EH 2010.2241 I. Egyszerű (sortartó) kezesség esetén, ha a jogosult, a jogvesztő határidőn belül a hitelezői igényét a főkötelezett felszámolási eljárásában nem jelenti be - hitelezőként nem veszik nyilvántartásba - akkor elveszti a sortartó kezessel szembeni fellépés jogát [1991. évi XLIX. tv. 37. § (3) bek., 1/2007. PJE].

II. Készfizető kezesség esetén a jogosultnak úgy kell eljárnia, hogy biztosítsa a kezes számára a megtérítési igény érvényesítésének lehetőségét. A főkötelezettel szemben megindult felszámolási eljárásban a hitelezővel szemben bekövetkezett jogvesztés, a készfizető kezessel szemben ezt megelőzően megindított perben, a készfizető kezest nem mentesíti a teljesítés alól, mert a jogvesztést a saját szerződésszerű magatartásával - a jogosult követelésének teljesítésével - elháríthatta volna [Ptk. 272. §, 276. §, 1991. évi XLIX. tv. 37. § (3) bek., 46. § (8) bek.].

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

A felperes és az I. r. alperes 2004. április 23-án szerződést kötöttek egymással fedeles lovarda készítésére, melynek teljes vállalkozói díját 22 500 000 Ft-ban határozták meg. Ebből az összegből 12 500 000 Ft-ot vállalkozói díjelőlegként a felperes 2004. június 15-én kifizetett az I. r. alperes részére.

2004. április 26-án a II. és III. r. alperesek - akik az I. r. alperes tulajdonosai, illetve II. r. alperes az I. r. alperes ügyvezetője is volt - "Kezességvállalási nyilatkozatot" tettek, melyben kijelentették, hogy "a Vállalkozó szerződés szerinti teljesítése tekintetében a Ptk. 272. § alapján kezességet vállalunk a befizetett összeg teljesítéssel csökkentett mértékéig azzal, hogy a vállalkozói díj, ill. annak arányos része esetleges visszafizetése tekintetében a követelés közvetlenül velünk szemben érvényesíthető".

Az I. r. alperes a lovarda statikai terveit német nyelven átadta a felperesnek, ezt követően azonban a felperesnél semmilyen tevékenységet nem végzett. A felperes 2005. szeptember 23-án kelt ügyvédi levélben hívta fel az I. r. alperest a kivitelezési munkálatok 8 napon belül történő megkezdésére, majd a felperes 2005. október 26-án kelt levelében bejelentette az I. r. alperesnek, hogy a megrendeléstől eláll és kérte a már kifizetett 12 500 000 Ft és járulékai 3 napon belül történő visszautalását.

Az I. r. alperes 2006. január 6-i levelében elfogadta a felperes elállását, azonban 6 250 000 Ft-ot vissza kívánt tartani különböző költségeire. A felperes ezt nem ismerte el, ezért keresetet nyújtott be 2006. február 9-én az I. r. alperessel szemben 12 500 000 Ft vállalkozói díjelőleg, valamint ezen összeg 2004. június 15-től számított kamatai megfizetése iránt. Kérte a II. r. és III. r. alpereseket az I. r. alperessel együtt egyetemlegesen kötelezni a követelt összeg megfizetésére készfizető kezességükre tekintettel, továbbá az alperesek egyetemleges kötelezését kérte a perköltség megfizetésére.

Illetékességi vitát követően megindult új eljárás tartama alatt a bíróság határozatában megállapította az I. r. alperes fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását 2006. június 7-i kezdőnappal. Az I. r. alperes felszámolója a P. Kft. volt. A hitelezők igénybejelentésére szóló felhívást tartalmazó végzés 2006. július 13-án került közzétételre a Cégközlönyben.

A felperes a 12 500 000 Ft és járulékai iránti követelését 2006. szeptember 19-én bejelentette az I. r. alperes felszámolójának hitelezői igényként, ugyanakkor a bejelentés utolsó bekezdésében azt kérte, hogy amennyiben a követelések kielégítésére előre láthatólag nem lesz fedezet, úgy figyelemmel a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (8) bekezdésében és az 1996. évi LXXXI. tv. 4. § (5) bekezdésében foglaltakra, a felszámoló adjon igazolást arról, hogy a jelölt követelés az adós által elismert, de behajthatatlan. A felszámoló 2007. június 4-én írásban közölte, hogy a követelés nem térül meg, behajthatatlan. Az irat végén szerepel, hogy a felszámoló felé tett bejelentése és a Cstv. előírásai alapján a felszámoló nem tekinti hitelezőnek a címzett felperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletében egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 12 500 000 Ft-ot és ennek járulékait. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes jogszerűen gyakorolta elállási jogát, ebből következően a szerződés felbontása miatt a teljesített szolgáltatások visszajárnak. Megállapította, hogy a II. r. és III. r. alperesek által nyújtott kezesség készfizető kezesség, emiatt egysorban kötelesek helytállni az I. r. alperes kötelezettségéért.

Jóllehet a II-III. r. alperesek arra hivatkoztak, hogy a felperes hibája miatt nem tudnak fellépni az I. r. alperessel szemben, hiszen a felperes nem vált hitelezőjévé az I. r. alperesnek, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. alperes a felszámolás egyetlen időpillanatában sem rendelkezett semmilyen vagyonnal, ebből következően akkor is behajthatatlan lenne a kezesek számára a követelés, ha a felperes hitelezőként belépett volna a felszámolási eljárásba.

Kifejtette, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdéséből következően folytatható perben a felszámolás alá került cég marasztalására is lehetőség van, függetlenül attól, hogy a hitelező a Cstv. 37. § (3) bekezdése alapján elvesztette-e a jogát. A hitelező ugyanis ilyen esetben nem az anyagi jogát, hanem a végrehajtási jogát veszíti el. Álláspontja szerint a Ptk. 272. § (2) és (3) bekezdésének a perbeli jogvitában történő alkalmazása során a felperes Cstv. 37. § (3) bekezdése szerinti jogvesztésének az ítéleti döntést meghatározó jelentőséget tulajdonítani nem lehet.

Az alperesek beszámítási kifogásával kapcsolatban hivatkozott arra, hogy nem a Ptk. 395. § (1) bekezdését, hanem a Ptk. 300. § (2) bekezdését kellett figyelembe venni a felek közötti jogviszony megítélésénél, emiatt a vállalkozó kárának megtérítése nem merülhet fel.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen csak a II. r. alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az ítélet akként történő megváltoztatását, hogy a másodfokú bíróság csak az I. r. alperest marasztalja a követelt összegben, mert a II. r. alperes kezesi felelőssége nem állapítható meg. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság a beszámítási igényével nem foglalkozott ítéletében, nem indokolta meg annak elutasítását.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta és a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. r. alperesnek 360 ezer Ft első- és másodfokú perköltséget, valamint az államnak 750 ezer Ft illetéket.

A másodfokú bíróság az eljárás alapvető jogi kérdésének azt tekintette, hogy az I. r. alperessel szemben elrendelt felszámolásra tekintettel a mögöttes felelős marasztalására van-e lehetőség. Az iratokból megállapította, hogy a felperes nem vált az I. r. alperes hitelezőjévé a felszámolási eljárásban, mert csak a Cstv. 46. § (8) bekezdése szerinti jogosulti nyilatkozatot kérte a felszámolótól. A Cstv. 38. § (2) bekezdése szerint azonban a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban levő peres eljárás a hitelezőt nem mentesíti követelésének a felszámolási eljárásban hitelezőkénti bejelentése és a regisztrációs díj megfizetésének kötelezettsége alól. A hitelezői igény jogvesztő határidőn belül történő bejelentésének elmulasztása az alanyi jog megszűnését vonja maga után.

A másodfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a II. r. alperest terhelő kezesi felelősség - függetlenül attól, hogy készfizető kezességről vagy sortartó kezességről van szó - az alanyi jog megszűnése következtében "ipso iure", a törvény erejénél fogva megszűnik. A II. r. alperes, mint mögöttes felelős marasztalására ezért nincs lehetőség.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül vagy változtassa meg és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Állította, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 272., 274. és 34. §-ait, továbbá a Cstv. 37. § (1) és (3) bekezdéseiben foglaltakat sérti, és az ítéletben megállapított tényállás iratellenes.

A felek jogviszonyával kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a felperest az alperesek nem tájékoztatták az I. r. alperessel szembeni felszámolás megindulásáról. A felperes benyújtotta a hitelezői igényt a felszámoló részére, bár igaz, hogy a 40 napos határidőn túl, de még a jogvesztő határidőn belül. Álláspontja szerint a készfizető kezesek vonatkozásában egyébként sem állapítható meg a jogvesztés, mert a felperes jogszerűen bármelyiküktől kérhette a teljes követelés megfizetését és az alperesek egyetemleges kötelezését. A felperes nem mondott le a felszámolás során a követelését biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a reá átszálló követelésre vonatkozóan kielégítést kaphatna. Mindebből következően a II. r. és III. r. alperesek, mint készfizető kezesek, semmilyen jogcímen és semmilyen feltétel mellett nem szabadultak fel a kezesi kötelezettségük alól.

A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.

A jogerős ítélet meghozatalát követően, a felülvizsgálati kérelem benyújtását megelőzően az I. r. alperest a felszámolási eljárás befejezésével jogutód nélkül megszüntették és 2009. május 12-i hatállyal a cégjegyzékből törölték.

A Legfelsőbb Bíróságnak eljárásjogi szempontból először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az I. r. alperes felülvizsgálati kérelem benyújtását megelőző jogutód nélküli megszűnése mennyiben érinti a felülvizsgálati eljárást. E körben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, ahogy az I. r. alperessel szemben - hasonlóan a III. r. alpereshez - az elsőfokú bíróság ítélete - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett, a II. r. alperes fellebbezése az I. r. alperes elsőfokú bíróság által történt kötelezését nem érintette. A felülvizsgálati eljárásban hozott döntés csak a II. r. alperessel kapcsolatos rendelkezésekre terjedhet ki [Pp. 271. § (1) bekezdés a) pont]. Ezért az I. r. alperes jogutód nélküli megszüntetése nem képezi eljárásjogi akadályát a II. r. alperest érintő felülvizsgálati kérelem elbírálásának.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.

A II. r. alperessel szembeni követelés vonatkozásában a jogerős ítélet helytállóan állapította meg tényként, hogy a felperes nem jelentett be hitelezői igényt az I. r. alperes elleni felszámolási eljárásban, bejelentését csak a Cstv. 46. § (8) bekezdésében szabályozott "jogosultként" kérte figyelembe venni. (Azon felül, hogy bejelentésében erre kifejezetten hivatkozott, erre utal az a tény is, hogy a felszámolásban nem fizette be a nyilvántartásba vételi díjat.) Ezért alaptalanul állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy iratellenes a jogerős ítéletben foglalt az a megállapítás, miszerint követelését hitelezői igényként nem jelentette be.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eldöntendő további jogkérdés elbírálása körében a Legfelsőbb Bíróság Pfv.X.21.305/2009/4. számú végzésével a felülvizsgálati eljárást felfüggesztette és jogegységi eljárást kezdeményezett a következő kérdésben:

"A főkötelezettel szemben utóbb bekövetkező jogvesztés kihat-e a készfizető kezesre abban az esetben, ha a jogosult a készfizető kezessel szemben fennálló igényét már a főkötelezettel szemben bekövetkezett jogvesztést megelőzően érvényesítette, és ennek az igényérvényesítésnek a tárgyában indult eljárás még folyamatban van."

Az 1/2010. PJE jogegységi határozatában a Legfelsőbb Bíróság akként döntött, hogy a jogosult által a készfizető kezes ellen a főkötelezettel szemben bekövetkező jogvesztést megelőzően indított perben a készfizető kezes a készfizető kezesség jogi jellegével ellentétes kifogásokra nem hivatkozhat. Így nem hivatkozhat a főkötelezettel szemben annak folytán bekövetkezett jogvesztésre, hogy a jogosult a követelését a főkötelezettel szemben indult felszámolási eljárásban határidőn belül nem érvényesítette. A felszámolási eljárásban bekövetkező jogvesztés az ellene ezt megelőzően megindított perben a készfizető kezest a teljesítés alól nem mentesíti, mert a jogvesztést saját szerződésszerű magatartásával (a jogosult követelésének teljesítésével) elháríthatta volna.

A másodfokú bíróság - az általa elfoglalt jogi álláspont miatt - nem határozott abban a fellebbezéssel is érintett kérdésben, hogy a II. r. alperes kezességvállalása sortartó, vagy készfizető kezesség volt-e. Az ügy elbírálása szempontjából azonban - az 1/2010. PJE jogegységi határozatban kifejtettek szerint - jelentősége van annak, hogy a II. r. alperes kezességvállaló nyilatkozata egyszerű vagy készfizető kezességnek minősül-e.

A kötelezett felszámolása megindulásának hatását az egyszerű (sortartó) kezességre a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. PJE jogegységi határozatában vizsgálta és megállapította (1. pont), hogy a mögöttes felelősség járulékos jellegű, másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség.

Ha a főkötelezettel szembeni igény tekintetében jogvesztés következik be - amint ez előfordulhat olyankor, ha a főkötelezett felszámolásának megindulása után a jogvesztő határidőn belül a jogosult nem válik hitelezővé - ez kihat az egyszerű (sortartó) kezesre. Ha a hitelező a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül nem jelenti be az igényét, e határidő elmulasztása a főkötelezettel szemben jogvesztéssel jár, ami pedig a járulékos kötelezettel szemben is jogvesztést eredményez. Bejelentett hitelezői igény esetén a kezessel szemben a felelősség érvényesíthető. A fentiekből következik, hogy egyszerű (sortartó) kezesség esetén, ha a jogosult a jogvesztő határidőn belül a hitelezői igényét a főkötelezett felszámolási eljárásába nem jelenti be - hitelezőként nem veszik nyilvántartásba -, akkor elveszti a sortartó kezessel szembeni fellépés jogát.

Ugyanakkor a készfizető kezesség és a felszámolás kapcsolatát vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság 1/2010. PJE jogegységi határozatában - többek között - a fent idézettek szerint kimondta, hogy a felszámolási eljárásban bekövetkező jogvesztés az ellene ezt megelőzően megindított perben a készfizető kezest a teljesítés alól nem mentesíti, mert a jogvesztést saját szerződésszerű magatartásával (a jogosult követelésének teljesítésével) elháríthatta volna. Készfizető kezesség esetén tehát nem annak van jogi jelentősége, hogy a kötelezett jogutód nélküli megszüntetése megtörtént-e, hanem annak, hogy a jogosult a megtérítési igény érvényesítésének lehetőségét biztosította-e a kezes részére.

A II. r. alperes az elsőfokú eljárás során beszámítási kifogást is előterjesztett 6 250 000 Ft erejéig, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított, a másodfokú bíróság pedig a II. r. alperes fellebbezésben előterjesztett beszámítási kifogásra is vonatkozó kérelmét - az általa elfoglalt jogi álláspont folytán - nem vizsgálta.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a II. r. alperes vonatkozásában jogszabálysértő. Figyelemmel arra, hogy a jogerős ítélet a kezesség fajtájának megítélésével, illetve a beszámítási kifogásra vonatkozó fellebbezési kérelemmel nem foglalkozott, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

A másodfokú bíróságnak a fentiekből következően meg kell vizsgálnia, hogy a II. r. alperes kezességet vállaló nyilatkozata alapján egyszerű-, vagy készfizető kezesség keletkezett-e, majd határozatot kell hoznia a felperes keresetéről és beszámítási kifogásáról a fellebbezés keretei között.

(Legf. Bír. Pfv. X. 21.262/2010.)