BH 1998.9.453 Az egészségi ártalom, illetőleg az egészségkárosító kockázat, mint a pótlék megállapításának egyik feltétele, nem ugyanarra a munkavégzési körülményre utal. Az ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együttjáró tényleges károsító hatás, a kockázat ezzel szemben a károsító hatás bekövetkezésének valószínűsége [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 72. § (1) bek., 1996. évi XXVIII. tv. 28. §].

A felperes az alperes Orvosi Vegytani Intézetében főmunkatárs munkakört lát el. A felperes korábban veszélyességi pótlékot kapott, amit még az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) hatálybalépése előtt alapbéresítettek.

Az alperes korábban hatályos kollektív szerződése 42. §-ának (7) bekezdése szerint a Kjt. 72. §-ának (1) bekezdése alapján járó pótlék fedezetével az alperes nem rendelkezik, ezért amíg központilag nem határozzák meg a jogosultak körét és nem biztosítják az anyagi fedezetet, a veszélyességi pótlékra jogosító munkaköröket nem határozzák meg.

A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a kollektív szerződésnek ez a rendelkezése érvénytelen. Ezt követően a kollektív szerződést módosítva, a rendelkezést hatályon kívül helyezték anélkül, hogy érdemben rendelkeztek volna a pótlékra jogosító munkakörökről.

A 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendelet módosított 18. §-a alapján az alperes kollektív szerződése 1994. január 1. napjától a járó- és fekvőbeteg szakellátás meghatározott munkaköreiben munkahelyi pótlékot állapított meg, amit a P1 pótléknak neveztek. Az alperes a bérfeszültség elkerülésére az egyes szervezeti egységeknek keretet biztosított, hogy P2 pótlékot állapítsanak meg a P1 pótlékban nem részesülők számára. A felperes ezen a címen 1994. január 1. napjától havi 6.000,-Ft pótlékot kapott.

A Kjt. 72. §-ának módosítását követően az alperes kollektív szerződése az egészségügyi kockázattal járó munkavégzésre tekintettel pótlékot állapított meg 1996. február 1. napjától visszamenően. Mivel a felperes munkaköre a meghatározott feltételnek megfelelt, az alperes a P2 pótlék folyósítását megszüntette, és a felperes ettől kezdődően az A1 illetménynek megfelelő pótlékot kapott.

A felperes keresetében 1994. január 1. napjától veszélyességi és címpótlék megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 206.500,-Ft veszélyességi pótlék megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. A munkaügyi bíróság szerint a felperes már 1994. január 1. napjától jogosult volt a Kjt. 72. §-ának (1) bekezdése szerinti pótlékra, amit az alperes 1996. február 1. napjától el is ismert. A felperesnek kifizetett P2 pótlék összegét nem lehet beszámítani, mert azt az alperes a bérfeszültség kompenzálására vezette be, összege két éven keresztül nem változott, mértéke független volt az A1 kifizetési fokozatra megállapított illetménytől. A felperes címpótlék iránti igényét a bíróság azért utasította el, mert a főmunkatárs elnevezés a munkakörére vonatkozott, nem pedig címként kapta.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, a felperes csatlakozó fellebbezéssel élt.

A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta, a felperes csatlakozó fellebbezését - külön végzéssel - elkésettség miatt elutasította.

A megyei bíróság szerint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényben előírt feltételek biztosítása mellett is megilletheti a közalkalmazottat a veszélyességi pótlék, mert a műszaki-technikai szintnek megfelelő védelem mellett mindig van egy veszélyességi elem, ami a pótlék fizetését megalapozza. A felperes pótlékra való jogosultságát 1996. február 1. napjától az alperes elismerte, a felperes munkaköre ezt megelőzően ugyanilyen volt, ezért a pótlék a korábbi időszakra is megilleti.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a Kjt. 1996. április 27. napjáig hatályban volt 72. §-ának (1) bekezdése alapján egészségre ártalmas munka esetén kellett pótlékot fizetni, az egészségügyi kockázat miatt csak ezt követően. A kockázat és az ártalom nem azonos, egyik bíróság sem vizsgálta azonban, hogy a felperes munkakörében egészségi ártalom fennállt-e. Másodlagosan a felperesnek folyósított P2 pótlék beszámítását kérte, mert az nem a Kjt. 75. §-án alapult.