ÍH 2016.62 Egészségügyi szolgáltató kártérítési felelőssége - beteg együttműködési kötelezettsége

- nem vagyoni kártérítésnél az elvesztett hozzátartozó közrehatása

I. A betegség felismerésének elmulasztása és a szükséges kezelések hiánya csak akkor alapozza meg az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét, ha a felismerés - bár arra lehetőség volt - azért maradt el, mert elmulasztotta a tőle elvárható gondosságot.

II. A dokumentáció hiányosságai esetén - egyéb bizonyíték hiányában - azt kell megállapítani, hogy az egészségügyi szolgáltató a beteg panaszainak, előzményi betegségeinek feltárására irányuló kötelezettségét megszegte, így saját felróható magatartása miatt került abba a helyzetbe, hogy a további vizsgálatok indokoltságáról dönteni nem tudott.

III. Az orvosi ellátással összefüggésben a beteg köteles az ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint együttműködni, tájékoztatni őket mindarról, amely szükséges a kórisme megállapításához.

IV. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásánál az elvesztett hozzátartozó közrehatását a perben érvényesített igénynél be kell tudni és annak következményeit értékelni kell. A szolgáltató ugyanis a terhére eső következményeket csak annyiban viseli, amennyiben annak okozója.

[1959. évi Ptk. 75. § (1) bekezdése; Alkotmány 15. §; 1997. évi CLIV. törvény 26. § (2) bekezdése, 129. § (1) bekezdése, 136. § (1) bekezdése].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint T. S.-né, az I-II. rendű felperesek édesanyja, valamint a per tartama alatt elhunyt T. S. házastársa 2007. augusztus 29. napján a D.-Sz. menetrend szerinti autóbuszjáraton rosszul lett, majd a D. 6-os számú út mellett lévő autóbuszmegállóban az autóbusz vezetője által elkezdett, és a kiérkező mentőorvos által folytatott sikertelen újraélesztési kísérletet követően elhunyt. Halálát a jobb koszorúér vérrög általi elzáródása és heveny szívelégtelenség okozta, amelyek mellett koszorúér elmeszesedésben szenvedett. T. S.-né háziorvosa a II. rendű alperes volt, aki ezt a tevékenységét az I. rendű alperes beltagjaként végezte. A II. rendű alperes 2006 szeptembere és 2007. március 1. napja között maga is kórházban, illetőleg táppénzes állományban volt, amely időszak alatt helyettesítés útján gondoskodott a háziorvosi ellátás biztosításáról.

2006. december 24. napján T. S.-nét rosszulléte miatt ügyeletes orvos vizsgálta izzadással járó köhögés, valamint fulladásos panaszok miatt, és a vizsgálat eredményeként hörgős tüdőgyulladást diagnosztizált. Az ugyanekkor elvégzett EKG vizsgálat alapján ischaemiás szívbetegségre utaló eltéréseket állapított meg, és az ezzel összefüggő aktuális panaszainak orvoslására gyulladáscsökkentő és nyákoldó szereket, valamint koszorúér-tágító gyógyszert rendelt, továbbá kardiológiai vizsgálatot javasolt.

A csigolyaelfajulás miatt korábban is rendszeresen szedett Cataflam gyógyszer 2007. január 8. napján történt felíratását követően T. S.-né legközelebb 2007. április 17. napján jelent meg a II. rendű alperesnél, aki panaszaira tekintettel EKG vizsgálatot végzett. Ennek gépi kiértékelése kóros eltérést nem jelölt. A II. rendű alperes mellkasi fájdalmat, menopausalis és női climacterialis állapotot, alvászavart, kevert szorongásos és depressziós zavart diagnosztizált, és altató, szorongásoldó, valamint klimaxos panaszok enyhítésére szolgáló gyógyszerek szedését rendelte el. 2007. június 4. napján légzési elégtelenség miatt tüdőgyógyászatra utalta T. S.-nét. A tüdőgondozóban elvégzett vizsgálat alapján dohányzásból eredő, I. stádiumban lévő idült obstructív tüdőbetegséget állapítottak meg, hörgőtágítót írtak fel, és a dohányzásról való leszokást javasolták. A II. rendű alperes 2007. június 14. napján a dohányzásról való leszokáshoz Champix-ot rendelt, majd 2007. július 5. napján asthma, alvászavar, menopausalis és női climacteriális állapotok miatt gyógyszer felírásra került sor. 2007. július 20. napján T. S.-nét panaszmentesnek találta, 2007. augusztus 2. napján pedig a már rögzített kórismék miatt a korábbi gyógyszerek szedését rendelte el. Ezt követően T. S.-né a 2007. augusztus 29. napján bekövetkezett haláláig többször a II. rendű alperesnél nem jelent meg.

