62018CJ0407[1]

A Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2019. június 26. Aleš Kuhar és Jožef Kuhar kontra Addiko Bank d.d. A Višje sodišče v Mariboru (Szlovénia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - 93/13/EGK irányelv - Jelzáloghitel-szerződés végrehajtási eljárása - Közvetlenül végrehajtható közjegyzői okirat - A tisztességtelen feltételek bíróság általi vizsgálata - A végrehajtás felfüggesztése - A végrehajtás iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság - Fogyasztóvédelem - A tényleges érvényesülés elve - Összhangban álló értelmezés. C-407/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2019. június 26. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - 93/13/EGK irányelv - Jelzáloghitel-szerződés végrehajtási eljárása - Közvetlenül végrehajtható közjegyzői okirat - A tisztességtelen feltételek bíróság általi vizsgálata - A végrehajtás felfüggesztése - A végrehajtás iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság - Fogyasztóvédelem - A tényleges érvényesülés elve - Összhangban álló értelmezés"

A C-407/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Višje sodišče v Mariboru (maribori felsőbíróság, Szlovénia) a Bírósághoz 2018. június 21-én érkezett, 2018. június 6-i határozatával terjesztett elő az

Aleš Kuhar,

Jožef Kuhar

és

az Addiko Bank d.d.

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: F. Biltgen tanácselnök, C. G. Fernlund és L. S. Rossi (előadó) bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a szlovén kormány képviseletében B. Jovin Hrastnik, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Kocjan és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) értelmezésére irányul.

2 E kérelmet Aleš Kuhar és Jožef Kuhar, valamint az Addiko Bank d.d. szlovén bank között egy közvetlenül végrehajtható közjegyzői okirat formájában megkötött jelzáloghitel-szerződésből eredő adósság végrehajtása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 93/13 irányelv 3. cikke előírja:

"(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.

[...]"

4 Ezen irányelv 4. cikke kimondja:

"(1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére, vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ.

(2) A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek."

5 Az említett irányelv 5. cikkének szövege a következő:

"Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. [...]"

6 Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ekképp rendelkezik:

"A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket."

7 A 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását."

A szlovén jog

A fogyasztóvédelmi törvény

8 A Zakon o varstvu potrošnikov (fogyasztóvédelmi törvény, Uradni list RS, 98/04. sz.) 23. cikke előírja:

"Az eladó vagy szolgáltató nem alkalmazhat a fogyasztóra nézve tisztességtelen szerződési feltételeket.

Az előző bekezdés szerinti szerződési feltételek semmisek."

9 E törvény 24. cikkének első bekezdése kimondja:

"A szerződési feltétel akkor tekintendő tisztességtelennek, ha a felek szerződéses jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára, vagy ha a szerződés teljesítését a fogyasztó számára indokolatlanul hátrányossá teszi, vagy ha azt eredményezi, hogy a szerződés teljesítése jelentősen eltér a fogyasztó észszerű várakozásaitól, vagy pedig ellentétes a jóhiszeműség és tisztesség elvével".

A végrehajtási és a biztosítási intézkedési eljárásról szóló törvény

10 A Zakon o izvršbi in zavarovanju (a végrehajtási és a biztosítási intézkedési eljárásról szóló törvény; Uradni list RS, 3/07. sz.) 9. cikke értelmében:

"Az elsőfokú határozatok ellen fellebbezéssel lehet élni, feltéve, hogy a törvény másként nem rendelkezik.

Az adósnak a végrehajtási kérelemnek helyt adó, végrehajtást elrendelő végzéssel szembeni jogorvoslati kérelme ellentmondásnak minősül.

[...]

Az ellentmondásra vonatkozó határozattal szemben fellebbezéssel lehet élni.

[...]"

11 E törvény 15. cikke előírja:

"A Zakon o pravdnem postopku [(polgári eljárásjogi törvénykönyv; Uradni list RS, 73/07. sz.)] rendelkezéseit analógia útján a végrehajtási eljárásra és a biztosítási intézkedésekre is alkalmazni kell, ha e törvény vagy más törvény másképpen nem rendelkezik."

12 Az említett törvény 17. cikkének első és második bekezdése ekképp rendelkezik: "A bíróság végrehajtható okirat alapján rendeli el a végrehajtást. Végrehajtható okiratok: [...]"

1. a végrehajtható bírósági határozat és a bírósági egyezség

2. a végrehajtható közjegyzői okirat

13 Ugyanezen törvény 55. cikkének első bekezdése értelmében: "A végrehajtást elrendelő végzéssel szemben a végrehajtást akadályozó okból ellentmondást lehet benyújtani, különösen: [...] [...]"

2) ha az okirat, amely alapján a végrehajtást elrendelték, nem végrehajtható vagy közokirat;

14 A végrehajtási és a biztosítási intézkedési eljárásról szóló törvény 71. cikkének szövege a következő: "(1) A következő esetekben a bíróság az adós kérelmére részben vagy egészben felfüggesztheti a végrehajtást, ha az adós hitelt érdemlően igazolja, hogy a végrehajtás helyreállíthatatlan vagy nehezen helyreállítható hátrányt okozna számára, és hogy ez a hátrány súlyosabb lenne, mint amely a jogosultat a végrehajtás felfüggesztése esetén érné: [...] [...] Az előző bekezdés sérelme nélkül a bíróság az adós kérelmére más esetekben, különös jogszerű okokból is felfüggesztheti a végrehajtást, azonban csak egy alkalommal, legfeljebb három hónapra. A hitelező javaslatára a bíróság a végrehajtás felfüggesztését valamely biztosítéknak az adós általi nyújtásához kötheti, kivéve, ha ez az adós önfenntartását vagy családja fenntartását veszélyezteti. Ha az adós nem nyújt biztosítékot a bíróság által rögzített, legfeljebb 15 napos határidőn belül, úgy kell tekinteni, hogy a felfüggesztés iránti kérelmet visszavonták."

5) ha keresetet nyújtottak be a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló, közvetlenül végrehajtható közjegyzői okiratban foglalt jogügylet érvénytelenségének megállapítása iránt;

A polgári eljárásjogi törvénykönyv

15 A polgári eljárásjogi törvénykönyv 3. cikke harmadik bekezdésének 1. pontja ekképp rendelkezik: "A bíróság nem ismeri el azt a felek olyan rendelkezését, amely:

1. ellentétes a közrenddel."

A közjegyzőkről szóló törvény

16 A Zakon o notariatu (a közjegyzőkről szóló törvény, Uradni list RS, 2/07. sz.) 4. cikke kimondja:

"Az egyezség tárgyává tehető, dologszolgáltatásra, meghatározott cselekményre, meghatározott cselekménytől való tartózkodásra vagy tűrésre irányuló kötelezettséget előíró közjegyzői okirat végrehajtható okiratnak minősül, feltéve, hogy a kötelezett a közvetlen végrehajthatóságba magában az okiratban vagy külön közjegyzői okiratban kifejezetten beleegyezett, és a követelés lejárt."

17 E törvény 42. cikke ekképp rendelkezik:

"A közjegyzői okirat kiállítása előtt a közjegyző köteles érthető módon ismertetni a felekkel annak tartalmát, illetve az okirat vagy az akaratkijelentés előre látható jogkövetkezményeit, köteles felhívni a felek figyelmét az ilyen okirathoz vagy ilyen akaratkijelentéshez kapcsolódó ismert és szokásos kockázatokra. A közjegyzőnek a tervezett jogi aktus más esetleges körülményeire is fel kell hívnia a felek figyelmét, amennyiben azok ismertek előtte [...]. A közjegyzőnek arra is figyelmeztetnie kell a feleket, hogy ne használjanak homályos, érthetetlen vagy kétértelmű kifejezéseket, és fel kell hívnia a figyelmüket az ilyen kifejezések használatának esetleges jogi következményeire. Ha a felek megtartják ezeket a kifejezéseket, a közjegyzőnek bele kell azokat írnia az okiratba, de meg kell említenie, hogy e kifejezésekkel kapcsolatban figyelmeztette a feleket."

Az ingyenes pártfogó védelemről szóló törvény

18 A Zakon o brezplačni pravni pomoči (az ingyenes pártfogó védelemről szóló törvény) 8. cikkének negyedik franciabekezdése ekképp rendelkezik: "A jelen törvény szerinti ingyenes pártfogó védelem nem megengedett: [...]

- - ha a kérelmező a végrehajtásról szóló törvény szerinti végrehajtható okirat alapján indult végrehajtási eljárás adósa, kivéve, ha az adós hitelt érdemlően igazolja a végrehajtást elrendelő végzéssel szembeni olyan ellentmondási ok fennállását, amely a végrehajtásról szóló törvény rendelkezései alapján a végrehajtás akadályát képezheti."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

19 Az Addiko Bank, valamint A. Kuhar és J. Kuhar közvetlenül végrehajtható közjegyzői okiratba foglalt jelzáloghitel-szerződés kötött lakás vásárlása céljából (a továbbiakban: vitatott közjegyzői okirat). A hitelkövetelés svájci frankban (CHF) került meghatározásra; A. Kuhar és J. Kuhar azonban euróban volt köteles a részletfizetést teljesíteni, az Európai Központi Banknak (EKB) a fizetés napjára irányadó átváltási árfolyamán. A kölcsöntőke díja hathavi CHF LIBOR kamatlábon alapult.

20 Mivel A. Kuhar és J. Kuhar fizetési hátralékba került, az Addiko Bank a vitatott közjegyzői okirat alapján ezen okirat végrehajtásának elrendelésére irányuló kérelmet nyújtott be az Okrajno sodišče v Gornji Radgonihoz (gornja radgonai körzeti bíróság, Szlovénia).

21 E bíróság helyt adott a végrehajtás iránti kérelemnek, összesen 128765,66 euró összegben.

22 A végrehajtást engedélyező végzés ellen az említett bírósághoz benyújtott ellentmondásukban A. Kuhar és J. Kuhar ügyvédi képviselet nélkül azt állították, hogy az Addiko Bank nem hívta fel megfelelően a figyelmüket az átváltás kockázatára, ami egy olyan szerződés megkötéséhez vezetett, amelynek bizonyos feltételei tisztességtelenek, és amely szerződés értelmében már a felvett hitelnél jóval magasabb összeget kell visszafizetniük.

