62009CJ0218[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2010. március 18-i ítélete. SGS Belgium NV kontra Belgisch Interventie- en Restitutiebureau, Firme Derwa NV, Centraal Beheer Achmea NV és Firme Derwa NV, Centraal Beheer Achmea NV kontra SGS Belgium NV és Belgisch Interventie- en Restitutiebureau. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Hof van beroep te Brussel - Belgium. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - A 3665/87/EGK rendelet - Export-visszatérítések - 5. cikk (3) bekezdés - Az elrendelés feltételei - Kivétel - A "vis maior" fogalma - Szállítás közben tönkrement termékek. C-218/09. sz. ügy.

C-218/09. sz. ügy

SGS Belgium NV és társai

kontra

Belgisch Interventie- en Restitutiebureau és társai

(a hof van beroep te Brussel [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - A 3665/87/EGK rendelet - Export-visszatérítések - 5. cikk (3) bekezdés - Az elrendelés feltételei - Kivétel - A vis maior fogalma - Szállítás közben tönkrement termékek"

Az ítélet összefoglalása

Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Export-visszatérítések - Differenciált visszatérítés

(3665/87 bizottsági rendelet. 5. cikk, (3) bekezdés)

Az 1995. június 19-i 1384/95 rendelettel módosított, a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló 3665/87 rendelet 5. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a marhahússzállítmánynak a kérdést előterjesztő bíróság által leírt feltételek melletti megromlása nem minősül az említett rendelkezés értelmében vett vis maiornak.

A 3665/87 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése ugyanis az export-visszatérítések általános rendszere alóli kivételnek minősül, ennélfogva ezt a rendelkezést szigorúan kell értelmezni. A vis maior megléte elengedhetetlen feltétele az exportáló harmadik országban szabad forgalomba nem bocsátott, exportált árukra vonatkozó visszatérítések kifizetése kérelmezésének, következésképpen ezt a fogalmat úgy kell értelmezni, hogy azon esetek száma, amelyekben egy ilyen jellegű kifizetésre kerül sor, korlátozott maradjon. Márpedig a marhahúsexporttal összefüggő műveletek során a megromlás kockázata különösen az alkalmazott különféle szállítási eszközök közötti be- és kirakodási műveletek, valamint a távolsági szállítások miatt áll fenn. Következésképpen valamely ehhez hasonló kár bekövetkezését az ilyen jellegű műveletekben rejlő kereskedelmi kockázat tekintetében relevánsnak, azaz olyan körülménynek kell tekinteni, amelyet az említett kereskedelmi műveletekkel összefüggésben nem lehet sem "rendkívülinek", sem pedig - az elővigyázatos és kellő gondossággal eljáró kereskedő számára - "valószínűtlennek" tekinteni.

(vö. 46., 48., 50., 52. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2010. március 18.(*)

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - A 3665/87/EGK rendelet - Export-visszatérítések - 5. cikk (3) bekezdés - Az elrendelés feltételei - Kivétel - A "vis maior" fogalma - Szállítás közben tönkrement termékek"

A C-218/09. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hof van beroep te Brussel (Belgium), a Bírósághoz 2009. június 15-én érkezett, 2009. június 4-i határozatával terjesztett elő az előtte

az SGS Belgium NV

és

a Belgisch Interventie- en Restitutiebureau,

a Firme Derwa NV,

a Centraal Beheer Achmea NV

között, valamint

a Firme Derwa NV,

a Centraal Beheer Achmea NV

és

az SGS Belgium NV,

a Belgisch Interventie- en Restitutiebureau

között folyamatban lévő eljárásokban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, C. Toader (előadó), K. Schiemann, P. Kūris és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az SGS Belgium NV képviseletében E. Storme ügyvéd,

- a Firme Derwa NV képviseletében L. Misson és L. Wysen ügyvédek,

- a belga kormány képviseletében J.-C. Halleux, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében B. Burggraaf, Z. Maluskova és E. Tserepa-Lacombe, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügyben a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1995. június 19-i 1384/95/EK bizottsági rendelettel (HL L 134., 14. o.) módosított, a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1987. november 27-i 3665/87/EGK bizottsági rendelet (HL L 351., 1. o.; a továbbiakban: 3665/87 rendelet) 5. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a rendeltetési helyre megromlottan érkező húsra kifizetett export-visszatérítéssel kapcsolatban egyrészről az SGS Belgium NV (a továbbiakban: SGS Belgium), az ellenőrzésre és felügyeletre szakosodott társaság, a Belgisch Interventie- en Restitutiebureau (az intervenciókkal és visszatérítésekkel foglalkozó belga hivatal, a továbbiakban: BIRB), a Firme Derwa NV (a továbbiakban: Firme Derwa), exportáló társaság, valamint a Centraal Beheer Achmea NV (a továbbiakban: Centraal Beheer Achmea) biztosítótársaság, továbbá a Firme Derwa és a Centraal Beheer Achmea, valamint az SGS Belgium és a BIRB között folyamatban lévő eljárásokban terjesztették elő.

Jogi háttér

3 A 3665/87 rendelet rendelkezik a marhahúst az Európai Közösségen kívülre exportáló gazdasági szereplők számára az export-visszatérítés lehetőségéről.

4 A 3665/87 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében "[...] a visszatérítés kifizetése annak igazolásától függ, hogy az elfogadott kiviteli nyilatkozatok hatálya alá tartozó termékek változatlan állapotban, az elfogadástól számított 60 napon belül elhagyták-e a Közösség vámterületét".

5 A 3665/87 rendelet 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A differenciált vagy nem differenciált visszatérítés kifizetésének feltétele azonfelül, hogy a termék ténylegesen elhagyta a Közösség vámterületét, az is, hogy - kivéve azt az esetet, ha az a tranziteljárás során vis maior következtében megsemmisült - egy harmadik országba, vagy adott esetben meghatározott harmadik országba importálták a kiviteli nyilatkozat elfogadását követő 12 hónapon belül:

[...] E határidő azonban a 47. cikknek megfelelően meghosszabbítható.

[...]

Ezen túlmenően, a tagállamok illetékes hatóságai további igazolást igényelhetnek minden visszatérítés tekintetében, amellyel számukra kielégítő módon igazolható, hogy a termék ténylegesen, változatlan állapotban piacra került az importáló harmadik országban.

[...]

(3) Ha a termék, miután elhagyta a Közösség vámterületét, az árutovábbítás során vis maior következtében tönkrement,

- differenciált visszatérítés esetében a visszatérítésnek a 20. cikknek megfelelően megállapított részét kell kifizetni,

- nem differenciált visszatérítés esetében a teljes visszatérítést ki kell fizetni."

6 A 3665/87 rendelet 13. cikke előírja, hogy "nem jár visszatérítés az olyan termékek után, amelyek egészségügyileg nem megfelelőek, a jogszabályi követelményeknek nem felelnek meg, és nem kereskedelmi minőségűek, valamint - amennyiben az ilyen termékeket emberi fogyasztásra szánják - akkor, ha jellemzőik vagy állapotuk kizárja, illetve lényegesen korlátozza rendeltetésszerű felhasználásukat."

7 E rendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében egy termék akkor tekinthető importáltnak, ha a harmadik országban a szabad forgalomba bocsátás vámalakiságait elvégezték.

8 A 3665/87 rendelet 18. cikke a következőképpen szól:

"(1) A szabad forgalomba bocsátáshoz kapcsolódó behozatali vámalakiságok elvégzésének megtörténtét az exportőr, választása szerint, a következő okmányok valamelyikével igazolja:

a) a vámokmány, illetve annak egy példánya vagy fénymásolata; [...]

b) a valamely tagállam által elismert, nemzetközi szintű ellenőrzésre és felügyeletre szakosodott társaság által kiállított, a kirakodásra és a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó igazolás. [...]

(2) Ha az exportőr a megfelelő lépések megtétele ellenére nem tudja beszerezni az (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti, általa választott okmányt, vagy ha kétségek merülnek fel az átadott okmányok hitelességét illetően, a szabad forgalomba bocsátáshoz kapcsolódó vámalakiságok elvégzése a következő okmányok valamelyikével igazolható:

[...]

c) a valamely tagállam által elismert, nemzetközi szintű ellenőrzésre és felügyeletre szakosodott társaság által kiállított kirakodási igazolás, amely ezen túlmenően igazolja, hogy a termék elhagyta a kirakodás helyét, vagy legalábbis, tudomása szerint, a terméket ezt követően nem rakodták be újrakivitel céljából;

[...]"

9 A 3665/87 rendelet 20. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A 16. cikktől eltérve, és az 5. cikk sérelme nélkül, ki kell fizetni a visszatérítés egy részét annak igazolását követően, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét.

[...]

(2) A visszatérítés (1) bekezdésben előírt része a visszatérítés azon összegének felel meg, amelyet az exportőrnek akkor fizetnének, ha terméke olyan rendeltetési helyre jutna el, amelyre a legalacsonyabb visszatérítési ráta vonatkozik, mivel ha nem állapítottak meg visszatérítési rátát, úgy kell tekinteni, hogy a legalacsonyabb ráta alkalmazandó.

[...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

10 A Firme Derwa 1996 során marhahúst exportált Libanonba. 1996. június 24-én a vonatkozó kiviteli nyilatkozatot a vámhatóságok elfogadták. 1996. július 19-én a BIRB előlegként 1 301 696 BEF (azaz 32 268,20 EUR) összegű export-visszatérítést fizetett a Firme Derwának.

11 A hús 1996. július 9-én érkezett Bejrútba, ahol az állatorvosi szolgálatok - a vámjogszabályoknak megfelelően - ellenőrzés céljából mintát vettek. Ennek során kórokozót fedeztek fel a húsban. Erre tekintettel a szállítmány egészét emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítették, a címzett annak átvételét megtagadta, és azt ezután megsemmisítették.

12 A visszatérítésre való végleges jogosultság megállapítása érdekében a Firme Derwának a kiviteli nyilatkozat elfogadásának időpontját követő 12 hónapon belül kellett igazolnia, hogy az alapügy tárgyát képező árut változatlan állapotban importálták Libanonba. 1997. június 3-án a Firme Derwa a BIRB-től az igazoló okmányok beterjesztésére nyitva álló határidő meghosszabbítását kérte.

13 Mivel a Firme Derwa nem volt a szükséges okmány birtokában, 1997. április 14-én a Centraal Beheer Achmea - az alapeljárás tárgyát képező áruk biztosítójaként - az SGS Belgiumot bízta meg azzal, hogy a 3665/87 rendelet. 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti igazolás kiállítása céljából felvegye a kapcsolatot bejrúti képviselőjével. 1997. június 17-én az SGS Liban telefax útján azt válaszolta az SGS Belgiumnak, hogy az említett áru nem képezte szabad forgalomba bocsátási nyilatkozat tárgyát.

14 1997. július 19-én az SGS Belgium mégis megerősítette, hogy az említett árut a libanoni vámhatóságok szabad forgalomba bocsátották.

15 Ennek megfelelően 1997. október 8-án a BIRB felszabadította a Firme Derwa által nyújtott biztosítékot. Időközben ez utóbbinak - mivel késedelmesen igazolta az említett áruk libanoni szabad forgalomba bocsátás céljából való behozatalának megtörténtét - részben vissza kellett fizetnie a kapott export-visszatérítést.

16 A belga gazdasági minisztérium gazdasági felügyeleti hivatala által 1998 és 1999 során végzett vizsgálat alkalmával az SGS Belgium helyiségeiben megtalálták az SGS Libanon által 1997. június 17-én küldött faxot, amely ellentmondásban állt az exportált hús szabad forgalomba bocsátásának megerősítésével.

17 1999. április 21-én a BIRB közölte az SGS Belgiummal e vizsgálat eredményét.

18 2001. február 1-jén a BIRB közölte az SGS Belgiummal, hogy e körülményekre tekintettel a 3665/87 rendelet 13. cikkének megfelelően elveszett a visszatérítésre való jogosultság, a jogtalanul kifizetett összeg 15%-kal emelkedik, mivel a visszatérítést előlegként fizették ki, 200%-os büntetést számítanak fel, mivel szándékosan téves adatokat közöltek, és a banki biztosíték 1997. október 8-i felszabadításának időpontjától számítva kamatot számítanak fel. A BIRB által követelt összeg így 3 829 628 BEF-et (azaz 94 934 EUR-t) tett ki.

19 2001. április 11-én a BIRB keresetet indított az SGS Belgium ellen 3 829 628 BEF (94 934 EUR) késedelmi kamatokkal és perkamattal növelt összegének megfizetése iránt.

20 2001. szeptember 21-én az SGS Belgium perbe hívta a Firme Derwát és a Centraal Beheer Achmeát.

21 2002. augusztus 8-án a Firme Derwa és a Centraal Beheer Achmea keresetet indított a BIRB ellen.

22 2003. április 11-én a Rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (antwerpeni elsőfokú bíróság) úgy ítélte meg, hogy vitathatatlanul megállapításra került, hogy az alapeljárás tárgyát képező hús szabad forgalomba bocsátásához kapcsolódó behozatali vámalakiságokat nem végezték el, és ennek következtében a differenciált visszatérítés kifizetéséhez szükséges feltételek szintén nem teljesültek. A Rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen ezért arra kötelezte az SGS Belgiumot, hogy fizesse meg a BIRB-nek 3 829 628 BEF késedelmi és perkamatokkal növelt összegét.

23 Ugyanezen ítéletében a Rechtbank a Firme Derwát és a Centraal Beheer Achmeát egyetemlegesen az SGS Belgium mentesítésére kötelezte. A Firme Derwa és a Centraal Beheer keresetét megalapozatlannak nyilvánította.

24 2004. december 21-i ítéletében a Hof van beroep te Antwerpen (antwerpeni fellebbviteli bíróság) - amelyhez fellebbezést nyújtottak be - úgy határozott, hogy az SGS Belgiumot nem lehet felróható magatartással vádolni, mivel a 3665/87 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapuló 1997. július 19-i nyilatkozat valójában tárgyi tévedést tartalmazott, és azt a 3665/87 rendelet 18. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében vett kirakodási tanúsítványnak lehetett tekinteni, amely megnyitotta a Firme Derwa visszatérítésre való jogosultságát.

25 A Hof van beroep te Antwerpen szerint a visszatérítést tehát nem jogtalanul fizették ki a Firme Derwának, így az SGS Belgium nem követett el az Európai Közösségek általános költségvetését vagy az Európai Közösségek által kezelt költségvetést károsító szabálytalanságot, és nem is vett részt ilyenben.

26 A BIRB felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélet ellen.

27 2007. március 16-án a Hof van Cassatie (semmítőszék) úgy határozott, hogy a 3665/87 rendelet 18. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében vett kirakodási tanúsítvány nyilvánvalóan megdönthető bizonyítéka annak, hogy az áru ténylegesen megérkezett a rendeltetési ország piacára, és ott forgalomba bocsátották. A Hof van Cassatie kimondta, hogy a Hof van beroep helytelenül határozott úgy, hogy - mihelyt a kirakodási tanúsítvány rendelkezésre áll - a differenciált visszatérítés feltételei teljesítettnek tekintendők, mintha e tanúsítvány megdönthetetlen bizonyítékot képezne. A Hof van Cassatie ezért a Hof van beroep te Antwerpen 2004. december 21-i ítéletét hatályon kívül helyezte, és az ügyet visszautalta a Hof van Beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) elé.

28 E másik fellebbviteli bíróság előtt az SGS Belgium arra hivatkozott, hogy az alapeljárás tárgyát képező áru a kivitel időpontjában megfelelt a megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségnek, és alkalmas volt az emberi fogyasztásra, továbbá hogy következésképpen úgy kell tekinteni, hogy az áru a szállítás során, a 3665/87 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett vis maior következtében romlott meg.

29 A BIRB felhívta a figyelmet az SGS Belgium álláspontjában bekövetkezett e változásra, ugyanis az - az eljárás eleje óta - azt állította, hogy az említett árut ténylegesen Libanonba importálták, és ott szabad forgalomba bocsátották. A BIRB mindenesetre azzal érvel, hogy az e rendelkezésben használt "périr" ["tönkremegy"] ige semmiképpen sem azt jelenti, hogy "se détériorer" ["megromlik"]. Ahhoz, hogy az exportőr a 3665/87 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseire hivatkozhasson, az szükséges, hogy az áru tönkremenjen, azaz kikerüljön az exportőr birtokából, ami azt vonja maga után, hogy az áru nem érkezhet meg rendeltetési helyére.

30 A Hof van beroep te Brussel elismeri, hogy az SGS Belgium módosított álláspontjában ellentmondás rejlik. Mindazonáltal e bíróság szerint ez nem akadályozza meg, hogy az exportőr vis maiorra hivatkozzon.

31 Az említett bíróság a Lloyds biztosítótársaság − Centraal Beheer Achmea által csatolt − jelentése alapján úgy véli, hogy az alapeljárás tárgyát képező húst hűtőkonténerben és szabályszerűen csomagolva szállították, valamint hogy a hűtőkonténerek használata éppen a hús megromlásának elkerülését szolgálja. Ezen áru hőmérsékletét továbbá, helyesen, 0°C-on tartották a szállítás során. Az említett jelentésből végül kiderül, hogy az említett áru a kivitel időpontjában megfelelt a megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségnek, és alkalmas volt az emberi fogyasztásra, valamint hogy az áru a Bejrútba való megérkezéskor azonban már romlott volt.

32 A fenti feltételek mellett a Hof van beroep te Brussel az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a (...) 3665/87 bizottsági rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerinti "vis maior" fogalmat, hogy a szabályszerűen csomagolt marha- és borjúhúsnak a fuvarozás során az előírt hőmérsékletet folyamatosan tartó hűtőkonténerben bekövetkező megromlása főszabály szerint vis maiornak minősül?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

33 Az SGS Belgium és a Firme Derwa véleménye szerint az előterjesztett kérdésre igenlő választ kell adni. Annak ellenére ugyanis, hogy a 3665/87 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének holland nyelvi változata a "verloren" (megromlik) kifejezést alkalmazza, az e rendelkezésben szereplő "tönkremegy" fogalmába ugyanúgy beletartozna a "megromlás" is, amint az az említett rendelkezés más nyelvi változataiból következik. Ily módon az angol és a francia nyelvi változatokban a "perished", illetve a "péri" (tönkremegy), és nem a "lost", illetve "perdues" (elveszik) kifejezések szerepelnek. Az EK-EFTA egységes árutovábbítási vegyes bizottság 2000. december 20-i 1/2000 határozatával (HL 2001. L 9., 1. o.) módosított, az Európai Gazdasági Közösség, az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság, az Izlandi Köztársaság, a Norvég Királyság, a Svéd Királyság és a Svájci Államszövetség között 1987. május 20-án létrejött egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény (HL L 226., 2. o.) I. függelékének 114. cikke továbbá e tekintetben kifejti, hogy "egy áru akkor helyrehozhatatlanul elveszett, ha használhatatlanná vált".

34 Az SGS Belgium fenntartja, hogy a szabályozási követelményeken túlmutató óvintézkedéseket alkalmazott az alapeljárás tárgyát képező áru szállítása során, különösen a hús állandó hőmérsékleten való hűtése tekintetében. Valamely baktérium megjelenése tehát előre nem látható esemény, e tekintetben pedig az a körülmény, hogy lehetséges lenne az ilyen jellegű kárt fedező biztosítást kötni, nem vonja kétségbe ezt az állítást.

35 A belga kormány és az Európai Közösségek Bizottsága azt javasolja, hogy az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az áru megromlása főszabályként nem képez a 3665/87 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerinti vis maiort. Csak akkor lehetne vis maiorról beszélni, ha a megromlás oka és körülményei ismertek, valamint ha úgy tűnik, hogy a megromlás az exportőrön kívülálló, rendkívüli és előre nem látható körülmény, amelynek következményei azonban az általa megtett minden lehetséges óvintézkedés ellenére beálltak.

36 A Bizottság hozzáteszi, hogy valamely bakteriális fertőzés megjelenésének kockázata bizonyos fokig benne rejlik a romlandó élelmiszerek exportálásához kapcsolódó gazdasági kockázatban. A bakteriális fertőzést tehát főszabályként nem lehet az exportőr szempontjából rendkívüli és előre nem látható eseménynek tekinteni. Kizárólag egyéb, kivételes körülmények megléte tenné lehetővé valamely, ettől eltérő következtetés levonását. Márpedig a Bizottság e tekintetben kevés tényszerű információval rendelkezik ahhoz, hogy a jelen ügyben nyilatkozhasson. Különösen a szállításra használt konténer megfelelő jellegére és általános állapotára vonatkozó megjegyzések hiányát említi. A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy tizenhat nap telt el a kiviteli nyilatkozat elfogadásának időpontja és a baktérium észlelése között, és nem lehet tudni, hogy mi történt valójában ezen időszakban. Végül - az említett intézmény szerint - a biztosítás, illetve a hús megromlásának kockázatával kapcsolatos szerződéses kikötés megléte vagy annak hiánya az elemzés céljából hasznosnak bizonyulhat.

37 Az alapeljárásban szereplő exportőr által megtett intézkedéseket illetően a belga kormány megjegyzi, hogy a Lloyds biztosítótársaság által Bejrútban elkészített jelentésből az derül ki, hogy a megállapított bakteriális fertőzést a hús tárolása során a hűtési láncban bekövetkezett megszakadás okozhatta. Végül - mivel az alapeljárás tárgyát képező áru megromlásának valós okát ténylegesen nem állapították meg - nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az exportőr minden lehetséges óvintézkedést megtett a megromlás megakadályozására. E kormány szerint valószínű, hogy az alapeljárás tárgyát képező marhahús hűtésének folytonossága a szállítás során vagy a húsnak a bejrúti kikötőben történt kirakodását követően megszakadt. Az ehhez hasonló esemény biztosítás tárgyát képezhető, rendes és előre látható körülmény, amelynek megelőzését az exportőr megkísérelheti, és amely ezért nem minősül vis maiornak.

A Bíróság válasza

38 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a differenciált export-visszatérítések rendszerének célja az, hogy az érintett harmadik országok piacaihoz hozzáférést biztosítson a közösségi export számára; a visszatérítés differenciálása mögött az a szándék áll, hogy figyelembe lehessen venni valamennyi olyan importpiac jellegzetességeit, ahol a Közösség valamilyen szerepet kíván játszani (a C-347/93. sz. Boterlux-ügyben 1994. augusztus 9-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-3933. o.] 18. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amennyiben a visszatérítés fizetéséhez elegendő lenne az, hogy az exportált árut az exportáló harmadik országban egyszerűen kirakodják, figyelmen kívül hagynák a differenciálási rendszer létjogosultságát (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Boterlux-ügyben hozott ítélet 19. pontját).

40 A 3665/87 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése ezért írja elő, hogy a visszatérítés kifizetésének feltétele azonfelül, hogy a termék ténylegesen elhagyta az Európai Unió vámterületét, az is, hogy azt egy exportáló harmadik országba importálták. E tekintetben az említett rendelet 17. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy egy termék akkor tekinthető importáltnak, ha a szabad forgalomba bocsátás vámalakiságait a harmadik országban elvégezték.

41 Ezen túlmenően a 3665/87 rendelet 13. cikke értelmében nem jár visszatérítés az olyan termékek után, amelyek egészségügyileg nem megfelelő, a jogszabályi követelményeket nem kielégítő és nem kereskedelmi minőségűek, valamint - amennyiben az ilyen termékeket emberi fogyasztásra szánják - akkor, ha jellemzőik vagy állapotuk kizárja, illetve lényegesen korlátozza rendeltetésszerű felhasználásukat.

42 Ami a differenciált visszatérítést illeti, a 3665/87 rendelet 20. cikkének (1) és (2) bekezdése az alap-visszatérítés kifizetését írja elő, amelyet a kivitel napján alkalmazandó legalacsonyabb visszatérítési ráta szerint számítanak ki, mihelyt az exportőr bizonyítja, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét. A visszatérítés differenciált részének kifizetése a rendelet 17. és 18. cikkében meghatározott kiegészítő feltételeknek van alárendelve. Az exportőrnek ugyanis az adott országban a szabad forgalomba bocsátáshoz szükséges vámalakiságok elvégzésének bizonyításával a nyilatkozat elfogadásának napját követő 12 hónapon belül igazolnia kell, hogy a terméket importálták abba a harmadik országba vagy azon harmadik országok valamelyikébe, amely(ek)re a visszatérítés vonatkozik (lásd a C-77/08. sz. Dachsberger & Söhne ügyben 2009. március 19-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 28. pontját).

43 A 3665/87 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése azonban eltérésképpen előírja, hogy ennek ellenére biztosítani kell a visszatérítés megfizetését, ha a termék, miután elhagyta a Közösség vámterületét, a szállítás során vis maior következtében oly mértékben tönkrement, hogy nem lehetett szabad forgalomba bocsátani az exportáló harmadik országban.

44 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a "vis maior" fogalma - általánosságban - rendkívüli és előreláthatatlan, az arra hivatkozón kívül álló körülményekre vonatkozik, amelyek következményeit a legnagyobb gondosság mellett sem lehet elkerülni (lásd különösen a 145/85. sz. Denkavit België-ügyben 1987. február 5-én hozott ítélet [EBHT 1987., 565. o.] 11. pontját, valamint a C-377/03. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2006. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-9733. o.] 95. pontját).

45 A 3665/87 rendelet vis maiorral kapcsolatos rendelkezéseit illetően, szintén az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, e fogalom tartalma az uniós jog különböző alkalmazási területein eltérő, és annak jelentését mindig arra a jogi háttérre tekintettel kell meghatározni, amelyben az joghatással jár (lásd különösen a C-12/92. sz., Huygen és társai ügyben 1993. december 7-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-6381. o.] 30. pontját, valamint a C-263/97. sz., First City Trading és társai ügyben 1998. szeptember 29-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-5537. o.] 41. pontját).

46 Márpedig e tekintetben meg kell állapítani, hogy a 3665/87 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése az export-visszatérítések általános rendszere alóli kivételnek minősül, ennélfogva ezt a rendelkezést szigorúan kell értelmezni. A vis maior megléte elengedhetetlen feltétele az exportáló harmadik országban szabad forgalomba nem bocsátott, exportált árukra vonatkozó visszatérítések kifizetése kérelmezésének, következésképpen ezt a fogalmat úgy kell értelmezni, hogy azon esetek száma, amelyekben egy ilyen jellegű kifizetésre kerül sor, korlátozott maradjon (lásd analógia útján a C-38/07. sz., Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading kontra Bizottság ügyben 2008. november 20-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-8599. o.] 60. pontját).

