BH 2011.1.25 A földhasználati nyilvántartás alapja az ingatlan-nyilvántartás. A földhasználati eljárásban nem kifogásolható a korábban jogorvoslattal nem támadott földhasználati jogot megállapító, illetve azt bejegyző közigazgatási határozat. A bizonyítás eredményét kivételes esetben lehet felülmérlegelni [1994. évi LV. tv. 25/B. §, 1997. évi CXLI. tv. 3. §, 5. §, 1952. évi III. tv. 206. §, 221. §]

A felperes a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai szerint vagyonkezelője a k.-i 0529/12, valamint a ka.-i 0736, 0738/2, 01036, 02348/2, 02353, 02403, 02440/3, 02440/7, 02440/8, 02440/10, 02440/11, 02440/12, 02440/14, 02440/15, 02440/19, 02440/20. 02440/21, 02440/22, 02440/23, 02440/24, 02440/25, 02440/26, 02440/27, 02440/28,02440/29, 02450/6, 02450/7, 02450/8, 02450/9, 02450/12, 02450/13, 02450/14, 02450/15, 02450/16 és a 02450/17 hrsz.-ú, mindösszesen 281,081 hektár területű és 2144,45 AK értékű földrészleteknek. A Körzeti Földhivatal K.-i Kirendeltsége (továbbiakban: körzeti földhivatal) a hivatalból indított eljárásában megállapította, hogy a felperes fenti földrészletekre vonatkozóan földhasználati bejelentést nem, illetőleg egy ingatlan vonatkozásában nem teljes körűen tett, ezért őt e kötelezettség elmulasztása miatt 2 144 450 forint földhasználati bírság megfizetésére kötelezte a 2009. március 25. napján kelt határozatában. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. június 15. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes a k.-i 0529/12 hrsz.-ú ingatlan nem teljes egészére tett korábban bejelentést, így a bírság kiszabása során a bejelentéssel nem érintett rész és AK érték került figyelembevételre.

A ka.-i 0736, 0738/2, 02348/2, 02353 és 02403 hrsz.-ú ingatlanok vonatkozásában arra utalt, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerinti vagyonkezelő felperes a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (Tft.) 25/B. § (1) bekezdése alapján köteles a használat bejelentésére és a 25/B. § (5) bekezdése alapján - ennek elmulasztása miatt - a bírság megfizetésére. A közhiteles ingatlan-nyilvántartás adataira figyelemmel nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes megkötötte, vagy módosította a vagyonkezelői szerződéseit.

A felperes keresetében az elsőfokú határozatot helybenhagyó alperesi határozat teljes körű hatályon kívül helyezését kérte, annak ellenére, hogy ténylegesen kizárólag a k.-i 0529/12, és a ka.-i 0736, 0738/2, 02348/2, 02353 és 02403 hrsz.-ú ingatlanok vonatkozásában vitatta a határozatok törvényességét. Állította, hogy az alperes határozata sérti az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 5. § (2) bekezdését, továbbá az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 27. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint az öt ka.-i ingatlan vonatkozásában földhasználati bejelentési kötelezettsége nem áll fenn, mert ezen ingatlanokra vagyonkezelői szerződést nem kötött, így vagyonkezelői joggal sem rendelkezik, a korábbi kisajátítási határozat alapján vagyonkezelői jogát jogsértően jegyezte be a földhivatal, amely tény a közhiteles nyilvántartás adataival szemben is bizonyítható. A ka.-i 0736 és 0738/2 hrsz.-ú ingatlanok tekintetében állította azt is, hogy a vagyonkezelői joga 2009. június 5. napján, azaz az elsőfokú határozat meghozatalát követően került bejegyzésre. A k.-i 0529/12 hrsz.-ú ingatlant érintően arra is hivatkozott, hogy már 2001-ben a teljes ingatlanra bejelentette használati jogát és a nyilvántartás ezzel ellentétesen tartalmazta, hogy a bejelentése csak 30 hektár területre vonatkozott.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes, illetőleg az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el, amikor a Tft. 25/B. § (1) bekezdése és az Inytv. 5. § (2) bekezdése alapján a földhasználó személyét az ingatlan-nyilvántartás közhiteles adatai alapján állapította meg, mivel a földhasználati nyilvántartás alapja az ingatlan-nyilvántartás. Rámutatott arra is, hogy a felperest terhelte az ingatlan-nyilvántartási adatokkal szembeni bizonyítás, mert keresetében a közhiteles adatok helytállóságát, valódiságát vitatta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a földhasználati eljárás megindításakor a felperes volt a ka.-i 0736 és 0738/2 hrsz.-ú ingatlanok bejegyzett vagyonkezelője, mert a vagyonkezelői jogát határozatával jegyezte be a földhivatal, 2009. június 5-én kelt határozat a vagyonkezelő személyében változást nem hozott, így az nem tartalmaz releváns rendelkezéseket. A k.-i 0529/12 hrsz.-ú ingatlan kapcsán azt emelte ki, hogy a 700.659/6/2001. számú határozat a felperes korábbi bejelentése szerint 30 hektár nagyságú és 245,31 AK értékű földterület használatával kapcsolatosan tartalmaz földhasználati bejegyzést, az átvezetésre a bejelentett használat szerint került sor, és az alperes a bejelentést meghaladó mértékű területhasználat után állapította meg a mulasztást, és csak e körben alkalmazott bírságot.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet, valamint az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti az Inytv. 3. § (2) és 5. § (2) bekezdését, a 2007. évi CVI. törvény 27. § (1) bekezdését, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint a vagyonkezelői jogot bejegyző földhivatali határozatok törvénysértő volta a földhasználati bírságot kiszabó határozat törvénytelenségét eredményezi, hiszen az egy valótlan tényen, nem létező jogon alapul. Utalt arra is, hogy a bírságot kiszabó határozat meghozataláig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel nem kötött vagyonkezelői szerződést, ennek hiányában nem rendelkezik vagyonkezelői joggal, e jogra alapított mulasztás miatt vele szemben szankciót sem lehetett volna alkalmazni. Álláspontja szerint az sem eredményezte az állami tulajdonban lévő ingatlanok tekintetében vagyonkezelői jogának keletkezését, hogy a kisajátítási határozat őt jelölte meg vagyonkezelőként. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének elve miatt kizárólag az alakilag kifogástalan bejegyzéshez fűződhet jogkövetkezmény, míg a jogszabályi előírásoknak meg nem felelő bejegyzéshez nem. Véleménye szerint bizonyította, hogy nem vagyonkezelője a határozatban szereplő ingatlanoknak, azonban azt az elsőfokú bíróság jogsértően nem vette figyelembe. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a határozattal egyezően állapította meg és nem tárta fel a k.-i 0529/12 hrsz.-ú ingatlannal kapcsolatosan a korábbi teljes földhasználatra vonatkozó bejelentése és részleges földhasználat bejegyzése közötti ellentmondásokat. Állította továbbá azt is, hogy az 550 hektár nagyságú 3.390 AK értékű ingatlanból 45,2467 hektár és 263,56 AK értékű ingatlanrész van a használatában, és ebből 30 hektár nagyságú, 245,31 AK értékű területre vonatkozóan korábban már földhasználati bejelentést tett, ezért a határozat e tekintetben téves megállapításokat tartalmaz és a megállapított bírság összege helytelen, amely önmagában indokolttá tette volna az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.