Az orvosi dokumentáció nem rögzíti, hogy T. S.-né pontosan milyen panaszokkal jelentkezett a II. rendű alperesnél, fizikális vizsgálatára, rizikóállapotának felmérésére, illetőleg vérnyomásmérésre vonatkozóan adatok a dokumentációban nem szerepelnek.

Az I. rendű felperes szüleitől édesanyja halálát megelőzően rövid idővel költözött el, míg a II. rendű felperes már régebb óta B.-n élt. T. S.-né halálát követően mintegy egy évvel T. S. az m.-i családi házat értékesítette, és az I. rendű felpereshez költözött. T. S., valamint az I. rendű felperes a hozzátartozó elvesztését egy időben elhúzódó, de lefutását tekintve normális gyászfolyamat keretében dolgozta fel. A II. rendű felperes esetében ugyanakkor kóros gyászreakció, elakadt gyász állapítható meg, amely mintegy háromévi időtartamban 10%-os mértékű munkaképesség-csökkenést is eredményezett.

A felperesek keresetükben T. S.-né halála miatt őket ért sérelmek kompenzálásaként nem vagyoni kártérítést igényeltek, azzal, hogy a perindítást követően elhunyt T. S. igényét jogutódként érvényesítették. Álláspontjuk szerint a II. rendű alperes nem az elvárható gondossággal járt el, amikor a 2007. április 17. napján orvosi vizsgálaton megjelent T. S.-nét további kardiológiai vizsgálatra nem utalta, mely esetben esély lett volna a halálát okozó szívbetegség kezelésére, és a káros eredmény elhárítására.

Az alperesek és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint T. S.-né panaszaira figyelemmel, a 2007. április 17. napján készült EKG leletet is szem előtt tartva további kivizsgálás nem volt indokolt, a halál bekövetkezése, valamint a vizsgálatok elmaradása között pedig az okozati összefüggés nem állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, valamint mögöttes felelősségük mellett - amennyiben az I. rendű alperes társasági vagyona a követelést nem fedezi - egyetemlegesen a II-III. rendű alpe­reseket, hogy fizessenek meg az I. rendű felperes­nek 4 000 000 forintot, a II. rendű felperesnek 5 000 000 forintot, és ezeknek az összegeknek 2007. augusztus 29. napjától járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és rendelkezett az elsőfokú eljárás költségeinek viseléséről. Megállapította, hogy önmagában a 2007. április 17. napján készült EKG felvétel T. S.-né további kardiológiai kivizsgálásának indokoltságát nem vetette fel, a II. rendű alperesnek a 2006. december 24-ei leletről tudomása nem volt, így e vonatkozásban háziorvosi tevékenysége nem kifogásolható. Rögzítette ugyanakkor, hogy a II. rendű alperesi orvosi dokumentáció hiányos, abból nem vonható le következtés arra nézve, hogy az EKG felvétel készítését indukáló mellkasi panaszok vonatkozásában a háziorvos eleget tett-e a panaszok hátterére, esetleges előzményeire vonatkozó kikérdezési kötelezettségének, bármely, a panaszok eredetére utaló fizikális vizsgálatot elvégzett-e, a T. S.-né esetében kétségtelenül meglévő rizikóállapotok felmérése és kivizsgálása a mellkasi fájdalom értékelése körében megtörtént-e. A II. rendű alperes tehát a dokumentáció hiányosságai folytán nem tudta bizonyítani, hogy T. S.-né ellátása során a tőle elvárható gondossággal járt el, amely kártérítési felelősségét megalapozza. Megállapította azt is, hogy a kardiológiai kivizsgálás T. S.-né gyógyulásra való esélyét nem, de panaszmentessé válását és túlélési vagy akár életben maradási esélyét növelhette volna. A nem vagyoni kártérítés összegének megállapításánál abból indult ki, hogy T. S.-né halála mind a felpereseket, mind pedig T. S.-t jelentős mértékben megviselte, mindennapi életvitelük, közösségi életben való részvételük hátrányosan változott meg. E körülményeket súlyosbító hátrány ugyanakkor csak a II. rendű felperesnél volt kimutatható, amely átmeneti munkaképesség-csökkenésben és elhúzódó, kóros gyászreakció formájában jelentkezett. Valamennyi hátrányt mérlegelve az I. rendű felperes esetében 2 000 000 forint, a II. rendű felperes esetében 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítést talált szükségesnek a nem vagyoni sérelmek kompenzálására, míg a T. S.-t megillető 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítést az I. és II. rendű felperesek között egyenlő arányban megosztotta.