ÍH 2018.53 A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA - AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖZVETETT MEGSÉRTÉSE

A közvetett hátrányos megkülönböztetés megvalósul, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos, meghatározott tulajdonságú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz.

Konkrét esetben tehát a védett tulajdonsággal bíró egyén lényegesen hátrányosabb helyzetbe kerül a járást segítő, támaszkodást szolgáló eszközként használt roller általános kitiltásával olyan, mozgásukban nem korlátozott személyekkel szemben, akik járássegítő eszköz nélkül is képesek végiglátogatni egy állatkertet [Ptk. 2:43. § c) pont, 2:51. § (1) bekezdés a) és c) pont, 2:52. §; 2003. évi CXXV. törvény (egyenlő bánásmód tv.) 9. §; 2000/43/EK irányelv 2. cikk (2) bekezdés b) pontjában, valamint a 2000/78/EK irányelv 2. cikk (2) bekezdés b) pontja].

Az irányadó tényállás szerint a felperes mozgáskorlátozott: bal lábfejét idegbénulás miatt nem tudja mozgatni, elsődleges térdízületi arthrosisban szenved, orvosilag javasolt számára a térdkímélő életmód és támbot használata. A kormányhivatal komplex minősítést végző elsőfokú szakértői bizottsága 2015-ben a felperes egészségi állapotát 47%-nak, össz-szervezeti egészségkárosodását 53%-nak véleményezte. A felperes hosszabb időn keresztül nem tud állni, vagy ülni, nagyobb távolságot csak könyökmankó használatával tud megtenni.

A felperes könyökmankó helyett saját gyakorlati tapasztalata alapján rollert szokott használni oly módon, hogy az egészséges lábát helyezi a rollerre, kormányára kézzel rátámaszkodik és sérült lábával hajtja a rollert előre. Ezzel a módszerrel a sérült láb terhelése nélkül nagyobb távolságot is meg tud tenni. A felperes által használt roller kétkerekű, kormányozható, fékberendezéssel felszerelt eszköz, mely a KRESZ szerint nem minősül járműnek.

2016. augusztus 30-án a felperes családjával kereste fel az alperes által üzemeltetett K. Vadasparkot (a továbbiakban: Állatkertet). A felperes az Állatkert pénztáránál kívánt belépőjegyet váltani. A pénztáros észrevette a felperesnél levő rollert és tájékoztatta a felperest arról, hogy rollerrel nem lehet bemenni az Állatkertbe.

Az alperes látogatási szabályzata az Állatkertbe rollerrel való belépést tiltó rendelkezést nem tartalmaz. Az Állatkert bejáratánál kihelyezett tájékoztató táblán három piktogram látható: kutyát, kerékpárt és luftballont tiltó ábra. A táblán a következő felirat szerepel: "a gyerekeknek a futóbiciklivel való közlekedés állatkertünkben nem ajánlott, azok csak saját felelősségre használhatóak. A belépőjegy megváltásával elfogadta a látogatási szabályzatban foglaltakat. A látogatási szabályzat a pénztáraknál megtekinthető".

A felperes elmondta a pénztárosnak, hogy mozgáskorlátozott, a rollert segédeszközként, kvázi mankóként kívánja használni úgy, hogy annak kormányára támaszkodik. A pénztáros kérésére a felperes bemutatta mozgáskorlátozott személyek részére kiállított parkolási igazolványát. A pénztáros kitartott amellett, hogy rollerrel az Állatkertbe nem lehet belépni, ezért nem adta ki a felperesnek a belépőjegyet.

A felperes és élettársa valamint a pénztáros között hosszas vita alakult ki. A felperes és élettársa azt mondták, addig nem mozdulnak a pénztár elől, amíg nem kapnak belépőjegyet. A pénztáros ezért kinyitotta a másik pénztárablakot és kiszolgálta az ott várakozó látogatókat, közben felhívta telefonon felettesét, T. Gy.-t, majd a telefont átadta a felperesnek, aki közvetlenül is beszélt T. Gy.-vel. A 30-45 percig tartó vita során a felperes emelt hangon, ingerülten kommunikált a pénztárossal és felettesével a telefonban. Kifejezésre juttatta a felháborodását, az alperes eljárását diszkriminatívnak, a belépőjegy kiadásának megtagadását aljasnak és kegyetlennek minősítette. A felperes T. Gy.-nek a telefonban azt mondta, azt kívánja neki, tudja meg milyen sérült embernek lenni, törjön szilánkosra a lába és dehonesztáló megjegyzést tett az édesanyjára. A felperes olyan hangerővel kiabált, hogy az a pénztártól 70-80 méterre található pénzügyi irodában is hallható volt a nyitott ablakokon keresztül. A felperes magatartása a pénztárosban, T. Gy.-ben félelmet keltett, egyes pénztárnál várakozó gyermekek sírva fakadtak, ezért T. Gy. kihívta a rendőrséget.

Az alperes végső álláspontja az volt, ha a felperes orvosi irattal igazolja, hogy a rollert segédeszközként használja, beviheti azt az Állatkertbe. Ilyen irattal a felperes nem rendelkezett.

Végül a pénztáros annak érdekében, hogy a konfliktusnak véget vessen, kiadta a felperesnek és kíséretének a belépőjegyet, de figyelmeztette a felperest, hogy az Állatkert területére nem viheti be a rollert.

A felperes az Állatkert területén a rollerre támaszkodva lépéstempóban haladt. A belépéstől számított néhány perc elteltével kiérkező rendőrök a Kölyökdzsungel játszóházban találták a felperest és kísértetét. A rendőrök intézkedés alá vonták a felperest és élettársát, felvilágosították őket arról, hogy az állatkert dolgozói tettek bejelentést és felhívták őket arra, hogy menjenek velük az Állatkert bejárata előtti területre. Itt a rendőrök meghallgatták a felperest és élettársát, majd tájékoztatták őket arról, hogy garázdaság miatt szabálysértési feljelentést tesznek. Ezt követően a felperes és élettársa már nem ment vissza az Állatkertbe, belépőjegyüket az alperes lesztornózta, vételárát visszafizette.

A pénztáros a felperes távozásakor bocsánatot kért tőle. Az alperes a felperes felszólító levelére adott válaszában éves Állatkert bérletet ajánlott fel a felperesnek.

A szabálysértési eljárás során a felperest és élettársát a Szolnoki Rendőrkapitányságon hallgatták meg eljárás alá vont személyként 2016. szeptember 21-én, majd folytatólag szeptember 22-én. A Veszprémi Járásbíróság 22.Sze.3865/2016/2. számú, 2016. december 1. napján jogerőre emelkedett végzésével a felperessel és élettársával szemben indult szabálysértési eljárást megszüntette. A végzés indokolása szerint az eljárás alá vont személyek az Állatkert pénztárában tanúsított magatartásukkal nem merítették ki a garázdaság szabálysértésének törvényi tényállását. A 2012. évi II. törvény (Szabs. törvény) 170. § tényállási elemeinek értékelése körében kifejtette, hogy a kirívóan közösségellenes magatartás fogalmát az egyszerű, renitens vagy botrányos viselkedés nem meríti ki.

A felperes a történteket diszkriminatív, megalázó bánásmódként élte meg. Felháborodott, zaklatottá vált.

A felperes keresetében személyiségi joga megsértésének megállapítását, az alperes bocsánatkérésre és 1 100 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezését kérte.

Az érvényesíteni kívánt jogot a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. § c) pontjában, 2:51. § (1) bekezdés a) és c) pontjában, 2:52. §-ában jelölte meg.

A felperes jogi álláspontja szerint az alperes azon magatartása, hogy a felperest csak hosszas huzavona után engedte be az Állatkertbe, majd onnan megszégyenítő módon rendőrökkel vezettette ki, a felperes egyenlő bánásmódhoz fűződő személyiségi jogát sérti. Az alperes a felperest testi épsége és egészsége miatt részesítette hátrányos megkülönböztetésben. Magatartása kimeríti az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény közvetlen és közvetett diszkriminációra vonatkozó törvényi tényállását is.