ÍH 2016.137 A KERESET - A HATÁLYOSSÁ NYILVÁNÍTÁS JOGKÖVETKEZMÉNYÉNEK ALKALMAZÁSÁRA KITERJEDŐ - MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK MEGENGEDÉSE, HA A SZERZŐDÉS SEMMISSÉGÉT A BÍRÓSÁG HIVATALBÓL ÉSZLELI

A kötelező jogi képviselet alá eső perben az alperes érdemi ellenkérelme előadását követő 30 napon túl is megváltoztathatja a keresetét, ha a keresetváltoztatásra a bíróság anyagi pervezetése folytán - így a hivatalból észlelt semmisségi ok a felek tudomására hozása alapján - kerül sor.

Az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánításának alkalmazása során a felek között úgy kell elszámolni, hogy a határozathozatalig teljesített szolgáltatások és azok - már megfizetett és az ítélet szerint még megfizetendő - ellenszolgáltatásai egymással egyensúlyba kerüljenek, így akadályozva meg bármelyik fél alaptalan gazdagodását [Ptk. 237. § (2) bekezdés; Pp. 146/A. § (4) bekezdés].

A felperes mint megrendelő és felhasználó, valamint a II. rendű alperes jogelődje, mint vállalkozó és szerzői jog jogosultja között szóban 4 hónapos teljesítési határidővel összesen 8 db applikáció elkészítése és feltöltése, a vállalt szolgáltatás ellenértékeként összesen 9 500 000 Ft + áfa megfizetése tárgyában jövőben megalkotandó művekre vonatkozó felhasználási szerződés jött létre.

A felperes a szerződés alapján a II. rendű alperesi jogelőd részére összesen 7 230 000 Ft összeget fizetett meg, a II. rendű alperesi jogelőd azonban csak a szerződést csak részben teljesítette, négy applikáció határidőben elkészültének hiányában a felperes a II. rendű alperesi jogelőddel kötött felhasználási szerződést 2013. október 14-én szóban felmondta.

A felperes keresetében kérte a II. rendű alperes - beltagsági viszonya alapján mögöttesen az I. rendű alperes - kötelezését a felhasználási szerződésből eredően részéről teljesített 7 230 000 Ft tőke és 2013. október 16-tól járó törvényes késedelmi kamatai, valamint a perköltség megfizetésére. A per folyamán az elsőfokú bíróság az alperesi ellenkérelem előadását követő harminc napon túl tájékoztatta a peres feleket arról, hogy a felhasználási szerződés a kötelező alakiság elmulasztása folytán semmis. A tájékoztatást követően a felperes a keresetét az érvénytelenség megállapítására és a hatályossá nyilvánítás jogkövetkezményének alkalmazására kiterjedően - a követelés változatlan összegével - megváltoztatta; az alperesek azonban a keresetváltoztatáshoz nem járultak hozzá.

Az alperesek a teljesítés a felperesnek felróható meghiúsulására hivatkozva a kereset elutasítását, a felperes perköltségükben marasztalását kérték.

Az elsőfokú bíróság 22. sorszámú ítéletével megállapította, hogy a felperes és a II. rendű alperes jogelődje között 2012. február 1. napján létrejött felhasználási szerződés érvénytelen, a szerződést a határozathozatalig hatályossá nyilvánította, és kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen 15 napon belül a felperesnek 4 711 500 Ft-ot, valamint annak a 2013. október 16. napjától a kifizetés napjáig járó és a mindenkori késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát azzal, hogy az adott fizetési kötelezettségért elsősorban a II. rendű alperesi gazdasági társaság felel saját vagyonával, míg az I. rendű alperes felelőssége csak a II. rendű alperes társasági vagyona által nem fedezett fizetési kötelezettségért áll fenn. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet indokolása a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 49. §-ának (1)-(4) bekezdéseire, a perbeli időszakban hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 217. §-ának (1) bekezdésére, 237. §-ának (2) bekezdésére hivatkozva a keresetet részben találta alaposnak.

Kifejtette, többek között, hogy a szerződés a tartalma és tárgya alapján a jövőben megalkotandó műre kötött felhasználási szerződésnek minősült. A szóbeli formában létrejött szerződés ugyanakkor az Szjt. 45. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése alapján mint a jogszabály által kötelezően előírt alakiság megsértésével kötött szerződés, érvénytelen volt. A felek jogviszonyának rendezése során pedig az adott érvénytelenség jogkövetkezményeként a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződés határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának, valamint ennek keretében az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás megtérítéséről való rendelkezésnek volt helye.

Az alakiság miatt érvénytelen szerződést az elsőfokú bíróság a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján a határozathozatalig hatályossá nyilvánította, és az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről rendelkezett úgy, hogy a szerződés alapján kifizetett 7 230 000 Ft összegből levonta a felek közötti jogviszonyban teljesített programok ellenértékét, és a különbözet megfizetésére kötelezte a II. rendű alperest, mint a vállalkozó általános jogutódját, valamint a vállalkozó betéti társaság beltagsági jogviszonya alapján az I. rendű alperest, és az ezt meghaladóan előterjesztett keresetet utasította el.

Az elsőfokú ítélettel szemben mind a felperes, mind az alperesek fellebbezést terjesztettek elő.

A felperes a fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását, a módosított keresetének való helyt adást, az alperesek első- és másodfokú perköltségében marasztalását. Előadta, többek között, hogy az elszámolás helytelen. Elsődlegesen, mivel a szerződés érvénytelen, az elsőfokú bíróságnak nem azt kellett volna értékelnie, hogy a II. rendű alperes teljesítette-e a szerződésben vállalt kötelezettségeit, és ennek függvényében mekkora összegű díjazásra jogosult, hanem azt kellett volna megvizsgálnia, hogy ténylegesen mekkora értéket képviselnek a II. rendű alperes által teljesített szolgáltatások, és egy ezzel egyenértékű ellenszolgáltatás megfizetésére kellett volna kötelezni a felperest annak érdekében, hogy megakadályozza az esetleges jogalap nélküli gazdagodást. A felperes nem rendelkezik a szoftverekkel és azok forráskódjával, fizikailag is lehetetlen az alkalmazások bármilyen módon történő hasznosítása. Mindezek alapján megállapítható, hogy a II. rendű alperes tevékenységének eredményeképpen a felperes semmilyen értékkel rendelkező termék vagy szolgáltatás birtokába nem jutott, és semmi olyannal nem gazdagodott, aminek az ellenértékét a II. rendű alperes részére meg kellene térítenie.