62013CO0574[1]

A Bíróság elnökhelyettesének 2014. január 21-i végzése. Francia Köztársaság kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Ideiglenes intézkedést elrendelő határozat - Állami támogatás - Visszatéríttetést elrendelő határozat - A támogatás visszatéríttetésére irányuló nemzeti kényszerítő intézkedés hiánya - A sürgősség hiánya. C-574/13 P(R). sz. ügy

A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESÉNEK VÉGZÉSE

2014. január 21. ( *1 )

"Fellebbezés - Ideiglenes intézkedést elrendelő határozat - Állami támogatás - Visszatéríttetést elrendelő határozat - A támogatás visszatéríttetésére irányuló nemzeti kényszerítő intézkedés hiánya - A sürgősség hiánya"

A C-574/13. P. (R.) sz. ügyben,

a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues, D. Colas, E. Belliard és N. Rouam, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek,

az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének második bekezdése alapján 2013. november 7-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: M. Afonso és B. Stromsky, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESE,

P. Cruz Villalón első főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1 Fellebbezésével a Francia Köztársaság az Európai Unió Törvényszékének elnöke által a T-366/13. R. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2013. augusztus 29-én hozott végzés (a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elnöke elutasította a Franciaország által a Société nationale Corse Méditerranée és a Compagnie méridionale de navigation javára nyújtott SA.22843 (2012/C) (korábbi 2012/NN) számú állami támogatásról szóló, 2013. május 2-i C(2013) 1926 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmét.

A jogvita előzményei és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró előtti eljárás

2 A jogvita előzményeit a megtámadott végzés 1-9. pontja a következőképen foglalja össze:

"1. A Marseille-Bastia, Marseille-Ajaccio, Marseille-Balagne (Ile-Rousse és Calvi), Marseille-Porto Vecchio és Marseille-Propriano tengeri útvonalakon hajójáratok üzemeltetésére vonatkozó közbeszerzési eljárás eredményeképpen a 2007. július 1-jétől 2013. december 31-ig terjedő időszakban a tengeri szállítással foglalkozó francia szolgáltatókból, a Société nationale Corse Méditerranée-ból (SNCM) és a Compagnie méridionale de navigationból (CMN) álló konzorcium biztosítja a fent hivatkozott öt útvonalon tengeri járatok üzemeltetését a korzikai területi önkormányzattal (collectivité territoriale de Corse, CTC) és a korzikai közlekedési hivatallal (OTC) kötött közszolgáltatási megbízásról szóló megállapodás (a továbbiakban: közszolgáltatási megbízásról szóló megállapodás) keretében. A két megbízott éves hozzájárulásban részesül a korzikai közlekedési hivataltól az év minden napján biztosítandó állandó személy- és áruszállításért (a továbbiakban: alapszolgáltatás), valamint a csúcsidőszakokban - vagyis a karácsonyi időszakban, februárban, tavasztól őszig és/vagy nyáron - a Marseille-Ajaccio, a Marseille-Bastia és a Marseille-Propriano útvonalon biztosítandó kiegészítő személyszállítási szolgáltatásért (a továbbiakban: kiegészítő szolgáltatás).

2. A közszolgáltatási megbízásról szóló megállapodás szerint a megbízottak végleges éves pénzbeli kompenzációja a feladatleírásban megállapított kötelezettségekből eredő működési veszteségre korlátozódik, figyelembe véve az e kötelezettségeknek megfelelő járatok tényleges üzemeltetési napjainak számával arányosan befektetett hajózási tőkétől ésszerűen elvárható hozamot. A közszolgáltatási megbízásról szóló megállapodás a közszolgáltatási kompenzáció kiigazítását írja elő, amennyiben a személy- és áruszállítás vonatkozásában a tényleges bevétel a megbízottak által az ajánlatukban rögzítettnél alacsonyabb szintet ér el. A közszolgáltatási megbízásról szóló megállapodást annak aláírását követően oly módon módosították, hogy évente több mint száz Korzika és Marseille közötti járatot töröltek, a két megbízott részére fizetendő referenciának minősülő pénzbeli kompenzáció éves összegét 6,5 millió euróval csökkentették, és a megbízottkénti éves bevételek kiigazításának mechanizmusát maximalizálták.

3. A Korzika és a nizzai, valamint touloni kikötő közötti tengeri útvonalakon főképpen a francia Corsica Ferries társaság működtet járatokat, amely ugyancsak részt vett a fenti 1. pontban említett közbeszerzési eljárásban, ám amelynek ajánlatait nem fogadták el. Ezen útvonalakon a Corsica Ferries-nek a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK rendelet (HL L 364., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 10. o.) 4. cikke értelmében közszolgáltatási kötelezettsége áll fenn, amely többek között kikötötte vele szemben az évszaknak megfelelő heti oda-vissza járatok legalacsonyabb számát. Ezen túlmenően az említett útvonalakon létezik egy, az arra jogosult utasoknak nyújtott szociális támogatási rendszer.

4. A Korzikát Franciaország kontinentális területével összekötő átfogó szolgáltatást évek óta erős szezonalitás jellemzi, ugyanis az utasforgalom jelentős része a nyári hónapok alatt zajlik. A 2000-es évek során a Korzika, valamint Franciaország kontinentális területe közötti fuvarozási piac fő iránya a forgalom tekintetében a Korzikára irányuló közlekedés biztosításának első számú kikötőjévé vált Toulonból kiinduló fuvarozási kínálat kialakítása volt. A Toulonból induló forgalom növekedésének tendenciája együtt jár a Corsica Ferries társaság részesedésének növekedésével.

5. 2007-ben a Corsica Ferries társaság panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz a közszolgáltatási megbízásról szóló megállapodás keretében az SNCM és a CMN javára nyújtott jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatást illetően. A panaszos által kiegészítő információk nyújtását, valamint a francia hatóságokkal folytatott levélváltást követően a Bizottság 2012. június 27-i levelében arról tájékoztatta a Francia Köztársaságot, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében a közszolgáltatási megbízásról szóló megállapodásban szereplő, az SNCM és a CMN javára szóló lehetséges támogatásokra vonatkozóan hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozott (HL C 301., 1. o.). Ezen eljárás eredményeként 2013. május 2-án a Bizottság elfogadta a [vitatott] határozatot.

6. A Bizottság a [vitatott] határozatot 2013. május 3-án kézbesítette a Francia Köztársaság részére.

7. A [vitatott] határozatban a Bizottság - annak érdekében, hogy megállapíthassa, hogy az SNCM és a CMN részére nyújtott kompenzációk állami támogatásnak minősültek-e - megvizsgálta, hogy a Bíróság által a C-280/00. sz., Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyben 2003. július 24-én hozott ítéletben (EBHT 2003., I-7747. o.) meghatározott kritériumok (a továbbiakban: Altmark-kritériumok) a jelen ügyben teljesülnek-e. Ennek elvégzésekor megállapította, hogy az SNCM és a CMN által nyújtott alapszolgáltatás a közszolgáltatás iránt fennálló tényleges igénynek tesz eleget, miközben a kizárólag az SNCM által nyújtott kiegészítő szolgáltatás nem volt sem szükséges, sem ezen igény kielégítésével arányos, majd arra a következtetésre jutott, hogy csupán az alapszolgáltatás felel meg az első Altmark-kritériumnak. Miután megállapította, hogy a közbeszerzés feltételei (lásd a fenti 1. pontot) nem tették lehetővé a szolgáltatásokat a közösség számára legkisebb költségen nyújtani képes ajánlattevő kiválasztását, és a francia hatóságok egyetlen olyan információt sem nyújtottak számára, amely alkalmas lett volna annak bizonyítására, hogy a kompenzációkat egy megfelelően irányított és szükséges eszközökkel kellőképpen ellátott átlagos vállalkozásmodell alapján számították ki, úgy ítélte meg, hogy a negyedik Altmark-kritérium egyik szolgáltatásfajta tekintetében sem teljesült. A Bizottság szerint a szóban forgó kompenzációk tehát állami támogatásnak minősülnek (a [vitatott] határozat 1. cikke).

8. A vizsgált támogatásoknak a belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alapszolgáltatás általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősül, ám nem így van a kiegészítő szolgáltatás esetében. Ennélfogva csupán az SNCM és a CMN részére az alapszolgáltatás címén nyújtott kompenzációkat nyilvánította a belső piaccal összeegyeztethetőnek (a [vitatott] határozat 2. cikkének (2) bekezdése), ám kiegészítő szolgáltatás címén kizárólag az SNCM-nek nyújtott kompenzációkat a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősítette (a [vitatott] határozat 2. cikkének (1) bekezdése).

9. A [vitatott] határozat 3. cikke értelmében a Bizottság ennek megfelelően elrendelte a kiegészítő szolgáltatással kapcsolatos kompenzációk kifizetésének haladéktalan megszüntetését, valamint az erre a célra már kifizetett támogatások kedvezményezettel való visszatéríttetését - amelyeknek összege nagyjából 220 millió euró -, hozzátéve, hogy e visszatérítésnek haladéktalanul és ténylegesen meg kell történnie, és a francia hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy e határozatot az arról szóló értesítéstől számított négy hónapon belül - vagyis 2013. szeptember 3-áig - végrehajtsák (a [vitatott] határozat 4. cikke). A francia hatóságok a [vitatott] határozat kihirdetésétől számított két hónapon belül kötelesek voltak a Bizottságot tájékoztatni többek között a kedvezményezettel visszafizettetendő teljes összegről; az e határozatnak való megfelelés érdekében meghozott és tervezett részletes intézkedésekről, valamint az azt igazoló dokumentumokról, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére (5. cikk)."

3 A Francia Köztársaság a Törvényszék Hivatalához 2013. július 12-án benyújtott keresetlevelével keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt. E kereset alátámasztása érdekében arra hivatkozott, hogy a Bizottság megsértette az állami támogatás EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett fogalmát, amikor azt állapította meg, hogy a közszolgáltatási megbízásról szóló megállapodás keretében az SNCM és a CMN részére nyújtott kompenzációk szelektív előnyben részesítették kedvezményezettjeiket, és a kompenzációkat a fenti rendelkezés értelmében állami támogatásnak minősítette. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdését, amennyiben úgy ítélte meg, hogy az SNCM részére az úgynevezett"kiegészítő" szolgáltatás címén nyújtott kompenzációk a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásoknak minősültek azon az alapon, hogy e szolgáltatás nem minősül általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak.

4 A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványával a Francia Köztársaság ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben lényegében azt kérte, hogy a Törvényszék elnöke rendelje el a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztését mindaddig, amíg a Törvényszék az érdemi keresetet el nem bírálja. A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2013. július 31-én benyújtott észrevételeiben azt kérte, hogy a Törvényszék elnöke utasítsa el ezt az ideiglenes intézkedés iránti kérelemet. A Francia Köztársaság 2013. augusztus 8-i beadványában válaszolt a Bizottság észrevételeire. A Bizottság 2013. augusztus 14-i beadványában fejtette ki az utóbbival kapcsolatos álláspontját.

A megtámadott végzés

5 Mivel a Törvényszék elnöke az ügy iratai alapján úgy ítélte meg, hogy az ideiglenes intézkedés iránti jelen kérelem elbírálásához szükséges valamennyi adat a rendelkezésére áll, anélkül hogy célszerűnek bizonyulna a felek szóbeli meghallgatása, először is azt vizsgálta meg, hogy a sürgősség követelménye teljesül-e.

6 A megtámadott végzés 19-22. pontjában rámutatott, hogy a Francia Köztársaság véleménye szerint a vitatott határozat - amely több mint 220 millió euró SNCM általi visszatéríttetését, valamint az e határozat közlését követő bármilyen kifizetés megszüntetését rendeli el - haladéktalan végrehajtása elkerülhetetlenül e társaság fizetésképtelenségéhez és felszámolásához, és ennélfogva súlyos, helyrehozhatatlan és közvetlen károk bekövetkezéséhez vezetne e tagállam tekintetében. Az utóbbi szerint a felszámolásból eredő kár először a Korzikával a területi egybefüggőség megszakadásában, másrészt a Korzika és a marseille-i kikötő közötti jelentős szociális konfliktusokból, harmadszor nemcsak ennek a társaságnak, hanem a marseille-i és korzikai medence gazdasági tevékenységére gyakorolt negatív következményeiben áll.

7 A Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 27. pontjában rámutatott, hogy a Francia Köztársaság által hivatkozott három fajta kár ugyan az SNCM-et esetlegesen érintő egyéni kártól elkülönülnek, ám az összes annak felszámolásától függ. A hivatkozott végzés 28. pontjától kezdve tehát azt vizsgálta meg, hogy a Francia Köztársaságnak sikerült-e bebizonyítania, hogy a vitatott határozat végrehajtása elkerülhetetlenül e társaság felszámolásával járna.

8 E tekintetben a megtámadott végzés 29. pontjában kifejtette, hogy a Francia Köztársaságnak, a vitatott határozat egyetlen címzettjének volt a feladata az állítólagos állami támogatások SNCM általi visszatérítésének követelése és a 2013. december 31-ig fizetendő jövőbeli kompenzáció kifizetésének megszüntetése, ugyanis a hivatkozott határozat az EUMSZ 288. cikk negyedik bekezdése értelmében kizárólag a francia hatóságokat kötelezi. Ennélfogva úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat önmagában jogilag nem tekinthető úgy, hogy alkalmas arra, hogy a szóban forgó társaságot a hivatkozott támogatások visszafizetésére kötelezze, sem arra, hogy a szóban forgó kifizetéseket megszüntesse. A Törvényszék elnöke ezért úgy ítélte meg, hogy kizárólag a francia hatóságok által elfogadott jogilag kötelező, a vitatott határozat végrehajtására irányuló intézkedés tehetné az SNCM felszámolásának kockázatát kellőképpen közvetlenné ahhoz, hogy a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet igazolja.

9 A Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 30-34. pontjában megvizsgálta a 2013. július 10-én a Korzika prefektusa által a CTC-nek és az SNCM-nek küldött levelek relevanciáját. Arra a következtetésre jutott, hogy e két levél megküldése - amelyre azok két címzettje egyáltalán nem reagált - nem tekinthető olyan jellegű intézkedések meghozatalának, amelyek arra köteleznék az SNCM-et, hogy fizesse vissza a már kifizetett támogatásokat, vagy a közszolgáltatási megbízásról szóló megállapodás felmondásával megszüntetnék a még kifizetendő támogatások kifizetését. Ezért az SNCM felszámolásának kockázata nem tekinthető kellőképpen közvetlennek ahhoz, hogy a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet igazolja.

10 A Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 35. és azt követő pontjaiban elutasította a Francia Köztársaság által hivatkozott ellenérveket. E végzés 37. pontjában különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelen ügyben a Korzika prefektusa által küldött 2013. július 10-i levelek nem tekinthetők a vitatott határozat végrehajtását célzó kényszerítő intézkedéseknek, főleg mivel a prefektus e levelekben kifejezetten megemlítette, hogy a Francia Köztársaságnak szándékában áll e határozat megsemmisítése iránt keresetet indítani, amellyel egy időben e határozat végrehajtása felfüggesztését célzó ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet is be kíván nyújtani. A hivatkozott végzés 38. pontjában elutasította azt az érvet, miszerint a CTC feladata lett volna fizetési meghagyást kibocsátani, mivel úgy vélte, hogy e meghagyás kibocsátásának elmulasztása mindenképpen a Francia Köztársaságnak tulajdonítható.

