BH 2018.8.217 Elköveti a kifosztás bűntettét, aki a 83 és 80 éves sértettek figyelmét előrehaladott korukat kihasználva eltereli, és bűncselekményt a sértettek idős korából fakadó figyelmetlensége, óvatlansága teszi lehetővé [Btk. 366. § (1) bek. c) pont].

[1] A járásbíróság a 2016. szeptember 30-án meghozott ítéletével

- az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli társtettesként elkövetett kifosztás bűntettében [Btk. 366. § (1) bek. c) pont], ezért halmazati büntetésül három év hat hónap szabadságvesztésre és négy év Magyarország területéről kiutasításra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, megállapította, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő naptól bocsátható feltételes szabadságra;

- a fk. II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli társtettesként elkövetett kifosztás bűntettében [Btk. 366. § (1) bek. c) pont], ezért vele szemben két év javítóintézeti nevelést rendelt el, megállapította, hogy a javítóintézeti nevelés felének, de legkevesebb egy év letöltése után a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátható.

[2] A bíróság rendelkezett a bűnjelekről, az előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről.

[3] A másodfokon eljárt törvényszék a 2017. február 21-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az I. r. terhelt börtönbüntetését két évre, a fk. II. r. terhelt javítóintézeti nevelésének tartamát egy évre enyhítette, módosított a bűnjelekre vonatkozó rendelkezésen, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[4] A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. r. és a fk. II. r. terheltek védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira alapítva felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

[5] Ebben kifejtette, hogy az első- és másodfokú határozatokban megállapított tényállásból levont jogi következtetés téves, mert tévedett mindkét eljáró bíróság, amikor a terheltek által elkövetett cselekményt a Btk. 370. § (2) bekezdés a) pontjában megjelölt kisebb értékre elkövetett lopás vétsége helyett kifosztásnak minősítette.

[6] A vád szerint a sértettek a bűncselekmény felismerésére és elhárítására idős koruknál fogva képtelenek, azonban megítélése szerint ezen állítását bizonyítékokkal nem támasztotta alá, holott a Be. 4. §-a alapján a vád bizonyítása a vádlót terheli, továbbá a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.

[7] Álláspontja szerint a gyakorlatnak kell kialakítania, hogy konkrét életkor alapján ki tekintendő "idős" személynek, miután a törvény nem határozza meg ezt, azonban ennek megállapításához annak bizonyítására is szükség van, hogy a megtámadott idős vagy fogyatékkal élő személy e miatt a tulajdonsága miatt a bűncselekmény kivédésére csak korlátozottan lehetett képes, és ezen körülmény vizsgálatát az elsőfokú bíróság is elmulasztotta, a másodfokú bíróság sem pótolta, értékelése mind a tényállásból, mind az indokolásból kimaradt.

[8] Arra hivatkozott, hogy a sértettek korukat meghazudtoló, kiváló fizikai és szellemi frissességgel rendelkeztek és valós koruknál jóval fiatalabbaknak tűntek. Az egyik sértett a cselekmény napján D.-ben, egyedül intézte a napi bevásárlást, gyalogosan közlekedett a városban, amikor a terheltekkel találkozott, akik megtévesztették ugyan, mikor azt állították, hogy ajándékba kívánják adni neki a "kiállítási tárgyakat" és autójukkal hazavitték, azonban otthonába ő invitálta be a terhelteket, a tényállásban rögzített ingóságokat a sértett és a terheltek közösen vitték fel a sértett II. emeleti lakásába, és ez is alátámasztja a sértett jó fizikai állapotát.

[9] Arra hivatkozott, hogy a sértett felesége hívta fel a vádlottak figyelmét a tulajdonukban álló ékszerekre, mikor külön megmutatta nekik, és az egyik sértett jogász, a másik a kereskedelemben, vezető pozícióban dolgozott, értelmiségiek, akik - koruktól függetlenül - tájékozottak, szellemileg frissek, a bűncselekmény felismerésére és elhárítására alkalmasak voltak, azonban a kedvezőnek tűnő üzlet megkötésének reményében félretették óvatosságukat. Szellemi frissességüket támasztja alá, hogy saját részre, használatra laptopot vásároltak, a feleség kávét főzött, pogácsával kínálta a fiatalkorú II. r. terheltet, huzamosabb ideig beszélgettek.

[10] Álláspontja szerint a Be. 373. § (1) bekezdésének II. pontjában fel nem sorolt és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, illetőleg a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére, és a téves másodfokú jogértelmezés kapcsán került sor az elsőfokú ítélet jogi indokolásának - a büntetés kiszabására vonatkozó rész kivételével - az érdemi helybenhagyásra.

[11] Az indítványozó sérelmezte a fk. II. r. terhelttel szemben alkalmazott javítóintézeti nevelést is, arra utalva, hogy az intézetben folyó nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottsága, szakmai képzettsége fejlesztése, az alapvető erkölcsi normáknak megfelelő egészséges életmódra való felkészítése. A fk. II. r. terhelt rendezett, megfelelő családi körülmények között él, szülei által biztosított a nevelése, ellátása, felügyelete, taníttatása, szülei büntetlen előéletűek, családi környezete alkalmas az erkölcsi, szellemi, testi fejlődésének biztosítására, ezért nevelése érdekében a javítóintézeti nevelés - szabadságelvonó jellege miatt - hátrányosabb lehet, indokolatlanul súlyos, tartani lehet attól, hogy a családi környezetből való kiemelése hosszabb távon fejlődésére kedvezőtlen hatással járhat. A bíróságnak akkor, ha a javítóintézeti nevelés alkalmazása mellett dönt, különös gondossággal kell vizsgálnia a fiatalkorú személyi körülményeit, ennek keretében a környezettanulmányt, a gondozó vallomását, továbbá az iskolai és munkahelyi véleményeket, amely jelen büntetőeljárásban nem történt meg, mindezen túl 18. életévet betöltött fiatalkorú esetében már nem célravezető ezen intézkedés alkalmazása.

[12] Végezetül utalt arra is, hogy azon nyomatékos enyhítő körülményeket, melyek szerint a terheltek az általuk okozott kárt megtérítették, valamint a cselekmény elkövetését beismerték, nem vették kellőképpen figyelembe az eljáró bíróságok.

[13] Ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltek által elkövetett bűncselekmény jogi minősítését változtassa meg, az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést enyhítse, alkalmazzon végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, és a fk. II. r. terhelttel szemben kiszabott javítóintézeti nevelést is enyhítse. Másodlagos indítványa arra irányult, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét helyezze hatályon kívül, és a bíróságot utasítsa új eljárásra.

[14] A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítvány megalapozatlan.

[15] Kifejtette, hogy a felülbírálat során csak azok a tények vehetők figyelembe, amelyeket a jogerős határozat tartalmaz, azok a tények pedig figyelmen kívül maradnak, amelyeket a tényállás nem rögzít. Emellett álláspontja szerint ugyan az indítvány a felülvizsgálat alapjaként formálisan a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okokra hivatkozott, az anyagi jogi szabálysértés igazolására kizárólag - tartalma szerint döntően a Be. 351. § (2) bekezdése szerinti, a megalapozatlanság körébe eső - eljárásjogi kifogásokat sorolt fel, azonban a bűnösség kimondása vagy a felrótt cselekmény minősítése anyagi jogi törvényességének a vizsgálata eljárási indokok alapulvételével nem lehetséges; az ítélet vélt vagy valós megalapozatlansága a felülvizsgálatot lehetővé tevő anyagi jogi, illetve eljárásjogi okok között nem szerepel.