62015CJ0557[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2018. június 21. Európai Bizottság kontra Máltai Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - 2009/147/EK irányelv - A vadon élő madarak védelme - Élő egyedek befogása és fogságban tartása - A pintyfélék családjába tartozó fajok - Tilalom - Eltérést engedélyező nemzeti rendszer - A tagállamok eltérésre irányuló jogköre - Feltételek. C-557/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2018. június 21. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - 2009/147/EK irányelv - A vadon élő madarak védelme - Élő egyedek befogása és fogságban tartása - A pintyfélék családjába tartozó fajok - Tilalom - Eltérést engedélyező nemzeti rendszer - A tagállamok eltérésre irányuló jogköre - Feltételek"

A C-557/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2015. október 30-án

az Európai Bizottság (képviselik: K. Mifsud-Bonnici és C. Hermes, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Máltai Köztársaság (képviseli: A. Buhagiar, meghatalmazotti minőségben, segítői: J. Bouckaert advocaat és L. Cassar Pullicino avukat)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök (előadó), J. Malenovský, M. Safjan, D. Šváby és M. Vilaras bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. február 15-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2017. július 26-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A jelen keresetben az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Máltai Köztársaság - a vadpintyek hét faja (az erdei pinty [Fringilla coelebs], a kenderike [Carduelis cannabina], a tengelic [Carduelis carduelis], a zöldike [Carduelis chloris], a meggyvágó [Coccothraustes coccothraustes], a csicsörke [Serinus serinus] és a csíz [Carduelis spinus]) élő egyedeinek befogását lehetővé tevő, eltérést engedélyező rendszer elfogadásával - nem teljesítette a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 20., 7. o.) 5. cikkének a) és e) pontjában és 8. cikkének (1) bekezdésében szereplő, az ezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezésekből eredő, a IV. melléklet a) pontjával együttesen értelmezett kötelezettségeit.

Jogi háttér

Az uniós jog

2 A 2009/147 irányelv 2. cikke ekként rendelkezik:

"A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikkben meghatározott fajok állományait megfelelő szinten fenntartsák, vagy olyan szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális követelményeknek, figyelembe véve a gazdasági és rekreációs követelményeket is."

3 Ezen irányelv 5. cikke a) és e) pontjának szövege a következő: "A 7. és 9. cikk sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj általános védelmi rendszerének kialakítására, megtiltva különösen: [...]

a) a bármilyen módszerrel végzett szándékos elpusztítást vagy befogást;

e) olyan fajokhoz tartozó madarak tartását, amelyek vadászata és befogása tilos."

4 Az említett irányelv 7. cikkének (1) és (4) bekezdése előírja:

"(1) A Közösség egész területén lévő állományszintjük, földrajzi elterjedésük és szaporodási rátájuk alapján a II. mellékletben felsorolt fajok a nemzeti jogszabályok adta kereteken belül vadászhatók. A tagállamok biztosítják, hogy e fajok vadászata ne veszélyeztesse az elterjedési területükön tett védelmi erőfeszítéseket.

[...]

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a hatályos nemzeti előírások alapján történő vadászat - beleértve a solymászatot is, amennyiben ezt gyakorolják - megfeleljen az észszerű hasznosítás és az ökológiailag kiegyensúlyozott állományszabályozás elveinek, és hogy ez a gyakorlat összeegyeztethető legyen e fajok - különösen a vonuló fajok - állományainak vonatkozásában a 2. cikk rendelkezéseivel.

A tagállamok biztosítják különösen azt, hogy azokat a fajokat, amelyekre a vadászati jogszabályok vonatkoznak, ne vadásszák sem a fészekrakás, sem a fiókanevelés időszakában, sem a szaporodás különböző szakaszaiban.

A vonuló fajok esetében a tagállamok biztosítják különösen azt, hogy azokat a fajokat, amelyekre a vadászati jogszabályok vonatkoznak, ne vadásszák szaporodási időszakukban vagy a fészekrakó területükre történő visszatérésük során.

[...]"

5 A jelen ítélet 1. pontjában említett hét vadon élő pintyféle nem szerepel a 2009/147 irányelv II. mellékletében.

6 A 2009/147 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Az irányelv hatálya alá tartozó madarak vadászatának, befogásának vagy megölésének vonatkozásában a tagállamok megtiltják a madarak tömeges vagy nem szelektív befogására vagy megölésére alkalmazott, illetve egy faj helyi kipusztítására alkalmas eszközök, eljárások vagy módszerek használatát, különösen azokét, amelyek a IV. melléklet a) pontjában szerepelnek."

7 Ezen irányelv IV. melléklete a) pontjának negyedik francia bekezdése a következő eszközöket említi:

"- hálók, csapdák, mérgezett vagy altató csalétkek".

8 Az említett irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja: "(1) A tagállamok, ha nincs más megfelelő megoldás, eltérhetnek az 5-8. cikk rendelkezéseitől a következő okok miatt: [...] (2) Az (1) bekezdésben említett eltérések esetében meg kell határozni: [...]"

c) szigorúan szabályozott feltételek mellett és szelektív alapon, egyes madarak kisszámú befogásának, tartásának vagy egyéb észszerűen indokolható hasznosításának engedélyezése érdekében.

a) a fajokat, amelyekre az eltérések vonatkoznak;

b) a befogás vagy megölés engedélyezett eszközeit, eljárásait vagy módszereit;

c) a kockázati tényezőket, valamint az időbeli és térbeli körülményeket, amelyek mellett ilyen eltérések engedélyezhetők;

d) a hatóságot, amely felhatalmazást kap annak kinyilvánítására, hogy a szükséges feltételek teljesülnek és annak meghatározására, hogy milyen eszközök, eljárások vagy módszerek alkalmazhatók, milyen korlátok között és kik által;

e) az elvégzendő ellenőrzéseket.

A máltai jog

A vadon élő madarak védelmére vonatkozó szabályok

9 A 2006. március 29-i 79. sz. jogi nyilatkozat (79. sz. jogi aktus) tartalmazza a vadon élő madarak védelmére vonatkozó szabályokat és a 2009/147 irányelv máltai jogba való átültetésének fő jogi aktusát képezi (a továbbiakban: a vadon élő madarak védelmére vonatkozó szabályok).

10 Konkrétan a vadon élő madarak védelmére vonatkozó szabályok 9. szabálya ülteti át lényegében a 2009/147 irányelv 9. cikkét, és rögzíti azokat a feltételeket, amelyeken az eltérések vizsgálatának alapulnia kell. Ez a 9. szabály szabályozza azt a pontos döntéshozatali eljárást is, amelyet az eltérések vizsgálata során követni kell, és amely magában foglalja a máltai madártani bizottság (a továbbiakban: madártani bizottság) által lefolytatandó kötelező vizsgálatot.

