A Kúria Mfv.10088/2014/6. számú precedensképes határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 215. §, 221. §, 235. §, 239. §, 246. §, 247. §, 270. §, 275. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 90. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §, 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 193. §, 2012. évi V. törvény (Kttvá.) 3. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.088/2014/6.

A Kúria a dr. Kovács Beáta Anna ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kovács Ágnes jogtanácsos által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása iránt a Szegedi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.392/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.22.406/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes és az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. május 28. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.22.406/2012/4. számú ítéletének az elsőfokú bíróság ítéletét a felperesnek járó illetményről szóló rendelkezését megváltoztató, továbbá az alperest 3.645.600 forint átalány kártérítés megfizetésére kötelező, az alperest 100.000 forint másodfokú eljárási költségben marasztaló rendelkezéseit hatályon kívül helyezi. A felperesnek járó illetmény tekintetében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Az átalánykártérítés tekintetében a felperes keresetét elutasítja.

A másodfokú bíróság ítéletének a továbbfoglalkoztatás tekintetében meghozott rendelkezését hatályában fenntartja, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyó részét nem érinti.

Megállapítja, hogy a felperes kormánytisztviselői jogviszonya 2014. május 28-án szűnt meg.

A másodfokú és a felülvizsgálati részköltségeiket a felek maguk viselik.

A másodfokú és a felülvizsgálati eljárás részilletéke az államot terheli.

A hatályon kívül helyezett rész tekintetében a felek a felülvizsgálati eljárási költségét egyenként 100.000 (egyszázezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 70.000 (hetvenezer) forintban állapítja meg.

I n d o k o l á s

A felperes, aki az alperesnél kormánytisztviselőként állt jogviszonyban, keresetet indított az alperes 2011. május 9-én kelt, a jogviszonyát indokolás nélküli felmentéssel megszüntető intézkedése miatt.Arra hivatkozott, hogy 2011. május 21-én a felmentés kézhezvételekor keresőképtelen volt. Emiatt a 2010. évi LVIII. tv. (Ktjv.) 62. § (1) bekezdés alapján eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását kérte.

További érvelése szerint az alperes rendeltetésellenesen járt el, mert az Alkotmánybíróság 8/2011. (II.18.) AB határozata - amely a Ktjv. 8. § (1) bekezdését 2011. május 31-ével megsemmisítette - ismeretében e jogszabály alkalmazásával szüntette meg a jogviszonyát (az ügyben alkalmazandó 1992. évi XXII. tv. - régi Mt. 4. §). Az Alkotmánybíróság határozatából kitűnik, hogy az ügyben még irányadó Alkotmány számos rendelkezése sérült a Ktjv. 8. § (1) bekezdés megalkotásával. A felperes megítélése szerint az ügyében irányadó és alkalmazandó a 34/2012. (VII.17.) AB határozat is. A jogviszonyának helyreállítása mellett elmaradt járandósága megfizetését is igényelte.

A Szegedi Munkaügyi Bíróság a 2.M.392/2012/5. számú ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, a felperes kormányzati tisztviselői jogviszonyát helyreállította, az alperest a felperes eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására kötelezte. Havi 151.900 forint illetmény figyelembevételével kötelezte az elmaradt illetménynek az ítélet jogerőre emelkedéséig járó összegében, cafeteria juttatásban, kamatban és perköltségben.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes jogviszonyának megszüntetése az uniós jogba ütközik [Alapjogi Charta, Módosított Európai Szociális Charta 24. cikke, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény - Egyezmény - 6. cikk (1) bekezdése].

Az elsőfokú bíróság az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltak alapulvételével arra is következtetett, hogy az alperes az Mt. 4. §-ába ütközően rendeltetésellenesen járt el. Az indokolás nélküli felmentéssel szemben a bírósághoz fordulás nem lehet érdemi, a bíróság számára szűk kivételtől eltekintve csak a formális vizsgálat áll rendelkezésre.

A munkaügyi bíróság megítélése szerint az alperes eljárása azért rendeltetésellenes, mert olyan jogszabályt alkalmazott, amelyről tudta, hogy alkotmánysértő.

Az Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontja, a Ktjv. 2012. február 29-éig hatályban volt 2. § (1) bekezdése és az ugyancsak ezen időpontig hatályos 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 71. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felmentés felmentési védelembe is ütközött. A védelem az irányadó bírói gyakorlat szerint a keresőképtelen munkavállalót illeti meg, annak nincs jelentősége, hogy a betegség miatt keresőképtelen személy mikor fordult orvoshoz, ha az állapota kezdő időpontja megállapítható. A felperes háziorvosa a felperes betegségét, azaz keresőképtelenségét igazolta, mégpedig oly módon, hogy a felmentés kézhezvételekor ez az állapota már fennállt.

Az ügyben még alkalmazandó Ktv. 60. § (1) bekezdés a) pontja alapján a munkaügyi bíróság a jogviszonyt helyreállította és az alperest a felperes továbbfoglalkoztatására kötelezte. Figyelembe vette, hogy az alperesnek a Ktv. 60. §-a alapján nincs törvényes lehetősége arra, hogy a visszahelyezés mellőzését kérje.

Az összegszerűség megállapításánál az elsőfokú bíróság értékelte, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az elmaradt jövedelem 50 %-ának megfizetésére kötelezte az alperest.

Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be.

A felperes előadta, hogy az alperes nem kérte kármegosztás alkalmazását, másrészt az elsőfokú bíróság a Pp. 353. § (4) bekezdés megsértésével mellőzte annak megállapítását, hogy az alperes intézkedése az Mt. 90. § (1) bekezdésébe ütközik. A felperest továbbá az ítélkezési gyakorlat szerint kárenyhítési kötelezettség nem terhelte. Emiatt az elmaradt illetményét havi 303.800 forint alapulvételével kérte meghatározni, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Az alperes fellebbezése az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a kereset teljes elutasítására irányult.

Vitatta az uniós jog megsértését, illetve a Szociális Charta 24. cikkének alkalmazására irányuló kötelezettségét. Álláspontja szerint eljárása nem volt rendeltetésellenes és nem ütközött a felmentési védelem szabályába, mert a felperes a felmentés átvételekor nem közölte, hogy keresőképtelen.

A Szegedi Törvényszék a 2.Mf.22.406/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az elmaradt illetményél figyelembe vehető összeget 202.533 forintra felemelte. Az elsőfokú ítélet továbbfoglalkoztatásra kötelező rendelkezését megváltoztatta, e körben a keresetet elutasította, az alperest 12 havi átalánykártérítés megfizetésére kötelezte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.