EH 2001.610 A menekültkénti elismeréshez szükséges törvényi feltételek fennállását a kérelmezőnek kell valószínűsítenie [1997. évi CXXXIX. tv. 3. §, 24/1998. (II. 18.) Korm. r. 15-16. §].
A magát bangladesi állampolgárnak és muszlim vallásúnak valló kérelmező embercsempészek segítségével, illegális úton, személyazonosság igazolására alkalmas okiratok nélkül, ismeretlen helyen és időpontban érkezett Magyarországra és a vele szemben megindított idegenrendészeti eljárásban 2000. március 23-án menekültkénti elismerését kérte. Előadása szerint hazájában tagja volt a Bangladesi Nemzeti Pártnak, Madaripur városban mint szervező gyűléseken, tüntetéseken vett részt, ami miatt a hatalomra került Awami Liga emberei többször bántalmazták, védelmi pénzt követeltek tőle. Üldözésük elől elmenekült otthonról és miután meghallotta, hogy kutatnak utána, elhagyva hazáját biztonságos országban kívánt tovább élni.
A kérelmezett megismételt eljárásban meghozott 2000. október 10-én kelt határozatával a kérelmező menekültkénti elismerését megtagadta és megállapította, hogy a Magyar Köztársaság területéről kiutasítható. A határozat indokolása szerint a kérelmező a menekültügyi eljárás során nem tudta valószínűsíteni, hogy a Genfi Konvencióban megfogalmazott okok miatt személyes üldöztetésben részesült volna. Bangladesban parlamenti demokrácia van, a tüntetéseket, rendezvényeket engedélyezik, a hatalmon lévő kormány a közbiztonság helyreállítása érdekében mindent megtesz. A kérelmező ellentmondásos nyilatkozata a Genfi Egyezményben foglalt üldöztetési okokat nem valószínűsítette.
A határozat ellen a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben menekültkénti elismerését kérte.
Az elsőfokú bíróság a kérelmező felülvizsgálati kérelmét elutasította. A végzés indokolása szerint a kérelmező a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 3. § (1) bekezdése és a 2. § a) pontja alapján menekültként nem ismerhető el. Egyéb bizonyítékok hiányában a kérelem megalapozottságát a kérelmező ellentmondásmentes, aggálytalan előadása valószínűsíti. A kérelmező a menekültügyi eljárásban ellentmondásos nyilatkozataival személyes üldöztetését, illetve attól való megalapozott félelmét nem valószínűsítette, mindezek alapján a kérelmezett jogszerűen tagadta meg a menekültkénti elismerését.
A végzés ellen a kérelmező nyújtott be fellebbezést és elsődlegesen annak megváltoztatásával menekültkénti, illetve befogadottkénti elismerését, másodlagosan annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a tényállást kellően nem tárták fel, a levont jogi következtetés okszerűtlen. Előadta, hogy politikai tevékenysége miatt személyes üldöztetést szenvedett el hazájában, amely a Genfi Egyezmény alapján megalapozza a menekültkénti elismerését.
A kérelmezett a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen hivatkozott a menekültkénti elismerés törvényi feltételeire. Helytállóan állapította meg, hogy egyéb bizonyítékok hiányában a kérelmező a menekültügyi eljárás részletes szabályairól szóló 24/1998. (II. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 15. § (2) bekezdése és a 16. § (1) bekezdés a) pontja alapján a menekülésre késztető okok fennálltát ellentmondásmentes nyilatkozatával valószínűsítheti. A kérelmező a menekültügyi eljárásban ellentmondásos nyilatkozatával nem valószínűsítette, hogy hazájában politikai tevékenysége miatt üldözték és politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt hagyta el a hazáját. Megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kérelmező személyes előadását nem lehetett meggyőzőnek és hitelt érdemlőnek tekinteni, ezért a kérelmezett az R. 29. § (1) bekezdése alapján a nem tisztázott személyazonosságú kérelmező befogadottkénti elismerését is jogszerűen tagadta meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság törvényes és megalapozott végzését a Pp. 259. § folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kpkf. II. 39.400/2001. sz.)