11 A vadon élő madarak védelmére vonatkozó szabályok 10. szabálya tartalmazza a madártani bizottság szerepét. Ez többek között - e 10. szabály 6. bekezdésének c) pontja értelmében - abból áll, hogy a bizottság "ajánlásokat tesz a miniszternek a 4., az 5., a 6., a 7., a 18. és a 21. szabály rendelkezései alóli eltérések engedélyezésére", és "rendszeres időközönként meggyőződik arról, hogy az ilyen engedély vagy engedélyek megadásának feltételei továbbra is teljesülnek". Az ugyanezen bekezdésben szereplő negyedik feltétel emellett pontosan meghatározza a környezetvédelemért, fenntartható fejlődésért, és éghajlatváltozásért felelős máltai miniszternek (a továbbiakban: miniszter) a madártani bizottság ajánlásainak általa elvégzett vizsgálatakor az eltérések engedélyezésére vonatkozó határozathozatallal kapcsolatban fennálló jogkörét, valamint azt a kötelezettségét, hogy a madártani bizottság ajánlásai és a miniszter határozata közötti jelentős eltérés esetén határozatát írásban indokolja.

12 A vadon élő madarak védelmére vonatkozó szabályok 27. szabálya szabályozza az említett szabályok megsértése kezelésének módját és egy sor szankciót ír elő, amelyek - az eltérésekkel összefüggésben elkövetett jogsértések esetén - a különleges engedély azonnali visszavonása mellett 500 euró minimális összegű bírságtól két év szabadságvesztés, az e szabályok keretében kiadott valamennyi engedély végleges visszavonása és az elkövetési tárgyak lefoglalása melletti 15000 euró összegű bírságig terjednek.

A keretszabályok

13 A 2014. július 15-i 253. sz. jogi nyilatkozat (253. sz. jogi aktus) a pintyfélék családjába tartozó élő egyedekkel kapcsolatos őszi befogási időszakot engedélyező, eltérést lehetővé tevő keretet tartalmaz (a továbbiakban: keretszabályok).

14 A keretszabályok 3. szabálya előírja:

"A pintyfélék csak a jelen szabályokban szereplő feltételeknek megfelelően foghatók be hagyományos, csapóháló néven is ismert hálókkal kizárólag fogva tartás céljából, ideértve a vásárokon és kiállításokon való felhasználással, a tenyésztéssel, és/vagy az élő csalimadárként történő hasznosítással kapcsolatos célokat is: [...]"

15 Ez a 3. szabály a csapóhálókra, a befogott madarak gyűrűzésére és a háló minimális szembőségére vonatkozóan bizonyos kritériumokat határoz meg.

16 A keretszabályok 4. szabálya ekként rendelkezik:

"[...] az őszi befogási időszak a pintyfélék családjába tartozó élő egyedek esetében azon év októbere és decembere között, legfeljebb hetvenhárom (73) nap lehet, amelyben a miniszter a közlönyben való közzététel útján engedélyezheti a pintyfélék családjába tartozó élő egyedek őszi befogási időszakát:

feltéve, hogy a pintyfélék családjába tartozó élő egyedek őszi befogási időszakának engedélyezésekor a miniszter vizsgálja, hogy a [...] 2009/147 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében »nincs megfelelő megoldás«, és figyelembe veszi az érintett fajok populációjának megfelelő szinten tartását, továbbá a II. mellékletben meghatározott felső küszöbértékeket:

feltéve továbbá, hogy a pintyfélék családjába tartozó élő egyedek őszi befogási időszaka időtartamának meghatározásakor a miniszter meghatározza a teljes időszaki befogási korlátozást az egyes pintyfélékre és az egyéni időszaki befogási korlátozást az egyes engedélyekre, valamint dönt arról, hogy az adott őszi pintybefogási eltérésre vonatkozóan az egyes engedélyekre meghatároz-e egyéni napi fogási korlátozást."

17 A keretszabályok 8. szabálya a szabályoknak a pintyfélék családjába tartozó élő egyedek befogási időszaka alatt alkalmazandó nyomonkövetési intézkedésekre vonatkozik. Előírja rendőrségi helyszíni ellenőrzések elvégzését, és előírja, hogy e feladat elvégzésére minden 1000 engedélyre legalább 7 rendőrtiszt jusson.

18 A keretszabályok tartalmaznak egy I. mellékletet, amely felsorolja az érintett hét pintyfélét.

19 A keretszabályok II. mellékletének szövege a következő:

"Az élő egyedek őszi befogási időszakában élve befogható pintyek számának meghatározásakor a miniszter a teljes fogási korlátozást az Európai Unió területén élő, a gyűrűzési vizsgálatokból eredő, rendelkezésre álló legfrissebb tudományos adatok alapján az egyes fajok referenciapopulációjára jellemző éves állománypusztulás kevesebb mint 1%-ában határozza meg.

A pintyfélék családjába tartozó élő egyedek őszi befogási eltérésre vonatkozó maximális fogási korlátozás semmiképpen nem haladhatja meg a következő értékeket:

FAJOKRA VONATKOZÓ NEMZETI BEFOGÁSI KORLÁTOZÁS

Kenderike 12000

Tengelic 800

Zöldike 4500

Csíz 2350

Meggyvágó 500

Erdei pinty 5000

Csicsörke 2350

Ezeket a maximális értékeket a miniszter a közlönyben való közzététel útján felülvizsgálja és naprakésszé teszi, az érintett hét faj védettségi helyzetének és a fajok populációja megfelelő szinten tartásának figyelembevételével."

A 2014. évi nyilatkozat

20 A vadon élő madarak védelmére vonatkozó szabályokról szóló és a pintyfélék családjába tartozó élő egyedek őszi befogási időszakát engedélyező, a 2014. évi időszakkal kapcsolatos eltérésre vonatkozó nyilatkozatot tartalmazó, 2014. július 15-i 250. sz. jogi nyilatkozat (250. sz. jogi aktus; a továbbiakban: 2014. évi nyilatkozat) 3. szabálya előírja:

"[...] a pintyfélék családjába tartozó élő egyedek 2014. évi befogási időszakára (a továbbiakban: az élő egyedek őszi befogási időszaka) az alábbi időpontokban kerül sor:

a kenderike, a tengelic, a zöldike, a csíz, a meggyvágó, az erdei pinty és a csicsörke élő egyedeinek befogására 2014. október 20. és 2014. december 31. között kerül sor."

21 A 2014. évi nyilatkozat 5. szabályának 1. bekezdése értelmében az élő egyedek őszi befogási időszakára vonatkozóan az általános időszakos befogási korlátozások megfelelnek a keretszabályok II. mellékletében szereplőknek.

22 A 2014. évi nyilatkozat 5. szabályának 2. bekezdése az élő egyedek befogási időszakára vonatkozó befogási korlátozást az élő egyedekre vonatkozó őszi befogási engedélyenként tíz pintyfélében, vagy az időszak vége előtt befogott, ennél kevesebb számú egyedben rögzíti.

A 2015. évi nyilatkozat

23 A vadon élő madarak védelmére vonatkozó szabályokról szóló és a pintyfélék családjába tartozó élő egyedek őszi befogási időszakát engedélyező, a 2015. évi időszakkal kapcsolatos eltérésre vonatkozó nyilatkozatot tartalmazó, 2015. október 16-i 330. sz. jogi nyilatkozat (330. jogi aktus; a továbbiakban: 2015. évi nyilatkozat) 3. szabálya a 2015. év tekintetében megegyezik a 2014. évi nyilatkozat 3. szabályával.

