EH 2001.578 Az átmeneti vagy a rendszeres szociális járadékra akkor jogosult a munkavállaló, ha a munkaviszonyában a megváltozott munkaképessége miatt nem foglalkoztatható tovább [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 2. § (1) bekezdés, 22. § (1) bekezdés].

Az OEP OOSZI másodfokú orvosi bizottsága 2000. május 19-én 50%-ban határozta meg a felperes munkaképesség-csökkenését és ezt az egészségi állapotát 1999. augusztus 3. napjától véleményezte.

A felperes 2000 júniusában rendszeres szociális járadék megállapítását kérte az alperestől. Az alperes az igényét a mindkét fokon hozott határozataival azért utasította el, mert őstermelőként jövedelemmel rendelkezett, ezért nem tekinthető megváltozott munkaképességűnek, emiatt pedig nem terjed ki rá a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet hatálya.

A felperes keresete alapján eljárt munkaügyi bíróság hatályon kívül helyezte az alperesnek a felperes kérelmét mindkét fokon hozott elutasító határozatait és megállapította, hogy a felperes 2000. január 1. napjától rendszeres szociális járadékra jogosult.

Az ítéletét a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 2. §-ának (1) bekezdésében, 22. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapította, és e jogszabályok egybevetése alapján jutott az ítéletében kifejtett álláspontra.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a felperes keresetének elutasítására irányult.

Álláspontja szerint a felperes nem állt a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 2. §-a (1) bekezdésében felsorolt jogviszonyokban, ezért a járadékra való jogosultsága az őstermelői igazolvány visszaadásának napját követően sem állhat be.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

Az alperes a felperes szolgálati idejét 20 év 9 napban állapította meg azzal, hogy az utolsó munkaviszonya 1996. július 2-án szűnt meg. A felperes a munkaviszonya megszűntét követően őstermelői tevékenységbe kezdett, amellyel 1999 áprilisában - az őstermelői igazolványa leadásával - felhagyott.

A 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 2. § (1) bekezdésének a) pontja szerint megváltozott munkaképességű az átmeneti járadék és a rendszeres szociális járadék tekintetében az, aki munkaviszonyban, bedolgozói munkaviszonyban, bedolgozói tagsági viszonyban, szövetkezettel munkaviszony jellegű jogviszonyban nem áll, és nem folytat semmiféle olyan tevékenységet, amely díjazással, jövedelemmel jár és az egészségi állapota romlásából eredő munkaképesség-változás miatt eredeti munkakörben, rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált, de öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban nem részesül. A járadék megállapításának további feltétele, hogy a megváltozott munkaképességű személy megfeleljen az együttes rendelet 22. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

A felperes utolsó munkaviszonya nem az egészségi állapotának megváltozása miatt szűnt meg 1996-ban. A munkaképességét a nem vitatott szakvélemény szerint ezt követően, 1999. augusztus 1. napjától veszítette el 50%-ban. Erre tekintettel nem tekinthető az átmeneti vagy a rendszeres szociális járadék szempontjából megváltozott munkaképességűnek, függetlenül attól, hogy jövedelemmel nem rendelkezik. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a bíróság jogerős ítéletét és elutasította a felperes keresetét [Pp. 275/A. § (2) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.191/2001/4. sz.)