BH 1984.6.223 Ha a szomszédos földrészletek közötti határvonal tekintetében fennáll az ún. földmérési hibahatár lehetősége, ez a körülmény önmagában nem jogosít fel senkit arra, hogy a kerítést a szomszéd felé kitolja, és ezt a birtokháborító eljárást nem menti az, hogy a kerítés még így is az ún. földmérési hibahatáron belül van. - A térkép kiigazítása iránti keresetindítás esetén a bíróság nemcsak az új térkép szerinti birtoklást, hanem a valóságos tulajdoni viszonyoknak megfelelő határvonalat is vizsgálja, és ahhoz képest foglal állást a birtokháborítással érintett terület mértéke (nagysága) kérdésében [Ptk. 192. § (3) bek., 188. § (1) bek., 1972. évi 31. sz. tvr. 30. § (1) bek. c) pont, PK 430. sz.].

A felperes 216/639 eszmei hányadban tulajdonosa annak az üdülőingatlannak, amelyet tulajdonostársaival természetben megosztva használ. Az alperes és perben nem állt házastársa a szomszédos ingatlan tulajdonosai. A közös telekhatár mellett húzódó földterület 1964-től a felperes kizárólagos használatában áll.

A felperes a térkép-kiigazításnak a földhivatalnál való eredménytelen megkísérlése után birtokháborítás megállapítása és az eredeti állapot helyreállítása, az alperesnek a vitás határszakaszon épített kerítése lebontására való kötelezése iránt terjesztett elő az alperessel szemben keresetet. Előadta, hogy az alperes 1979-ben az általa 1964-ben a telekhatáron telepített élősövény egy részét kiirtotta és a két ingatlan között - tiltakozása ellenére - oly módon létesített kerítést, hogy azzal az ő ingatlanából a vízparti részen mintegy 80 cm-es befogójú, háromszög alakú területet a saját ingatlanához kerített.

Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a természetben kialakított jelenlegi telekhatár és a hatályos ingatlannyilvántartási térkép szerinti határ megegyezik, egyik fél sem birtokol a másik területéből.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet lényegében helyes indokai alapján helyben hagyta. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az indokolásában kiemelte: a felek egymás rovására többletterületet nem használnak, a jelenlegi használat szerinti határnak a térképi határtól való eltérése olyan kismértékű, ami a "hibahatáron aluli", ezért a határvonal megváltoztatására nincs lehetőség. A kismértékű eltérést térképészetileg nem lehet kimutatni, ezért a felperes elbirtoklásra sem hivatkozhat, mert az ehhez szükséges változási vázrajz elkészítésére az eltérés elenyésző volta miatt ugyancsak nincs lehetőség.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A per tárgya birtokháborítás, és annak elbírálásánál, hogy történt-e birtokháborítást megvalósító cselekmény az alperes részéről, mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a peres felek ingatlanait elválasztó régi kerítés és az alperes által létesített új kerítés vonalai megegyeznek-e, vagy pedig eltérés mutatkozik a két kerítés helye között. Ez utóbbi esetben a birtokháborítás ténye akkor is fennáll, ha az új kerítés a telkeket elválasztó határvonal meghatározásával kapcsolatos ún. hibahatáron belül van, mert az alperes önkényesen nem volt jogosult a régi kerítés helyét megváltoztatni. Az ún. hibahatár lehetősége ugyanis önmagában nem jogosít fel senkit arra, hogy a kerítést a szomszéd felé kitolja, és ezt az eljárást nem menti az, hogy a kerítés még így is az ún. hibahatáron belül van.

Ami viszont a jogkérdést illeti, meg kell állapítani, hogy az új kerítés pontosan megfelel-e az eredeti térképnek. A PK 430. számú állásfoglalás szerint ugyanis ha vitássá válik a földrészletek közötti határvonal természetbeni helye, azt a bíróságnak az ingatlannyilvántartási térképen ábrázolt határvonalnak megfelelően kell meghatároznia.

A felperes 80 cm széles terület tekintetében sérelmezett birtokháborítást, és az előadásából, valamint abból, hogy a perindítást megelőzően a földhivatalhoz fordult az új nyilvántartási térképnek a 4/1980. (I. 25.) MÉM sz. rendelet 3. §-ának (6) bekezdése alapján való kiigazítása iránt, az következik, hogy az új térképet hibásnak tartja.

Minthogy a felperes a térképpel kapcsolatos sérelmének orvoslását a földhivatalnál eredménytelenül kísérelte meg, az alperes által el nem ismert igényét a bíróságnál keresettel érvényesítheti [PK 430. sz. állásfoglalás III. pont, 1972. évi 31. sz. tvr. 30. § (1) bek. c) pont.]. A bíróságnak erre a jogára a felperest a Pp. 146. §-ának (3) bekezdésére tekintettel figyelmeztetnie kellett volna. A kiigazítási kérelmét másodfokon elutasító megyei földhivatali határozatból kitűnően ugyanis az egységes ingatlannyilvántartás szerkesztése előtt érvényben volt nyilvántartási szelvényen ábrázolt térképi vonalak és az új térképen feltüntetett határvonalak között "bizonyos nagyságrendű" eltérés van a felperesi ingatlan rovására.