24 A 2015. évi nyilatkozat 5. szabályának 1. és 2. bekezdése ennek megfelelően megegyezik a 2014. évi nyilatkozat 5. szabályának 1. és 2. bekezdésével.

A jogvita előzményei és a pert megelőző eljárás

25 Miután a Máltai Köztársaság 2014-ben elfogadta a keretszabályokat és a hét pintyféle befogását engedélyező 2014. évi nyilatkozatot, a Bizottság 2014. október 17-én felszólító levelet küldött a Máltai Köztársaságnak, amelyben jelezte, hogy e tagállam eltérést engedélyező rendszere nem felel meg a 2009/147 irányelv 9. cikkében szereplő feltételeknek. A Bizottság véleménye szerint ez a tagállam nem bizonyította, hogy nincs más megfelelő megoldás, továbbá nem tett eleget az észszerűen indokolható hasznosítással, a kisszámú [madárral], valamint a szigorúan szabályozott feltételekkel kapcsolatban az ezen irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt feltételeknek.

26 A Máltai Köztársaság 2014. november 14-i levelében válaszolt a felszólító levélre, és előadta, hogy eltérést engedélyező rendszere megfelel a 2009/147 irányelv 9. cikkében szereplő feltételeknek.

27 A Bizottság - mivel nem találta kielégítőnek a Máltai Köztársaság válaszát - 2015. május 28-án indokolással ellátott véleményt küldött a tagállam számára.

28 A Máltai Köztársaság erre a 2015. július 28-i levelében válaszolt, amelyben újólag megerősítette a 2014. november 14-i levelében kifejtett álláspontját.

29 A Máltai Köztársaság válaszának és kiegészítő információknak a vizsgálatát követően a Bizottság - mivel úgy vélte, hogy ez a tagállam nem orvosolta a felhozott mulasztásokat - úgy határozott, hogy megindítja a jelen keresetet.

A keresetről

30 A Bizottság azzal érvel, hogy az eltérést engedélyező, a Máltai Köztársaság által elfogadott, hét pintyféle befogását lehetővé tevő rendszer ellentétes a 2009/147 irányelv - ezen irányelv IV. mellékletének a) pontjával összefüggésben értelmezett - 5. cikkének a) és e) pontjával, valamint 8. cikkének (1) bekezdésével, és azzal kapcsolatban nem teljesülnek az említett irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt eltérés alkalmazását igazoló feltételek.

31 E feltételeket illetően a Bizottság elsősorban előadja, hogy a Máltai Köztársaság nem bizonyítja más megfelelő megoldás hiányát, ahogyan azt ez a rendelkezés megköveteli. Másodsorban, ez a tagállam - az eltérést engedélyező rendszerének igazolása céljából - nem terjeszt elő indokolást a más megfelelő megoldás hiányára vonatkozóan. Harmadsorban, a Máltai Köztársaság nem bizonyította, hogy az engedélyezett tevékenység a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett "észszerűen indokolható hasznosítást" képez. Negyedsorban, a Máltai Köztársaság nem bizonyítja, hogy tiszteletben tartja az ezen irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt azon feltételt, amely szerint a szóban forgó eltérés kizárólag kisszámú [madárra] vonatkozhat. Végezetül, az alperes tagállam nem bizonyította, hogy az engedélyezésre "szigorúan szabályozott feltételek mellett" kerül sor, amint azt ugyanakkor az említett irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja megköveteli.

Az eltérést engedélyező máltai rendszerben a 2009/147 irányelv 9. cikke értelmében vett más megfelelő megoldás hiányára vonatkozóan az indokolás állítólagos hiányáról, valamint az ugyanezen cikk (1) bekezdése értelmében vett más megfelelő megoldás hiánya bizonyításának állítólagos hiányáról

A felek érvei

32 A Bizottság egyfelől azzal érvel, hogy az eltérést engedélyező máltai rendszer túlságosan általános és nem tartalmaz semmiféle egyértelmű és megfelelő indokolást a más megfelelő megoldás hiányára vonatkozóan.

33 A keretszabályok 4. szabálya kizárólag azt írja elő, hogy a pintyfélék családjába tartozó élő egyedek őszi befogási időszakának engedélyezésekor a miniszter vizsgálja, hogy a 2009/147 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében "nincs megfelelő megoldás". A keretszabályok egyáltalán nem hivatkoznak a fogságban történő tenyésztésre, és konkrétan nem korlátozzák a minisztert a pintyféléknek egy adott időszakban való befogásának engedélyezése előtt annak értékelésére, hogy a fogságban történő tenyésztés más megfelelő megoldást képez-e.

34 Ezen túlmenően, a 2014. és a 2015. évi időszakban a pintyfélék őszi befogását engedélyező 2014. és 2015. évi nyilatkozat nem felel meg a keretszabályok 4. szabályában támasztott homályos feltételnek, mivel a nyilatkozatok nem tartalmaznak a más megfelelő megoldás hiányára vonatkozóan semmiféle határozatot, de még azokat az indokokat sem, amelyek miatt e két befogási időszak engedélyezésekor a miniszter úgy vélte, hogy a fogságban történő tenyésztés nem megfelelő alternatíva.

35 Végezetül, a madártani bizottság tanácskozásai és ajánlásai nem felelnek meg az egyértelmű és megfelelő indokolás követelményének. Egyrészről a madártani bizottság üléseiről készült, a Máltai Köztársaság által hivatkozott jegyzőkönyvek nem tartalmazzák az alternatív megoldások semmiféle alapos értékelését, másrészről pedig maga a 2014. és a 2015. évi nyilatkozat sem tartalmaz értékelést, sem pedig más megfelelő megoldások hiányával kapcsolatos következtetést.

36 A Bizottság másfelől megjegyzi, hogy a keretszabályok 3. szabálya szerint az a sajátos probléma, illetve konkrét helyzet, amelyet a máltai hatóságok megoldani próbálnak, a pintyfélék befogásának kizárólag fogságban tartás - többek között vásárokon vagy kiállításokon való felhasználás, a tenyésztés, és/vagy az élő csalimadárként történő hasznosítás - céljából történő engedélyezése.

37 Márpedig a vadon élő pintyeknek a 2009/147 irányelv 5. és 8. cikkével ellentétes befogása nem szükséges a pintyfélék fogságban tartásához, mivel a fogságban történő tenyésztés e célból megfelelő megoldást képez.

38 A Máltai Köztársaság ezen túlmenően nem bizonyította, hogy a fogságban történő tenyésztés nem a befogás megfelelő alternatívája. Az e tagállam által említett számos jelentés és tanulmány ugyanis megerősíti, hogy a fogságban történő tenyésztés technikai és tudományos szempontokból megvalósítható az érintett hét faj vonatkozásában. Következésképpen az, hogy ez az alternatíva arra kényszeríti a máltai madárbarátokat, hogy módosítsanak magatartásukon - azaz hogy az általuk befogott vadon élő madarak fogságban tartása helyett a fogságban nevelt madarakat kell továbbra is fogságban tartaniuk -, nem akadálya annak, hogy ezt megfelelő megoldásnak lehessen tekinteni.

39 Míg a Máltai Köztársaság azzal érvel, hogy az eltérést engedélyező rendszere nemcsak arra irányul, hogy - fogságban tartásuk céljából - pintyfélékhez lehessen jutni, hanem arra is, hogy lehetővé tegye az élő egyedek befogásával foglalkozó személyek számára, hogy a befogással és fogságban tartással kapcsolatos, a nemzeti hagyományoknak megfelelő tevékenységüket jogszerűen végezhessék, a Bizottság hangsúlyozza, hogy ezen érv elfogadása megfosztaná értelmétől a más megfelelő megoldás hiányával kapcsolatban a 2009/147 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt kritériumot. Ily módon az e rendelkezésben említett eltérésre vonatkozó rendelkezés hatályának túlzott kiterjesztése sértené az ezen irányelvvel létrehozott védelmi rendszert. Ennek következménye az lenne, hogy nem létezhet más megfelelő megoldás, mivel nincs olyan más megoldás, amely megfelelhetne a vadon élő madarak befogásának.

40 A Máltai Köztársaság egyrészről arra hivatkozik, hogy a 2014. és 2015. évre az élő pintyfélék befogására vonatkozó eltérést engedélyező határozatokat csak azt követően fogadták el, hogy a madártani bizottság számos ülést tartott ezen indokoknak, e feltételeknek és e követelményeknek az elé terjesztett részletes technikai, jogi és tudományos jelentések alapján történő megvitatása céljából. Mindkét esetben e tényezők alapján ajánlotta a madártani bizottság az eltérés végrehajtását, nem anélkül, hogy korábban megbizonyosodott volna arról, hogy teljesül a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő valamennyi feltétel.

41 A Bizottság állításával ellentétben a 2014. és a 2015. évi nyilatkozatnak nem kellett tartalmaznia egy, a más megfelelő megoldás hiányára vonatkozó határozatot, amennyiben a vadon élő madarak védelmére vonatkozó szabályok 9. és 10. szabályában szereplő követelményeknek megfelelően a madártani bizottság által elvégzett és a más megfelelő megoldás hiányát megállapító részletes értékelésekre az előtt került sor, hogy a miniszter az említett nyilatkozatok kihirdetéséről határozott volna.

42 A madártani bizottság ajánlásainak nem megfelelő voltára vonatkozóan a Bizottság által megfogalmazott bírálatot illetően a Máltai Köztársaság azzal érvel, hogy a madártani bizottság üléseinek jegyzőkönyve a szóban forgó mentesség valamennyi aspektusára - köztük annak indokaira és a lehetséges megoldások értékelésére - vonatkozóan lefolytatott vitának csak egy összefoglalását tartalmazza. A szó szoros értelmében vett mélyreható vizsgálatot, az indokokhoz hasonlóan, hosszasan kifejti a fenntartható fejlődésért, környezetvédelemért és éghajlatváltozásért felelős minisztérium alá tartozó Wild Bird Régulation Unit (a vadon élő madarak szabályozásával foglalkozó osztály) által kibocsátott, a hét pintyféle élő egyedeinek befogásával kapcsolatos eltérésről szóló, 2014. áprilisi technikai feljegyzés (a továbbiakban: a WBRU technikai feljegyzése). A Máltai Köztársaság által elfogadott eltérést engedélyező rendszer egésze a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt követelményeket tiszteletben tartó teljes körű és szilárd mechanizmust képez.

43 A Máltai Köztársaság másrészről azt válaszolja, hogy a Bizottság félreérti a keretszabályokkal elérni kívánt célkitűzést. Az, hogy a hét pintyfélét a rekreációs céllal történő fogságban tartásuk miatt fogják be, nem akadályozza, hogy a befogás önmagában is célkitűzést képezzen. A befogás és az azt követő fogságban tartás egyaránt elválaszthatatlan része annak a hagyománynak, amelynek megőrzésére a máltai hatóságok - a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja szűk keretében - törekszenek. A fogságban történő tenyésztésre irányuló program pusztán részleges megoldást jelentene e tevékenységek egyike, azaz az egyedek madárbarátok általi fogságban tartása tekintetében, akik számára ezen egyedek befogása nem szükségszerűen érdekes.

44 A pintyfélék élő egyedeinek befogására vonatkozó, szóban forgó eltérés alkalmazására irányuló határozatának elfogadása előtt a Máltai Köztársaság gondosan értékelte a 2004 és 2014 között végrehajtott valamennyi lehetséges alternatívát. Ezen értékelés végén a máltai hatóságok arra a megállapításra jutottak, hogy figyelemmel a máltai szigetek egyedi társadalmi-kulturális kontextusára és biogeográfiai szerkezetére, valamint a valamennyi lehetséges alternatív tevékenységnek - köztük különösen a gyűrűzési és a szabadon engedési programnak vagy a pintyféléktől eltérő más fajok élő egyedei befogása lehetőségének - a végrehajtásával kapcsolatban megszerzett gyakorlati tapasztalatra, a pintyfélékre vonatkozó korlátozott, szigorúan ellenőrzött és nyomon követett eltérés kivételével az értékelt esetek egyike sem teszi lehetővé, hogy kielégítő alternatívával szolgáljon a hét pintyféle élő egyedei befogásának és fogságban tartásának régi, hagyományos és rekreációs gyakorlatára.

45 A Máltai Köztársaság azzal érvel, hogy ha - amint azt a Bizottság állítja - a 2009/147 irányelv II. mellékletében nem szereplő, a szóban forgó pintyfélékhez hasonló védett madarak "öncélú" befogása nem minősülhetne az ezen irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett észszerűen indokolható hasznosításnak, akkor e rendelkezés alapján a hagyományos rekreációs tevékenységek megőrzésére irányuló egyetlen eltérés sem lehetne megengedett az uniós tagállamokban. Egy ennyire megszorító értelmezés mind jogi szempontból, mind pedig a tények szempontjából téves. Ezt az értelmezést ráadásul egyáltalán nem támasztja alá a Bíróságnak a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjára vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata.

46 A Máltai Köztársaság szerint, noha természetesen nem a hagyományos tevékenységek védelme képezi az említett irányelv fő célkitűzését, az nem is zárja ki annak lehetőségét, hogy bizonyos hagyományos vadászati vagy befogási tevékenységeket fenn lehessen tartani oly módon, amely megfelel a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában rögzített szigorú feltételeknek. Ráadásul maga a Bizottság elismerte, hogy a hagyományon alapuló és a bizonyos madárfajok befogását és fogságban tartását engedélyező eltérés nem szükségszerűen ütközik a 2009/147 irányelv rendelkezéseibe.

A Bíróság álláspontja

47 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében annak lehetővé tétele érdekében, hogy az illetékes hatóságok csak az uniós jognak megfelelő módon folyamodhassanak a 2009/147 irányelv 9. cikkében szabályozott eltérés lehetőségéhez, a nemzeti törvényi és szabályozási keretet úgy kell megalkotni, hogy az abban megfogalmazott, eltérést engedő rendelkezések végrehajtása megfeleljen a jogbiztonság elvének. Ennélfogva az e tárgyban alkalmazandó nemzeti szabályozásnak egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az eltérés feltételeit, és köteleznie kell az alkalmazásukkal megbízott hatóságokat azok betartására. A kivételek rendszerével kapcsolatban, amely megszorítóan értelmezendő, és amely a megkövetelt feltételek minden egyes eltérés esetében történő teljesülésével kapcsolatos bizonyítási terhet az arról határozatot hozó hatóságra rója, a tagállamok kötelesek annak biztosítására, hogy védett fajt érintő beavatkozás engedélyezésére kizárólag pontos és megfelelő, az ezen irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott okokra, feltételekre és követelményekre utaló indokolást tartalmazó határozattal kerülhet sor (lásd ebben az értelemben: 2006. június 8-iWWF Italia és társai ítélet, C-60/05, EU:C:2006:378, 33. és 34. pont).

48 A máltai szabályozást illetően meg kell állapítani, hogy - ellentétben azzal, amit lényegében a Bizottság állít - a vadon élő madarak védelme területén alkalmazandó nemzeti szabályozás egyértelműen és pontosan határozza meg az eltérés kritériumait, és kötelezi az alkalmazásukkal megbízott hatóságokat azok betartására. A jelen ítélet 10. és 16. pontjában jelzetteknek megfelelően ugyanis a vadon élő madarak védelmére vonatkozó szabályok 9. szabálya ülteti át lényegében a 2009/147 irányelv 9. cikkét, míg a keretszabályok 4. szabálya a minisztert kötelezi a pintyfélék családjába tartozó élő egyedek őszi befogási időszakának engedélyezésekor annak vizsgálatára, hogy nincs a 2009/147 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett más megfelelő megoldás. Ezt a megállapítást nem kérdőjelezheti meg a Bizottság által hivatkozott azon körülmény, hogy a keretszabályok egyáltalán nem hivatkoznak a fogságban történő tenyésztésre és konkrétan nem kötelezik a minisztert a pintyféléknek egy adott időszakban való befogásának engedélyezése előtt annak értékelésére, hogy a fogságban történő tenyésztés más megfelelő megoldást képez-e.

49 Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy a 2014. és a 2015. évi időszakban a pintyfélék őszi befogását engedélyező 2014. és 2015. évi nyilatkozat nem felel meg a 2009/147 irányelv 9. cikkének.

50 Ezek a nyilatkozatok ugyanis egyáltalán nem említik más megfelelő megoldás hiányát. Ráadásul - és mindenesetre - ezek a nyilatkozatok nem utalnak a - Máltai Köztársaság szerint - a madártani bizottság elé terjesztett technikai, jogi és tudományos jelentésekre, mint ahogyan az ezeken az elemeken alapuló azon ajánlásokra sem, amelyeket e tagállam szerint a madártani bizottság megküldött a miniszternek és amelyek arra figyelemmel támogatták a szóban forgó eltérés végrehajtását, hogy teljesítettnek tekinthető a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt valamennyi feltétel, köztük a más megfelelő megoldás hiánya.

51 Ebből következik, hogy az említett nyilatkozatok nem képeznek pontos és megfelelő indokolást tartalmazó, a más megfelelő megoldás hiányával kapcsolatban a 2009/147 irányelv 9. cikkében előírt feltételre hivatkozó határozatokat.

52 Ennek eredményeképpen az eltérést engedélyező máltai rendszerben a más megfelelő megoldás hiányával kapcsolatban az indokolás hiányára alapított jogalap megalapozott, ekként pedig annak helyt kell adni.

53 A fenti megállapításra tekintettel nem tűnik úgy, hogy a jelen ügyben meg kell megvizsgálni a 2009/147 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett más megfelelő megoldás hiánya bizonyításának állítólagos hiányával kapcsolatos kifogást.

A 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt azon feltétel tiszteletben tartásának állítólagos elmulasztásáról, amely szerint az e rendelkezésben előírt eltérés csak kisszámú [madárra] vonatkozhat

A felek érvei

54 A Bizottság úgy véli, hogy a "kisszámú [madárnak]" a WBRU technikai feljegyzésében alkalmazott, az eltérést engedélyező máltai rendszer által előírt befogási korlátozások alapjául szolgáló kiszámítását nem támasztják alá tudományosan megbízható bizonyítékok.

55 Először is, a WBRU nem határozta meg egy megbízható nyomonkövetési rendszer segítségével a releváns forráspopulációkat. A Máltai Köztársaság ugyanis egyetlen vizsgálatra, azaz a 2007-es Raine-vizsgálatra támaszkodott, amely a madarak egy igen korlátozott mintáján alapult. A meggyvágóval kapcsolatban Máltán semmiféle gyűrűzési vizsgálatot nem végeztek, és e pintyféle tekintetében a WBRU Olaszországban elvégzett gyűrűzési vizsgálatokra támaszkodott. A WBRU ugyanakkor nem fejtette ki, hogy miért tartja ezt a populációt megfelelő helyettesítőnek.

56 Másodszor, a Máltai Köztársaság jellemzően igen nagyszámú tenyészpopulációkat vont be "referenciapopulációjába" azáltal, hogy a Máltán sorra kerülő gyűrűzési vizsgálatok kis számára támaszkodott, holott az említett tenyészpopulációk többsége a vándorlása során nem érinti Máltát. Ily módon a Máltai Köztársaság az erdei pintyek lengyelországi nagyszámú tenyészpopulációját vette figyelembe "referenciapopulációiban". Kiemelkedő ornitológusok azonban hangsúlyozták, hogy a Lengyelországban szaporodó erdei pintyek vándorlásuk során Hollandia keleti részén, Németországon és Svájcon haladnak át, hogy főként Franciaország dél-nyugati részén és az Ibériai-félsziget nyugati részén teleljenek. Még ha úgy is tűnik, hogy bizonyos madarak Máltán keresztül vándorolnak, nem tűnik tudományosan helytállónak a kisszámú [madarak] kiszámítása céljából az 5-10 millió madárból álló teljes lengyel tenyészpopulációnak a "referenciapopulációba" történő bevonása.

57 Harmadszor, a forráspopulációknak a Máltai Köztársaság által alkalmazott kiválasztása nem felel meg a bejelentett módszertannak. Ez a tagállam tévesen állítja, hogy kizárólag az olyan országokból érkező forráspopulációkat vette figyelembe, amelyek populációi stabilak vagy emelkedőben vannak. Márpedig a European Bird Census Council (Európai Madárszámlálási Tanács) legfrissebb adatai - adott esetben Németországban, Olaszországban, Ausztriában, Lengyelországban, Szlovéniában és az Egyesült Királyságban - az érintett fajok populációinak csökkenését mutatják.

58 Végezetül, ami az elhullási arányt illeti, a WBRU technikai feljegyzése nem fejti ki megfelelően azt, hogy miként nyerik az elhullási aránnyal kapcsolatos becsléseket. A WBRU által ismertetett számadatok nem felelnek meg a referenciavizsgálatokban szereplő számadatoknak, illetve azokat semmiféle tudományos forrás nem támasztja alá.

59 A Máltai Köztársaság válasza szerint a BirdLife Malta égisze alatt és számára 2007-ben elvégzett Raine-vizsgálat képezi mind ez idáig a legfrissebb, rendelkezésre álló vizsgálatot. Meglepő a Bizottság azon álláspontja, amely szerint a Raine-vizsgálat nem felel meg a madarak nyomon követése tekintetében megkövetelt szigornak és megbízhatóságnak, mivel különféle ténybeli érvek alátámasztása céljából ez az intézmény maga is ugyanerre a vizsgálatra támaszkodik.

60 A hét pintyféle védettségi állapotára vonatkozóan a Máltai Köztársaság által elvégzett elemzést illetően a Bizottság által megfogalmazott bírálat a tények szempontjából több téves állítást tartalmazó, az indokolással ellátott véleményben kifejtett korábbi nyilatkozatokon alapul. 2015 áprilisában a máltai hatóságok - az összes legfrissebb, naprakész tudományos adat figyelembevételével - elvégezték a fajok védettségi állapotának naprakész értékelését, amely tartalmazza a Bizottság állításait.

61 Az érintett hét faj elhullási arányát illetően a Máltai Köztársaság azzal érvel, hogy azt a WBRU helytállóan értelmezte technikai feljegyzésében, mivel a WBRU vezető tudományos forrásokra támaszkodott. Abban az esetben, ha ugyanazon faj esetében a tudományos források eltérő elhullási arányokat határoztak meg, a máltai hatóságok - a Bizottság fenntartható vadászatról szóló útmutatójának megfelelően -a legalacsonyabb értéket vették figyelembe.

A Bíróság álláspontja

62 Emlékeztetni kell arra, hogy a tagállami hatóságok az eltéréseknek a 2009/147 irányelv 9. cikke szerinti engedélyezésére irányuló hatáskörük gyakorláskor figyelembe kell, hogy vegyenek számos olyan értékelési tényezőt, amely földrajzi, éghajlati, környezetvédelmi, biológiai, valamint különösen a fajok éves szaporulatával és természetes okokra visszavezethető elhullásával kapcsolatos adatokon nyugszik (lásd ebben az értelemben: 2006. június 8-iWWF Italia és társai ítélet, C-60/05, EU:C:2006:378, 25. pont).

63 Ami ezeket a vizsgálati szempontokat illeti, a jelenlegi tudományos ismeretek alapján úgy kell tekinteni, hogy a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett "kisszámú [madár]" alatt az érintett populáció teljes éves elhullásánál 1%-ánál (átlagos érték) alacsonyabb számú elejtett egyedet kell érteni a nem vadászható fajok vonatkozásában, és körülbelül 1%-ának megfelelő elejtett egyedet a vadászható fajok esetében, ahol a vonuló fajok tekintetében az "érintett populáción" a régiók azon populációját kell érteni, amely az eltéréssel érintett régióban, az eltérés időszakában átvonuló fő madárcsapatokat adja (lásd ebben az értelemben: 2010. november 11-iBizottság kontra Olaszország ítélet, C-164/09, nem tették közzé, EU:C:2010:672, 35. pont).

64 A Bíróság ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy ezek a mennyiségi adatok az ORNIS bizottság munkáján alapulnak, amely a 2009/147 irányelvnek a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó, annak 16. cikkével összhangban létrehozott bizottság, és amely a tagállamok képviselőiből áll (lásd ebben az értelemben: 2006. június 8-iWWF Italia és társai ítélet, C-60/05, EU:C:2006:378, 26. pont).

65 A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében igaz ugyan, hogy a fentebb említett százalékarány jogilag nem bír kötelező erővel, az ORNIS-bizottság tevékenységének tudományos tekintélye alapján, és mivel nincs más, ezzel ellentétes tudományos bizonyíték, a Bíróság felhasználhatja azt viszonyítási alapként annak megítélése érdekében, hogy a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint engedélyezett eltérés megfelel-e ennek a rendelkezésnek (lásd ebben az értelemben: 2006. június 8-iWWF Italia és társai ítélet, C-60/05, EU:C:2006:378, 27. pont).

66 A "kisszámú [madárral]" kapcsolatos feltétel nem teljesülhet, ha a madarak eltérés jogcímén engedélyezett elejtésével kapcsolatos tevékenység nem biztosítja az érintett fajok populációjának megfelelő szinten tartását (lásd ebben az értelemben: 2003. október 16-iLigue pour la protection des oiseaux és társai ítélet, C-182/02, EU:C:2003:558, 17. pont).

67 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a tengelic és az erdei pinty esetében a "referenciapopulációnak" is nevezett "érintett populációt" nem lehet a jelen üggyel kapcsolatos tárgyban rendelkezésre álló egyetlen vizsgálatra, azaz a 2007-es Raine-vizsgálatra tekintettel meghatározni, amely szerint az e két faj esetében visszafogott gyűrűk mintája túlságosan korlátozott ahhoz, hogy egyértelmű jelzésekkel szolgáljon azokról a régiókról, amelyekhez a szóban forgó eltérést alkalmazó régióban található fő madárcsapatok tartoznak. E körülmények között és bármely más releváns bizonyíték hiányában meg kell állapítani, hogy a Máltai Köztársaság nem bizonyította, hogy a tengelic esetében 800 egyedben, az erdei pinty esetében pedig 5000 egyedben meghatározott befogási korlátozások megfelelnek a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett "kisszámú [madárnak]".

68 Ugyanez igaz a meggyvágó esetében, amelyre vonatkozóan egyrészről semmiféle gyűrűzési vizsgálatot nem végeztek Máltán, másrészről pedig a máltai hatóságok anélkül támaszkodtak az Olaszországban elvégzett gyűrűzési vizsgálatokra, hogy bármilyen tudományos bizonyítékkal alátámasztották volna azt a nézőpontot, amely szerint egy ilyen minta megfelelő "helyettesítőt" képezhetne.

69 A szóban forgó eltéréssel érintett másik 4 pintyfélét illetően meg kell állapítani, hogy noha az eltérést engedélyező máltai intézkedésekben az e fajok tekintetében engedélyezett befogási korlátozások jóval alacsonyabbak a 2007-es Raine-vizsgálatban meghatározott érintett populációk éves teljes elhullásának 1%-os felső határánál, a meggyűrűzött és szabadon engedett madaraknak az e vizsgálat alapjául szolgáló alacsony mintanagysága - azaz 112 egyed - kétségeket kelthet e populációk meghatározásának pontosságát illetően, és még inkább igaz ez az említet vizsgálatnak a 2014. évi őszi időszakban Máltán befogottként bejelentett madarak jelentős - 7222 pintyfélét kitevő - számával való összehasonlításakor. Ennélfogva a kenderike, a zöldike, a csíz és a csicsörke esetében sem állhat fenn tudományos bizonyosság azokat a régiókat illetően, amelyeket ugyanebben a vizsgálatban a populációk azon származási régióiként ismertek el, amelyek a szóban forgó eltéréssel érintett régióban az eltérés alkalmazásának időszakában átvonuló fő madárcsapatokat adják.

70 Ezen túlmenően az iratokból kitűnik, hogy csak az eltérést engedélyező rendszernek a Máltai Köztársaság által 2014 júliusában történt elfogadását követően végeztek el egy olyan vizsgálatot, amely a szóban forgó eltérés időszaka során a hét pintyféle máltai szigeteken történő vonulásával foglalkozik.

71 Egyebekben maga a 2007-es Raine-vizsgálat mutat rá arra, hogy Máltán a befogás olyan intenzív, hogy a pintyfélék családjába tartozó valamennyi gyakori faj egyedei közül csak alig néhány szaporodik rendszeresen a szigeten, holott más földközi-tengeri régiókban nagy számban szaporodnak. E vizsgálat szerint különösen a csicsörke, a zöldike és a kenderike máltai tenyészpopulációi legfeljebb is csak egy-öt párból állnak.

72 Végezetül, noha a Máltai Köztársaság azt állította, hogy kizárólag az olyan országokból érkező referenciapopulációkat vette figyelembe, amelyek madárpopulációi stabilak vagy emelkedőben vannak, meg kell állapítani, hogy e populációk e tagállam általi kiválasztására nem mindig a bejelentett módszertannak megfelelően került sor.

73 E tekintetben a kenderikét illetően meg kell állapítani, hogy amint az a WBRU-nak a szóban forgó hét pintyféle védettségi helyzetéről szóló - és a Máltai Köztársaság által a jelen ügy irataihoz csatolt - 2015. májusi technikai feljegyzéséből kitűnik, a máltai hatóságok a 2015. évi őszi vadászidény esetében figyelembe vették a hanyatló referenciapopulációkat is, illetve azokat is, amelyek védettségi helyzete nem volt ismert. Ugyanez érvényes a zöldikére, a csicsörkére és a csízre.

74 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a Máltai Köztársaság nem szolgált megfelelő bizonyítékokkal arra, hogy a szóban forgó hét pintyféle befogása tekintetében eltérést engedélyező rendszere lehetővé teszi e fajok populációi megfelelő szinten tartásának biztosítását.

75 Ennélfogva - figyelemmel a jelen ítélet 66. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra - meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben nem teljesül a "kisszámú [madárra]" vonatkozó feltétel.

76 Következésképpen helyt kell adni a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt azon feltétel tiszteletben tartásának elmulasztására alapított jogalapnak, amely szerint az engedélyezett eltérés csak "kisszámú [madárra]" vonatkozhat.

Az arra vonatkozó bizonyíték állítólagos hiányáról, hogy az engedélyezett eltérés a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett "észszerűen indokolható hasznosítást" képez

A felek érvei

77 A Bizottság mindenekelőtt azt állítja, hogy a 2009/147 irányelv II. mellékletben nem említett fajok egyedeinek öncélú befogása nem minősülhet az ezen irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett észszerűen indokolható hasznosításnak.

78 Ezután - mivel a Máltai Köztársaság nem bizonyította, hogy képes biztosítani a szóban forgó hét pintyféle populációjának megfelelő szinten tartását - a madarak elejtését semmi esetre sem lehet észszerűnek tekinteni.

79 A Bizottság végül azt is előadja, hogy az eltérést engedélyező máltai rendszer aránytalan, tekintettel különösen a csapóhálókkal történő befogási módszer engedélyezésére. Amennyiben az ilyen hálók a 2009/147 irányelv 8. cikkének - az ezen irányelv IV. mellékletének a) pontjával összefüggésben értelmezett - (1) bekezdése értelmében nem szelektív módszernek minősülnek, az azok alkalmazásával járó eltérést nem lehet arányosnak tekinteni.

80 A Máltai Köztársaság válaszában előadja, hogy a befogás és a fogságban tartás egyaránt a 2009/147 irányelv 9. cikke értelmében vett észszerűen indokolható hasznosítást képez.

81 Ezen túlmenően azzal érvel, hogy a csapóhálókkal történő, a pintyfélék élő egyedeinek befogása tárgyában általa elfogadott eltérést engedélyező rendszerrel engedélyezett befogási módszer lehetővé teszi a szelektív befogásokat, amennyiben ezeket a hálókat manuálisan kezelik olyan személyek, akik az élő egyedek befogása tekintetében képzésben részesültek és arra engedéllyel rendelkeznek.

A Bíróság álláspontja

82 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy amennyiben nem teljesül az a feltétel, amely szerint a védett fajok elejtése csak kisszámú madárra vonatkozhat, a madarak rekreációs célú elejtés révén történő hasznosítása semmi esetre sem tekinthető észszerűnek a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében (lásd ebben az értelemben: 2003. október 16-iLigue pour la protection des oiseaux és társai ítélet, C-182/02, EU:C:2003:558, 17. pont; 2006. június 8-iWWF Italia és társai ítélet, C-60/05, EU:C:2006:378, 32. pont).

83 A jelen ítélet 75. pontjában megállapítottaknak megfelelően a jelen ügyben nem teljesül a "kisszámú [madárra]" vonatkozó feltétel. Következésképpen - a jelen ítélet 82. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel - a szóban forgó madarak rekreációs célú elejtés révén történő hasznosítását semmi esetre sem lehet észszerűnek tekinteni.

84 Ezen túlmenően, ami a jelen ügyben szóban forgó, hálókkal való befogási módszer nem szelektív jellegére alapított, a Bizottság által felhozott kifogást illeti, a máltai hatóságok a WBRU technikai feljegyzésében elismerték az ilyen hálók nem szelektív jellegét, amennyiben elismerték, hogy annak ellenére előfordulnak "járulékos fogások", hogy a hálók működését a vadász manuálisan indítja be. E befogási módszer nem szelektív jellegét ráadásul a BirdLife Malta 2015. júliusi vizsgálata is megerősítette.

85 Következésképpen a jelen ügyben nem teljesül a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett azon feltétel, amely szerint a pintyfélék élő egyedeinek befogását csak akkor lehet engedélyezni, ha arra szelektív alapon kerül sor. Ezért a jelen esetben azok a feltételek sem teljesülnek, amelyek mellett el lehet térni az ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdésétől.

86 Ennélfogva helyt kell adni az arra vonatkozó bizonyíték hiányára alapított kifogásnak, hogy az engedélyezett mentesség a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett, észszerűen indokolható hasznosítást képez, és az arra alapított kifogásnak is helyt kell adni, hogy a szóban forgó befogási módszer - e rendelkezésnek és az ezen irányelv 8. cikke (1) bekezdésének megsértésével - nem szelektív.

Az arra vonatkozó bizonyíték állítólagos hiányáról, hogy az eltérést a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében szigorúan szabályozott feltételek mellett engedélyezték

A felek érvei

87 A Bizottság előadja, hogy a Máltai Köztársaság nem bizonyította, hogy az eltérést engedélyező rendszerében támasztott feltételeket szigorúan alkalmazzák. A Máltai Köztársaság által benyújtott, a 2014. évi befogási időszakra vonatkozó jelentés ugyanis megerősíti, hogy a rendszer alkalmazási szisztémájának két pillére - a szöveges üzeneten keresztüli önbevallás és a rendőrtisztek által alkalmanként lefolytatott helyszíni ellenőrzések - rendszerhibákat tartalmaz, és nem teszi lehetővé az eltérési feltételek hatékony ellenőrzését.

