62007CJ0038[1]

A Bíróság (második tanács) 2008. november 20-i ítélete. Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading BV kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Fellebbezés - A behozatali vámok elengedése - Bizottsági határozat - A Vámkódex 239. cikke - Különleges helyzet fennállása - A megtévesztés hiánya - Az importőr nyilvánvaló hanyagságának hiánya. C-38/07 P. sz. ügy

C-38/07. P. sz. ügy

Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading BV

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Fellebbezés - A behozatali vámok elengedése - Bizottsági határozat - A Vámkódex 239. cikke - Különleges helyzet fennállása - A megtévesztés hiánya - Az importőr nyilvánvaló hanyagságának hiánya"

Az ítélet összefoglalása

1. Fellebbezés - Jogalapok - Az Elsőfokú Bíróság előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése - Elfogadhatatlanság

(EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 112. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

2. Az Európai Közösségek saját forrásai - A behozatali vámok visszatérítése vagy elengedése

(2658/87 tanácsi rendelet, I. melléklet és 2913/92 tanácsi rendelet, 239. cikk; 1196/97 bizottsági rendelet, melléklet)

1. Az EK 225. cikk, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §-ának c) pontja szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. Az a fellebbezés, amely pusztán megismétli vagy szó szerint újra előadja az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett jogalapokat és érveket, nem tesz eleget az e rendelkezések által támasztott indokolási követelményeknek. Mindazonáltal, ha a felperes a közösségi jognak az Elsőfokú Bíróság általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik.

Következésképpen elfogadható a fellebbezés, amelyben a felperes, miközben az Elsőfokú Bíróság előtt a megsemmisítés iránti keresetében már előadott fejleményekre hivatkozik, szintén vitatja azoknak az Elsőfokú Bíróság általi értelmezését.

(vö. 33-36. pont)

2. Annak mérlegeléséhez, hogy fennáll-e nyilvánvaló hanyagság a Vámkódex 239. cikke értelmében, többek között azon rendelkezések összetettségét kell figyelembe venni, amelyek végre nem hajtása a vámtartozás létrejöttét eredményezte, valamint a gazdasági szereplő szakmai tapasztalatát és gondosságát.

Erre tekintettel először is nem különlegesen összetettek a kérdéses rendelkezések, ha a gazdasági szereplő olyan behozatali műveletekre vonatkozóan terjesztett elő vámelengedési kérelmet, amelyekre az egyes árucikkeknek a Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló 1196/97 rendelet hatálybalépését követően került sor, és e rendelet kihirdetése végett vetett a szabályozás esetleges, abból adódó bonyolultságának, hogy hiányoznak egyes kifejezések a Kombinált Nómenklatúrának a rizspapír besorolásáról szóló 1905 90 20 vámtarifaalszáma holland nyelvű változatának szövegéből. Ugyanis, bár a szóban forgó vámtarifaalszám holland nyelvű szövege kevésbé tűnhetett pontosnak, mint a többi nyelvi változat, a besorolásról szóló rendelet, amely teljes egészében közvetlenül alkalmazandó és kötelező, kifejezetten és egyértelműen leírja azokat a termékeket, amelyeket az említett vámtarifaalszám alá kell sorolni, és amelyek alá a kérdéses gazdasági szereplő által importált áruk tartoznak.

Másodszor, ami a szakmai tapasztalatot illeti, az a gazdasági szereplő, aki vámügynök szolgálatait veszi igénybe, nem mentesülhet a vámok utólagos beszedése alól arra hivatkozva, hogy a vámalakiságok területén nincs tapasztalata. A gazdasági szereplők ugyanis adott esetben megkerülhetnék a szakmai tapasztalatra vonatkozó feltételt úgy, hogy rendszeresen vámügyi szakember szolgálatait veszik igénybe, és a vámműveleteiket egyedül bonyolító gazdasági szerepelők lennének hátrányos helyzetben a Vámkódex 239. cikkében előírt eljárás tekintetében. Következésképpen, amennyiben a vámügynök az importőr nevében és javára járt el, a vámügynök esetleges hanyagságára vonatkozó információkat - beleértve a szakmai tapasztalatának a mértékét is - figyelembe kell venni ezen importőr hanyagságának az értékelésekor.

Harmadszor, ami a gazdasági szereplő gondosságát illeti, a gondos gazdasági szereplő, amennyiben tájékozódott az olyan besorolásról szóló, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában kihirdetett rendeletről, nem szorítkozhat arra, hogy az áruit továbbra is a Kombinált Nómenklatúra adott kódja alá besorolva importálja önmagában azon oknál fogva, hogy a vámhatóság e besorolást elfogadja. E hanyagság elfogadása ugyanis a gazdasági szereplők arra való bátorítását jelentené, hogy a vámhatóság hibáiból hasznot húzzanak. Ezenfelül a vámhatóság azon hibája, amelyet a jelen ügyben már a különleges helyzet fennállásának a vizsgálatakor figyelembe vettek, elvben nem mentesítheti a gazdasági szereplőt saját hanyagságának a következményei alól.