11 Azzal kapcsolatosan, hogy a Francia Köztársaság arra hivatkozott, hogy paradox lenne őt arra kötelezni, hogy a már kifizetett támogatások visszatéríttetésre vonatkozó eljárást folytasson le, miközben ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 40. pontjában arra emlékeztetett, hogy az intézmények által elfogadott jogi aktusokra a jogszerűség vélelme irányadó, és a megsemmisítés iránti kereset benyújtása egyáltalán nem bír felfüggesztő hatállyal, mivel az EUMSZ 278. cikk értelmében a végrehajtás felfüggesztését kizárólag a bíróság rendelheti el. A megtámadott végzés 41. pontjában továbbá kifejtette, hogy a Törvényszék ítélkezési gyakorlatának alkalmazásával a Francia Köztársaság nem arra volt köteles, hogy a támogatások visszatéríttetésre vonatkozó eljárást folytasson le, hanem arra, hogy kényszerítő intézkedéseket fogadjon el. Ennélfogva a szóban forgó végzés 42. pontjában azt állapította meg, hogy a vitatott határozat végrehajtására kötelező olyan kényszerítő intézkedések hiányában - amelyek elkerülhetetlenül az SNCM felszámolásának következményével járnának - a Francia Köztársaság nem bizonyította, hogy a jelen ügyben a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesült.

12 A Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 43. és azt követő pontjaiban mindenesetre megvizsgálta - amennyiben az releváns - azt a helyzetet, amely akkor állna fenn, ha úgy kellene tekinteni, hogy a Francia Köztársaság a jelen ügyben már elfogadta e kényszerítő intézkedéseket. Lényegében úgy ítélte meg, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően és az ügy iratainak tükrében nem bizonyított, hogy amennyiben az SNCM a nemzeti bíróság előtt megtámadná az ebben a helyzetben hozott nemzeti kényszerítő intézkedéseket, a francia nemzeti jogorvoslati utak ne tennék lehetővé az SNCM számára a felszámolás elkerülését, és ennélfogva annak veszélyét, hogy súlyos és helyrehozhatatlan károkat szenvedjen.

13 Ezen elemek összességére figyelemmel a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 56. pontjában azt állapította meg, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet sürgősség hiányában el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene a fumus boni jurisra vonatkozó feltételt, illetve hogy mérlegelni kellene a fennálló érdekeket.

A felek kérelmei

14 A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

- döntsön a jogvitában, vagy utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, továbbá

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

15 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést, és

- a Francia Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

16 Fellebbezése alátámasztása végett a Francia Köztársaság egyetlen, a sürgősségre vonatkozó feltétel értékelésével kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított jogalapra hivatkozik. Így különösen, a Francia Köztársaság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elnöke e feltétel teljesülését attól tette függővé először is, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok kibocsátottak-e beszedési utalványt vagy felszólítást a szóban forgó támogatás beszedése érdekében, másodszor pedig annak bizonyításától, hogy egyetlen belső jogorvoslati út sem tette volna lehetővé az e támogatásban részesülő kedvezményezett vállalkozás számára, hogy ellentmondjon e támogatás visszafizetésének, és így elkerülje a súlyos és helyrehozhatatlan károk elszenvedését.

17 A Bizottság ezzel szemben azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el e két kifogást, és ennélfogva a fellebbezés egészét.

18 E tekintetben emlékeztetni kell először is, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 104. cikkének (2) bekezdése értelmében az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben meg kell jelölni "a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét". Ennélfogva az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy azokat a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához kell elrendelni annak érdekében, hogy hatásukat már az alapkeresetről való döntés előtt kifejtsék. Ezek a feltételek konjunktívak, tehát amennyiben valamelyikük nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani (a Bíróság elnöke C-268/96. P. (R.) sz., SCK és FNK kontra Bizottság ügyben 1996. október 14-én hozott végzésének [EBHT 1996., I-4971. o.] 30. pontja). Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (a Bíróság elnöke C-445/00. R. sz., Ausztria kontra Tanács ügyben 2001. február 23-án hozott végzésének [EBHT 2001., I-1461. o.] 73. pontja).

