818/B/1997. AB határozat
a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 43. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírósági kezdeményezés tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 43. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
A Kecskeméti Városi Bíróság bírája a 4.P. 21.729/1996. számon közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult eljárásban - az eljárás felfüggesztése mellett - a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 43. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. A kezdeményezést előterjesztő bíró (a továbbiakban: indítványozó) azért kéri a Jszt. említett szabályának alkotmányossági vizsgálatát, mert észlelte, hogy amíg e rendelkezés alapján "a termelőknél és a nagykereskedőknél az általa felsorolt kőolajtermékeket és kőolajszármazékokat kompenzált 15 °C fok hőmérsékletre átszámított térfogatban kell meghatározni és nyilvántartásba venni", addig a kiskereskedelmi forgalmazókra ez az előírás nem vonatkozik. Az indítványozó sérelmezi, hogy a Jszt. 43. § (1) bekezdése a kiskereskedelmi értékesítés esetében nincs tekintettel a kőolajtermékek azon fizikai tulajdonságára, hogy azok térfogata hőmérséklet hatására változik. Érvelése szerint "a kőolajtermékek és kőolajszármazékok térfogatváltozása független a kőolajtermékek és kőolajszármazékok termeltetésétől, készletezésétől és értékesítésétől. Az értékesítés pedig történhet nagykereskedelem és kiskereskedelem útján." Az indítványozó nézete szerint a rendelkezés az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe ütközik, mivel "a kiskereskedelemmel szemben a Jszt. 43. § (1) bekezdése a termelést, valamint a nagykereskedelmet indokolatlanul kedvezőbb helyzetbe hozza, amely sérti a gazdasági verseny szabadságát".
Az Alkotmánybíróság - eljárása során - felhívta a pénzügyminisztert az indítvánnyal kapcsolatos álláspontjának kifejtésére, és határozatát a felhívásra érkezett válaszra is figyelemmel hozta meg.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény hatálybalépésével egyidejűleg, 1998. január 1-jével az indítvány tárgyát képező törvény hatályát vesztette.
Az Alkotmánybíróság hatásköre csak hatályban lévő jogszabály vizsgálatára terjed ki. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint hatályon kívül helyezett jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alkotmányosságát csak akkor vizsgálja, ha az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a alapján, bíróság előtt folyamatban lévő ügyben az eljáró bíró kezdeményezi az eljárást, illetőleg, ha az Abtv. 48. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordulnak az Alkotmánybírósághoz [38/1992. (VI. 22.) AB határozat, ABH 1992. 358., 54/1994. (XI. 4.) AB határozat, ABH 1994. 290., 907/B/1995. AB végzés, ABK 1997. március, 124.]. Ezt a gyakorlatot figyelembe véve az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta a bírói indítványban érintett törvényi rendelkezés alkotmányosságát.
2. Az indítvánnyal támadott Jszt. 43. § (1) bekezdése a törvény X. fejezetében "A kőolajtermékek és egyéb kőolajszármazékok termelésének, termeltetésének, importjának és exportjának, nagykereskedelmi forgalmazásának feltételei" fejezetcímet követő rendelkezés, amely az alábbi előírásokat tartalmazza:
"43. § (1) A kőolajtermék és az egyéb kőolajszármazék jövedéki üzemben termelt, készletezett és értékesített, továbbá a termeltetett, az importált és exportált, valamint a nagykereskedelemben forgalmazott mennyiségét - a cseppfolyós földgáz és cseppfolyósított gáztermék, a fűtőolaj, a paraffinos és paraffinmentes párlat, az egyéb kőolajfeldolgozási termék, a gépjármű-üzemeltetési segédanyag, a kőolajfeldolgozó-ipari vegyi segédanyag és a kenőolaj kivételével - kompenzált 15 °C hőmérsékletre átszámított térfogatban kell meghatározni és nyilvántartásba venni. Az átszámítást a mindenkor érvényes magyar szabvány szerint kell elvégezni."
A törvény X. fejezetén belül, "A kőolajtermék kiskereskedelmi forgalmazásának feltételei" alcím alatt a Jszt. 45. §-a, 47. §-a és 48. §-a tartalmazzák a kőolajtermékek kiskereskedelmi értékesítésére és nyilvántartására vonatkozó előírásokat a következők szerint:
"45. § (1) A motorhajtó üzemanyagként cseppfolyósított propán-bután, a motorbenzin, a gázolaj és a tüzelőolaj kiskereskedelmi értékesítése csak a 17. § rendelkezései szerint megengedett.
(2) Az üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag kőolajtermék és csak kútoszlopon keresztül értékesíthető.
47. § A kiskereskedő a külön jogszabályban meghatározott jövedéki nyilvántartást köteles vezetni, amelyben naponta, több műszakos üzemelés esetén műszakonként köteles a beszerzett és értékesített mennyiséget bevezetni.
48. § A jövedéki alany gázolajat a vámhivatalhoz történő előzetes - három munkanappal korábbi - bejelentés alapján az üzemanyagtöltő állomáson és a kiskereskedelmi tárolótelepen kívül is értékesíthet."
Az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezés a következőket tartalmazza:
"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
Az ügy elbírálása kapcsán az Alkotmánybíróság döntésének kialakításakor figyelemmel volt az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is, amely szerint:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
3. Az indítványozó a gazdasági verseny szabadságára hivatkozva támadja a Jszt. 43. § (1) bekezdését. A gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tartalmát az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában már értelmezte. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem "a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami 'elismerése és támogatása' megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek - a piacgazdasághoz hasonlóan - külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás 'fogalmilag és nyilvánvalóan' ellentétes az államcéllal" [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 120., 35/1994. (VI. 24.) AB határozat ABH 1994. 200.]. Mindezeket figyelembevéve a vitatott rendelkezés alkotmányellenessége a gazdasági verseny szabadságának sérelmére alapozottan nem állapítható meg.
4. Az indítványból kitűnik az, hogy valójában az indítványozó azért támadja a Jszt. 43. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, mert - álláspontja szerint - az a kőolajtermékeket és egyéb kőolajszármazékokat forgalmazó nagykereskedőket, a termelőket azáltal kedvezőbb helyzetbe hozza, hogy számukra biztosítja a kőolajtermékek állandó hőmérséklet alapján vezetett nyilvántartását, s így abban már a hőmérséklet változásából adódó készletingadozást e szabályozás korrigálhatja, míg a kiskereskedelmi forgalmazóknak erre nincs lehetőségük.
Az Alkotmánybíróság ezért azt is vizsgálta: a jogalkotó megsértette-e az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt, a hátrányos megkülönböztetést tilalmazó rendelkezését azáltal, hogy a kőolajtermékeket értékesítő kiskereskedők tekintetében nem írta elő, hogy az általuk forgalmazott kőolajtermékek mennyiségét kompenzált 15 °C hőmérsékletre átszámított térfogatban kell meghatároznia és nyilvántartásba vennie.
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát tartalmazó 70/A. § alkotmányos tartalmát [pl.: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 48., 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 77., 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 281, 282., 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 200.]. Az 521/B/1991. AB határozatában - ezzel összefüggésben -a következőket állapította meg:
"Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom - ahogy erre az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában rámutatott - nemcsak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom - amennyiben a különbségtétel sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében védett emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre, vagyis vonatkozik mindazokra a jogokra is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé. Ugyancsak rámutatott az Alkotmánybíróság arra, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése a jogegyenlőség követelményét is magába foglalja, amely az állam kötelezettségévé teszi a jogok egyenlő elosztását és amelynek alapján az állam mint jogalkotó köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó személyek számára.
Sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából azonban nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, méltányossági, az eltérő társadalmi helyzetekre figyelemmel levő stb. szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a személyek között ne különböztethetne, ha ezzel egyébként az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tehát nem bármiféle különbségtételt tilt, mert az ellentétben állna a jog lényegével és rendeltetésével" (ABH 1993. 566.). Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely alapjognak nem minősülő jog vagy helyzet tekintetében fennálló megkülönböztetés, illetőleg korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a megkülönböztetésnek, illetve a korlátozásnak - tárgyilagos mérlegelés alapján - nincs ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 200.].
A Jszt. 43. § (1) bekezdésében foglalt elszámolási, nyilvántartás-technikai szabály a kőolajtermékeket és kőolajszármazékokat termelő, termeltető, exportáló, importáló és a nagykereskedelmi értékesítést végzők nyilvántartásának alapjául szolgáló rendelkezés. A jövedéki tevékenységet ellenőrző hatóságok e nyilvántartás alapján végzik ellenőrző tevékenységüket. A kiskereskedelmi forgalmazás a kőolajterméknek az üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kútoszlopon keresztül [Jszt. 45. § (2)], közvetlenül a végső felhasználók részére történő értékesítését (Jszt. 6. § 4. pont.) jelenti. A kiskereskedő jövedéki ellenőrzésének alapjául szolgáló nyilvántartás naponta - több műszakos üzemelés esetén műszakonként - tartalmazza a beszerzett és értékesített mennyiséget (Jszt. 47. §). Míg tehát a kőolajtermékek termelői, nagykereskedelmi forgalmazói, stb. a forgalmazott mennyiséget kompenzált 15 °C hőmérsékletre átszámított térfogatban határozzák meg, és ez alapján vezetik nyilvántartásukat, addig a kiskereskedők az üzemanyagtöltő állomáson a környezeti tényleges hőmérsékleten mért térfogaton tartják nyilván a forgalmazott üzemanyagot.
Az eltérő szabályozásnak - mint arra a vizsgált ügy kapcsán megkeresett pénzügyminiszter rámutatott - alapvetően az az indoka, hogy míg a termelők, nagykereskedők nagy tételben tárolják, vásárolják, továbbértékesítik az üzemanyagot, és így a szállítóeszközbe, az üzemanyagkút tartályába történő betöltéskor az üzemanyag hőmérsékletének, sűrűségének pontos mérése technikailag megoldható, a 15 °C-on való számbavétel előírható, addig a kiskereskedelmi forgalmazásban ennek feltétele nem biztosított. A kiskereskedelmi értékesítésnél az ellenőrzés során többlet akkor mutatható ki, ha a könyv szerinti készletnél (nyitó készlet + számlák alapján bevételezett mennyiség - kútoszlop kimérő szerkezetén regisztrált eladott mennyiség egyenlege) a tároló tartályban mért készletnél nagyobb. Mivel a kiskereskedelmi értékesítésénél használandó kimérőszerkezeteknél ma még nem létezik olyan műszaki megoldás, amely a mennyiség mellett a hőmérsékletet is mérni képes, a kiskereskedelmi forgalmazásnál nem írható elő a kompenzált, 15 °C-ra történő átszámítás.
Ugyanakkor a jogalkotó a kőolajtermékek kiskereskedelmi forgalmazásánál - a kiskereskedelmi értékesítés eltérő feltételeire tekintettel - a hőmérsékletváltozás miatt bekövetkező készletváltozások elszámolására lehetőséget ad. A jövedéki termékek termelésénél, raktározásánál, mérésénél, szállításánál elszámolható veszteségről és többletről szóló - 1998. január 1-jétől már nem hatályos, de folyamatban lévő ügyben alkalmazott - 14/1995. (VII. 12.) PM rendelet 9. § (3) bekezdése szerint a kiskereskedő az általa forgalmazott kőolaj mennyiségének tényleges többletét, legfeljebb 0,5%-át jogkövetkezmény nélkül elszámolhatja a téli időszakban.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kőolajtermékek termelőire, nagykereskedőire stb., valamint a kiskereskedelmi forgalmazókra vonatkozó - a nyilvántartásuk alapját képező - eltérő elszámolási, nyilvántartás-technikai előírások nem sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos követelményét. Az eltérő szabályozásnak van ésszerű indoka, az önkényesnek nem tekinthető. Az alapjognak nem minősülő jog vagy helyzet tekintetében alkotmányellenes megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha e megkülönböztetésnek tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű indoka. A vizsgált esetben a kőolajtermékeket forgalmazó valamennyi kiskereskedő vonatkozásában fennálló, a nagykereskedőktől, termelőktől stb. eltérő technikai feltételek mellett folytatott értékesítésre tekintettel alakította ki a jogalkotó az eltérő szabályozást.
Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság a sérelmezett törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt megalapozatlannak találta, ezért elutasította.
Budapest, 1998. február 23.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró