1624/B/1991. AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 375. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 375. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 375. § (1) bekezdését az Alkotmány 57. § (2) bekezdésével tartja ellentétesnek. Álláspontja szerint az a lehetőség, hogy a bíróság az elkobzásra irányuló eljárás keretében büntetőjogi joghátrányt alkalmaz anélkül, hogy a bűnösség kérdésében állást foglalna, alkotmányellenes. Bár eredeti indítványa csak a büntetőeljárás kegyelmi rendelkezés folytán történő megszüntetésére vonatkozott, az igazságügyminiszter nyilatkozatára tett észrevételében indítványát kiterjesztette a büntetőeljárás bármely okból való megszüntetésére.
2. Az igazságügyminiszter szerint a Be. 375. §-a nem alkotmányellenes, mivel az eljárásban nem a büntetőjogi felelősséget vizsgálják és bűnösséget nem állapítanak meg.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság döntésénél a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
Az Alkotmány 57. § (2) bekezdése szerint:
"A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amig büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg."
A Be. 375. §-a az elkobzásra irányuló eljárást a következőképp szabályozza:
"(1) Ha a büntető törvény értelmében elkobzásnak, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek van helye, azonban büntetőeljárás senki ellen sem indult, illetőleg azt megszüntették vagy a terhelt ismeretlen helyen avagy jogszerű külföldön tartózkodása, illetve elmebetegsége miatt az eljárást felfüggesztették, a bíróság az ügyész indítványára határoz.
(2) Az eljárást az a bíróság folytatja le, amely a bűncselekmény elbírálására hatáskörrel rendelkezik és illetékes; ha ez nem állapítható meg, az a bíróság, amelynél az ügyész indítványozza.
(3) A bíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, de az ügyész és az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a végzés kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti.
(4) A tárgyalásról értesíteni kell az ügyészt, és az indítvány folytán érdekeltet; ha ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, illetőleg a magyar nyelvet nem ismeri, részére a bíróság képviselőt rendel ki.
(5) A tárgyalásra a XVII. Fejezet rendelkezései értelemszerűen irányadók. A bűnügyi költség viselésére az erre vonatkozó általános rendelkezéseket (Be. 217-219. §) megfelelően alkalmazni kell. A tárgyaláson hozott végzés ellen az érdekelt is fellebbezhet; a fellebbezésnek halasztó hatálya van.
(6) A bíróságnak az (1)-(2) bekezdésben meghatározott feladatát bírósági titkár is elláthatja, tárgyalás tartására azonban nem jogosult."
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 77. §-a szerint:
"(1) El kell kobozni azt a dolgot,
a) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak, ha az elkövető tulajdona, vagy egyébként is, ha a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti,
b) amely a bűncselekmény elkövetése útján jött létre,
c) amelyet a bűncselekmény elkövetője a tulajdonostól vagy ennek hozzájárulásával mástól, az elkövetésért kapott.
(2) El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.
(3) A törvényben meghatározott esetben el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy amely az adott vagyoni előny tárgya volt.
(4) Ha az elkobzást nem lehet elrendelni, vagy foganatosítani, az elkövetőt a dolog értékének megfizetésére az (1) bekezdés b) pontja esetén kötelezni lehet, az (1) bekezdés c) pontja és a (3) bekezdés esetén pedig kötelezni kell.
(5) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az elkövető tulajdonában levő dolog elkobzása kivételesen mellőzhető, ha az a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene.
(6) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll.
(7) Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot vagy a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka miatt nem büntethető.
(8) Nincs helye elkobzásnak a cselekmény büntethetőségének elévülésére megállapított idő, de legalább öt év elteltével."
A Btk. 77. § (3) bekezdése a Különös Rész rendelkezéseire utal. Ilyen rendelkezést tartalmaz a közélet tisztasága elleni bűncselekményekre a 258. §, a robbanóanyaggal, robbantószerrel, lőfegyverrel vagy lőszerrel, sugárzó anyaggal, méreggel, ártalmas közfogyasztási cikkel és kábítószerrel visszaélésre a 286. §, a gazdálkodási kötelesség megszegésére, az üzérkedésre, az árdrágításra, a közellátás veszélyeztetésére, a devizagazdálkodás megsértésére, a jövedékkel visszaélésre, a csempészetre és a vámorgazdaságra a 314. §.
2. Az elkobzás olyan büntetőjogi jogkövetkezmény, védelmi jellegű biztonsági intézkedés, amelynek alapja és elengedhetetlen előfeltétele valamely, a törvényben büntetendővé nyilvánított magatartás, büntetőjog-ellenes cselekmény megvalósulása, amellyel az elkobzandó tárgy a törvény által meghatározott viszonyban áll, azonban nem szükségképpeni előfeltétele, hogy az elkobzással érintett személy az adott cselekményért büntetőjogilag is felelőssé tehető legyen.
Az elkobzásnak mint büntetőjogi jogkövetkezménynek, illetve az elkobzásra irányuló eljárásnak mint a büntetőeljárás speciális formájának az elkövető büntethetőségétől, illetve megbüntetésétől való függetlenítése azon alapul, hogy a büntetőjogilag védett értékek biztosítása érdekében bizonyos, a törvényben büntetendővé nyilvánított cselekménnyel összefüggő dolgok tulajdonától, illetve birtoklásától való megfosztásra akkor is szükség van, ha büntetőeljárás senki ellen nem indult, vagy az elkövető büntetőjogi felelősségének megállapítására, és/vagy megbüntetésére a büntető anyagi vagy eljárási jogi törvényben meghatározott okok miatt időlegesen vagy véglegesen nem kerül sor. Az elkobzás a társadalom védelmének érdekében szükséges olyan intézkedés, amelynek alkalmazására csak bíróság által, megfelelő garanciális szabályok mellett, a büntetőeljárás általános menetében vagy különleges eljárásban, az elkobzással érintett személynek megfelelő szerepet biztosító bizonyítási szabályok szerint tisztázott tényállás alapján, megfelelően hatékony jogorvoslati rendszer mellett kerülhet sor. Erre tekintettel nem aggályos, hogy az elkobzás elrendelése nem kizárt, ha a bűncselekmény elkövetője valamilyen ok miatt nem büntethető meg.
Az elkobzás büntetés vagy más intézkedés (megrovás, kényszergyógykezelés, próbára bocsátás) mellett vagy önállóan, azaz más büntetés vagy intézkedés nélkül, egyedüli jogkövetkezményként alkalmazható, illetve kötelezően alkalmazandó. Utóbbi esetekben az elkobzás védelmi jellege önálló jelentőséget nyer és lehetővé válik a védelmi, biztonsági igény érvényesítése azon esetekben is, amikor az állam büntető igényével nem kíván, illetve nem tud élni.
Az elkobzás egyedüli jogkövetkezménykénti alkalmazása történhet a büntetőeljárás általános menetében, de erre szolgáló speciális büntetőeljárási forma a Be. 375. §-a szerinti elkobzásra irányuló eljárás.
Egyedüli jogkövetkezményként alkalmazza a bíróság felmentő ítéletben az elkobzást, ha az elkövető a gyermekkora vagy kóros elmeállapota miatt nem büntethető, és utóbbi esetben a kényszergyógykezelésnek nincs helye [Be. 214. § (4) bek.]. Amennyiben a bíróság a tárgyalás megkezdése után állapítja meg a büntetőeljárás megszüntetésének vagy felfüggesztésének szükségességét, ám de az elkobzásnak a büntető anyagi jog szabályai szerint helye van, a bíróság az eljárást megszüntető vagy felfüggesztő végzésében rendelkezik az elkobzásról [Be. 207. § (3) bek., 213. § (2) bek., 251. § (1) bek.]. A bíróság az általános eljárás keretében csak akkor dönthet az elkobzásról, ha az addig lefolytatott bizonyítás eredményeként a tényállás felderítése megtörtént, és így az intézkedés alkalmazásának előfeltételei kétségtelenül megállapíthatóak. Ezekben az esetekben a bíróság csupán a Btk.-ban büntetendővé nyilvánított cselekmény megtörténtét állapítja meg, azonban senkit nem nyilvánít bűnössé. Hangsúlyozott követelmény, hogy ilyenkor az elkobzásról való határozathozatal csupán lehetőség, azaz amennyiben a bíróság az eljárás megszüntetésének, illetve felfüggesztésének szükségességét észleli, az eljárást nem folytathatja pusztán azért, hogy határozni tudjon az elkobzás kérdésében. Amennyiben az eljárás megszüntetésekor, illetve felfüggesztésekor az elkobzás alapjául szolgáló tényállás nem tisztázott, a bíróság az iratokat az ügyésznek küldi meg a Be. 375. §-a szerinti eljárás kezdeményezése végett.
3. Az elkobzás önálló, a bűntetendő cselekmény egyedüli jogkövetkezményekénti alkalmazásának büntetőeljárási formája a Be. 375. §-a szerinti eljárás. Az elkobzásra irányuló eljárás a büntetőeljárás speciális fajtája, ún. különleges eljárás. Bár a különleges eljárásokat bizonyos sajátos, egyszerűsített formák jellemzik, ezekben is érvényesülnek az eljárási alapelvek és az általános eljárás alapvető rendelkezései (Be. 356.§).
A Be. 375. §-a szerinti különleges büntetőeljárás, az elkobzás anyagi jogi feltételeinek, a büntetőjog-ellenes cselekmény megtörténtének bírósági megállapítására és az elkobzás, vagyoni előny, elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés kérdésében való döntésre irányul. Célja annak tisztázása, hogy megtörtént-e az elkobzás alapjául szolgáló bűncselekmény, illetve gyermekkorú, vagy kóros elmeállapotú elkövető esetén olyan cselekmény, amely a büntethetőséget kizáró ok hiányában bűncselekménynek minősülne. Tárgya nem a büntetőjogi felelősségre vonás, hanem csupán egy, a büntetőjog-ellenes cselekményhez kapcsolódó, az elkövetőt vagy rajta kívül álló személyt érintő sajátos büntetőjogi intézkedés alkalmazása.
Az elkobzásra irányuló eljárás szabályainak és az Alkotmány 57. § (2) bekezdésének összevetése látszólag "ellentmondásos" következtetésekre vezet. Az elkobzás védelmi, biztonsági jellege, az elkobzással érintett személy büntetőjogi felelősségétől való függetlenedése az alapja annak az álláspontnak, hogy a Be. 375. §-a szerinti eljárás, bár büntetőeljárás, alapvetően nincs összefüggésben, így nem is lehet ellentétes az alkotmányos alapjogként deklarált ártatlanság vélelmével. Ugyanakkor az elkobzás büntetőjogi jogkövetkezményi mivolta követeli meg azt a sajátos eljárási formát, amelyben büntető bíróság, a büntetőeljárási alapelvek és szabályok sajátos érvényesülése mellett jár el, és amelyben érvényesül az ártatlanság vélelme is.
A Be. 375. §-a szerinti eljárás egyik legsajátosabb vonása, hogy az eljárás alá vont személy: "az indítvány folytán érdekelt" lehet a bűncselekmény, illetve büntetendő cselekmény elkövetője, de lehet olyan, akinek a bűncselekmény elkövetéséhez semmi köze sincs, illetve csak közvetve, a büntetőjogi felelősség terhe nélkül kapcsolódik a bűncselekményhez [Btk. 77. § (1) bek. a)-c) pont, 286. §, 314. § (2) bek.]. E sajátos helyzetből adódóan a bűncselekmény elkövetésének bizonyítására helyeződik a hangsúly, amelynek terhét a hatóság viseli [Be. 61. § (4) bek.].
A Be. 375. §-a szerinti eljárás és annak eredménye, az elkobzás kérdésében hozott bírósági határozat tehát nem alkalmas az alkotmányos alapjogok között meghatározott ártatlanság vélelmének megdöntésére, mivel nem az indítvány folytán érdekelt személy büntetőjogi felelőssége, bűnössége és megbüntetése a tárgya. Ugyanakkor a határozatot a bíróság olyan eljárásban hozza meg, amelyben - más, az Alkotmányban is rögzített eljárási alapelvek mellett - érvényesül az ártatlanság vélelméből adódó bizonyítási szabályrendszer.
4. Az indítványozó alapvetően azt sérelmezte, hogy elkobzásra irányuló eljárásnak helye van a büntetőeljárásnak kegyelem okából megszüntetése esetén.
Az Országgyűlés és a köztársasági elnök kegyelmezési joga elvileg korlátlan. A közkegyelem tekintetében az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy a kegyelem a jogellenes cselekmények meghatározott köre tekintetében lemondás az állam büntető igényéről. A kegyelmezési jog lényegében korlátlan, köre, mértéke és feltételei tekintetében a kegyelmezési jog gyakorlójának céljától és elhatározásától függ. A kegyelemre senkinek nincs alanyi joga [40/B/1990/3., 39/1991. (VII. 3.) AB hat.].
Az eljárási kegyelem, amely a büntetőjogi felelősségre vonásról való lemondás, nem jelenti a jogellenes cselekmény valamennyi jogkövetkezménye alóli mentesítést. Ezért a már megindult büntetőeljárásnak kegyelem folytán való megszüntetése sértheti annak érdekét, akinek az az álláspontja, hogy nem követett el bűncselekményt. A közkegyelmi rendelkezések általános elve, hogy az eljárási kegyelem elfogadása nem kötelező. Így például a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. tv. 6. §-a úgy rendelkezik, hogy a megszüntetett büntető-eljárást folytatni kell, ha a terhelt az eljárást megszüntető határozat közlésétől számított nyolc napon belül kéri.
Az eljárási kegyelmen, mint a büntethetőséget megszüntető okon nyugvó, eljárást megszüntető határozat nem akadálya, hanem oka annak, hogy az adott bűncselekményhez a büntető törvény rendelkezései alapján kapcsolódó elkobzás kérdésében büntető bíróság, megfelelő garanciális szabályok megtartása mellett, különleges eljárásban döntsön, anélkül, hogy bárkinek a büntetőjogi felelőssége kérdésében kifejezetten állást foglalna.
Budapest, 1992. május 18.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró