AVI 2018.5.30 A Ket. mellett az Art. is tartalmaz a határozat indokolására vonatkozó szabályokat [2004. évi CXL. tv. 72. § (1) bek. e) pont; 2003. évi XCII. tv. 138. § (1) bek.]

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30551/2014/25., Kúria Kfv.35196/2016/4. (*AVI 2018.5.30*), 3264/2022. (VI. 3.) AB végzés

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2008-2010. évekre vonatkozóan - a 2010. év kivételével, amely általános forgalmi adóra korlátozódott - valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. A felperes terhére forgalmi adó, társasági adó és társas vállalkozások különadója adónemben összesen 520 092 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. A megállapított adókülönbözetből összesen 106 909 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, amely után 80 454 000 Ft adóbírságot szabott ki, és 49 972 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Továbbá kapcsolt vállalkozások bejelentésének elmulasztása miatt 50 000 Ft mulasztási bírság is kiszabásra került felperessel szemben. Az elsőfokú adóhatósági határozat indokolása részletesen bemutatta a felperes összefonódását más gazdasági társaságokkal, valamint számos ügylet vonatkozásában megállapításokat tett, amelyek az előbbi jogkövetkezményekhez vezettek.

[2] Az elsőfokú adóhatóság a F. Kft.-től befogadott számlával kapcsolatban megállapította, hogy a számlában feltüntetett gazdasági esemény ingatlankezelési szolgáltatás, de ezt a szolgáltatást a F. Kft. nem végezte el, azt a felperes alkalmazottai teljesítették. Erre tekintettel az elsőfokú adóhatóság szerint a F. Kft.-től befogadott számla nem minősül hiteles bizonylatnak, emiatt nem fogadta el a számlában feltüntetett 12 000 000 forint ellenértéknek a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 78. § (1) bekezdés alapján ráfordításként történő elszámolását, és a felperes 2008. évi adózás előtti eredményét 12 000 000 forinttal megnövelte, nem fogadta el továbbá a számlában feltüntetett 2 400 000 forint áfának a levonásba helyezését.

[3] Felperes fellebbezést terjesztett elő 2013. augusztus 21-i keltezéssel. Az egy oldalas fellebbezés azt tartalmazta, hogy a jegyzőkönyvre tett észrevételekben írtakat a felperes fenntartja, annak megismétlésétől eltekint és kéri azokat jelen fellebbezés elválaszthatatlan részének tekinteni. Egy nappal később kelt felperes azon fellebbezése, amely számos ügylet tekintetében kifejezetten támadta az elsőfokú adóhatóság megállapításait. A F. Kft.-vel kapcsolatos ügyletet a felperes nem nevesítette, jóllehet a fellebbezés 20. oldalán megismételte az egy nappal korábbi fellebbezésében írtakat, amelyek szerint észrevételeit fenntartja és azokat a fellebbezés elválaszthatatlan részének tekinti. Az észrevételei között a felperes a 12-13. oldalakon vitatta azt, amit a jegyzőkönyv a F. Kft. tekintetében rögzített.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a felperes terhére összesen 120 001 000 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 111 232 000 forintot minősített adóhiánynak. Az adóhiány összege után 55 616 000 forint adóbírságot, és 34 914 000 forint késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes határozata 5-6. oldalán ismertette a F. Kft.-vel kapcsolatban az elsőfokú hatóság által feltárt tényeket. Ezen ügylettel kapcsolatban tett elsőfokú megállapításokat módosítás nélkül elfogadta, ennek indokát azonban nem adta. Határozatának 30. oldalán annyit rögzített, hogy "az elsőfokú határozatot a fellebbezéssel nem támadott részében is felülvizsgáltam, és megállapítottam, hogy az elsőfokú adóhatóság egyebekben jogszerű és megalapozott döntést hozott."

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozata ellen, amelyben elsődlegesen annak elsőfokú határozatra kiterjedő súlyos anyagi és/vagy a határozat érdemére kiható eljárási jogsértés, továbbá megalapozatlanság okán új eljárásra utasítás nélküli hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan kérte az alperesi határozat elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését, továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását.

[6] A kereset több ügylet tekintetében vitatta az alperesi megállapításokat. A F. Kft.-től befogadott számla vonatkozásában előadta, hogy ugyan az elsőfokú határozat elleni fellebbezés kiterjedt a F. Kft.-től befogadott számlával kapcsolatos megállapításokra is, az alperes a F. Kft. számlája körében a megállapításokat úgy hagyta helyben, hogy határozata egyetlen szót sem tartalmaz a helybenhagyás indokairól. Mindezek okán pedig sérül az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 138. § (1) bekezdése és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pontja.

[7] Az alperes ellenkérelmében a határozatában foglaltak alapján vitatta a keresetet, kérte annak elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását. Ellenkérelmében azt állította, hogy határozata jogszerű és megalapozott.

[8] Az alperes 2014. május 12. napján kelt határozatával a másodfokú határozatát saját hatáskörben akként módosította, hogy a felperes terhére 2010. évre vonatkozóan társasági adó adónemben 52 434 000 forint adókülönbözetet állapított meg. Határozatának indokolásában a Tao törvény 29/K. § (1) bekezdésére hivatkozott.

[9] Az elsőfokú bíróság 2014. június 12. napján jogerőre emelkedett 10. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt végzésével az alperes módosító határozatára figyelemmel társasági adó adónemben 2010. évre vonatkozó 6 581 000 forint adókülönbözet, 3 291 000 forint adóbírság és 1 545 000 forint késedelmi pótlék tekintetében a pert megszüntette a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 337. § (2) bekezdése alapján.

Az elsőfokú ítélet