47 Általánosságban véve meg kell állapítani, hogy a baktériumok marhahús-szállítmányokban való megjelenése nem szokatlan. A szigorú közegészségügyi követelmények - mint például a szarvasmarhák megelőzési célzatú, orvosi kezelése, a húsok hűtése, és a nyomon követhetőség - megléte, valamint az ellenőrzési és felügyeleti intézkedések közegészségügyi hatóságok általi végrehajtása ellenére ugyanis előfordul, hogy az Unió területén forgalmazott hússzállítmányokat az árusítóhelyek baktérium kimutatása miatt hívják vissza.

48 A bakteriális fertőzéshez kapcsolódó, ilyen jellegű közegészségügyi kockázat különösen a marhahús-exporttal összefüggő műveletek esetében van jelen, mivel a hússzállítmányok - rendeltetési helyükre való megérkezésüket megelőzően - számos rakománykezelési művelet tárgyát képezhetik az alkalmazott különféle szállítási eszközök közötti be- és kirakodás céljából. Ezen túlmenően - különösen a tengeri úton végzett - távolsági szállítások a külső hőmérsékletben jelentős ingadozásokat idézhetnek elő, és így az ilyen szállításokhoz szükséges hűtőberendezésekre további műszaki korlátozások vonatkozhatnak.

49 Azt a kérdést illetően, hogy a gazdasági szereplő megfelelően járt-e el a fertőzés elkerülése érdekében, a nemzeti bíróság feladata az alapeljárás tárgyát képező áru pontos szállítási, tárolási és kirakodási feltételeinek megállapítása, valamint annak ellenőrzése, hogy - az exportáló tagállamban a közegészségügyi hatóságok által elvégzett ellenőrzés ellenére - a baktérium jelen lehetett-e az áru berakodásakor. Ugyanakkor azonban ki kell emelni, hogy ha a hús megfelelő csomagolásban és a hőmérsékletet folyamatosan az előírt szinten tartó hűtőkonténerben történő szállítása nem volt képes megakadályozni a baktérium megjelenését, illetve terjedését, úgy valószínű, hogy az valójában olyan mértékben volt jelen a húsrakományban már akkor, amikor ez utóbbi elhagyta az Unió területét - azaz még a harmadik országba történő szállítsa előtt -, hogy azt az exportáló tagállam egészségügyi hatóságai nem észlelték, illetve nem is észlelhették.

50 Következésképpen valamely ehhez hasonló kár bekövetkezését az ilyen jellegű műveletekben rejlő kereskedelmi kockázat tekintetében relevánsnak, azaz olyan körülménynek kell tekinteni, amelyet az említett kereskedelmi műveletekkel összefüggésben nem lehet sem "rendkívülinek", sem pedig - az elővigyázatos és kellő gondossággal eljáró kereskedő számára - "valószínűtlennek" tekinteni (lásd ebben az értelemben a 4/68. sz. Schwarzwaldmilch-ügyben 1968. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1968., 549. és 563. oldal[).

51 Ezen túlmenően - amint azt a belga kormány és a Bizottság jogosan emelte ki - az a körülmény, hogy az exportált rakományokat érintő bakteriális fertőzés bekövetkezése - az alapeljárásbelihez hasonló módon - külön biztosítás tárgyát képezheti, alkalmas lehet annak bizonyítására, hogy az exportműveletekkel összefüggésben az ehhez hasonló körülmény nem tekinthető előre nem láthatónak.

52 Az előterjesztett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 3665/87 rendelet 5. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a marhahús-szállítmánynak a kérdést előterjesztő bíróság által leírt feltételek melletti megromlása nem minősül az említett rendelkezés értelmében vett vis maiornak.

A költségekről

53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1995. június 19-i 1384/95/EK bizottsági rendelettel módosított, a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1987. november 27-i 3665/87/EGK bizottsági rendelet 5. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a marhahús-szállítmánynak a kérdést előterjesztő bíróság által leírt feltételek melletti megromlása nem minősül az említett rendelkezés értelmében vett vis maiornak.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.