23 Az Okrajno sodišče v Gornji Radgoni (gornja radgonai körzeti bíróság) elsősorban azon okból utasította el ezt az ellentmondást, hogy A. Kuhar és J. Kuhar köteles eleget tenni a vitatott közjegyzői okiratban foglaltaknak, és kevésbé számít az, hogy az Addiko Bank megfelelően hívta-e fel a figyelmüket, vagy sem, az átváltás kockázatára.

24 A. Kuhar és J. Kuhar, továbbra is ügyvédi képviselet nélkül, a végrehajtás engedélyező végzés megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Višje sodišče v Mariboruhoz (maribori felsőbíróság, Szlovénia).

25 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság egy közbenszóló határozatával már úgy döntött, hogy a vitatott közjegyzői okiratban szereplő, azt tartalmazó feltétel, hogy a hitel devizában kerül meghatározásra, de a törlesztést euróban kell teljesíteni, tisztességtelen jellegű, mivel semmilyen alkalmas korlátot nem ír elő az átváltás kockázata tekintetében. Bár a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozik, e feltétel nem volt egyértelmű, sem érthető A. Kuhar és J. Kuhar számára. Nagyobb általánosságban a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy még ha az átváltás kockázata korlátozásának hiánya egyaránt érintheti a fogyasztót és a bankot is, mindazonáltal jelentős egyenlőtlenség áll fenn a szerződő felek jogaiban és kötelezettségeiben, annak köszönhetően, hogy egy bank mint nagy méretű pénzügyi intézmény jóval szerteágazóbb eszközökkel rendelkezik az ilyen kockázat kezelésére, mivel e tekintetben ez irányú ismereteire, fontos adatokra és tapasztalatra támaszkodhat. Egyébiránt ennek a bíróságnak az a véleménye, hogy egy észszerűen figyelmes fogyasztó, aki ingatlanvásárlás finanszírozása céljából hitelszerződést ír alá, nem teszi ki magát az átváltás olyan korlátlan kockázatának, amely számára hátrányos és tartós gazdasági következményekkel járhat. Épp ellenkezőleg, ha egyenlőként tárgyalhatna a bankkal, és ha ez utóbbi megfelelően informálná, az ilyen fogyasztó csak akkor kötelezné el magát, ha a hitelszerződés észszerűen korlátozná ezt a kockázatot.

26 A kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést teszi fel, hogy annak a bíróságnak, amelyhez egy jelzáloghitel-szerződés végrehajtására irányuló kérelmet nyújtottak be, adott esetben, amennyiben megállapítja, hogy e szerződés tisztességtelen feltételt tartalmaz, hivatalból kell-e megtiltania az ilyen feltétel végrehajtását ezen eljárási szakaszban, vagy ez a határozat azon érdemi bíróság feladata, amelyhez esetlegesen a fogyasztó fordult egy külön eljárás keretében.

27 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság először is előadja, hogy az uniós jog tényleges érvényesülése elvének megfelelően - amint azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmezte - egy bírósági határozat res iudicata hatályára vonatkozó nemzeti eljárási szabályok nem tehetik túlzottan nehézzé a végrehajtás iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság számára a tisztességtelen feltételek alkalmazásának megtagadását. Márpedig a szlovén jogban egy közvetlenül végrehajtható közjegyzői okirat alapján megindított végrehajtási eljárás keretében a hatáskörrel rendelkező bíróságnak ilyen jellegű eljárási rendelkezésekkel kell szembenéznie. Közelebbről, a nemzeti jognak az alaki jogerő alkalmazására, valamint a végrehajtás felfüggesztésének törvényi feltételeire vonatkozó olyan rendelkezéseiről van szó, mint a végrehajtási és a biztosítási intézkedési eljárásra vonatkozó, törvényben előírt rendelkezések.

28 Egyfelől, az alaki jogerő elvét illetően a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a szlovén jog hagyományos értelmezése szerint a bíróság nem tagadhatja meg a végrehajtást, mivel ezen elv értelmében vizsgálati hatásköre annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy az azon hitelszerződést létrehozó közokiratot, amelynek a végrehajtását kérik, az alkalmazandó szabályozásban előírt alakszerűségi követelmények tiszteletben tartásával szerkesztették-e meg. A vitatott közjegyzői okirathoz hasonló közjegyzői okiraton alapuló végrehajtási kérelem tárgyában eljáró bíróság álláspontja tehát a tényleges érvényesülés elvének megsértése szempontjából lényegében analógiát mutat a 2013. november 14-iBanco Popular Español és Banco de Valencia végzés (C-537/12 és C-116/13, EU:C:2013:759) alapjául szolgáló ügyben hivatkozott állásponttal.