19 Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a későbbi végső határozat teljes érvényesülésének biztosítása, hogy így a Bíróság által biztosított jogvédelembe ne kerüljön joghézag. E cél elérése érdekében az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgősségét annak alapján kell megítélni, hogy az ideiglenes döntés meghozatala szükséges-e azért, hogy elkerülhető legyen, hogy az ideiglenes intézkedést kérő félnek súlyos és helyrehozhatatlan kára keletkezzen (lásd a Bíróság elnöke C-404/01. P. (R.) sz., Bizottság kontra Euroalliages és társai ügyben 2001. december 14-én hozott végzésének [EBHT 2001., I-10367. o.] 61. és 62. pontját). E félnek kell bizonyítania, hogy nem várhat az ügy érdemben való eldöntéséig, mert különben ilyen jellegű kárt szenvedne el (lásd a Bíróság elnöke C-278/00. R. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2000. október 12-én hozott végzésének [EBHT 2000., I-8787. o.] 14. pontját).

20 E tekintetben a megtámadott végzés 43. pontjából az tűnik ki, hogy a Törvényszék elnöke az SNCM rendelkezésére álló belső jogorvoslati utakat csupán mellékesen vizsgálta, arra az esetre nézve, ha - a szóban forgó végzés 42. pontjában megállapítottakkal ellentétben - úgy kellene tekinteni, hogy a francia hatóságok bebizonyították, hogy már meghozták a vitatott határozat végrehajtására vonatkozó kényszerítő intézkedéseket. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék határozatának a tárgyhoz szorosan nem tartozó indokolása ellen irányuló kifogások nem vezethetnek e határozat hatályon kívül helyezéséhez, ezért azok hatástalanok (a Bíróság C-189/02. P., C-202/02. P., C-205/02. P.-C-208/02. P. és C-213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5425. o.] 148. pontja és a Bíróság C-171/05. P. sz., Piau kontra Bizottság ügyben 2006. február 23-án hozott végzés 86. pontja).

21 Azt kell tehát megvizsgálni először, hogy a Törvényszék elnöke által a hivatkozott végzés 42. pontjában a kényszerítő intézkedések hiányára, és ennélfogva az abból eredő sürgősség fenn nem állására vonatkozó következtetés megfogalmazásakor a Törvényszék elnöke a jelen ügyben állítólag tévesen alkalmazta-e a jogot.

22 A Francia Köztársaság elismeri, hogy indokolt annak megkövetelése, hogy a valamely támogatásban részesülő kedvezményezett vállalkozás bizonyítsa, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok a szóban forgó támogatás visszatéríttetésére irányuló intézkedéseket hoztak, és ennek hiányában annak megállapítása, hogy a sürgősséggel kapcsolatos feltétel nem teljesül. A Francia Köztársaság ugyanis helyesen mutat rá arra, hogy kizárólag a nemzeti hatóságok kötelezhetik a valamely támogatásban részesülő kedvezményezett vállalkozást arra, hogy fizesse vissza e támogatást, és hogy eközben a szóban forgó támogatás visszatéríttetésére kötelező bizottsági határozat egyáltalán nem ír elő jogilag kötelező kötelezettséget e vállalkozással szemben, ezért amíg a nemzeti hatóságok nem hoznak a szóban forgó támogatás megszüntetésére és beszedésére vonatkozó kényszerítő intézkedéseket, a Francia Köztársaság nem tudja igazolni, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kár veszélye állna fenn. A Francia Köztársaság azt állítja, hogy e szabályt mindazonáltal nem lehet átültetni a tagállamok által az állami támogatások tárgyában indított ideiglenes intézkedés iránti eljárásokra, ugyanis véleménye szerint paradox lenne az adott tagállam által ebben a tárgyban benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem megalapozottságát az e tagállam nemzeti hatóságai által elfogadott szóban forgó támogatás visszatéríttetésére irányuló kényszerítő intézkedésektől függővé tenni.

23 Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy a Francia Köztársaság nem vitatja a Törvényszék elnöke által a megtámadott végzés 27. pontjában kifejtett előfeltevést, miszerint a tagállam által hivatkozott állítólagosan súlyos és helyrehozhatatlan károk bekövetkezése az SNCM felszámolását feltételezi. Tehát, amennyiben - amint azt a Francia Köztársaság helyesen állítja - a vitatott határozat egyáltalán nem ír elő visszafizetési kötelezettséget az SNCM-mel szemben, mivel az utóbbi annak nem címzettje, e társaságot addig nem veszélyezteti a felszámolás veszélye, amíg a nemzeti hatóságok nem fogadnak el a szóban forgó támogatás visszatéríttetésére irányuló kényszerítő intézkedéseket. Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen körülmények között az ilyen intézkedéseknek a szóban forgó hatóságok általi elfogadása hiányában e tagállam nem hivatkozhat az állítólagos súlyos és helyrehozhatatlan károk valószínű bekövetkezésére.

24 A Francia Köztársaságnak az azon tény "paradox" jellegét kiemelő érvelésével kapcsolatosan, hogy az adott tagállamnak először el kell fogadnia a támogatás visszatéríttetésére irányuló kényszerítő intézkedéseket ahhoz, hogy elérhesse az ugyanezen támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának felfüggesztését, elegendő emlékeztetni arra, hogy az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.), 14. cikkének (3) bekezdése értelmében a valamely tagállam által nyújtott támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetetlensége miatti visszatéríttetése iránti eljárás megindításának kikényszerítése arra kötelezi e tagállamot, hogy saját szándékával ellentétesen jogilag kötelező intézkedéseket hozzon az uniós jogból rá háruló kötelezettségeknek való megfelelés érdekében.

25 Egyébiránt - amint arra a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 14. pontjában helyesen emlékeztetett - az EUMSZ 278. cikk lefekteti azon elvet, miszerint a kereseteknek nincs felfüggesztő hatályuk, így az olyan jogi aktus végrehajtásának felfüggesztése, amelynek megsemmisítését kérik, és amelyet a jogalanyok ugyanezen rendelkezés alapján kérhetnek, kivételes jellegű.

26 Következésképpen az a tény, hogy az adott tagállamnak a támogatás visszatéríttetésére irányuló kényszerítő intézkedéseket kell elfogadnia, miközben az uniós bíróság előtt kéri azon bizottsági határozat végrehajtásának felfüggesztését, amely arra kötelezi, hogy ezen intézkedéseket meghozza, az uniós jog által előírt eljárásjogi szabályozásból, valamint a Bizottság és a nemzeti hatóságok közötti hatáskörmegosztásból következik.

27 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Törvényszék elnöke egyáltalán nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesülését attól tette függővé, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok meghozták-e a szóban forgó támogatás visszatéríttetésére irányuló kényszerítő intézkedéseket. Mivel továbbá a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 33. és 37. pontjában azt állapította meg különösen - anélkül, hogy a Francia Köztársaság e tekintetben arra hivatkozott volna, hogy a Törvényszék elnöke elferdítette volna a tényeket -, hogy e tagállam nem fogadott el ilyen intézkedéseket, ezért jogszerűen állapíthatta meg a megtámadott végzés 42. pontjában, hogy a Francia Köztársaság nem bizonyította, hogy a jelen ügyben a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesült.

28 E körülmények között a jelen fellebbezést el kell utasítani, anélkül hogy szükség lenne a Francia Köztársaságnak az olyan belső jogorvoslati utak létezésére vonatkozó érvelését vizsgálni, amelyek lehetővé teszik az SNCM számára, hogy adott esetben elérje a francia hatóságok által elfogadandó kényszerítő intézkedések végrehajtásának felfüggesztését, mivel a Törvényszék elnöke e kérdést csupán mellékesen vizsgálta.

A költségekről

29 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Francia Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott:

1) A Bíróság elnökhelyettese a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság elnökhelyettese a Francia Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.