(vö. 40., 42-43., 46., 53-54., 64-65. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2008. november 20.(*)

"Fellebbezés - A behozatali vámok elengedése - Bizottsági határozat - A Vámkódex 239. cikke - Különleges helyzet fennállása - A megtévesztés hiánya - Az importőr nyilvánvaló hanyagságának hiánya"

A C-38/07. P. sz. ügyben,

a Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading BV (képviseli: H. de Bie advocaat)

fellebbezőnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2007. január 29-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: X. Lewis, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Tuytschaever advocaat, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.-C. Bonichot, J. Makarczyk, P. Kūris és C. Toader (előadó) bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. május 22-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2008. szeptember 4-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével a Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading BV (a továbbiakban: H & S) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága által a T-382/04. sz. Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods kontra Bizottság ügyben 2006. november 30-án hozott ítélet (a továbbiakban. megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel az Elsőfokú Bíróság elutasította az adott esetben a behozatali vám elengedésének az indokolatlanságát megállapító, 2004. június 17-i REM 19/2002 bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránt a H & S által benyújtott keresetet.

Jogi háttér

A rizspapír tarifális besorolására vonatkozó szabályozás

2 A vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o., helyesbítés: HL L 17., 2007.1.24., 24. o.) létrehozta az Európai Közösségben import- vagy exportműveletek tárgyát képező áruk teljes nómenklatúráját (a továbbiakban: KN), amely az említett rendelet I. mellékletében szerepel.

3 A jelen ügyben a KN 1901 90 99 és 1905 90 20 vámtarifaalszámoknak a 2658/87/EGK rendelet I. mellékletének a módosításáról szóló, 1997. augusztus 13-i 1624/97/EK rendeleten alapuló, szűkített változata volt alkalmazandó.

4 A KN 1901 és 1905 vámtarifaszámok, és az azokhoz tartozó vámtarifaalszámok magyar nyelvű szövege a következő:

5 A KN holland nyelvű változata a 1905 vámtarifaszámra, és a hozzá tartozó vámtarifaalszámokra vonatkozóan a következő leírást tartalmazza:

6 A KN-nek a Közösségen belüli egységes alkalmazása érdekében az Európai Közösségek Bizottsága a 2658/87 rendelet 9. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése alapján rendeleteket fogadhat el egyes áruknak a KN-be való besorolása céljából.

7 Az egyes árucikkeknek a Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 1997. június 27-i 1196/97/EK bizottsági rendelet (HL L 170., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 8. kötet, 314. o., a továbbiakban: besorolásról szóló rendelet) melléklete szerint a KN 1905 90 20 vámtarifaalszám alá tartoznak a "száraz, áttetsző, különböző méretű, rizslisztből, sóból és vízből készült élelmiszer-készítmény[ek], lapok formájában". A melléklet azt is előírja, hogy "ezeket a lapokat, miután vízbe áztatták, [...] általában »csomagolóként« használják tavaszi tekercshez vagy egyéb termékhez".

A behozatali vámok elengedésére vonatkozó szabályozás

8 Az 1996. december 19-i 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 17., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 8. kötet, 179. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A 64. cikk (2) bekezdésében megállapított feltételek mellett és a 243. cikk (2) bekezdésének b) pontja keretén belül elfogadott rendelkezéseknek megfelelően bármely személy képviselőt jelölhet ki a vámhatóságok előtti ügyeiben a vámjogszabályok által megállapított cselekmények és alakiságok elvégzésére.

(2) A fenti képviselet lehet:

- közvetlen, amikor a képviselő egy másik személy nevében és érdekében jár el, vagy

- közvetett, amikor a képviselő saját nevében, de egy másik személy érdekében jár el.

[...]"

9 A Vámkódex 239. cikke a következőket írja elő:

"(1) A behozatali vagy kiviteli vámokat a 236., 237. és 238. cikkben említett helyzetektől eltérő más olyan helyzetekben is vissza lehet fizetni vagy el lehet engedni:

- amelyeket a bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni,

- amelyek olyan körülményekből adódnak, amelyeket nem az érintett személynek tulajdonítható megtévesztés vagy nyilvánvaló hanyagság okozott. A bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni azokat a helyzeteket, amelyekben ez a rendelkezés alkalmazható, és azokat az eljárásokat, amelyeket ennek érdekében követni kell. A visszafizetés vagy elengedés különleges feltételekhez köthető.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt okok miatt a vámok visszafizetésére vagy elengedésére akkor kerülhet sor, ha az illetékes vámhivatalhoz [...] ilyen irányú kérelmet nyújtanak be."

A jogvita alapját képező, a megtámadott ítéletben ismertetett tényállás

10 A H & S, amely Hollandiában rendelkezik székhellyel, Vietnamból rizspapírt importál. Ennek keretében vámügynök szolgálatait vette igénybe, nevezetesen a Switch Customs Brokers BV szolgálatait, és a vámügynököt a Vámkódex 5. cikkének (2) bekezdése értelmében közvetlen képviselőjének jelölte ki.

11 A H & S az általa importált rizspapírról a 1901 90 99 KN-kód alatt tett vámáru-nyilatkozatot. A holland vámhatóság (a továbbiakban: vámhatóság) 1996. március 21-i levelében közölte a felperessel, hogy a kérdéses rizspapírt valóban az említett kód alá kell besorolni.

12 A Bizottság 1997. június 27-én elfogadta a besorolásról szóló rendeletet, amelyet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában 1997. június 28-án hirdettek ki, és amely az ezt követő július 19-én lépett hatályba.

13 A H & S a besorolásról szóló rendelet megjelenése ellenére továbbra is a 1901 90 99 KN-kód alatt importálta a rizspapírt, és a vámhatóság 6 hónapon át 29 vámáru-nyilatkozatot el is fogadott az említett besorolással (a dokumentumok ellenőrzése, valamint egy alkalommal fizikai ellenőrzés mellett). A vámhatóság azonban 1998. március 16-án tájékoztatta a felperest, hogy az érintett árukat nem a KN 1901 90 99, hanem a 1905 90 20 vámtarifaalszám alá kell besorolni. Ugyanezen a napon valamivel később a vámhatóság ugyanakkor megfelelőnek talált egy, a rizspapírt a KN 1901 90 99 vámtarifaalszám alá soroló vámáru-nyilatkozatot. A felperes 1998. március 17-től a KN 1905 90 20 vámtarifaalszám alá sorolva importálta a rizspapírt.

14 A vámhatóság a 2000. november 22-i levelével tájékoztatta a H & S-t, hogy az 1997. november 13-tól 1998. december 31-ig tartó időszakra vonatkozóan utólagosan könyvelésbe vesz összesen 645 399,50 NLG (azaz, 292 869,52 euró) összegű behozatali vámot, mivel a társaság az említett időszak során a kérdéses árukat tévesen sorolta be, tekintettel arra, hogy a 1905 90 20 KN-kód felel meg a besorolásról szóló rendeletnek. Kiigazítást követően az összeg végül 636 518,40 NLG-ben került megállapításra, azon vámáru-nyilatkozatok alapján, amelyeket az 1997. november 25-től 1998. február 2-ig tartó időszak során a KN 1901 90 99 vámtarifaalszám alá történő téves besorolás mellett tettek.

15 A Holland Királyság a H & S kérelmének helyt adva 2002. szeptember 13-án a Bizottságot annak eldöntésére kérte, hogy a Vámkódex 239. cikke alapján indokolt-e az említett társaság által fizetendő behozatali vámok elengedése.

16 A Bizottság 2004. június 17-én elfogadta a vitatott határozatot. E határozatban megállapította, hogy a Vámkódex 239. cikke értelmében vett különleges helyzet áll fenn. Úgy vélte azonban, hogy a H & S nyilvánvalóan hanyag módon járt el, hiszen annak ellenére, hogy tapasztalt piaci szereplő, és a besorolásról szóló rendelet eloszlatta a szabályozásnak az esetleges korábbi bonyolultságát, semmilyen lépést nem tett annak érdekében, hogy tájékozódjon a vámhatóság gyakorlatának helyességéről, amely nyilvánvalóan ellentétes volt az említett rendelettel.

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet

17 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. szeptember 23-án érkezett kérelmével a H & S keresetet indított a megtámadott határozat ellen, kérve egyrészt annak a megsemmisítését abban a részében, amelyben azt állapítja meg, hogy a vámok elengedése iránti kérelem megalapozatlan, másrészt pedig azt, hogy az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. A Bizottság a maga részéről a kereset elutasítását kérte, és azt, hogy az Elsőfokú Bíróság a felperest kötelezze a költségek viselésére.

18 Keresetének alátámasztása érdekében a H & S a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló három jogalapra hivatkozott, amelyeket először is a Vámkódex 239. cikkének a megsértésére, a tények téves értékelésére, valamint az említett határozat indokolásának hiányosságára, másodszor a gondos ügyintézés és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, harmadszor pedig az arányosság elvének megsértésére alapított.

19 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélettel elutasította a H & S keresetét.

20 A H & S az első jogalapja keretében különösen azzal érvel, hogy a szabályozás abból eredő bonyolultsága, hogy a KN holland nyelvű változata a többi nyelvi verziótól eltérően nem tartalmaz kifejezett utalást a "rizspapírra", így hasonlóan a vámhatósághoz, amely a múltban az említett árukat a KN 1901 90 99 vámtarifaalszám alá sorolta be, e társaság is jóhiszeműen indulhatott ki abból, hogy a rizspapír ezen vámtarifaalszám alá tartozik. A besorolásról szóló rendelet ezenfelül ellentétes a KN holland nyelvű változatával, ezért arra nem lehet az érintett társasággal szemben hivatkozni.

21 A H & S azzal is érvelt, hogy nem tapasztalt importőr, és a vámügynökének szakmai tapasztalata nem tudható be a társaságnak. E tekintetben a H & S azt állítja, hogy az esetleges hanyagság a vámügynök részéről, aki nem szerzett tudomást a besorolásról szóló rendeletről, amelyet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában kihirdetettek, nem vehető figyelembe a H & S nyilvánvaló hanyagságának a megállapítása érdekében.

22 E tekintetben az Elsőfokú Bíróság, miután a megtámadott ítélet 43. pontjában megállapította, hogy a jogvita kizárólag azt a kérdést érinti, hogy a Bizottság megállapíthatta-e jogosan a H & S nyilvánvaló hanyagságát, a megtámadott ítélet következő pontjában emlékeztetett arra, hogy a C-48/98. sz., Söhl és Söhlke ügyben 1999. november 11-én hozott ítéletből eredő ítélkezési gyakorlat szerint a nyilvánvaló hanyagság értékelése keretében többek között azon rendelkezések összetettségét kell figyelembe venni, amelyek végre nem hajtása a vámtartozás létrejöttét eredményezte, valamint a gazdasági szereplő szakmai tapasztalatát és gondosságát.

23 Az Elsőfokú Bíróság ezt követően a megtámadott ítélet 58. pontjában mérlegelte, hogy a besorolásról szóló rendelet kihirdetése végett vetett a szabályozás esetleges, abból adódó bonyolultságának, hogy a holland nyelvű változatban a KN 1905 90 20 vámtarifaalszám szövegéből egyes kifejezések hiányoznak. A megtámadott ítélet 70. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a vámügynök esetleges hanyagságára vonatkozó információkat, beleértve a szakmai tapasztalatot, a H & S terhére kell értékelni. Végezetül az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 75. pontjában emlékeztetett arra, hogy amennyiben a gazdasági szereplőnek gyanúja merül fel az olyan szabályok pontos végrehajtása kapcsán, amelyek végrehajtásának hiányában vámtartozás keletkezik, köteles tájékozódni, és az összes lehetséges módon felvilágosítást kérni annak érdekében, hogy elkerülje az említett rendelkezések áthágását.

24 Az Elsőfokú Bíróság ebből azt a következtetést vonta le a megtámadott ítélet 87. pontjában, hogy a H & S és vámügynöke, mivel nem tájékozódtak a vámhatóságtól a besorolási gyakorlat és a besorolásról szóló rendelet rendelkezései közötti ellentmondás okairól, nem tanúsították a Vámkódex 239. cikkében megkívánt gondosságot.

25 E körülmények között az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 96. pontjában megállapította, hogy a H & S nem bizonyította sem a Vámkódex 239. cikkének Bizottság általi megsértését, sem pedig a tények Bizottság általi téves értékelését, valamint a vitatott határozat indokolásának a hiányosságát sem, így elutasította az első jogalapot.

26 Második jogalapjával a H & S különösen azt kifogásolta, hogy a Bizottság a gondos ügyintézés elvét megsértette túlzott szigorúságával, mivel a vámhatóság hibáit nem vette figyelembe az importőr gondosságának az értékelésekor.

27 E tekintetben az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 103. pontjában úgy vélte, hogy a vámhatóság hanyagságát már figyelembe vették a különleges helyzet fennállásának a megállapításakor, de ez nem mentesítheti a felperest a saját hanyagságának a következményei alól.

28 A harmadik jogalapot illetően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 111. pontjában megállapította, hogy amennyiben nem teljesülnek a Vámkódex 239. cikke alkalmazásának a feltételei, a vámok elengedésének megtagadása nem minősül az aránytalanság elve megsértésének.

A fellebbezésről

29 A H & S fellebbezésével a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését és a vitatott határozat megsemmisítését kéri, valamint azt, hogy a Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

30 A Bizottság a maga részéről a fellebbezés megalapozatlanság miatti elutasítását kéri, valamint azt, hogy a Bíróság a H & S-t kötelezze a költségek viselésére.

31 A H & S fellebbezésének az alátámasztása érdekében lényegében egyetlen jogalapot terjeszt elő, amelyet arra épít, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a Vámkódex 239. cikkét a piaci szereplő nyilvánvaló hanyagsága hiányának feltételére vonatkozó értékelés tekintetében. Ez a jogalap három részből áll, amelyek az ilyen értékelésre vonatkozóan az ítélkezési gyakorlat által előírt három tényezőhöz kapcsolódnak, nevezetesen a szabályozás bonyolultságához, és az importőr szakmai tapasztalatához, valamint gondosságához.

32 A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság a Vámkódex 239. cikkét helyesen alkalmazta. Ezenfelül hangsúlyozva, hogy nem kíván elfogadhatatlansági kifogást előterjeszteni, megállapítja, hogy a H & S - néha szó szerint - ismétli az Elsőfokú Bíróság előtt előterjesztett érveit.

Az elfogadhatóságról

33 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 225. cikk, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §-ának c) pontja szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (a C-499/03. P. sz., Biegi Nahrungsmittel és Commonfood kontra Bizottság ügyben 2005. március 3-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-1751. o.] 37. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34 Az a fellebbezés, amely pusztán megismétli vagy szó szerint újra előadja az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett jogalapokat és érveket, ideértve azokat is, amelyek e bíróság által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak, nem tesz eleget az e rendelkezések által támasztott indokolási követelményeknek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Biegi Nahrungsmittel és Commonfood kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

35 Viszont ha a felperes a közösségi jognak az Elsőfokú Bíróság általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ugyanis ha a felperes az Elsőfokú Bíróság előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre nem alapíthatná fellebbezését, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené (a fent hivatkozott Biegi Nahrungsmittel és Commonfood kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 39. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 A jelen ügyben azonban meg kell állapítani, hogy a felperes, miközben az Elsőfokú Bíróság előtt a megsemmisítés iránti keresetében már előadott fejleményekre hivatkozik, szintén vitatja a Vámkódex 239. cikkében előírt, az importőr nyilvánvaló hanyagságának a hiányához kapcsolódó feltételnek való megfeleléshez szükséges kritériumoknak az Elsőfokú Bíróság általi értelmezését.

37 E körülmények között a jelen fellebbezést meg kell vizsgálni.

A szabályozás bonyolultságára vonatkozó első részről

A felek érvei

38 A H & S álláspontja szerint a rizspapírnak a KN 1905 90 20 vámtarifaalszám alá való besorolása még nincs bizonyítva, amint azt az a tény is bizonyítja, hogy a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordult, amely ügyet a C-375/07. számon vettek nyilvántartásba. Ez megerősíteni látszik a felperes álláspontját, aki úgy véli, hogy bonyolult szabályozásról van szó, különösen a KN holland nyelvű változatának hiányosságai, illetve amiatt, hogy a vámhatóság az állítólagosan téves besorolást továbbra is elfogadta. A felperes ezenfelül úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság által megállapítottakkal ellentétben a besorolásról szóló rendelet nem volt képes eloszlatni a kérdéses áruk besorolását illető ellentmondásokat, hiszen a rendelet által bevezetett besorolás ellentétes a KN-nel, és a Bíróságnak a C-12/94. sz. Uelzena Milchwerke ügyben 1995. augusztus 11-én hozott ítéletében (EBHT 1995., I-2397. o.) megfogalmazott ítélkezési gyakorlattal.

39 A Bizottság nézete szerint az alkalmazandó szabályozás nem bonyolult, és a besorolásról szóló rendelet, amelynek az alkalmazása a jelen ügyben vitatott, a hatályos szabályokat mindenképpen egyértelművé tette. A H & S érvei valójában a rizspapír besorolása bonyolultságának a kérdésére összpontosítanak. Az ilyen érvelés azonban nem a vámelengedés folyamatát érinti, hanem a vámtartozás fennállását, azaz a H & S által a nemzeti bíróság előtt az említett áru KN 1905 90 20 vámtarifaalszám alá való, a vámhatóság által fenntartott besorolása ellen indított keresetet.

A Bíróság álláspontja

40 Emlékeztetni kell arra, hogy annak mérlegeléséhez, hogy fennáll-e nyilvánvaló hanyagság a Vámkódex 239. cikke és a végrehajtási rendelet 905. cikke értelmében, többek között azon rendelkezések összetettségét kell figyelembe venni, amelyek végre nem hajtása a vámtartozás létrejöttét eredményezte, valamint a gazdasági szereplő szakmai tapasztalatát és gondosságát (a C-443/05. P. sz., Common Market Fertilizers kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 13-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-7209. o.] 174. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41 E tekintetben a megoldandó probléma bonyolult természetét bizonyító fontos ténykörülmény az, ha az áru tarifális besorolását érintően a tagállamokban fennálló különbségekre tekintettel olyan rendeletet kellett elfogadni, amely végül egyértelművé teszi, hogy az árut mely vámtarifaszám alá kell besorolni (lásd a C-250/91. sz. Hewlett Packard France ügyben 1993. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 1993., I-1819. o.] 23. pontját).

42 A jelen ügyben azonban meg kell állapítani, hogy a H & S által kért vámelengedés éppen olyan behozatali műveleteket érintett, amelyekre a besorolásról szóló rendelet hatálybalépését követően került sor. Igaz ugyan, hogy a kérdéses áruk besorolása tekintetében a KN 1905 90 20 vámtarifaalszám holland nyelvű szövege kevésbé tűnhetett pontosnak, mint a többi nyelvi változat, de továbbra is fennáll az, hogy a besorolásról szóló rendelet, amely teljes egészében közvetlenül alkalmazandó és kötelező, kifejezetten és egyértelműen leírja azokat a termékeket, amelyeket az említett vámtarifaalszám alá kell sorolni, és amelyek alá a felperes által importált áruk tartoznak (lásd ebben az értelemben a C-375/07. sz. Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading ügyben 2008. november 20-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 52. pontját).

43 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság nem követett el téves jogalkalmazást, amikor a megtámadott ítélet 58. pontjában megállapította, hogy a besorolásról szóló rendelet kihirdetése végett vetett a szabályozás esetleges, abból adódó bonyolultságának, hogy a KN 1905 vámtarifaszám holland nyelvű változatából, pontosabban a KN 1905 90 20 vámtarifaalszám szövegéből egyes kifejezések hiányoznak.

44 Ezenfelül ezt a megállapítást nem cáfolja az a körülmény sem, hogy a Bíróság a C-64/89. sz. Deutsche Fernsprecher ügyben 1990. június 26-án hozott ítéletében (EBHT 1990., I-2535. o.) úgy vélte, hogy az adott ügyhöz hasonló esetben, amelyben a piaci szereplő két alkalommal kapott megerősítést arra vonatkozóan, hogy a vámkezelés alapjául szolgáló - téves - vámtarifaszám megalapozott, a vámhatóság ismételt hibája olyan ténykörülmény, amely bizonyítja, hogy a megoldandó probléma bonyolult.

45 Az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben ugyanis - amint az az ítélet 5. pontjában is kifejtésre kerül - a felperes, akinek kételyei voltak a számára nyújtott vámmentesség megalapozottságát illetően, arra kérte a vámhatóságot, hogy vizsgálja újra az ügyét, és ezt követően e vámhivatal igazgatója megerősítette a vámmentességet. A jelen ügyben azonban nem vitatott, hogy a H & S nem érdeklődött a vámhatóságnál a besorolásról szóló rendeletet figyelmen kívül hagyó gyakorlatát érintően, hogy ilyen megerősítést szerezzen. A H & S csupán vámáru-nyilatkozatokat tett, amelyeket elfogadtak addig, amíg a vámhatóság rá nem jött a besorolás téves voltára.

46 A fentiekből következően - amint azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 58. pontjában szintén megállapította - a kérdéses tarifális szabályozás a jelen ügy tényállására vonatkozó holland változatát tekintve nem mutatott különös bonyolultságot.

47 Következésképpen ezt az első részt el kell utasítani.

Az importőr szakmai tapasztalatára vonatkozó második részről

A felek érvei

48 A H & S álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság tévesen állapította meg, hogy a vámügynök szakmai tapasztalatát a H & S szakmai tapasztalataként kell figyelembe venni. Hangsúlyozza, hogy egyrészt csak termeléssel és kereskedelemmel foglalkozik, és a behozatali műveletek bonyolítása semmilyen módon nem tekinthető a szakterületének. Másrészt az Elsőfokú Bíróság értelmezése ellentétes a jogalkotó szándékával, mivel az olyan vállalkozás, amelyet vámügynök képvisel, így kevésbé részesülhet a vámelengedésben, mint az olyan társaság, amely a vámáru-nyilatkozatait egyedül teszi.

49 A Bizottság álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság jogosan állapította meg, hogy a vámügynök szakmai tapasztalatát az importőr vállalkozás szakmai tapasztalataként kell figyelembe venni, hiszen közvetlen képviselet esetén a vámáru-nyilatkozatot a vámügynök az importőr nevében és javára teszi. Ezenfelül az Elsőfokú Bíróság mindenesetre azt állapította meg, hogy a felperes tapasztalt importőr.

A Bíróság álláspontja

50 Az importőr szakmai tapasztalatának értékeléséhez, amelyet a Vámkódex 239. cikke értelmében vett nyilvánvaló hanyagságra vonatkozó feltétel keretében figyelembe kell venni, azt kell megállapítani, hogy olyan gazdasági szereplőről van-e szó, amelynek szakmai tevékenysége elsősorban import- és exportügyletekben áll, valamint hogy az ilyen ügyletek vitelében szerzett-e már bizonyos fokú szakmai tapasztalatot (a fent hivatkozott Söhl & Söhlke ügyben hozott ítélet 57. pontja és a fent hivatkozott Common Market Fertilizers kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 188. pontja).

51 Ugyanakkor a Vámkódex 5. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a gazdasági szereplőnek lehetősége van a képviseletre. A vámjogszabályokban megállapított cselekmények és alakiságok elvégzése során a gazdasági szereplő képviselete lehet közvetlen, amikor a képviselő valamely másik személy nevében és érdekében jár el, vagy közvetett, amikor a képviselő saját nevében, de valamely másik személy érdekében jár el (a fent hivatkozott Common Market Fertilizers kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 184. pontja).

52 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az a gazdasági szereplő, aki vámügynököt bíz meg, függetlenül attól, hogy ezt követlen vagy közvetett képviselet keretében teszi, a vámhatóságok előtt minden esetben a vámtartozás adósának minősül, és nem mentesülhet a felelősség alól a vámügynökei által esetlegesen elkövetett hibák miatt (a fent hivatkozott Common Market Fertilizers kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 186. és 187. pontja).

53 Ugyanígy az a gazdasági szereplő, aki vámügynök szolgálatait veszi igénybe, nem mentesülhet a vámok utólagos beszedése alól arra hivatkozva, hogy a vámalakiságok területén nincs tapasztalata. A gazdasági szereplők ugyanis adott esetben megkerülhetnék a szakmai tapasztalatra vonatkozó feltételt úgy, hogy rendszeresen vámügyi szakember szolgálatait veszik igénybe, és a H & S állításaival ellentétben éppen a vámműveleteiket egyedül bonyolító gazdasági szerepelők lennének hátrányos helyzetben a Vámkódex 239. cikkében előírt eljárás tekintetében. Ezenfelül, amint azt maga a felperes is elismeri a fellebbezésének a 71. pontjában, a képviselt gazdasági szereplő vitathatatlanul hasznot húz vámügynökének szakmai tapasztalatából.

54 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 70. pontjában azt állapította meg, hogy mivel a vámügynök az importőr nevében és javára járt el, a vámügynök esetleges hanyagságára vonatkozó információkat - beleértve a szakmai tapasztalatának a mértékét is - figyelembe kell venni ezen importőr hanyagságának az értékelésekor.

55 Azon érvet illetően, amellyel a felperes az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 63. pontjában szereplő megállapítását kívánja vitatni, amely szerint maga a felperes is rendelkezik bizonyos tapasztalattal a behozatal terén, emlékeztetni kell arra, hogy a tények értékelése, kivéve ha az Elsőfokú Bíróság a részére előadottakat elferdítette, nem jogkérdés, amelyet mint ilyet a Bíróság a fellebbezési eljárás során vizsgálata alá vonhatna (lásd a fent hivatkozott Biegi Nahrungsmittel és Commonfood kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 40. pontját).

56 Következésképpen az említett érvet el kell utasítani mint elfogadhatatlant.

57 Tekintettel a fentiekre, a második részt szintén el kell utasítani.

Az importőr gondosságára vonatkozó harmadik részről

A felek érvei

58 A H & S érvelése szerint az Elsőfokú Bíróság megsértette a Vámkódex 239. cikkét, azáltal hogy megkövetelte, hogy az importőr gondossága egészen odáig terjedjen, hogy vitassa a vámhatóság által alkalmazott tarifális besorolást. A jelen ügyben azonban e társaság nem látott okot arra, hogy ily módon járjon el, mivel egyrészt a "nyers" termékeknek a 1901 90 99 vámtarifaalszám alá való besorolása az KN-nel összhangban állónak tűnt a számára, másrészt a besorolásról szóló rendelet csak a "főtt" termékeket érintheti. A felperes ezenfelül úgy véli, hogy a gazdasági szereplőktől nem lehet megkövetelni azt, hogy a vonatkozó rendelkezéseknek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában kihirdetett különböző nyelvi változatait megismerjék. Tehát a H & S a szükséges gondossággal járt el, amikor vámáru-nyilatkozatait a KN 1901 90 99 vámtarifaalszám alatt tette, és a vámhatóság e nyilatkozatokat elfogadta. Ezenfelül amennyiben hanyagságra került sor, ez a vámügynöknek róható fel, és nem a H & S-nek. Végezetül a H & S úgy véli, hogy még ha hanyagságot is tanúsított volna, ez elenyésző az említett hatóság hanyagságához képest.

59 A Bizottság érvelése szerint az Elsőfokú Bíróság nem alkalmazta tévesen a jogot a gazdasági szereplő gondosságára vonatkozó feltétel alkalmazásakor. Emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, amennyiben a gazdasági szereplőnek gyanúja merül fel az olyan szabályok pontos végrehajtása kapcsán, amelyek végrehajtásának hiányában vámtartozás keletkezik, köteles tájékozódni, és az összes lehetséges módon felvilágosítást kérni annak érdekében, hogy elkerülje az említett rendelkezések áthágását. Kétségtelen azonban, hogy sem a H & S, sem vámügynöke nem tájékozódott a besorolásról szóló, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában kihirdetett rendeletről, amely önmagában hanyagságnak minősül. A H & S és a vámügynöke már csak emiatt sem kérhettek tájékoztatást a vámhivataltól azzal kapcsolatban, hogy a KN megfelelő alkalmazása keretében melyik vámtarifaalszámot kell használni.

A Bíróság álláspontja

60 Emlékeztetni kell elsőként arra, hogy a behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése vagy elengedése - amelyet csak bizonyos feltételek mellett és kifejezetten rögzített esetekben lehet engedélyezni - a behozatal és kivitel általános rendszere alóli kivételnek minősül, következésképpen az ilyen, a visszafizetést vagy elengedést előíró rendelkezéseket szigorúan kell értelmezni. Mivel a nyilvánvaló hanyagság hiánya elengedhetetlen feltétele a behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése vagy elengedése kérelmezésének, e fogalmat úgy kell értelmezni, hogy azon esetek száma, amelyekben a vám visszatérítésére vagy elengedésére kerül sor, korlátozott maradjon (a fent hivatkozott Söhl & Söhlke ügyben hozott ítélet 52. pontja).

61 A vámtarifára vonatkozó közösségi rendelkezéseket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában kötelezően ki kell hirdetni. E kihirdetéstől kezdve e rendelkezések az adott területen az egyetlen biztos jogi szabályozásnak minősülnek, amelyet semmilyen módon nem lehet figyelmen kívül hagyni (lásd a 161/88. sz. Binder-ügyben 1989. július 12-én hozott ítélet [EBHT 1989., 2415. o.] 19. pontját).

62 Márpedig, amint az a jelen ítélet 42. pontjában megállapításra került, a besorolásról szóló rendelet, amely - beleértve holland nyelvű változatát is - az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában szabályos módon kihirdetésre került, következésképpen teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó, kifejezett módon és egyértelműen leírja azokat az árukat, amelyeket a KN 1905 90 20 vámtarifaalszám alá kell sorolni, és ezek közé az áruk közé tartoznak a H & S által importált áruk is.

63 Következésképpen a felperes nem állíthatja, hogy jóhiszeműen úgy vélekedhetett, hogy a rendelet nem vonatkozik az általa importált árukra, azaz a jelen esetben a nyers termékekre.

64 A vámhatóság azon hibáit illetően, amelyek megerősítették a felperest abban, hogy behozatali műveleteire a KN 1901 90 99 vámtarifaalszám vonatkozik, meg kell állapítani, hogy a gondos gazdasági szereplő, amennyiben tájékozódott az olyan besorolásról szóló, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában kihirdetett rendeletről, mint amely a jelen ügy tárgyát képezi, nem szorítkozhat arra, hogy az áruit továbbra is az adott KN-kód alá besorolva importálja önmagában azon oknál fogva, hogy a vámhatóság e besorolást elfogadja. E hanyagság elfogadása ugyanis a gazdasági szereplők arra való bátorítását jelentené, hogy a vámhatóság hibáiból hasznot húzzanak.

65 Ezenfelül, amint azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 103. pontjában jogosan megállapította, a vámhatóság azon hibája, amelyet a jelen ügyben már a különleges helyzet fennállásának a vizsgálatakor figyelembe vettek, elvben nem mentesítheti a gazdasági szereplőt saját hanyagságának a következményei alól.

66 Hangsúlyozni kell mindenesetre, hogy az olyan helyzetben, amelyben a felperes van, a gazdasági szereplő megőrzi a vámtartozás fennállása vitatásának a lehetőségét, adott esetben a besorolásról szóló rendelet jogellenességére való hivatkozás útján, amellyel egyébként a H & S a nemzeti bíróság előtt élt is, és e nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordult, amely a fent hivatkozott Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading ügyben hozott ítéletet eredményezte.

67 A H & S azon érvelését illetően, amely annak vitatására irányul, hogy vámügynöke hanyagsága betudható a H & S-nek, meg kell állapítani, hogy ezen érvelésnek nem lehet helyt adni tekintettel arra, amire a Bíróság a jelen ítélet 52. pontjában emlékeztetett.

68 A fentiek alapján a harmadik részt is el kell utasítani.

69 Mivel a Bíróság a H & S által a fellebbezésének alátámasztása érdekében előterjesztett egyetlen jogalap mindhárom részét elutasította, a fellebbezést el kell utasítani.

A költségekről

70 Az eljárási szabályzat 69. cikke 2. §-ának első bekezdése értelmében - amely ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is irányadó - a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A H&S-t, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading BV-t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.