BH 2007.12.414 Nincs helye vagyonrendezési eljárásnak, ha nem állapítható meg egyértelműen, hogy a hitelező által megjelölt ingatlan a felszámolási eljárás során törölt cég tulajdona volt - A vagyonrendezési eljárás nem használható fel a megszűnt gazdasági társaság tulajdoni viszonyainak rendezésére [1997. évi CXLV. tv. (továbbiakban: Ctv.) 58/A. §, 58/B. §, 68/G. §].

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészítéssel elfogadott tényállás szerint az elsőfokú bíróság 2003. február 4-én jogerőre emelkedett végzésével rendelkezett a D. Rt. felszámolásának befejezéséről, s a gazdasági társaság megszüntetéséről. A végzésben a bíróság a d.-i 11461., 11462., valamint 11484. helyrajzi számú (hrsz.), a Magyar Állam tulajdonában lévő ingatlanok kezelői jogát adta át a kérelmezőnek, mint az adós gazdálkodó szervezet egyik hitelezőjének. A D. Rt. gazdálkodó szervezet cégjegyzékből történő törlésére 2003. február 27-én került sor.

A B. Kft., mint a megszüntetett cég volt hitelezője 2005. február 28-án arra hivatkozással kérte vagyonrendezési eljárás lefolytatását, hogy a D. Rt. tulajdonában lévő olyan vagyonról van tudomása, amelyről a felszámolási eljárás keretében nem rendelkeztek. A törölt cég ugyanis korábban állami vállalat volt, és az átalakuláskor a tulajdonába került a teljes vállalati vagyon, így a d.-i - fentebb megjelölt - ingatlanok is. A változást az ingatlan-nyilvántartásban nem vezették át, ezért a hivatkozott ingatlanok a felszámolási vagyonban mint az adós kezelésében és a Magyar Állam tulajdonában lévő ingatlanok szerepeltek. A kérelmező álláspontja szerint az ingatlanokon kezelői jog helyett tulajdonjogot szerzett, mert azoknak már a jogelődje, a D. Rt. is a törvény erejénél fogva tulajdonosa volt, az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés nélkül is.

A Magyar Állam nevében az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) 2004. október 27-én pert indított a jelen eljárás tárgyát adó ingatlanokon a kérelmező javára bejegyzett kezelői jog törlése és az ÁPV Rt.-nek, mint a tulajdonosi jogok gyakorlójának tulajdoni lapra történő bejegyzése iránt. A perben eljáró bíróság jogerős végzésével a per tárgyalását a jelen vagyonrendezési eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.

Az elsőfokú bíróság a vagyonrendezési eljárás lefolytatása iránti kérelmet elutasította, és tájékoztatta a hitelezőt, hogy a 25 000 Ft közzétételi díjat, továbbá az általa lerótt 150 000 Ft eljárási illetéket visszaigényelheti.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint azért nem állnak fenn a vagyonrendezési eljárás lefolytatásának a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) 58/A. §-ának (1) bekezdésében rögzített feltételei, mert a kérelem alapjául szolgáló ingatlanok nem olyan vagyontárgyak, amelyek a felszámolási eljárás befejezését követően kerültek elő, tekintettel arra, hogy azokról a bíróság már rendelkezett akkor, amikor az ingatlanok kezelői jogát a kérelmezőnek átadta. Másrészt nincs olyan vagyontárgy, amely a törölt adós tulajdonában állna, így vagyonrendezési eljárás lefolytatására nincs jogszabályi lehetőség.

A kérelmező fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy kérelmező által visszaigényelhető eljárási illeték összegét 142 750 Ft-ban állapította meg.

A jogerős határozat indokolása szerint az elsőfokú bíróság a kérelem elutasításáról jogszerűen határozott, és helyesen állapította meg, hogy a vagyonrendezési eljárás lefolytatásának nem állnak fenn a feltételei. Kiemelte azt, hogy a vagyonrendezési eljárást csak akkor lehetett volna elrendelni a Ctv. 58/A. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha azt lehetett volna egyértelműen megállapítani, hogy a megjelölt vagyontárgyak a törölt cég tulajdonában álltak. A kérelmezőnek a felszámolási eljárásban módja lett volna arra, hogy előadja azokat a tényeket, amelyekre a törölt cég tulajdonjogának igazolása céljából hivatkozott, de nem tette meg, és kifogással nem támadta a felszámolási zárómérleget sem. Ez a mulasztása vagyonrendezési eljárással nem pótolható.

A másodfokú bíróság hangsúlyozta: a vagyonrendezési eljárás törvényi szabályaihoz fűzött miniszteri indokolás szerint a vagyonrendezési eljárás célja egyértelműen eldönthető vagyoni kérdések megoldása, ezért az ilyen eljárás nem nyújt lehetőséget vitás tulajdoni helyzetek rendezésére. A kérelmező a D. Rt.-t ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak jelöli meg, és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonossal szemben a jogelődje olyan tulajdoni igényét akarja érvényesíteni, amely igényérvényesítést már a törölt cég is elmulasztotta. Erre az igényérvényesítésre a vagyonrendezési eljárás - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - nem használható fel.

A jogerős végzéssel szemben a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezését kérte azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság utasítsa az elsőfokú bíróságot az eljárás tárgyát adó ingatlanok tekintetében a vagyonrendezési eljárás lefolytatására, illetve rendelje ki vagyonrendezőnek K. T. volt felszámolót.

Kérelme indokolásául előadta, hogy a kérelem jogalapja fennáll, mert a D. Rt. az állami vállalatból történő átalakulással a törvény erejénél fogva, a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 8. §-ának (1) bekezdése alapján a hivatkozott ingatlanok tulajdonjogát is megszerezte, ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos lett. Álláspontja szerint a D. Rt. jogutód nélküli megszűnése nem zárja ki a tulajdonos-változás átvezetését az ingatlan-nyilvántartásban a kérelmező javára, melynek során a kezelői jogának törlése mellett megszerezhetné az érintett ingatlanok tulajdonjogát. Hivatkozott arra, hogy a jogerős döntés sérti a Ctv. 58/C-58/G. §-aiban foglaltakat, továbbá a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 8. §-ának (1) bekezdését. Megítélése szerint a vagyonrendezési eljárásnak nem feltétele, hogy a vagyontárgy ténylegesen a vagyonrendezési eljárás kezdeményezése előtt "kerüljön elő", nem kizáró ok, ha az ingatlanok a felszámolási eljárásban nevesítve voltak. Másrészről az ingatlanok ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosa a D. Rt. volt, így téves a bíróságoknak az a megközelítése, hogy kétséget kizáróan nem állapítható meg, az előkerült vagyonnak a törölt cég volt a tulajdonosa. A jelen esetben nem abban a kérdésben kell dönteni, hogy a D. Rt. tulajdoni igénye az említett ingatlanok vonatkozásában alapos-e, csupán azt kell megállapítani, hogy a helyzet rendezésre szorul. Alaptalannak találta a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy a kérelmező a felszámolási eljárásban mint hitelező kifogásolhatta volna a vagyonfelosztási javaslatot a törölt cég kezelői jogával szemben, erre laikusként, jogi képviselő nélkül eljárva nem volt lehetősége.