19/B/1999. AB határozat

a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 20. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására, és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 20. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) azon rendelkezéseit tartotta alkotmányellenesnek, amelyek értelmében az iskolai szövetkezet nappali tagozatos tanuló, illetve főiskolai, egyetemi hallgató tagja, annak ellenére, hogy munkaviszonyban, vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében - személyesen - vesz részt a szövetkezet tevékenységében, nem minősül biztosítottnak, s így utána társadalombiztosítási járulék fizetésére sem köteles az iskolai szövetkezet. Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt szabályozás következtében az iskolai szövetkezet "ugyanazt a tevékenységet végző egyéb gazdálkodó szervezetekkel szemben a társadalombiztosítási járulék megtakarításának árcsökkentő hatásában kifejeződő indokolatlan, jogilag biztosított gazdasági előnnyel rendelkezik". Egyéb vállalkozási formák nem képesek az iskolai szövetkezetek ezen előnyével versenyezni, mert az olyan "objektív feltételeken alapul - oktatási intézmény, nappali tagozatos tanuló (hallgató) tagság - amelyek esetükben kizártak. (...) A gazdasági verseny nem lehet szabad, ha abban a versenytársak (az azonos tevékenységet folytatók) egyébként azonos teljesítmények esetén, a teljesítménytől és tevékenységtől független, a versenylehetőségeken kívüli okból eleve kisebb nyereség reményében vehetnek csak részt" - írja az indítványozó. A fentiekhez kapcsolódóan - a biztosítotti státuszhoz (jogviszonyhoz) igazodó - járulékos problémaként az indítványozó felvetette a Tbj. 20. §-ának alkotmányellenességét is.

Az indítványozó a gazdasági verseny szabadságának sérelmére hivatkozással kérte a kifogásolt jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Az Alkotmánynak az indítvány által érintett szakaszai a következők:

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

Az indítvány által felhívott jogszabályi rendelkezések: Tbj.

"5. § (1) E törvény alapján biztosított az, aki

(...)

b) a szövetkezet tagja - ide nem értve az iskolai szövetkezet (szövetkezeti csoport) nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik,"

Tbj. "20. § A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után havonta a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási járulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni."

II.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során elsőként áttekintette a gazdasági verseny szabadsága tekintetében eddig kialakított gyakorlatát. Számos határozatában kifejezésre juttatta az Alkotmánybíróság, hogy a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság egyik feltétele. E feltétel meglétének és működésének biztosítása azonban az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és garantálása megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését, s mint ilyen, szükségképpen bizonyos mérvű állami szerepvállalást jelent. A gazdasági verseny feltételeinek biztosítása, mint állami feladat magában foglalja adott esetben azon szituációk szabályozását, melyek a gazdasági élet szereplőinek esélyegyenlőtlenségéből eredően éppen a verseny kibontakozása, érvényesülése ellen hatnának. Több határozatában is hangsúlyozta az Alkotmánybíróság, hogy - a piacgazdasághoz hasonlóan - a gazdasági verseny szabadsága megítélésekor sem áll rendelkezésre külön alkotmányossági mérce. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, vagyis akkor, ha az állami beavatkozás fogalmilag és nyilvánvalóan ellentétes a megvalósítani kívánt államcéllal. [Lásd pl.: 41/2000. (XI. 8.) AB határozat, ABH 2000. 318., 325.; 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 117., 120.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 200.; 818/B/1997. AB határozat, ABH 1998. 759., 761.]

Jelen ügyben az indítványozó azt tartja sérelmesnek, hogy az állami beavatkozás eredményeként sérül a gazdasági verseny szabadsága, mivel ugyanazon tevékenységet végzők között a jogszabály az iskolai szövetkezet számára kedvezőbb helyzetet teremt a társadalombiztosítási járulék fizetése terén. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az iskolai szövetkezetek tevékenysége az egyéb gazdálkodó szervezetek közül a szövetkezetek működéséhez áll legközelebb. Ebből adódóan a hátrányos megkülönböztetés megállapítására irányuló vizsgálatot elegendőnek tűnik e két intézmény vonatkozásában lefolytatni. Az ennek kapcsán megfogalmazott megállapítások értelemszerűen irányadók lesznek az iskolai szövetkezetek és a velük távolabbi kapcsolatban lévő más gazdálkodó szervezetekkel összefüggésben is.

Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés vizsgálatakor abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az azonos csoporton belüli jogalanyok közötti különbségtétel indokolt-e. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között, [pl.: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat. ABH 1997. 130., 138.]

Elengedhetetlen tehát annak vizsgálata, hogy a sérelmezett szabályozás azonos csoporton belüli jogalanyok tekintetében alkalmaz-e eltérő szabályozást.

A szövetkezeti forma sajátos társas vállalkozási konstrukció, melyet a jogalkotó azzal a szándékkal hozott létre, hogy a gazdasági tevékenység mellett az önszerveződés és a szolidaritás is kifejeződésre juthasson. Működésük törvényi alapját az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény (e törvény hatálybalépésekor már működő, bejegyzett szövetkezetek esetében a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény) képezi. A törvény(ek) az általános szövetkezeti formán belül lehetővé teszik az iskolai szövetkezetek, valamint a lakásszövetkezetek tekintetében speciális végrehajtási szabályok kibocsátását. Ezen túlmenően az egyes konkrét tevékenységet végző szövetkezetek (pl.: takarékszövetkezet) esetében további szabályok, a tevékenység által meghatározott jogszabályok előírásai is alkalmazandók.

Az indítványozó azonban nem ezen speciális szabályok általi meghatározottságot, hanem azt kifogásolja, hogy ugyanazon tevékenységet végző szövetkezetek között tesz különbséget a törvény olyan objektív, a piacon kívüli okokra visszavezetve, mely a tevékenységet végző alanyok személyéhez kapcsolódik. Ezen objektív tényező pedig a személyes közreműködést végző iskolai szövetkezeti tag nappali tagozatos tanuló, illetve főiskolai, egyetemi hallgató volta. E körbe tehát azok a személyek tartoznak, akiknek elsődlegesen tanulmányi kötelezettségüknek kell eleget tenniük, s fennmaradó szabadidejükben végzik tevékenységüket az iskolai szövetkezetben. A jogalkotó fő szempontnak - ez esetben - a tanulmányok végzését tekinti, az pedig teljességgel nyilvánvaló, hogy egy nappali tagozatos tanuló nem képes olyan intenzitású munkavégzésre (már csak az időbeli korlátok miatt sem) mint ugyanazon munkát végző, a teljes munkaidőt kihasználó, többéves szakmai gyakorlattal rendelkező "kollégája". Mindezek a körülmények a foglalkoztató oldalán is sajátos többleterőfeszítéseket kívánnak a tanulókkal, illetve egyetemi, főiskolai hallgatókkal történő munkavégzés megszervezése során.

Nem elhanyagolható szempont a tanulók, illetve egyetemi, főiskolai hallgatók ellátási jogosultságának szabályozása sem, vagyis az, hogy a jogalkotó az érintett személyi kör esetében - törvényi kivételként - járulékfizetési kötelezettség nélkül, önmagában a tanulmányok folytatásához telepíti - a közép- illetve felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos tanulója, hallgatója esetén - az egészségügyi szolgáltatáshoz [Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pont] -, s a gyakorlati képzéssel járó tanulmányok esetén a baleseti egészségügyi szolgáltatáshoz [Tbj. 15. § (2) bekezdés a) pont] való jogot.

Mindezekből jól látható, hogy a jogalkotó nem egy egységes, homogén csoporton belül tett megkülönböztetést, ezért diszkrimináció e téren nem valósult meg. Miután az indítványozó által sérelmezett jogszabályi rendelkezés éppen az objektív személyi tényezők figyelembevételével az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölésére irányul, s így biztosítja a gazdasági verseny érvényesülését, az Alkotmány 9. § (2) bekezdése sérelmének megállapításra sem került sor.

2. A Tbj. 20. §-a csupán járulékosan, illetve közvetetten kapcsolódik az indítványozó által felvetett alkotmányossági problémához. Miután az Alkotmánybíróság az indítványban felvetett alapkérdésben - az érdemi vizsgálatot lefolytatta - s nem állapított meg alkotmánysértést, az indítványt e tekintetben is elutasította.

Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Budapest, 2002. április 30.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró