AVI 2017.11.83 Az áfát az adóköteles ügylet tényleges megvalósulásától függetlenül meg kell fizetnie [2007. évi CXXVII. tv. 33. § (2) bek.]

A felperes 2009. június-december hónapokban 517 616 784 Ft + 128 616 697 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegben értékesített eszközöket az A.L F. Kft.-nek, amit a bizonylatai szerint a S. Kft.-től, a SZ. M. Kft.-től és az A. Környezetbiztonság-technikai Kft.-től szerzett be. A felperes bevallásaiban ezen ügyletek kapcsán az áfát levonásba helyezte, az értékesítés után fizetendő adót szerepeltette.

Az adóhatóság a felperesnél 2009. június - december hónapokra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság kötelezte a felperest 117 533 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet, 57 766 000 Ft adóbírság, 12 516 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A határozat megállapítása szerint a felperes tudatában volt annak, hogy egy értékesítési láncolatba épül be, gazdasági tevékenységet, kereskedelmi cselekményt, szállítást, raktározást nem kell elvégeznie. A felperes egy ügyletsorozatnak volt a részese oly módon, hogy a beszerzési és értékesítési ügyletek kapcsán valótlan adattartalmú iratokat, bizonylatokat állított ki, ezzel megteremtette a valós ügyletek és az A. L. Kft. jogszerű adó visszaigénylésének látszatát. A felperesnek kizárólag számlák és alapbizonylatok kiállítása volt a feladata, amiért 5%-os árrést realizált. Ügyvezetőjének nyilatkozata szerint más szállítóktól nem kért ajánlatot, székhelyén, telephelyén a bizonylatok szerint beszerzett eszközöket, alkatrészeket nem raktározta, ezek nem kerültek beszállításra, kizárólag a nyereségtartalom indokolta a felperes adásvételekbe történő bevonását. A bizonylatok, számlák ezért tartalmilag hiteltelenek, fiktívek, a felperes nem tanúsított kellően körültekintő magatartást, eljárása nem felel meg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 2. § (1) bekezdésében, 45. §-ában, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 165-166. §-aiban, 167. § (1) bekezdés e) pontjában, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § a) pontjában, 127. § (1) bekezdés a) pontjában, 168-172. §-aiban, 174-178. §-iban, 159-178. §-aiban foglaltaknak. A felperes adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta, terhére az értékesítések tekintetében adókülönbözet azért nem került megállapításra, mivel az A&L Kft.-nek kiállított számlák esetén adóbevallási kötelezettségét teljesítette.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. július 8. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. A fellebbezésben előadottak kapcsán utalt arra, hogy nincs lehetőség a számlák érvénytelenítésére, a stornó számlák figyelembevételére. A felperes képviselője, aki egyben vezető tisztségviselője is volt a társaságnak nem járt el a tőle elvárható körültekintéssel, ezért az adóbírság és a késedelmi pótlék nem mérsékelhető.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, a terhére előírt adókülönbözet, adóhiány nulla forintban történő megállapítását, a jogkövetkezmények törlését, másodlagosan az adóbírság hatályon kívül helyezését, vagy alacsonyabb összegben történő megállapítását, harmadlagosan az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes eleget tett a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, érdemi döntése a kereset által vitatott körben megalapozott és megfelel a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi rendelkezéseknek.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság kötelezését új eljárásra, új határozat hozatalára vagy a jogerős ítélet és az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 2. § a) pontjában, 9. § (1) bekezdésében, 55. § (1)-(2) bekezdéseiben, 77. § (1) bekezdés aa) pontjában, 78. § (3) bekezdésében, az Art. 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, Art. 49. § (2) bekezdésében, 97. §-ában foglaltaknak. Figyelmen kívül hagyja továbbá az áfa semlegességét, mint közösségi jogi alapelvet és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ezen alapuló kötelezően alkalmazandó joggyakorlatát. Hivatkozott a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ában, 213. § (1) bekezdésében, 220. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésére is. Indítványozta, hogy a Kúria, ha nem ad helyt felülvizsgálati kérelmének, ha nem fogadja el az érvénytelenített számlák alapján a fizetendő áfa törlésére vonatkozó érvelését, akkor kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a - a Pp. 275. §-a értelmében - a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló adatok alapján dönthet (BH 2002.29., BH 2012.179.). Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárás során nem kerülhet sor.

A Kúria a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg: