (3) bekezdése alkalmazása folytán sérült az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében deklarált joga, az Mt. 10. § (1) és (2) bekezdése ellentétben áll az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésével, az Mt. 126. § (1) bekezdése alkalmazása során kialakult gyakorlat pedig ellentétes az Alkotmány a 70/B. § (2) és (3) bekezdése rendelkezéseivel.

2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglaltaknak. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az Abtv. 48. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakat együttesen kell értelmezni és az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 118.] Az Alkotmánybíróság a 41/1998. (X. 2.) AB határozatában azonban megállapította azt is, hogy ha a panaszolt alapjog sérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, akkor az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított 60 nap. (ABH 1998, 306, 310.)

3. Az indítványozó által benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdése fentiekben ismertetett követelményeinek.

Az Alkotmánybíróság az eljárása során beszerzett iratok alapján megállapította, hogy az indítványozó munkaviszonya megszüntetésével és a túlmunkáért járó díjazás iránti követelésével összefüggő jogerős bírósági döntés a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 55. Mf. 28.878/1999/4. számú ítélete, amely helybenhagyta az elsőfokú bíróság elutasító döntését. A jogerős ítéletet az indítványozó 2000. április 3-án vette kézhez.

A jogerős ítéletet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság az Mfv. I. 10.471/2000/3. számú ítéletével a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Mt. 10. § (1) és (2) bekezdését (az érvénytelen megállapodásból eredő jogok és kötelezettségek elbírálásának, az érvénytelen jogviszony felszámolásának és jogkövetkezményeinek szabályait) a Legfelsőbb Bíróság - hasonlóan az eljárt első- és másodfokú bírósághoz - az indítványozó ügyében egyáltalán nem alkalmazta. Az Mt. 10. § (1)-(2) bekezdése és az alkotmányjogi panasz alapjául szánt jogerős döntés között az Alkotmánybíróság érdemi eljárását megalapozó összefüggés nincs.

Az Alkotmánybíróság az iratok alapján megállapította azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott határozatában a másodfokú bíróság érdemi álláspontjától nem tért el, új jogszabályt nem alkalmazott, a jogerős határozat hatályát jogszabálysértés hiányában fenntartotta. Erre tekintettel nem lehet megállapítani azt, hogy az indítványozó a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán került abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabályok alkotmányellenességét és alapjogai emiatt bekövetkezett sérelmét állítsa. A jelen ügyben ezért az alkotmányjogi panasz előterjesztésének határideje a jogerős bírósági döntés, azaz a Fővárosi Bíróság 55. Mf. 28.878/1999/4. számú ítélete kézbesítésétől számított 60 nap. Mivel az indítványozó panaszát csak 2001. január 16-án, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti határidőn túl terjesztette elő, a panasz elkésett, ezért azt az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. számú határozat 29. § e) pontja értelmében - érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Budapest, 2003. október 13.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró