BH 2020.7.214 I. A 2014. évi LXXVII. törvény (DH3. tv.) nem zárja ki a devizaalapú kölcsönszerződésben szereplő, az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó kikötés tisztességtelenségének vizsgálatát és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását [DH3. tv. 15/A. §].

II. Nem tisztességtelen a devizaalapú kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázat korlátlan viselésére vonatkozó kikötése, ha a kölcsönszerződés és a szerződéskötés előtt adott tájékoztatás együttesen meghatározott tartalma biztosította az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjén keresztül a fogyasztók számára a jogügylethez kapcsolódó árfolyamkockázat konkrét lényegének, mibenlétének, a fizetési kötelezettségükre gyakorolt hatásának, továbbá annak felismerését, hogy kockázatviselésüknek nincs felső határa [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek 2008. február 15-én devizaalapú kölcsönszerződést kötöttek az alperesi jogelőddel, részben hitelkiváltási célra 212 831 CHF kölcsön folyósítása céljából.

[2] A kölcsönszerződés I.4.7.1. pontja többek között tartalmazta, hogy az adós a kölcsön devizanemében meghatározott fizetési kötelezettségét, a forint ellenérték megfizetésével a megjelölt forinthitel elszámolási számlára köteles teljesíteni a tartozás esedékességének napján, a hitelező által az adott devizanemre meghatározott és az üzletszabályzatban rögzítettek szerint közzétett deviza eladási árfolyamon.

[3] A kölcsönszerződés 1.10. pontja a kockázatfeltáró nyilatkozat címet viselte és azt a következő tartalommal rögzítette: "A kölcsön kockázataival kapcsolatban az Adós kijelenti, hogy az erre vonatkozó, a Hitelező által részére nyújtott részletes tájékoztatást megismerte, megértette, a devizahitel igénybevételével együtt járó és kizárólagosan őt terhelő kockázatokkal tisztában van. Tudomása van különösen azon árfolyamkockázatról, hogy a futamidő alatt a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyamának kedvezőtlen változása (azaz a folyósításkor érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyengülése) esetén a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. Jelen szerződés aláírásával az Adós tudomásul veszi, hogy ezen kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben ő viseli. Kijelenti továbbá, hogy az árfolyamkockázatból adódó lehetséges hatásokat alapos megfontolás tárgyává tette, és a kockázatot fizetőképességének és vagyoni helyzetének megfelelően mérlegelve vállalta, a Bankkal szemben igényt az árfolyamkockázatból eredően nem érvényesít."

[4] A felperesek az alperesi jogelődhöz 2008. január 15-én benyújtott kölcsönkérelmükben nyilatkoztak arról is, hogy az Ügyféltájékoztató a devizahitelek kockázatairól szóló kiadványban foglaltakat megismerték, az abban foglaltak alapján tudomásul veszik, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönök a forintban nyilvántartott kölcsönökhöz képest magasabb kockázatot jelentenek, tekintettel az esetleges árfolyamváltozásokra.

A felperesek keresete és az alperesek ellenkérelme

[5] A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen a kölcsönszerződés I.4.7.1. pontjának a "tartozás esedékességének napja" fordulata, valamint a I.10. pontjának érvénytelensége megállapítását és a szerződés érvényessé nyilvánítását kérték a megjelölt tartalommal, a támadott kikötések tisztességtelensége miatt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. § (2) bekezdése alapján. Másodlagos kereseti kérelmük a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 213. § (1) bekezdés e) pontjára alapítottan a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítására, az érvénytelenség jogkövetkezményeként pedig a szerződés hatályossá nyilvánítására irányult.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek elsődleges keresetének helyt adva megállapította a perbeli kölcsönszerződés I.4.7.1. pontjának megjelölt fordulata, valamint I.10. pontja érvénytelenségét. Az elsőfokú bíróság az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította, és megállapította, hogy a szerződés alapján fennmaradt felperesi tőketartozás összege 23 962 462 forint, amelyet a felperesek havi egyenlő, 144 350 forintos részletekben kötelesek az alperes részére megfizetni, 2016. márciustól kezdődően az egyes hónapok 15. napjáig.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, az alperesi jogelőd mint hitelintézet részéről elvárható, az rHpt. 203. § (6) bekezdésében foglalt előírásnak megfelelő tájékoztatás az lett volna, ha a gazdasági körülményeket részletesen bemutatja a felperesek számára a perbeli szerződés megkötését megelőzően, utalva arra, hogy közép- és hosszú távon a forint gyengülése a svájci frankkal szemben törvényszerű és az ezzel ellentétes folyamat hosszabb távon elenyésző valószínűséggel bír. Az alperesi jogelőd által csatolt 5/A/2. szám alatti iratban szereplő tájékoztatás az ilyen tartalmú elvárásnak nem felelt meg. Ebből következően a perrel támadott szerződési kikötések tisztességtelenek, az rPtk. 209/A. § (2) bekezdése alapján semmisek. A felperesek az érvénytelenségi ok kiküszöbölését az általuk csatolt elszámolással teremtették meg, amellyel összefüggésben az alperesi jogelőd nem terjesztett elő védekezést.

[9] Az alperesi jogelőd fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla - az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, majd annak a C-51/17. számú ítélettel történt befejezését követően - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította.

[10] A jogerős ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság megállapíthatónak találta ugyan a felek szerződésében a korlátlan árfolyamkockázat viselésének fogyasztóra telepítéséről szóló I.10. pont tisztességtelen jellegét amiatt, hogy nem tekinthető világos és érthető kikötésnek, ezenfelül a szerződő felek viszonyában egyensúlytalan helyzetet teremt, álláspontja szerint azonban a kereset az érvénytelenség kért jogkövetkezménye miatt nem volt teljesíthető.

[11] Kifejtette az ítélőtábla, hogy önmagában az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás nem lehet tisztességtelen, mivel pusztán felhívja a figyelmet egy olyan kötelezettségre, ami a kölcsön folyósítására és a visszafizetésére vonatkozó szerződési feltételből már önmagában is következik. Az rPtk. 241. §-ában - a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követő körülményváltozásra visszavezethetően bekövetkező egyensúlytalanság esetére - biztosított beavatkozás lehetőségéből következik, hogy eltérő megállapodás nélkül az adós fizetési kötelezettsége a szerződéskötéskor belátható keretek között marad. A perbeli szerződés I.10. pontja viszont nem hagy kétséget afelől, hogy az alperesi jogelőd nemcsak a forint-svájci frank "normális" pénzpiaci keretek között kialakuló, hanem mindenféle, akár vis maior jellegű, a szerződéskötést követő okra is visszavezethető ingadozásának a törlesztőrészlet nagyságában konkretizálódó következményét is a felperesekre hárította, ami egyben azt is jelenti, hogy a 10. pont nem pusztán tájékoztat a I.4.7.1. pontban vállalt kötelezettség mibenlétéről, hanem a felperesek kötelezettségének körét, mértékét bővíti. A támadott szerződéses kikötés tehát további kötelezettséget megállapító szerződési feltétel, amelynek tisztességtelensége a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1. tv.) 3. § (2) bekezdése ellenére, a törvény hatálybalépését követően is vizsgálható volt.