BH+ 2014.5.223 I. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti - a választottbíróval szemben megfogalmazott elfogultságra alapozott - kereset csak akkor alapos, ha a fél által e körben konkrétan előadott indokok alapján megállapítható: a választottbírótól az ügy pártatlan elbírálása nem várható [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (1) bek. e) pontja].

II. A választottbíróság érdemi döntése körébe tartozik annak elbírálása, hogy a fél által kért bizonyítás szükséges-e. Ez a döntés érvénytelenítési perben nem bírálható felül [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (2) bek. b) pontja].

A felperes, mint lakossági ügyfél és az alperes mint pénzügyi szolgáltató között 2008. március 4-én befektetési szolgáltatásokra és kiegészítő befektetési szolgáltatásokra vonatkozó keretszerződés jött létre. A felek 2008. június 4-én tőzsdei és tőzsdén kívüli azonnali és származtatott, valamint strukturált befektetési ügyletekre vonatkozó keretszerződést kötöttek. Ez utóbbi keretszerződés alapján a felek 2008. szeptember 23-án és október 6-án kamatswap ügyleteket kötöttek egyenként 200 000-200 000 CHF névértéken. A felperes e két ügylet együttes névértéke 60 %-ának megfelelő, összesen 240 000 CHF óvadékot helyezett el az alperesnél. E kamatswap ügyletek kamatforduló napjain, 2010. szeptember 27-én és október 6-án, az alperes 20 090,66 CHF és 30 690,56 CHF kamatkötelezettséget állapított meg a felperes részére, mely összegekkel a felperes alperesnél vezetett bankszámláját megterhelte, és a felperestől az óvadék kiegészítését követelte.

A felperes 2011. szeptember 23-án felszólította az alperest az óvadék visszafizetésére, a bankszámlái zárolásának feloldására és egyben bejelentette, hogy megtámadási jogával is él. Az alperes 2011. szeptember 28-án válaszlevélében vitatta a felperes követelését és kifogást emelt megtámadási jog gyakorlásának elkésettségére hivatkozással. Az alperes 2011. november 18-án újabb, 121.096,24 CHF kamatkötelezettséget állapított meg, amit a felperes bankszámlájának terhére érvényesített. Az alperes által készített vagyonkimutatás szerint a felperes óvadéki betétjének összege ezzel 78 923 299 Ft-ra csökkent.

A felperes a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságon (továbbiakban: Választottbíróság) előterjesztett keresetében, az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdése alapján, a megkötött kamatswap ügyletek semmisségének megállapítását, és az eredeti állapot helyreállítása körében az alperest 78 923 299 Ft óvadék, valamint 169 035,84 CHF összeg visszafizetésére kérte kötelezni. Másodlagosan az érvénytelenség megállapítását a Ptk. 201. § (2) bekezdése és 210. § (1) bekezdése alapján kérte, jogkövetkezményként az eredeti állapot helyreállításával. Harmadlagosan a Pp. 318. § alapján szerződésszegéssel okozott kár jogcímén kérte kötelezni az alperest 169 035,84 CHF és járulékai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperes a lakossági ügyfelek tájékoztatására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, mert az ügylet valós kockázatáról, annak mértékéről, pénzügyi jellemzőiről nem adott tájékoztatást, kizárólag az ügylet előnyeit emelte ki. Ezzel az alperes a 2004/39/EK irányelv, továbbá a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (továbbiakban: Bszt.) 40. § (1), (2) bekezdésébe, illetve a Ptk. 205. § (3) bekezdésébe ütköző módon járt el.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint tájékoztatási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Utalt arra, hogy a felperes a megtámadási jogát késve, a szerződés megkötésétől számított két év elteltével gyakorolta. Vitatta azt is, hogy az esetleges érvénytelenség következményeként az eredeti állapot helyreállítható lenne az alperes által nyújtott szolgáltatás irreverzibilis jellegére tekintettel.

A Választottbíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megítélése szerint - a kereseti kérelem alapján - az érvénytelenség, a megtámadási jog elkésettsége és a bekövetkezett kár időelőttisége kérdésében kellett érdemben állást foglalnia. Álláspontja szerint a tájékoztatás elégtelenségéhez a Bszt. nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét; a perbeli szerződések pedig sem jogszabályba, sem jóerkölcsbe nem ütköznek. A tévedésre, megtévesztésre alapított kereset körében leszögezte, hogy a felperes könyvvizsgáló, így több évtizedes pénzügyi szakmai múltja van. A Választottbíróság ítéletében kitért arra, hogy az alperes munkatársainak különböző tájékoztatásaira, az ezzel kapcsolatban becsatolt okiratok tartalmára tekintettel megállapítható volt az alperes részéről a Bszt. szerinti tájékoztatási kötelezettség megfelelő teljesítése. A termékbemutató prezentáció és a kapcsolódó kockázatfeltáró nyilatkozat tartalma összességében kellő mennyiségű és mélységű információt szolgáltatott a perbeli swapügylet tartalmi elemeire, feltételeire, működésére és kockázataira. Az alperes a felperest nem tévesztette meg, az esetleges tévedést fel sem ismerhette volna, mert erre nem utaltak a felperes írásbeli nyilatkozatai. Az alperes jogszabályt nem sértett, a szerződéseket nem szegte meg, a kamatkövetelés érvényesítésével és a fedezet kiegészítésével a szerződésen alapuló jogait gyakorolta, ezáltal a felperesnek kárt nem okozott.

A felperes a törvényszékhez benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdés e) pontja és 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján érvénytelenítse a Választottbíróság ítéletét. Álláspontja szerint mind az Alaptörvény, mind a Kúria gyakorlata egyértelmű abban, hogy a fogyasztóvédelmi jogokat kiemelten kell védeni, ehhez képest az alperes a tisztességtelen és jóerkölcsbe ütköző ügyletkötése során az ügylet kockázatairól, negatív hatásairól a felperes fogyasztónak semmilyen tájékoztatást nem adott, annak ellenére, hogy tudnia kellett volna a várható jelentős forint gyengülésről. A Választottbíróság a fogyasztóvédelmi jog rendelkezéseit és a tisztességes eljáráshoz való jogot mellőzve megakadályozta a felperes jogérvényesítését azzal, hogy a felperes által felajánlott bizonyítási eszközöket a döntéshozatala során kizárta, vagy figyelmen kívül hagyta, a bizonyítási terhet megfordította.

A Választottbíróság a tisztességes és pártalan eljárás jogát sértette, amikor dr. G. K. tanácselnök az eljárásban annak ellenére vett részt, hogy tőle az ügy tárgyilagos megítélése nem várható. Dr. G. K. a B. Zrt.-ben részesedéssel rendelkezik, a választottbírósági eljárás során hozott döntés kihatással lehet az érdekeltségi körében álló B. Zrt. kamatswap ügyleteinek érvényességére. Másrészt az alperes által jelölt dr. F. I. választottbíró és K. Gy. meghallgatott tanú is az E. Zrt.-nél dolgozik. Az eljáró bíró az eljárási szabályzat 17. § (12) bekezdésében foglaltak ellenére feltárási kötelezettségének e tekintetben nem tett eleget. Mindezekre tekintettel a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja alapján az ítélet érvénytelenítésének van helye.