29 Másfelől a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a szlovén jog nem írja elő a végrehajtás felfüggesztését arra az esetre, ha a fogyasztó valamely eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel fennállásán alapuló semmisség megállapítása iránti kérelmet nyújt be. A végrehajtásnak a végrehajtási és biztosítási intézkedési eljárásra vonatkozó törvény 71. cikke első és második bekezdésében előírt felfüggesztése kizárólag az adós indokolt kérelme alapján, kivételes jelleggel lehetséges, helyrehozhatatlan vagy nehezen helyrehozható kár fennállására vonatkozó, igen szigorú feltételek mellett, amely kár a szlovén bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata értelmében nem lehet az a kár, amely magából a végrehajtásból ered.

30 A kérdést előterjesztő bíróság ezt követően megjegyzi, hogy főszabály szerint a végrehajtási eljárás által érintett adóst nem illeti meg az ingyenes jogi segítségnyújtás, és arra sincsenek eszközei, hogy képviseltesse magát, ami az esetek többségében ahhoz vezet, hogy az ilyen eljárás keretében nem segíti ügyvéd. Nem elhanyagolható kockázata áll tehát fenn annak, hogy ismeretek hiányában az adós egyáltalán nem fogalmaz meg felfüggesztés iránti kérelmet, vagy pedig a kérelmet olyannyira hibásan fogalmazza meg, hogy annak nem lehet helyt adni. Azon, már igencsak korlátozott lehetőségek, amelyekkel az adós rendelkezik jogai érvényesítése tekintetében, még inkább szűkülnek a hitelező azon joga miatt., hogy az adóstól garancia nyújtását követelhesse. A végrehajtási és biztosítási intézkedési eljárásra vonatkozó törvény 71. cikkének harmadik bekezdése ugyanis előírja, hogy ha az adós nem nyújt ilyen garanciát, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

31 Végül a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy annak érdekében, hogy megfeleljenek az uniós jog tényleges érvényesülése elvének, a szlovén bíróságok a jelen ítélet 28. pontjában említett alaki jogerő elvének kevésbé szigorú értelmezését fogadják el, lehetővé téve a végrehajtás iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság számára, hogy hivatalból vizsgálja valamely feltétel tisztességtelen jellegét az eljárás e szakaszában. Ebben a szakaszban ugyanis a bíróságnak meg kell állapítani valamennyi jogilag releváns tényt, a felek által vitatott tényeket is beleértve. Egyébiránt a közjegyzői okirat még inkább érdemi vizsgálatot követelne meg, mint a bíróságok által kibocsátott hagyományos végrehajtási jogcímek. A közjegyzőkre vonatkozó törvény 4. cikke egyébként előírja, hogy az adós köteles kifejezetten elfogadni a jogcím közvetlenül végrehajtható jellegét, ami kizárja, hogy az adós egyetértésével meg lehessen kerülni az olyan közrendi intézkedéseket, mint a tisztességtelen feltételekre vonatkozó fogyasztóvédelmi rendelkezések. Ezen értelmezés alapján a végrehajtás iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság - következésképpen - hivatalból elutasíthatja egy, a vitatott közjegyzői okirathoz hasonló közjegyzői okirat végrehajtását, amelyet az adós közrendi rendelkezések megsértésével fogadott el.

32 Mindazonáltal tehát, mivel a szlovén bíróságok többsége esetében jelenleg az alaki jogerő elvének szigorú és megszorító értelmezése élvez előnyt, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy ez az értelmezés összeegyeztethető-e az uniós jog tényleges érvényesülésével a 93/13 irányelvre alkalmazva.

33 E körülmények között a Višje sodišče v Mariboru (maribori felsőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Az európai uniós jog tényleges érvényesülésének elvére figyelemmel, úgy kell-e értelmezni a 93/13/EGK [...] irányelvet, hogy a végrehajtási bíróság a végrehajtási eljárás során a közvetlenül végrehajtható közjegyzői okiratban (végrehajtható okiratban) foglalt tisztességtelen szerződési feltétel miatt köteles hivatalból megtagadni a végrehajtást a jelen ügyhöz hasonló olyan ügyben, amelyben a tagállami eljárásjogi szabályozás nem biztosítja a végrehajtási bíróság számára annak tényleges lehetőségét, hogy a végrehajtást az adós mint fogyasztó által indított megállapítási perben a szerződési feltétel tisztességtelen jellegére vonatkozó jogerős érdemi határozat meghozataláig (az adós kérelmére vagy hivatalból) megszakítsa vagy felfüggessze?"

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

34 Előzetesen, a szlovén kormány kétségbe vonja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát. E kormány előadja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azon a véleményen van, hogy rá hárul annak feladata, hogy hivatalból megtagadja a vitatott közjegyzői okirathoz hasonló közjegyzői okiratban szereplő jogellenes feltételek végrehajtását, mivel a szlovén eljárásjog nem teszi lehetővé a végrehajtás ideiglenes felfüggesztését. Márpedig az előzetes döntéshozatalra utalás időpontjáig maga A. Kuhar és J. Kuhar sem teljesítette az ahhoz szükséges eljárási feltételeket, hogy a nemzeti szabályozásnak megfelelően elérjék ezt a felfüggesztő intézkedést, azt kivéve, hogy a szerződéses feltételek semmisségének megállapítására irányuló érdemi keresetet nyújtottak be, amely ok miatt a végrehajtás felfüggesztésének kérdése fel sem vetődik.

35 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az EUMSZ 267. cikke a nemzeti bíróságok számára a lehető legszélesebb lehetőséget biztosítja a tekintetben, hogy a Bírósághoz forduljanak, ha azt állapítják meg, hogy az előttük folyamatban lévő ügy megoldásához - többek között - az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezésére vonatkozó kérdés merül fel, és e bíróságok e lehetőséggel az eljárás bármely általuk megfelelőnek tartott pillanatában élhetnek (lásd ebben az értelemben többek között: 2010. október 5-iElchinov ítélet, C-173/09, EU:C:2010:581, 26. pont; 2018. november 14-iMemoria és Dall'Antonia ítélet, C-342/17, EU:C:2018:906, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 A Bíróság hasonlóképpen többször emlékeztetett arra, hogy a nemzeti bíróságok által előterjesztett, az uniós jogra vonatkozó kérdések relevanciáját vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg az ilyen kérdéséről való határozathozatalt, ha valamely uniós szabály kért értelmezése vagy érvényességének értékelése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2018. december 10-iWightman és társai ítélet, C-621/18, EU:C:2018:999, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 A Bíróság azt is megállapította, hogy az EUMSZ 267. cikk által kialakított együttműködés keretében a Bíróságnak nem feladata, hogy megvizsgálja, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot a nemzeti jog bírósági szervezeti és eljárási szabályaival összhangban hozták-e meg (lásd ebben az értelemben többek között: 2018. december 10-iWightman és társai ítélet, C-621/18, EU:C:2018:999, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a szlovén kormány által, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés hipotetikus jellegének megállapítása érdekében hivatkozott, a kérdést előterjesztő, egy jelzáloghitel végrehajtása tárgyában eljáró bírósághoz címzett érve a nemzeti jog eljárási szabályainak tiszteletben tartásával kapcsolatos megfontolásokon alapul, konkrétan azon a körülményen, miszerint az alapügyben szereplő adósok a szlovén jognak megfelelően az előzetes döntéshozatalra utalás időpontjáig nem nyújtottak be a vitatott közjegyzői határozatban foglalt, általuk tisztességtelennek tartott feltételek semmisségének megállapítására irányuló érdemi keresetet.

39 Márpedig, amint az a jelen ítélet 35. és 37. pontjából következik, egy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nem lehet elfogadhatatlannak nyilvánítani abból az okból, hogy azt nemzeti jog bírósági szervezeti és eljárási szabályainak megsértésével hozták, vagy arra adott esetben a nemzeti eljárása túl korai szakaszában került sor.

40 Ebből az következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

41 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a tényleges érvényesülés elvének fényében úgy kell-e értelmezni a 93/13 irányelvet, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az a nemzeti bíróság, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között közjegyzői okirat formájában létrejött jelzáloghitel-szerződés végrehajtása iránti kérelem ügyében jár el, sem a fogyasztó kérelmére, sem hivatalból nem rendelkezik annak lehetőségével, hogy megvizsgálja, hogy az ilyen okiratban foglalt szerződéses feltételek nem tisztességtelen jellegűek-e ezen irányelv értelmében, és hogy ennek alapján felfüggessze a kért végrehajtást.

42 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem a 93/13 irányelv 3-5. cikkének értelmezését kéri a Bíróságtól, amelyek lehetővé teszik a vitatott és végrehajtani kért közjegyzői okirat tárgyát képező hitelszerződés esetlegesen tisztességtelen jellegének vizsgálatát. Amint ugyanis az a jelen ítélet 25. pontjából is következik, a kérdést előterjesztő bíróság már közbenszóló határozatot hozott az említett szerződés feltételeinek tisztességtelen jellegéről, aminek vitatása nem a Bíróság feladata az EUMSZ 267. cikkben előírt eljárás keretében.

43 Ezen előfeltevés megállapítását követően hangsúlyozni kell, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve.

44 Arra is emlékeztetni kell, hogy az eladókkal vagy szolgáltatókkal szemben kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók számára biztosított védelemhez fűződő közérdek jellegére és fontosságára tekintettel a 93/13 irányelv - amint az a huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) bekezdéséből következik - arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek megfelelő és hatékony eszközökről annak érdekében, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45 Jóllehet a Bíróság már több vonatkozásban, továbbá a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése szerinti követelményeket figyelembe véve meghatározta, hogy a nemzeti bíróságnak milyen módon kell biztosítania az ezen irányelv alapján a fogyasztókat megillető jogok védelmét, ez nem változtat azon, hogy az uniós jog főszabály szerint nem harmonizálja a valamely szerződési feltétel állítólag tisztességtelen jellegének vizsgálatára irányuló eljárásokat, ezért az ilyen eljárások az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartoznak (2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 57. pont).

46 Ezért van az, hogy a végrehajtásra vonatkozó nemzeti mechanizmusok harmonizációjának hiányában azok foganatosításának részletes szabályai a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján ez utóbbiak belső jogrendjébe tartoznak. Mindazonáltal ezek a szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a belső jog hatálya alá tartozó hasonló jellegű esetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (2016. február 18-iFinanmadrid EFC ítélet, C-49/14, EU:C:2016:98, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47 Egyfelől az egyenértékűség elvét illetően, amely nem képezi az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát, meg kell állapítani, hogy - amint azt az Európai Bizottság is tette írásbeli észrevételeiben - semmiféle olyan adat nem áll a Bíróság rendelkezésére, amely kétségeket ébreszthetne az alapügyben szóban forgó nemzeti jogszabálynak az ezen elvvel való összeegyeztethetősége tekintetében.

48 Másfelől a tényleges érvényesülés elvét illetően, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azt a kérdést, hogy valamely nemzeti rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e az uniós jog alkalmazását, e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helyét, valamint azt figyelembe véve kell megvizsgálni, hogy miként zajlik az eljárás, és melyek a sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt. Ebből a szempontból adott esetben azokat az elveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve, és az eljárás szabályos lefolytatásának elve (lásd ebben az értelemben többek között: 2015 október 1-jei ERSTE Bank Hungary ítélet, C-32/14, EU:C:2015:637, 51. pont; 2016. február 18-iFinanmadrid EFC ítélet, C-49/14, EU:C:2016:98, 43. és 44. pont).

49 Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell megvizsgálni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti eljárási rendszer sérti-e a fogyasztóknak a 93/13 irányelv által biztosított védelem tényleges érvényesülését.

50 E tekintetben a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által előadottakból az tűnik ki, hogy a szlovén jogban a végrehajtási rendszer jellemzői a következők:

- egy közvetlenül végrehajtható közjegyzői okirat formájában megkötött jelzáloghitel-szerződés végrehajtásának tárgyában eljáró bíróság nem tagadhatja meg az említett végrehajtást azon okból, hogy a szóban forgó szerződés tisztességtelen feltételt tartalmaz, mivel e bíróság anélkül köteles feltétlenül eleget tenni a végrehajtható okiratban foglaltaknak, hogy értékelhetné tartalmának jogszerűségét;

- a végrehajtás felfüggesztése főszabály szerint még ideiglenesen sem lehetséges, kivéve, ha az adós mint fogyasztó valamely tisztességtelen szerződéses feltétel semmisségének megállapítása iránti érdemi keresetet nyújt be;

- a végrehajtásnak ezen, a jogerős érdemi határozat meghozataláig tartó felfüggesztése csak kivételesen engedélyezhető, és olyan szigorú törvényi feltételekhez kötött, amelyek a végrehajtási és ideiglenes intézkedési eljárásról szóló törvény 71. cikkének első bekezdése értelmében vett helyrehozhatatlan vagy nehezen helyrehozható kárra vonatkoznak, amely rendelkezés kizárja a magából a végrehajtásból eredő kárt, ami gyakorlatilag szinte lehetetlenné teszi ezt a felfüggesztést;

- a hitelező jogosult arra, hogy biztosíték nyújtását követelje az adóstól abban az esetben, ha az adós a végrehajtás felfüggesztését kéri, és

- a végrehajtási eljárás által érintett adós nem juthat ingyenes jogi segítségnyújtáshoz, ily módon magának kell viselnie az ügyvéd általi képviselet jelentős költségeit.

51 Írásbeli észrevételeiben a szlovén kormány vitatta a nemzeti jognak a kérdést előterjesztő bíróság által javasolt értelmezését. E kormány konkrétan azt állítja, hogy tekintettel az Ustavno sodišče (alkotmánybíróság, Szlovénia) azon új ítélkezési gyakorlatára, amelyet már több más nemzeti bíróság alkalmazott, a végrehajtási és ideiglenes intézkedési eljárásról szóló törvény 71. cikkének első bekezdése értelmében vett helyrehozhatatlan vagy nehezen helyrehozható kár kritériumát már úgy kell értelmezni, hogy azon kárra is figyelemmel kell mérlegelni az adós és a hitelező helyzetét, amely a végrehajtás foganatosításából eredhet.

52 E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás keretében a Bíróság és a kérdést előterjesztő bíróság hatásköre egyértelműen elkülönül. Noha az uniós jog rendelkezéseinek értelmezése a Bíróság feladata, a nemzeti jogszabályok értelmezése kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik. A Bíróságnak tehát tartania kell magát a nemzeti jognak az említett nemzeti bíróság által elé terjesztett értelmezéséhez (2019. február 27-iAssociação Peço a Palavra és társai ítélet, C-563/17, EU:C:2019:144, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53 Az alapügyben szóban forgó végrehajtási eljárási rendszert illetően e rendszernek a kérdést előterjesztő bíróság által kiemelt, és a jelen ítélet 50. pontjába összefoglalt jellemzőire figyelemmel meg kell állapítani, hogy az ilyen rendszer sértheti a 93/13 irányelv által nyújtott védelem tényleges érvényesülését.

54 Már megállapításra került ugyanis, hogy az ezen irányelvben a fogyasztók részére biztosított jogok tényleges védelme ugyanis csak akkor biztosítható, ha a nemzeti eljárási rendszer lehetővé teszi a fizetési meghagyásos eljárás vagy a fizetési meghagyás végrehajtási eljárásának keretében az érintett szerződésben foglalt feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegének hivatalból történő vizsgálatát (lásd többek között: 2016. február 18-iFinanmadrid EFC ítélet, C-49/14, EU:C:2016:98, 46. pont; 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 44. pont).

55 Nyilvánvaló, hogy - amint arra a szlovén kormány is hivatkozik - a kérdést előterjesztő bíróság által végzendő vizsgálat fenntartása mellett nem zárható ki, hogy elsősorban a közjegyzőkről szóló törvényre figyelemmel, a közjegyzők kötelesek olyan jellegű tanácsokat és tájékoztatást nyújtani a fogyasztóknak, különösen egy közokirat formájában kötött jelzáloghitel-szerződés keretében, amelyek alkalmasak egy ilyen szerződés tisztességtelen jellegű feltételei preventív ellenőrzésének biztosítására, következésképpen arra, hogy hozzájáruljanak a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében és 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelmények tiszteletben tartásához (lásd analógia útján, 2015. október 1-jei ERSTE Bank Hungary ítélet, C-32/14, EU:C:2015:637, 55., 57. és 58. pont).

56 Mindazonáltal az ilyen preventív ellenőrzés, bár létezik, nem elegendő a 93/13 irányelv által biztosított védelem tényleges érvényesülésének biztosítására.

57 Amint ugyanis azt a Bíróság is megállapította a 2015. október 1-jei ERSTE Bank Hungary ítélet (C-32/14, EU:C:2015:637) 59. pontjában, még ha a nemzeti szabályozás elő is ír egy ilyen preventív ellenőrzést, a fogyasztókkal kötött szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére irányuló megfelelő és hatékony eszközöknek olyan rendelkezéseket kell magukban foglalniuk, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók hatékony bírói jogvédelmét, biztosítva számukra a vitás szerződés bíróság előtti megtámadásának lehetőségét akár a végrehajtási szakaszban is, úgy, hogy észszerű eljárási feltételek mellett a jogaik gyakorlása ne függjön olyan feltételektől, különösen pedig olyan határidőktől vagy költségektől, amelyek rendkívül nehézzé vagy gyakorlatilag lehetetlenné teszik a 93/13 irányelv által garantált jogok gyakorlását.

58 Konkrétan, az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a Bíróság az ítélet 60. és 61. pontjában megállapította, hogy a fogyasztó egyfelől a szerződés érvényességét vitató keresetet nyújthat be, másrészt pedig a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására irányuló pert indíthat, ami ezen összefüggésben biztosítja a fogyasztó számára azt a jogot, hogy e szerződés végrehajtásának felfüggesztését kérje. Ezenfelül a Bíróság az ezen ügyben hozzá benyújtott iratokban szereplő adatokból azt a következtetést vonta le, hogy a nemzeti bíróságoknak hivatalból meg kell állapítaniuk, illetve megállapíthatják a nyilvánvaló semmisséget, ha az a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kimondható. Úgy tűnik tehát, hogy - a nemzeti bíróság általi vizsgálat fenntartása mellett - a jogorvoslat ezen eljárási szabályai a nemzeti jogban garantálják a fogyasztó hatékony bírói védelmét.

59 Ezzel szemben, az alapügyet illetően a Bíróság elé terjesztett iratokból az tűnik ki, hogy a szlovén jog nem kínál semmiféle olyan garanciát a fogyasztónak, amely összehasonlítható lenne a jelen ítélet 54., 57. és 58. pontjában említettekkel.

60 Ezen iratokból először is az tűnik ki, hogy a szlovén eljárási jog nem írja elő egyértelműen a fogyasztó azon jogát, hogy - akár ideiglenesen - egy jelzáloghitel-szerződés végrehajtásának felfüggesztését kérje azon okból, hogy az tisztességtelen feltételt tartalmaz. Mindenesetre, még azt feltételezve is, hogy a fogyasztó rendelkezésére áll egy ilyen lehetőség, a nemzeti jog a végrehajtás felfüggesztésének kérelmezését nagyon szigorú eljárási feltételekhez köti, valamint a hitelező kérelmére garancia nyújtásához. Ezek a követelmények gyakorlatilag szinte lehetetlenné teszik egy ilyen felfüggesztő intézkedés elérését, mivel valószínű, hogy egy fizetési hátralékban lévő adós nem rendelkezik a megkövetelt garancia nyújtásához szükséges pénzügyi forrásokkal. Másodsorban úgy tűnik, hogy az a bíróság, amelyhez a jelzálog-hitelező a hitele végrehajtása iránti kérelemmel fordult, nem ellenőrizheti hivatalból e szerződés feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellegét. Végül, harmadsorban, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből az tűnik ki, hogy nem elhanyagolható kockázata áll fenn annak, hogy az eljárásban való képviseletnek az érintett tartozáshoz viszonyított költségeire, valamint a jogi segítségnyújtás kérelmezésének lehetetlenségére tekintettel a végrehajtási eljárás keretében az érintett fogyasztókat elriasztják attól, hogy biztosítsák védelmüket, és hogy teljességgel érvényesítsék jogaikat.

61 Meg kell továbbá állapítani, hogy az a tény, miszerint a szlovén eljárási jog értelmében annak ellenőrzését, hogy egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött jelzáloghitel-szerződésben előforduló feltételek esetlegesen tisztességtelenek-e, nem végezheti el az ilyen szerződés végrehajtására irányuló kérelemről határozó bíró, hanem azt utólagosan és adott esetben kizárólag az érdemben eljáró azon bíróság teheti meg, amelyhez a fogyasztó az ilyen tisztességtelen feltételek semmisségének megállapítása iránti keresetet nyújtott be, nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a fogyasztóknak a 93/13 irányelv által megkívánt védelmének teljes érvényesülését.

62 Mivel ugyanis a végrehajtás tárgyában eljáró bíróság nem függesztheti fel az eljárást azon okból, hogy a jelzáloghitel-szerződés tisztességtelen feltételt tartalmaz, valószínű, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlanra vezetett végrehajtást már azelőtt lefolytatják, hogy az érdemben eljáró bíróság meghozná adott esetben e feltétel tisztességtelen jellege miatti semmisségét, következésképpen a végrehajtási eljárás semmisségét megállapító határozatát. E körülmények között, még ha ezen érdemi határozatot az érintett fogyasztó javára hozzák is meg, ez utóbbi csak utólagos védelemben részesülhet, kártérítés formájában, ily módon e védelem hiányos és nem elégséges, különösen akkor, ha a végrehajtás alá vont ingatlan e fogyasztónak és családjának lakóhelyét alkotja, amely ekkor végleg elveszhet. Az ilyen utólagos védelem következésképpen a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal szemben nem tekinthető sem megfelelő, sem hatékony eszköz valamely tisztességtelen feltétel alkalmazása megszüntetésének (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14-iBanco Popular Español és Banco de Valencia végzés, C-537/12 et C-116/13, EU:C:2013:759, 56. és 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63 Következésképpen a tényleges érvényesülés elvének fényében értelmezett 93/13 irányelvvel ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan szabályozás, amely a jelen ítélet 50. pontjában részletezett jellemzőkkel rendelkezik.

64 Nem vitatott, hogy a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a szlovén jog értelmezhető az uniós joggal összhangban, oly módon, hogy az különösen azt teszi lehetővé egy végrehajtási kérelemről határozó bíróság számára, hogy hivatalból értékelje egy közjegyzői okirat formájában kötött jelzáloghitel-szerződés feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellegét, és ennek alapján felfüggessze az ilyen végrehajtást.

65 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós joggal összhangban álló értelmezés elve megköveteli, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörük keretei között tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a belső jog egészére tekintettel és az általa elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával biztosítsák a szóban forgó irányelv teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jussanak (2018. november 6-iMax-Planck-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften ítélet, C-684/16, EU:C:2018:874, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66 Amint azt a Bíróság egyaránt megállapította, az ilyen összhangban álló értelmezés követelménye többek között a nemzeti bíróságok azon kötelezettségével jár, hogy adott esetben módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a belső jognak valamely irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul. Ebből következően valamely nemzeti bíróság nem tekintheti megalapozottan úgy, hogy csupán azon okból kifolyólag nem tudja a kérdéses nemzeti rendelkezést az uniós joggal összhangban értelmezni, hogy e rendelkezést korábban állandó jelleggel az uniós joggal összeegyeztethetetlen módon értelmezte (lásd többek között: 2016. április 19-iDI ítélet, C-441/14, EU:C:2016:278, 33. és 34. pont; 2018. november 6-iMax-Planck-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften ítélet, C-684/16, EU:C:2018:874, 60. pont).

67 A jelen ítélet 64. pontjában említett körülményre figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia azt, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás valóban értelmezhető-e a 93/13 irányelvvel összhangban, és igenlő válasz esetén ebből levonnia a jogkövetkezményeket.

68 A fenti megfontolásokra figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a tényleges érvényesülés elvének fényében úgy kell értelmezni a 93/13 irányelvet, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az a nemzeti bíróság, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között közjegyzői okirat formájában létrejött jelzáloghitel-szerződés végrehajtása iránti kérelem tárgyában jár el, sem a fogyasztó kérelmére, sem hivatalból nem rendelkezik annak lehetőségével, hogy megvizsgálja, hogy az ilyen okiratban foglalt szerződéses feltételek nem tisztességtelen jellegűek-e ezen irányelv értelmében, és hogy ennek alapján felfüggessze a kért végrehajtást.

A költségekről

69 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A tényleges érvényesülés elvének fényében úgy kell értelmezni a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvet, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az a nemzeti bíróság, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között közjegyzői okirat formájában létrejött jelzáloghitel-szerződés végrehajtása iránti kérelem tárgyában jár el, sem a fogyasztó kérelmére, sem hivatalból nem rendelkezik annak lehetőségével, hogy megvizsgálja, hogy az ilyen okiratban foglalt szerződéses feltételek nem tisztességtelen jellegűek-e ezen irányelv értelmében, és hogy ennek alapján felfüggessze a kért végrehajtást.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: szlovén.