ÍH 2007.116 A BIZONYÍTÁS SORRENDJE KÓRHÁZ FELELŐSSÉGÉNEK VIZSGÁLATÁNÁL

Pertörténet:

Nyíregyházi Törvényszék P.20947/2005/22., Debreceni Ítélőtábla Pf.20647/2006/7. (*ÍH 2007.116*), Kúria Pfv.21866/2007/4.

***********

Amíg a kórháztól kártérítést igénylő felperes nem tudja bizonyítani a károsodása és a kórház tevékenysége közötti okozati összefüggést, nem kell a bizonyításnak kiterjednie a felelősség kimentését célzó hivatkozásokra [Ptk. 339. § (1) bek.; Pp. 164. § (1) bek.; 1997. évi CLIV. tv. 77. § (3) bek.].

A felperes 2004. február 19-én otthonában elesett, az alperes traumatológiája 2004. február 19-én 16 óra 45 perckor vette fel jobb térd ficama diagnózissal. A felvételi lapon rögzítésre került, hogy a jobb térd duzzadt, deformált, rugalmasan rögzített, keringési zavar a végtagokon nincs, artéria tibialis posterior pulzálása tapintható, a láb hátirányú hajlítása nem kivitelezhető.

Az első beavatkozásra 2004. február 19-én került sor, amikor a műtéti jegyzőkönyv szerint a térdficamot reponálták, hosszú plantaris U sínt helyeztek fel, a keringést a végtagokon a repositio után épnek rögzítették. Február 23-án levették a gipszet, mert annak műanyag rögzítőre történő cserélése érdekében mintavételre került sor. Február 25-én a gipszet műanyag rögzítőre cserélték.

2004. március 5-én ismételt beavatkozásra került sor, a műtéti jegyzőkönyv szerint a felperes térdhajlatában körülbelül csecsemőtenyérnyi necrosist találtak, ezért necrectomiát végeztek.

2004. március 8-án narcosisban kötéscserére került sor, a sarktájon újabb necrosis alakult ki, azt eltávolították.

2004. március 10-én a műtéti jegyzőkönyv leírása szerint a külboka-tájékon újabb necrosis jelent meg, necrectomia után az ellenoldali combról vett félvastag bőrrel ezt fedték. A 2004. március 22-én kiállított zárójelentés szerint diagnózisként a térdkalács ficama került feltüntetésre, azonban az epikrízis tartalmazza, hogy peroneus paresisét szelektív ingerárammal, gyógytornával kezelték, de a felperes ágyban történő mobilizálása mindvégig nehézkes volt. A krónikus részlegre került áthelyezésre, mert az ágyból felkelteni tartósan nem tudták. 2004. április 9-én utólagos beírással a zárójelentésen a diagnózist kiegészítették a paresis n.peronei l.d., valamint decubitus calc. et gen. l.d. megnevezésekkel.

A krónikus osztályon 2004. március 22. és március 29. között feküdt a felperes. Zárójelentési diagnózisai között a térdficam és a felfekvés szerepel, ez a zárójelentés is 2004. április 9-én kiegészítésre került a diagnózis tekintetében az érzőideg-sérüléssel, valamint a felfekvéssel, ez utóbbi már eredeti diagnózisként is szerepelt.

2004. április 8. és 2004. április 20. között az alperes rehabilitációs osztálya kezelte mobilizálás céljából.

A felperest 2004. november 11-én a K. Gy. Kórház Traumatológiai Osztálya vizsgálta, rögzítették, hogy teljes nervus paraneus paresis észlelhető a jobb oldalon. Idegsebészeti beavatkozásnak értelmét nem látták.

2005. március 15-én a H. Kórház ellenőrzési lapján a következő bejegyzés is megtalálható: "1 éve gipsz decubitus alapján n. peronb. laesio." Műtétet ajánlottak, melyről a későbbiek során kívánt a felperes dönteni.

A felperes 1983-ban született, 170 cm magas, testsúlya 120 kg. Az Országos Orvosszakértői Intézet szakvéleménye szerint a felperes 50%-os munkaképesség-csökkenés mellett, ülő munkakörben, könnyű fizikai munka végzésére alkalmas.