88 Egyrészről a szöveges üzeneten keresztüli nyilvántartásba vételi rendszer az engedélyek jogosultjai általi önbevalláson alapul, ily módon pedig jelentős visszaélési kockázattal jár. Jól ábrázolja ezt a kockázatot azon madarak számának rendkívül gyanús jellege, amelyek befogását a szöveges üzenetek rendszerén keresztül 2014-ben bejelentették. Másrészről a Máltai Köztársaság nem bizonyította, hogy a rendszer alkalmazási szisztémájának második pillérét képező helyszíni ellenőrzések kellően szigorú nyomon követést biztosítanak.

89 Ráadásul a nem kormányzati szervezetek által a 2014-es befogási időszakra vonatkozóan készített több jelentés ábrázolja e nyomon követés nem megfelelő voltát. Ezek a jelentések utalnak az eltéréssel kapcsolatos feltételek tiszteletben tartásának széles körű - az illegális csalimadarak alkalmazásától, illetve az "egyszer használatos" gyűrűk visszaélésszerű használatától az eltéréssel nem érintett fajok befogásáig terjedő - elmulasztására, valamint az engedélyezett időszakokkal és helyekkel kapcsolatos korlátozások tiszteletben tartásának különösen a "Natura 2000" területeken folytatott befogás tömeges gyakorlata révén történő elmulasztására.

90 A Máltai Köztársaság válaszában előadja, hogy az Unióban példa nélküli szigorral jellemzett végrehajtási és nyomonkövetési rendszert vezetett be. A befogások telefonon keresztüli, valós időben történő jelzését előíró rendszer alkalmazása lehetővé tette az engedélyek egyes jogosultjai általi befogások valós idejű gyűjtését és vizsgálatát, valamint az egyes befogási korlátok alkalmazását és a nemzeti kvóták alkalmazásának nyomon követését. Az engedélyek valamennyi jogosultját kötelezték arra, hogy minden befogott madáron és már a befogás időpontjában speciálisan megjelölt és egyszer használatos gyűrűket helyezzenek el. A helyszíni vizsgálatok alkalmával a gyűrűk használatát szigorúan ellenőrzik. Az időszak végén a fel nem használt gyűrűket vissza kell juttatni a hatóságokhoz.

91 A Máltai Köztársaság végezetül jelzi, hogy a máltai hatóságok az eltérési időszak során rendszeresen, napi 50 további rendőrtisztet alkalmaztak a jogi feltételek tiszteletben tartásának nyomon követése céljából. Az összes nyilvántartásba vett befogási helyen végeztek ellenőrzést valamikor az eltérés időszakában. Az engedélyek egyes jogosultjainak 23%-ával kapcsolatban folytattak mélyreható helyszíni ellenőrzéseket.

A Bíróság álláspontja

92 Ami konkrétan a madaraknak a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló elejtését illeti, az a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében csak akkor engedélyezhető, ha többek között úgy alakítják ki, hogy arra szigorúan szabályozott feltételek mellett kerüljön sor (lásd ebben az értelemben: 2003. október 16-iLigue pour la protection des oiseaux és társai ítélet, C-182/02, EU:C:2003:558, 15. pont).

93 E tekintetben meg kell állapítani, hogy nem vitatott, hogy az engedélyek harminc jogosultja jelentette be, hogy elérte tíz pintyféle egyedi időszakos befogási korlátját az időszak utolsó napján, azon a napon, amikor a szóban forgó hét pintyféle vonulására vonatkozó, a jelen ítélet 70. pontjában felidézett vizsgálat a pintyfélék esetében az időszak legalacsonyabb vándorlási szintjeit állapította meg. E körülmények között nem tűnik bizonyosnak az említett bejelentések pontossága.

94 Az engedélyek jogosultjainak - azaz több mint 4000 jogosultnak - és a nyilvántartásba vett befogó létesítményeknek - azaz több mint 6400 létesítménynek - az igen nagy sűrűségével jellemzett máltai kontextusban nem tűnik megfelelőnek az, hogy csak a vadászok 23%-ával kapcsolatban végeztek egyedi ellenőrzéseket.

95 Egyebekben a BirdLife Malta 2015. júliusi vizsgálatából kitűnik, hogy az engedélyezett befogási időszakokkal és helyekkel kapcsolatos korlátozásokat a 2014. évi őszi befogási időszakban igen gyakran nem tartották tiszteletben különösen a "Natura 2000" területeken alkalmazott befogási gyakorlat révén.

96 E vizsgálat szerint 41591 egyszer használatos gyűrűt szállítottak a 2014. évi őszi befogási időszakra, tudva azt, hogy a befogási korlátozást a hét pintyféle összessége tekintetében 26850 egyedben határozták meg. A rendszer azt írta elő és arra kötelezte az engedélyek jogosultjait, hogy a fel nem használt gyűrűket juttassák vissza. Márpedig az időszak végén 38602 gyűrű maradt az engedélyek jogosultjainak birtokában, azaz 11752 gyűrűvel több, mint a 26850 madárra vonatkozó befogási korlátozás, és 31 380-nal több, mint az a 7222 pintyféle, amelyek befogását az említett időszak során bejelentették.

97 A fentiekből következik, hogy a Máltai Köztársaság nem bizonyította, hogy a szóban forgó eltérést a 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett szigorúan szabályozott feltételek mellett alkalmazzák. Ennélfogva a bizonyíték hiányára alapított kifogásnak helyt kell adni.

98 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Máltai Köztársaság - azáltal, hogy a vadpintyek hét faja (az erdei pinty [Fringilla coelebs], a kenderike [Carduelis cannabina], a tengelic [Carduelis carduelis], a zöldike [Carduelis chloris], a meggyvágó [Coccothraustes coccothraustes], a csicsörke [Serinus serinus] és a csíz [Carduelis spinus]) élő egyedeinek befogását lehetővé tevő, eltérést engedélyező rendszert fogadott el - nem teljesítette a 2009/147 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett, az ezen irányelv 5. cikkének a) és e) pontjában és 8. cikkének (1) bekezdésében szereplő rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

99 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Máltai Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Máltai Köztársaság - azáltal, hogy a vadpintyek hét faja (az erdei pinty [ Fringilla coelebs ], a kenderike [ Carduelis cannabina ], a tengelic [ Carduelis carduelis ], a zöldike [ Carduelis chloris ], a meggyvágó [ Coccothraustes coccothraustes ], a csicsörke [ Serinus serinus ] és a csíz [ Carduelis spinus ]) élő egyedeinek befogását lehetővé tevő, eltérést engedélyező rendszert fogadott el - nem teljesítette a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett, az ezen irányelv 5. cikkének a) és e) pontjában és 8. cikkének (1) bekezdésében szereplő rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a Máltai Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.