3038/2023. (I. 13.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 48.Pkf.637.794/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselőivel (dr. Galambos Károly ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § alapján benyújtott alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 48.Pkf.637.794/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári pernek a panasszal összefüggő lényege a bíróság által megállapított tényállás alapján a következő. Az indítványozó a vele szemben kibocsátott fizetési meghagyást ellentmondással támadta meg, majd a perré alakult eljárás alpereseként a felperes keresetével szemben írásbeli ellenkérelmet terjesztett elő. Ezt követően a felperes - arra hivatkozva, hogy az alperes az eljárás megindítása után a követelést teljesítette - a teljes keresetétől elállt. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 23.P.21.416/2021/10. számú végzésével a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 241. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes keresettől való elállására tekintettel az eljárást megszüntette, és az alperest a Magyar Állam javára mérsékelt illeték, továbbá a jogi képviselővel eljáró felperes részére 173 100 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Végzése indokolásában kiemelte, hogy a Pp. 241. § (2)-(3) bekezdése alapján a felperes az alperes hozzájárulása nélkül elállhatott a keresetétől. A perköltség viseléséről az elsőfokú bíróság a felperes felszámítására figyelemmel, a Pp. 85. § (2) bekezdése alapján döntött. Az alperes védekezésére - miszerint a perre okot nem adott -, illetve az ügyvédi munkadíj mérséklésére irányuló kérelmére vonatkozóan az elsőfokú bíróság kifejtette: a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondással az indítványozó a perre okot adott, megítélése szerint a felperes oldalán indokolt és szükségszerű mind a fizetési meghagyásos eljárásban felmerült, mind pedig a keresetlevél előterjesztésével kapcsolatos perköltség. Álláspontja szerint az ügyvédi munkadíj a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (6) bekezdés alapján abban az esetben mérsékelhető, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A felperes csatolta az ügyvédi megbízási szerződést, amelyben rögzítésre került a költségjegyzékben feltüntetett perköltség, a munkadíj mérséklésének feltételei nem álltak fenn, az elvégzett tevékenységhez képest az nem eltúlzott.
[3] A végzés ellen az alperes élt fellebbezéssel, vitatta mind az eljárás megszüntetése, mind a perköltség összege és viselése tárgyában hozott elsőfokú határozatot Álláspontja szerint az eljárás megszüntetése tárgyában hozott végzés ellentétes a Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontjával és (2) bekezdésével, a felperes elállásához az ellenkérelem előterjesztése után szerinte az ő beleegyezésére lett volna szükség. Álláspontja szerint a fizetési meghagyásos eljárásban vele szemben érvényesített 101 200 Ft összegű követelést mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatni volt kénytelen, ezáltal peres eljárásra volt kényszerítve. A felperes 40 480 Ft összegben megjelölt kereseti követelése megítélése szerint már elévülésre alapított ellentmondásához igazodott, a leszállítással érintett keresetrész tekintetében pedig a felperes nem érvényesíthetett volna vele szemben perköltségigényt. Hivatkozása szerint a Pp. 86. § (1) és (2) bekezdése alapján perköltség viselésére nem kötelezhető. Sérelmezte, hogy a felperes az őt képviselő ügyvéd munkadíjának összege alapjául hivatkozott ügyvédi megbízási szerződést nem csatolta, a részére küldött felszólítólevél megküldését nem igazolta. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem kézbesített számára a felperes által benyújtott egyes iratokat.
[4] A Fővárosi Törvényszék 48.Pkf.637.794/2021/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését - amellyel annak indokaira is kiterjedően egyetértett - helybenhagyta. A fellebbezésre figyelemmel a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes az alperesnek az eljárás megindítását követő teljesítésére tekintettel állt el a keresetétől, ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése alkalmazásával helytállóan rendelkezett az eljárás megszüntetése felől, az alperes hozzájárulására az eljárás megszüntetéséhez álláspontja szerint sem volt szükség. Megerősítette, hogy a bíróságnak a Pp. 85. § (2) bekezdése alapján az alperest kellett a perköltség megfizetésére kötelezni, a felperes kötelezésének a Pp. 86. § (1)-(2) bekezdésében írt feltételei a perben nem álltak fenn. A perköltség összegével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a felperes által csatolt ügyvédi megbízási szerződés szerint a felperes és jogi képviselője nem a pertárgy értékéhez igazodóan, hanem egyes tevékenységekért (fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtása, keresetlevél előterjesztése) kötöttek ki egyösszegű megbízási díjat, ezeket a tevékenységeket a felperes jogi képviselője elvégezte, az ügyvédi munkadíj mérséklésének jogszabályi alapja nem volt. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a 7. és 9. számú felperesi beadványokat és azok mellékleteit valóban nem kézbesítette az alperesnek, ez az eljárási szabálysértés azonban megítélése szerint nem hatott ki az eljárás megszüntetésére és a perköltségről való rendelkezésre.
[5] A jogi képviselővel eljáró indítványozó az első-, és másodfokú bíróság végzése ellen benyújtott, majd az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény I. cikk (1)-(4) bekezdés, II. cikk, IV. cikk (1) bekezdés, XIII. cikk (1)-(2) bekezdés, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés sérelmére hivatkozott. Állítása szerint bírói védelemhez való jogát sértették az eljáró bíróságok azzal, hogy hozzájárulása nélkül szüntették meg az eljárást, nem kézbesítették számára a felperes és jogi képviselője között létrejött megbízási szerződést, így arra észrevételt tenni nem tudott, továbbá uzsoraszintű, horribilis összegű perköltség megfizetésére kötelezték. Szerinte a törvény által létrehozott jogalany (ügyvédi iroda) számára is kötelező az alapvető jogok betartása. Megítélése szerint a felperesnek a lényegében eltúlzott és alaptalan keresetétől való elállása sérti emberi méltósághoz való jogát is, mert a bíróság - mivel nem jogi képviselővel járt el - "nem vette ekként számításba". Álláspontja szerint szabadsághoz és biztonsághoz biztosított jogának részét képezi peres eljárásban, hogy milyen nyilatkozatok illetik meg, mekkora összeget kell pervesztessége esetén megfizetnie. A IV. cikk (1) bekezdés sérelmét állította egyes perbeli iratok kézbesítésének elmulasztása miatt is. Tulajdonhoz való jogának sérelmét a felperest képviselő ügyvéd munkadíjának horribilis összegben történő megállapításában jelölte meg az indítványozó, utalt e körben a bíróságok társadalmi felelősségére, és arra, hogy az ügyvédi munkadíj csak a szerződő felek vonatkozásában szabad megállapodás tárgya. Tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának állított sérelmét arra alapította, hogy a bíróságok nem "helytállóan" alkalmazták a per (eljárás) megszüntetésére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, továbbá contra legem jogalkalmazás történt a perköltség összegének megállapításakor, mivel az az ügyvédi munkával nem állt arányban. Azzal, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság megalapozatlan és jogszabálysértő végzését helybenhagyta, hatékony jogorvoslathoz való jogának sérelmét is okozta.
[6] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[7] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó által támadott végzések közül csak a másodfokú végzés felel meg ennek a feltételnek, ezért az Alkotmánybíróság a befogadhatóság további feltételeinek vizsgálatát csak a másodfokú végzésre vonatkozóan folytathatta le.
[8] Az Abtv. 52. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság a bírói döntések alkotmányossági felülbírálatára biztosított hatáskörét kérelemre, és - néhány kivételtől eltekintve - a kérelem keretei között gyakorolja. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)-f) pontokban foglaltakat, így - többek között - az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [b) pont], illetve indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [e) pont]. Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata csak az indítványban megjelölt alkotmányossági kérdésre vonatkozhat [Abtv. 52. § (2) bekezdés], ezért is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa és alkotmányjogilag értékelhető érvekkel alátámassza azt a szerinte fennálló ellentétet, amely az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezésének alkotmányos tartalma és a támadott bírói döntés között fennáll.
[9] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is emlékeztet arra, hogy következetes gyakorlata szerint "[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna" (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Az Alkotmánybíróság tehát a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt, és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (lásd pl. 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]), a bírói döntések alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a hatáskörébe, a bírói döntésben megjelenő jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja, és ha szükséges, döntésével a jogértelmezés alkotmányos kereteinek meghatározásával az Alaptörvényben biztosított jogokat védi (3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [23]). Mindebből következik, hogy "a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon" (lásd pl. 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3241/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [37]).
[10] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a fenti feltételeknek, illetve következetes gyakorlatának csak részben felel meg, mert az indítványozó csupán megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, de ezek alkotmányos tartalmát figyelmen kívül hagyta, a támadott bírói döntéssel szemben felhozott kifogásai törvényességi, szakjogi jellegűek. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint "indokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására" (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]). Az indítványozó nem tért ki arra, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezései számára milyen jogot biztosítanak, Alaptörvényben biztosított jogai milyen sérelmet szenvedtek, e jogokkal miért ellentétes a támadott bírói döntés. A megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezés sérelmének állítása önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezés tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott ítélet által okozott alapjogi sérelmet (lásd pl. 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [12]).
[11] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó alkotmányjogi panaszával az eljárás megszüntetése és a perköltségviselés tárgyában hozott döntések megváltoztatását kívánja elérni, és nem szolgál alkotmányjogilag értékelhető indokokkal, érvekkel a panasz tárgyának alkotmányossági szempontú vizsgálatához. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy "önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).
[12] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - figyelemmel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglaltakra - az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2022. december 13.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1083/2022.