EH 2004.1101 Ha az elkövetés és az elbírálás idején eltérő büntető anyagi jogi szabályok voltak hatályban, ezek közül azokat kell alkalmazni, amelyek a terheltre nézve összhatásukban kedvezőbbek, még ha a terhére megállapított többszörös bűnhalmazatban levő bűncselekmények egyike ezáltal súlyosabban minősülne is [Btk. 2. §].
A városi bíróság ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként nagyobb értékre, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében, 2 rendbeli társtettesként elkövetett lopás bűntettében, 1 rendbeli társtettesként elkövetett lopás bűntettének kísérletében, társtettesként folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, rongálás vétségében, továbbá lopás bűntettében. Ezért mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A II. rendű terheltet pedig bűnösnek mondta ki társtettesként nagyobb értékre, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében, 2 rendbeli lopás bűntettében, társtettesként folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, 2 rendbeli társtettesként elkövetett lopás bűntettében, társtettesként elkövetett lopás bűntettének kísérletében, társtettesként elkövetett rongálás vétségében, valamint orgazdaság vétségében. Ezért őt mint többszörös és különös visszaesőt halmazati büntetésül 1 év 9 hónapi börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A városi bíróság ítéletében rögzített és a felülvizsgálati indítvánnyal összefüggő tényállás a következő:
III. pont: Az I. rendű és a II. rendű terheltek 1999. január 17-én éjszaka az Sz. és Társa Bt. tulajdonát képező diszkont boltba a lakat levágásával és az ajtó felfeszítésével behatoltak és onnan összesen 504 585 forint értékben cigarettát, illatszert, szeszes italt és kávét tulajdonítottak el jogtalanul. A rongálással pedig 5 000 forint kárt okoztak. A kár nem térült meg.
V. pont: Az I. rendű, a II. rendű terhelt a IV. rendű terhelttel együtt 1999. február 26-án éjszaka falkibontással behatolt F. E.-né trafikjába, ahonnan összesen 127 339 forint értékű kávéféleséget és édességet jogtalanul eltulajdonítottak. A terheltek rongálással 10 000 forint kárt okoztak. A sértett kárát a biztosító teljes egészében megtérítette.
X. pont: Az I. rendű, a II. rendű terheltek, valamint a III. rendű terhelt 1999. április 10-én éjszaka a K. és Vidéke ÁFÉSZ tulajdonában lévő bolt ablakának vasrácsát erővágóval levágták, az ablakot betörték, s a boltból jogtalanul eltulajdonítottak cigarettát, kávét, édességet, illatszert, valamint húsárut, összesen 238 459 forint értékben. Ugyanakkor rongálással 81 269 forint kárt okoztak. A kár nem térült meg.
A városi bíróság az I. rendű terheltnek az ítéleti tényállás III. pontjában rögzített cselekményét a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesként, a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés c), d) pontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének; az V. és XIV. pontban rögzített cselekményét 2 rendbeli, a Btk. 20. §-a (2) bekezdése szerinti társtettesként elkövetett, a Btk. 316. §-a (1) bekezdésében meghatározott, azonban a (2) bekezdés c) és d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő és büntetendő lopás bűntettének, a VIII., IX. és X. pontban rögzített cselekményeit a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesként, a Btk. 316. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés c) és d) pontjára figyelemmel viszont a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő és büntetendő lopás bűntettének minősítette.
A II. rendű terheltnek a tényállás III. pontjában írt cselekmény miatt a bűnösségét a Btk. 20. §-a (2) bekezdése szerinti társtettesként, a Btk. 316. §-a (1) bekezdésében meghatározott, figyelemmel azonban a (2) bekezdés c) és d) pontjára, az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében; a VIII., IX. és X. pontban rögzített cselekményekkel összefüggően a Btk. 20. § (2) bekezdése szerinti társtettesként, a Btk. 316. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés c) és d) pontjára figyelemmel, a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő és büntetendő, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében; az V. és XIV. pontban rögzített cselekményei miatt 2 rendbeli, a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesként elkövetett, a Btk. 316. § (1) bekezdésében meghatározott, azonban a (2) bekezdés c) és d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő és büntetendő lopás bűntettében állapította meg.
A büntetés kiszabása körében a városi bíróság az I. és II. rendű terheltek esetében hivatkozott a Btk. 85. §-ának (2) bekezdésére, amely szerint velük szemben halmazati büntetést alkalmazott, s egyebek közt utalt a Btk. 83. § (2) bekezdésére és a 97. §-ának (1) bekezdésére is, továbbá arra, hogy az I. rendű terhelt a Btk. 15. §-a szerinti különös visszaeső, a II. rendű terhelt pedig a Btk. 15. §, 16. §-a szerint többszörös és különös visszaeső. (Valójában azonban a Btk. 137. § 15., 16. pontja a helyes megjelölés.)
Védelmi perorvoslatok folytán felülbírálva a városi bíróság ítéletét és megelőző eljárását a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. és II. rendű terheltre vonatkozóan - a felülvizsgálati indítvány által érintett részében - akként változtatta meg, hogy a X. tényállási pontban rögzített lopási cselekményüket 1 rendbeli társtettesként elkövetett lopás bűntettének, az I. rendű terheltnek az ott írt rongálási cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette. Ugyanakkor akként rendelkezett, hogy az I. rendű és a II. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A megyei bíróság a városi bíróság által megállapított ítéleti tényállásnak az V. pontban írt részét pedig akként helyesbítette, hogy a megnevezett terheltek a trafikból összesen 320 839 forint értékű árut tulajdonítottak el.
A jogi indokolás körében a másodfokú bíróság a következőkre mutatott rá: annak eldöntésénél, hogy a Btk.-nak az időbeli hatályról rendelkező 2. §-a értelmében az általános szabálynak megfelelően az elkövetéskor hatályban volt törvényt kell-e alkalmazni, vagy pedig az elbíráláskor hatályos törvény tesz-e lehetővé kedvezőbb elbírálást, a megyei bíróság a büntetőjogi felelősségre vonatkozó valamennyi rendelkezés egybevetését követően arra a következtetésre jutott, hogy az elbíráláskor hatályos törvény összességében nem tett lehetővé enyhébb elbírálást, annak ellenére, hogy már nem irányadó a törvényi büntetési tétel középmértéke és a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatosan is kedvezőbb a szabályozás. Az értékhatár változása folytán ugyanis az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezés szerint a terheltek több cselekménye is súlyosabban minősülne. Erre tekintettel tehát a megyei bíróság az elkövetéskor hatályban volt törvényt alkalmazta, mint ahogy az elsőfokú bíróság is azt tette, jóllehet a Btk. 2. §-ának első mondatára utalást elmulasztotta. Az elkövetéskor hatályban volt rendelkezésekre tekintettel pedig kimondta, hogy az I. rendű terhelt a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének e) pontja, a II. rendű terhelt pedig a hivatkozott § (4) bekezdésének c) és e) pontja alapján feltételes szabadságra nem bocsátható.
A megyei főügyészség a megyei bíróság ítélete ellen az I. rendű, valamint a II. rendű terhelt javára a Be. 408. §-ának II/a) pontja alapján, a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt okból - a Btk. 2. §-ának megsértése miatt - felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.
Az indítvány a lényegét illetően a következőket tartalmazza:
A terheltek által megvalósított, bűnhalmazatban lévő bűncselekmények elkövetési ideje az 1998. augusztus 25. napjától az 1999. május 15. napjáig terjedő időszakra esik, miáltal az 1999. március 1. napjával hatályba lépett rendelkezések az elkövetéskori jogszabály részét képezik. Az elbíráláskor hatályos törvénynek viszont a 2003. március 1. napján hatályba lépett enyhébb rendelkezések képezik részét.
Az ítéleti tényállás V. és X. pontjában rögzített cselekmények az elkövetéskor hatályos törvény szerint lopás bűntettének minősülnek és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők. Ezzel szemben az elbíráláskor hatályos törvény szerint viszont nagyobb értékre üzletszerűen és dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének minősülnek, s egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők. Az elkövetéskor hatályos törvény szerinti enyhébb büntetési tétel tényleges hatását azonban mindkét terhelt esetében közömbösíti az, hogy a III. pontban írt cselekmény mind az elkövetéskor, mind pedig az elbíráláskor hatályos törvény alapján is nagyobb értékre üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének minősül, s e cselekményük az előző és a hatályos törvényi rendelkezés értelmében is a megállapított bűnhalmazatban, valamint a halmazati büntetésben ezzel a minősítéssel szerepelne. Erre tekintettel nincs jelentősége annak, hogy a terhükre megállapított nagy számú bűnhalmazatból az elbíráláskor hatályos rendelkezések folytán még két bűncselekmény súlyosabban minősülne, hiszen ettől az alkalmazandó halmazati büntetés szabályai alapvetően nem változhatnak meg.
Az új törvény alkalmazásának feltétele - a kedvezőbb elbírálás - mindkét terhelt esetében megállapítható, miután már nem a büntetési tétel középmértékéből kell kiindulni a büntetés meghatározása során, továbbá megnyílt a terheltek feltételes szabadságra bocsátásának lehetősége is.
Mindezekre tekintettel a megyei főügyészség a megyei bíróság ítéletének az I. és II. rendű terheltre vonatkozó feltételes szabadságot kizáró részében történő hatályon kívül helyezését, és annak megállapítását indítványozza, hogy büntetésük háromnegyed részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók.
A Legfőbb Ügyészség a nyilatkozatában - és képviselője a nyilvános ülésen - a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta.
A védők felszólalásukban az indítványban foglaltaknak megfelelő határozat meghozatalát kérték.
A megyei főügyészség indítványa a II. rendű terheltet érintően alapos, míg az I. rendű terhelt vonatkozásában nem volt elfogadható.
Mind a városi bíróság, mind pedig a másodfokon eljárt megyei bíróság a fentiekben ismertetett ügydöntő határozata meghozatalánál a büntető törvény időbeli hatályát tartalmazó Btk. 2. §-ának értelmezésénél téves álláspontra helyezkedett.
Az valóban kétségtelen, hogy az elbíráláskor hatályos Btk. 138/A. §-a a) és b) pontjára tekintettel mind az I. rendű, mind pedig a II. rendű terheltnek az ítéleti tényállás V. és X. pontjában felvett cselekménye az értékhatár időközben történt módosítása folytán súlyosabban minősülne. Miután azonban a tényállás III. pontjában rögzített cselekményük mindenképpen a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesként, a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, azonban a (2) bekezdés c) és d) pontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint büntetendő, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének minősül, amelynek a büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, a súlyosabb minősítés lehetőségének a terhükre megállapított többszörös bűnhalmazatra tekintettel az alkalmazható halmazati büntetésnek a Btk. 85. §-a (2) és (3) bekezdésében meghatározott korlátai miatt nincs jelentősége.
Az előbbiekkel szemben viszont a szabadságvesztés büntetés szempontjából figyelmen kívül nem hagyható jelentősége van annak, hogy a 2003. évi II. tv. 88. §-a (1) bekezdésének e) pontja a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontjában írt azon rendelkezést, miszerint a többszörös visszaeső nem bocsátható feltételes szabadságra, illetőleg az e) pont azon rendelkezését, amely szerint aki három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt üzletszerűen, vagy bűncselekményként követett el, feltételes szabadságra ugyancsak nem bocsátható, 2003. március 1-jével hatályon kívül helyezte. Mindezzel együtt jelentősége van annak is, hogy a Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII. törvénnyel módosított, illetőleg megállapított 83. §-a (2)-(4) bekezdését, miszerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke volt az irányadó, a hivatkozott törvény 2003. március 1-jei hatállyal ugyancsak hatályon kívül helyezte.
A kifejtettek miatt nem lehet vitás, hogy a II. rendű terhelt esetében az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvényi rendelkezések alkalmazása a kedvezőbb.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a II. rendű terheltet érintően - helyt adva a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványának - megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének e terhelt feltételes szabadságra bocsátásából kizáró rendelkezése törvénysértő. Ezért azt a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel, a Be. 425. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s a 426. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint eljárva akként rendelkezett, hogy a II. rendű terhelt a vele szemben a városi bíróság, illetőleg a megyei bíróság ítéletével kiszabott 1 évi és 9 hónapi börtönbüntetésből a Btk. 47. §-a (2) bekezdésének második fordulata értelmében a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy erre irányuló indítvány hiányában az ítéleti tényállás V. és X. pontjában írt cselekmények törvényes minősítésére nem volt mód.
Az I. rendű terhelt esetében a felülvizsgálati indítvány a következők miatt bizonyult tévesnek.
A városi bíróság ítéletének 4. és 5. oldala 2/A. és 5. pontjában foglaltak szerint ugyanis e terhelt a korábban összbüntetésül megállapított 1 év 2 hónapi fiatalkorúak fogháza szabadságvesztés-büntetésből feltételes kedvezménnyel 1997. április 11. napján szabadult. Ellenben e feltételes szabadságot a városi bíróság a 2000. május 11. napján jogerőre emelkedett ítéletével megszüntette. A fentiekben idézett módosító rendelkezések által érintetlenül hagyott Btk. 47. §-a (4) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés értelmében pedig nem bocsátható feltételes szabadságra, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követett el. Így tehát kétségtelen tény, hogy az I. rendű terhelt az ítéleti tényállásban szereplő és 1999. január 17. napja, valamint az 1999. május 15. napja között megvalósított cselekményeit a 2/A. pontban megjelölt elítélését követően, az ott alkalmazott szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el, miután a feltételes szabadságra bocsátása folytán hátralévő büntetés-résznek a végrehajtására az 5. pontban írt megszüntetés miatt a későbbiekben került sor.
A másodfokon eljáró megyei bíróság azonban elmulasztotta az arra való utalást, miszerint az I. rendű terhelt a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének a) pontja értelmében nem bocsátható feltételes szabadságra.
A Legfelsőbb Bíróság az előzőekben írtakra tekintettel az I. rendű terheltet érintően a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, s e terheltre vonatkozóan a megtámadott ítéletet a Be. 427. §-a értelmében hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás során felmerült bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezés a Be. 428. §-án, míg az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 410. §-ának (3) bekezdésén és a 417. §-ának (2) bekezdésén alapszik.
(Legf. Bír. Bfv. III. 611/2004. sz.)