BH 2009.1.15 I. A regionálisan szervezett ítélőtáblák illetékességéről külön törvény rendelkezik [Pp. 10. § (2) bekezdés; 2002. évi XXII. tv. 1. §].

II. A fellebbezés lehetőségéről, benyújtásának helyéről és idejéről szóló tájékoztató nem része az ítéleti rendelkezésnek, ahhoz kötőerő nem fűződik [Pp. 220. § (3) bekezdés, 239. §, 43. § (1) bekezdés, 129. §].

III. A jogszabály egyértelmű rendelkezése esetén - a bíróság kárfelelőssége szempontjából - súlytalan az az indok, hogy a hatálybalépés óta eltelt rövid idő alatt még nem alakult ki egységesnek mondható gyakorlat [Ptk. 339. § (1) bekezdés, Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdés].

A Zala Megyei Bíróság a 2004. március 25-én hozott ítéletében olyan tájékoztatást adott, hogy az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Pécsi Ítélőtáblához intézett fellebbezésnek van helye. Ugyanezen a napon 17. sorszámon kijavító végzést hozott, amelyben a 16. sorszámú ítélet rendelkező részében a jogorvoslatról történő tájékoztatást akként javította ki, hogy a fellebbezést a Szegedi Ítélőtáblához címzetten kell benyújtani. A Szegedi Ítélőtábla a 2004. október 4-én hozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. Kifejtette, a Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei Bíróság alperes elleni peres eljárás lefolytatására a Zala Megyei Bíróságot jelölte ki. Ezzel a jogcselekménnyel rögzült az eljárás során irányadó illetékesség. A Pp. 10. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a megyei bírósághoz tartozó ügyekben az ítélőtáblák ítélkeznek. A Szegedi Ítélőtábla illetékességi területe a Zala Megyei Bíróságra nem terjed ki. Az elsőfokú bíróság az egyértelműen rögzített illetékességi szabályt saját határozatával nem változtathatja meg. A lényeges eljárási szabálysértésre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította, amelyben helyes tájékoztatást kell adnia a feleknek arról, hogy az ítélettel szembeni fellebbezést a Pécsi Ítélőtáblához címezve terjeszthetik elő.

Zala Megyei Bíróság a megismételt eljárásban 2004. december 2-án tárgyalást tartott és ítéletet hozott, amely ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezést az időközben létrejött Győri Ítélőtábla 2005. március 24-én kelt ítélettel bírálta el. A felperes a tárgyaláson megjelent.

A felperes módosított keresetében 285 590 forint és ennek késedelmi kamata bírósági jogkörben okozott kár megfizetésére kérte a Zala Megyei Bíróság alperes kötelezését. Előadása szerint 250 000 forint kára abból származott, hogy 2004. december 2-án a Zala Megyei Bíróságon meg kellett jelennie, ezért helyettest bízott meg annak érdekében, hogy ha a vállalkozásában működtetett nyolc gazdabolt valamelyikében üzletkötésre kerülne sor, helyette nyilatkozzon. Ezt a feladatot az A. M. Bt. részéről H. L. 250 000 forintért vállalta. A későbbiekben ezzel a feladattal egyik alkalmazottját bízta meg, aki az utólag alapított kft.-ben tulajdonostárs is. 30 590 forint további kiadása merült fel amiatt, hogy a Zala Megyei Bíróság téves jogorvoslati tájékoztatást adott. Ez részben üzemanyagköltségből, részben postai és irodai költségből adódik. Helyes tájékoztatás esetén fellebbezését a Pécsi Ítélőtábla bírálta volna el és így Bajáról nem kellett volna a Győri Ítélőtáblához utaznia, ami 18 720 forint költséget okozott. A zalaegerszegi tárgyalásra való utazás költsége 10 000 forintot, a postai és irodai többletköltség 1870 forintot tett ki.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint nem vitás, hogy a Zala Megyei Bíróságnak a kijavító végzésben meghatározott perorvoslati záradéka téves. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) a kijelölt bíróságokkal kapcsolatban nem rendelkezik a másodfokon eljáró bíróságokról (Pp. 45-46. §). Az ítélőtáblák felállításával pedig különleges jogi helyzet alakult ki, amely miatt a téves jogorvoslati tájékoztatás idején még nem alakult ki és nem volt egységes az ítélkezési gyakorlat. Egyértelmű illetékességi szabály hiányában az alperes magatartása nem volt jogellenes és felróható. Az alperes helytállóan hivatkozik arra, hogy a felperes által érvényesíteni kívánt összegek a Pp. 75. §-a (1) bekezdése szerinti perköltségnek tekinthetők, amit a felperes kártérítésként nem érvényesíthet. A kártérítésnek a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésében meghatározott együttes feltételei ezért nem állapíthatók meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a Pp.-nek a kijelölt bíróság határozata fellebbezés elbírálását érintően nincs egyértelmű illetékességi szabálya és az ítélőtáblák tekintetében még ítélkezési gyakorlat sem alakult ki. Jogegységi döntések, kollégiumi állásfoglalások e témakörben nem születtek, ezért az alperes részéről nyilvánvaló és kirívó jogsértés nem való­sult meg.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak a hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálni kért ítélet jogszabálysértő. Az alperes eljárása esetében nem lehet szó a felróhatóság körén kívül eső téves jogalkalmazásról, mert a jogszabály teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű rendelkezést tartalmazott. Az alperes téves jogalkalmazása nélkül nem merültek volna fel az okirati bizonyítékkal igazolt költségei.