BH 2017.4.126 Ha a választottbírósági eljárási szabályzat szerint a tanács az ítéletét zárt ülésen hozza meg, a "zárt ülés" követelménye azt jelenti, az eljáró tanács tagjainak az ítéletet olyan módon kell meghozniuk, hogy a nyilvánosság kizárásával tartott megbeszélésükön, azonos időpontban, egymással közvetlenül érvelve meg tudják vitatni az ügyben felmerült jogi problémákat. Az eljárási szabályzat e rendelkezésének megsértése megalapozza a választottbírósági ítélet érvénytelenítését a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja alapján [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (1) bek. e) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek 2006. január 23-án kötötték meg a budapesti 4-es metróvonal I. szakaszának a vonalalagutakra és kapcsolódó műtárgyakra vonatkozó tervezési és kivitelezési munkái elvégzésére irányuló szerződésüket, melyért a felperest átalány vállalkozási díj illette meg. A vállalkozási szerződésben abban is megállapodtak, hogy "bármilyen vitát, amelynek tárgyában a Döntőbizottság határozata (ha van ilyen) nem vált véglegessé és kötelezővé, végül Választott­bíráskodás útján kell rendezni". Választottbíróságként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróságot (továbbiakban: Választottbíróság) jelölték meg. Megállapodásuk szerint a választottbírói tanácsban 3 választottbíró jár el a Választottbíróság Eljárási Szabályzatában (továbbiakban: Eljárási Szabályzat) foglaltaknak megfelelően, a magyar jogot alkalmazzák, és magyar nyelven folytatják le az eljárást.

[2] A felek között vita alakult ki a B. úti megállónál elvégzett munka többletköltségének a megtérítése kérdésében. A B. úti szellőzőalagút helyszínének a megrendelő által történt megváltoztatása miatt a szerződésben eredetileg meghatározottól eltérő helyen kellett a felperesnek munkát végeznie, s ez a szerződéses árhoz képest többletköltséggel járt.

[3] A felperes (a választottbírósági eljárásban is felperes) a Választottbírósághoz 2012. július 11-én nyújtotta be keresetét, melyben egyrészt a többletköltségek megtérítését igényelte 447 508,13 euró összegben, másrészt 84 790,67 euró követelés vonatkozásában szerződésszegéssel okozott kár jogcímén kérte az alperes fizetésre kötelezését, mely összeg a követelésének érvényesítésével eddig felmerült költségeit foglalta magában.

[4] Az alperes vitatta, hogy a többletköltségekre a felperesnek joga lenne, hogy a szerződést megszegte volna, valamint vitatta az érvényesíteni kívánt összeget is.

[5] A Választottbíróság a 2015. január 5-én meghozott végzésével a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította, a tárgyalást berekesztette.

A Választottbíróság ítélete

[6] A Választottbíróság a 2015. február 24-én meghozott ítéletében a keresetet elutasította.

[7] Az ítéletet a felperes által jelölt választottbíró nem írta alá, ahhoz 2015. február 27-én különvéleményt csatolt.

Kifejtette, hogy az ítélet tervezetét a tanács elnökétől 2015. január 31-én kapta meg e-mailben, s hasonlóképpen e-mailben tudatta vele a tanács elnöke a kiegészített ítélet tervezetét. Az üzenetváltásból kitűnően a tanács elnöke és az alperes által jelölt választottbíró nem fogadta el a felperes által jelölt választottbíró jogkövetkeztetéseit és értelmezését. A tanács elnöke ezért közölte, hogy elkészítette az ítélet végleges változatát, amellyel az alperes által jelölt választottbíró mindenben egyetértett és készen állt annak aláírására. A különvéleményt megfogalmazó választottbíró a jogi érveinek egyszerű tagadását nem tekintette jogi analízisnek. A különvéleményben az ítéletet a hatályos joggal kifejezetten ellentétesnek, jogsértőnek, ezért elfogadhatatlannak nevezte, és egyetértése hiányában tagadta meg az aláírást.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[8] A felperes keresetében kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését - többek között - a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdés e) pontja alapján.

[9] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

A jogerős ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

[11] Döntésének indokolása szerint az eljárásban nem bizonyították, hogy a Választottbíróság ne tartotta volna be a törvényben és a felek választottbírósági szerződésében meghatározott kötelezettségeit, vagy jogok gyakorlásától fosztotta volna meg bármelyik felet.

A választottbírósági eljárás irataiból csak az állapítható meg, hogy az eljáró tanács az ítéletét az Eljárási Szabályzat 39. § (1)-(2) bekezdésében írtakat megtartva hozta meg.

Önmagában az a tény, hogy az eljárás felperese által jelölt választottbíró a különvéleményt három nappal a keltezése után csatolta az ítélethez, nem igazolja, hogy az ítélet keltezését nem a valóságnak megfelelően tüntették fel.

Az érvénytelenítési perben nem azt kell megítélni, hogy az Eljárási Szabályzatban megnevezett "ülés" hogyan zajlik le az ítéletet meghozó tanácstagok között. Érvénytelenítési okot eredményezően a perben nem bizonyították, hogy a Választottbíróság ítéletét nem a tanács tagjai, illetve az ítéletet alá is író tagok, hanem egyedül a tanács elnöke hozta volna meg.

Az Eljárási Szabályzat 40. § (2) bekezdését e perben igazoltan nem sértették meg, hiszen az ítéletben megindokolásra került, hogy a harmadik választottbíró miért nem írta alá a határozatot. A különvéleménybe írt jogi indokolást nem kell és lehet az ítéletben ismertetni.

Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem

[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - a választottbírósági ítélet érvénytelenítését.

Állította a Pp. 206. § (1) bekezdésének, 221. § (1) bekezdésének, a Vbt. 11. és 16. §-ának, a 17. § (1) bekezdésének, valamint az 55. § (1) bekezdés e) pontjának a megsértését.

[13] Az ítélet meghozatalának körülményei tekintetében a Vbt. 55. § (1) bekezdése e) pontjának megsértését arra hivatkozva állította, hogy az ítélet meghozatala előtt nem tartottak választottbírói ülést, nem beszélték meg együtt az ügyet, nem együtt döntöttek. Álláspontja szerint a jogerős ítélet csak puszta formalitásnak tartotta, hogy az "ülés" miként zajlik le a tanácstagok között. Hivatkozott az Eljárási Szabályzat 39. § (2) bekezdésére, mely szerint zárt ülésen kell meghozni a határozatot, amely azt jelenti, hogy a három bírónak jelen kell lennie személyesen a tanácskozáson. Ez egy olyan garanciális szabály, amely azt a célt szolgálja, hogy a választottbírák közös véleményt alakíthassanak ki az ügyről. A tanács elnöke alakította ki azt az ítéleti álláspontot, melyhez csatlakozhattak a többiek, tehát tényleges szavazás sem volt. Nem indokolta meg azt sem az ítélet, hogy az egyik választottbíró miért nem írta alá az ítéletet [ESZ. 40. § (2) bekezdés], holott ő kifejezetten kérte álláspontja ismertetését.

[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.

Az ítélet meghozatalának körülményei tekintetében hangsúlyozta, hogy azt nem a tanács elnöke egyedül hozta meg, a különvélemény még csak említés szintjén sem sérelmezi a személyes egyeztetés hiányát, eljárási szabálysértésre sem hivatkozik, az eljárásrenddel maga is egyetértett. Az "ülés" vonatkozásában a felperes által kifejtetteket iratellenesnek, és az Eljárási Szabályzatban foglaltakkal ellentétesnek ítélte, mert az semmiféle együttdöntési kötelezettséget nem ír elő. Ezért az eljáró tanács nem sértette meg az Eljárási Szabályzat 39. § (2) bekezdését.