BH+ 2011.6.269 Különböző országokban székhellyel rendelkező felek közötti szerződés megszegéséből eredő kártérítési igény elbírálására a magyar bíróság joghatósága és a kártérítés körében vizsgálandó szempontok [az 1987. évi 20. tvr.-tel kihirdetett, az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi április 11. napján kelt Egyezmény (Egyezmény) 7-8. cikkei, 38. cikk (1) bek., 49. cikk, 67. cikk (1) bek., 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: Nmj.) 55. §].

A peres felek 2001 óta üzleti kapcsolatban álltak egymással. A felperes héj nélküli tökmagot szállított, az Ausztriában székhellyel rendelkező alperesnek.

A 2003. március 18-án kelt szerződésben a felperes vállalta, hogy 2003. évben saját költségére, 850 hektáron, kb. 300 tonna zöld, héj nélküli tökmagot termeltet. Az alperes ezzel szemben kötelezte magát arra, hogy a megállapodásban részletezett, az osztrák előírásoknak megfelelő minőségi feltételekkel rendelkező terményt 2003. október 1. és 2003. december 31. között 2 euró/kg elszámolási áron átveszi azzal, hogy az ellenértéket a számlázástól számított négy napon belül kifizeti.

A felek kikötötték, hogy közös megegyezéssel, legkésőbb 2003. augusztus 31-ig az elszámolási árat +/- 10%-kal, az árumennyiséget +/- 15%-kal, a várható termés mennyisége alapján megváltoztathatják.

Rögzítették azt is, hogy az alperes a mindenkori 2-3 tehergépkocsinyi szállítmányt a felperes n.-i raktárában megszemléli, a szemrevételezéssel megfelelőnek minősített zsákokat filctollal, aláírásával megjelöli. A korábbi szállításokból eredő esedékes számlákat az újabb áru tehergépkocsira rakodása előtt kiegyenlíti.

2003. augusztus 8-án a felperes által felajánlott, illetve az alperes által átvenni vállalt terménymennyiséget közös megegyezéssel 250 tonnára csökkentették.

2003. október 27-én 23.600 kg, 2003. november 24-én 24.137 kg, 2003. november 28-án 24.023 kg, 2003. december 8-án 11.457 kg terményt vett át az alperes a felperestől.

A 2003. november 28-i szállítmány 2003. december 2-án érkezett meg az alperes székhelyére, H.-be. 2004 februárjában a szállítmány minőségével kapcsolatosan a felek között vita alakult ki. Az alperes a felperes által kiállított számlát nem egyenlítette ki.

2004. március 25-én a peres felek megállapodtak abban, hogy a vitatott szállítmányt 2004. március 30-án, egy hivatalos személy jelenlétében, közösen megvizsgálják, mintát vesznek és azt a grazi élelmiszer hatósággal bevizsgáltatják. Ha a vizsgálati eredmény azt mutatja ki, hogy a termény vegyi szennyezettsége az osztrák jogszabályi előírásokban meghatározott szintet nem haladja meg, s az áru ezáltal Ausztriában forgalomba hozható, az alperes a szállítmány ellenértékét kifizeti, ellenkező esetben a felperes a terményt saját költségén Magyarországra visszaszállíttatja. Az alperes vállalta azt is, hogy a felperes raktárába már betárolt, és a 2003. március 18-án kelt, utóbb módosított szerződés szerint még át nem vett termény hűtőházi tárolásának költségét 2004. április 15-től viseli. A felperes kötelezte magát arra, hogy az alperes rendelkezésétől függetlenül, a már beraktározott terményt az alperesnek megküldi. A kiszállítás előtt a felek képviselői, egy magyarországi hatósági személy jelenlétében az n.-i raktárban tárolt áruból 2004. április 8-ig mintát vesznek, s az alperes az így levett mintát osztrák hatósággal is megvizsgáltatja. A vizsgálat eredményétől függően kerül sor a további szállításra.

Az ismertetett megállapodásban foglaltakat utóbb a felek nem teljesítették. A 2003. november 28-i szállítmány minőségével kapcsolatos vitájuk tovább éleződött, a felperes az osztrák hatósági mintavétel körülményeit sérelmezte, a hatósági vizsgálati eredményt nem fogadta el. A szállítmányt 2004. április 19-én, saját költségén, Magyarországra visszafuvaroztatta.

Az alperes 2004. április 30-án közölte a felperessel, hogy a vele való további üzletkötésben nem érdekelt, mivel tudomására jutott, hogy a felperes üzleti titoksértést követett el, osztrák versenytársának információkat szolgáltatott ki az üzleti kapcsolatukról.

A felperes e nyilatkozatot elállásként értékelte. A 2004. március 25-i megállapodás szerint, az alperes által át nem vett árut, 1 euró/kg áron, osztrák cégek részére értékesítette. Az így eladott terménnyel szemben minőségi kifogás nem merült fel.

Miután az alperes a felperessel kötött megállapodás szerinti átvenni vállalt árut nem vette át, a felperesnél a raktáron lévő áruk felhalmozódtak. A többletmennyiség értékesítéséig a felperesnek raktározási bérleti többletköltsége merült fel.

Többletkiadásai keletkeztek továbbá az alperessel peren kívül folytatott tárgyalásai miatt, a fedezeti ügyletek megkötésével, a kifogásolt áru Ausztriából való visszaszállításával kapcsolatosan.

A felperes 77 416,6 euró és 7 245 497 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A 77 416,6 eurós követelését elmaradt haszon címén terjesztette elő. Arra hivatkozott, hogy az, az alperes által átvenni vállalt, de át nem vett 194.582 kg terménynek a felek szerződésében megjelölt áron aluli értékesítéséből eredt.

5 080 303 forintos követelését azzal indokolta, hogy az alperes teljesítése hiányában, a fizetőképessége megrendült. Hitelt kellett felvennie. A hitelfelvétel az említett összegű kamatfizetési többletkiadást eredményezte számára.

130 000 forintos igényét az alperestől visszaszállított áru fuvarozási költségeként jelölte meg.

573 000 forintot az alperes által át nem vett áru értékesítésekor kifizetett ügynöki díjként, 276 194 forintot a fedezeti ügyletkötéssel felmerült fuvarköltségként, 608 000 forintot raktározási többletköltségként, 286 000 forintot a pert megelőző tárgyalások során felmerült ügyvédi munkadíjként, 100 000 forintot telefon- és útiköltség címén kért.

2004. január 1-jét, mint a kamatfizetés kezdő időpontját jelölte meg.

Keresetének jogalapjaként az 1987. évi 20. tvr-tel kihirdetett, az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adás-vételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi április hó 11. napján kelt, Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 61. Cikk (1) bekezdés b) pontjára, 74. és 75. Cikkére, a Ptk. 381. §-ára hivatkozott. Előadta, hogy az alperes a peres felek között létrejött szállítási szerződéstől elállt. A felperes emiatt keletkezett kárai megtérítésére a Ptk. 313. §-a, 312. § (2) bekezdése és 318. §-a alapján is köteles.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen vitatta a magyar bíróság joghatóságát. Állította, hogy a felperes teljesítésének helye Ausztriában volt. Az általa átvenni vállalt termény árának kifizetésére, az ott elvégzett vegyvizsgálatok után állt csak fenn az alperes kötelezettsége.

Az alperes érdemben előadta, hogy a felperes - a hibás teljesítése miatt - szerződésszegést követett el. A 2003. november 28-i szállítmánnyal kapcsolatos osztrák hatósági vizsgálat eredményét a felperes vitatta. Az alperes ezért alapos okkal feltételezhette, hogy a később szállítandó áruk minősége sem fog megfelelni a szerződésben kikötötteknek, és a felperes az osztrák hatósági vizsgálati megállapításokat a továbbiakban is vitatni fogja. Állította: az alperes elállását ezért jogosnak kell tekinteni.