132/B/1999. AB határozat

a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó szerint a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. § (2) bekezdése alkotmányellenes, mert ellentétben áll az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglaltakkal és sérti az Alkotmány 13. §-át. A közműfejlesztési hozzájárulás térítés nélküli tőke átadás kikényszerítésével hozza többszörösen előnyös helyzetbe a szolgáltatókat és hátrányosan érinti a szolgáltatást igénybe vevőket. Hivatkozott arra is, hogy a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény tiltja a fogyasztók törvényes érdekeit sértő gazdasági tevékenységet; az üzleti tisztesség követelményével pedig ellentétes, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 232. § és 301. § által biztosított érdekeknek megfelelő kamatot (20 %), ha a felek másként nem állapodtak meg, a szolgáltató a hozzájárulás után nem fizeti vissza, azzal minden ellenszolgáltatás nélkül gyarapszik.

2. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései az alábbiak:

"9. § (...)

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.

(...)

13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."

Az R. támadott szabálya a következőket tartalmazza:

"4. § (...)

(2) Gazdálkodó szervezet által kért bekötés megvalósításához vagy a részére nyújtott szolgáltatás mennyiségének növeléséhez, illetőleg minősége igényelt javításához -lakásszövetkezet és önkormányzat tulajdonában lévő lakóépületek elhelyezésére szolgáló ingatlanok kivételével - a szolgáltató részére víziközmű-fejlesztési hozzájárulást kell fizetni. A hozzájárulás mértéke az igényelt szolgáltatáshoz szükséges fejlesztés költségeinek arányos része. A víziközműfejlesztési hozzájárulás elkülönítetten kezelendő, és kizárólag a víziközmű fejlesztésére fordítható."

II.

1. Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben azt kellett vizsgálnia, hogy az indítványban megjelölt jogszabály az indítványban felhívott okokból ellentétes-e az Alkotmánynak az indítványban megjelölt szabályaival [Alkotmány 9. § (2) bekezdés, 13. §].

A vállalkozás szabadságával kapcsolatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy "[A] vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. ... A vállalkozás joga . a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását ... jelenti. ... A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. E feltételrendszerrel kapcsolatban különösen az az alkotmányossági követelmény, hogy a feltételrendszer, így például az adórendszer megfeleljen a piacgazdaság Alkotmányban rögzített követelményének, valamint hogy ne legyen diszkriminatív." [54/1993. (X. 13.) AB hat. ABH 1993, 341., 343.]

"Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése azt jelenti, hogy az Alkotmány XII. fejezetében részletezett alapvető jogokat a versenyszabadság megvalósulása érdekében az állami és önkormányzati szerveknek kötelességük érvényesíteni és védelmezni. A 'gazdasági verseny szabadsága' ugyanis önmagában 'nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata ... s amelynek - a piacgazdasághoz hasonlóan - külön alkotmányossági mércéje nincs.' - érvel az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV. 16.) AB számú határozata (ABH 1994. 120.). Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése viszont csak az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozását tiltja. A gazdasági verseny jogszabályok által való korlátok közé szorítása ezért nem alkotmányellenes" [17/1998. (V. 13.) AB határozat, ABH 1998. 155.].

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "[A]z alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más. Az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben" [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373.].

2. Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve vizsgálta meg az R. 4. § (2) bekezdését.

Közüzemi szolgáltatás fogalmát a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 2. § l) pontja határozza meg. Eszerint az a villamos energia-, a gáz-, a hő-, a víz-, a szennyvíz-, a hulladékkezelési, a köztisztasági és a közcélú távbeszélő szolgáltatást jelenti. A közüzemi szerződésről a Ptk. 387. §-a szól. A Ptk. 388. § (2) bekezdés értelmében a szolgáltató a szerződés tartalmát jogszabályban meghatározott feltételektől teheti függővé. A Ptk. 685. § a) pontja értelmében e törvény alkalmazásában a kormányrendelet jogszabálynak minősül.

A támadott szabály arról az esetről rendelkezik, amikor már létrehozott ívóvíz- és közműves szennyvízellátást biztosító közműre valamely gazdálkodó szervezet csatlakozni kíván, vagy a közüzem által nyújtott szolgáltatás mennyisége növelését, minősége javítását kezdeményezi. Az R. 4. § (2) bekezdése az erre vonatkozó közüzemi szerződés megkötését köti feltételhez illetve a szerződés egyes tartalmi elemeit teszi bizonyos feltételtől függővé.

Az R. kifogásolt szabályából egyértelmű, hogy a közműre rácsatlakozás költségei az igénylőt terhelik, vagyis a gazdálkodó szervezet érdekkörében felmerült igények kielégítéséhez szükséges fejlesztés költségeihez a gazdálkodó szervezetnek arányosan hozzá kell járulnia. A hozzájárulás összegének felhasználása célhoz kötött, azt a közmű üzemben tartója saját céljaira nem használhatja fel, hanem kizárólag a víziközmű fejlesztésére fordítható.

A hozzájárulás mértéke a fejlesztés költségeinek arányos része az R. 4. § (2) bekezdése szerint, így fel sem merül a jogosulatlan előny.

Közüzemi szerződés ilyen feltételhez kötése nem érinti sem a vállalkozás jogát, sem a gazdasági verseny szabadságát; az alkotmányos értelemben vett tulajdonjogot pedig nem korlátozza.

Budapest, 2002. június 5.

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró