BH 2016.6.148 Pénzügyi lízingszerződés kötelező tartalmi elemei [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 203. § (6)-(7) bek., 210. § (1)-(2) bek.; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 200. § (2) bek., 205. § (2)-(3) bek., 205/A. § (1)-(2) bek.].

[1] 2007. január 17-én a felperes mint lízingbevevő, az alperes mint lízingbeadó svájci frank alapú pénzügyi lízingszerződést kötött. Az alperes vállalta egy R. S. típusú gépjármű beszerzését, egy a szerződésben megjelölt, perben nem álló cégtől azzal, hogy azt a felperesnek lízingbe adja, majd 120 hónapos futamidő lejártát követően, a szerződésben írt fizetési kötelezettségek teljesítése esetén annak tulajdonjogát, maradványértéken a felperesre átruházza.

[2] A szerződő felek az első lízingdíj összegét 519 000 Ft-ban, a casco biztosítás díját is magában foglaló havi lízingdíjat 67 838 Ft-ban határozták meg.

[3] Kikötötték, hogy a szerződésük elválaszthatatlan részét képezi a havi lízingdíjakat és azok esedékességét tartalmazó "Fizetési Ütemezés". Az alperes ezt a gépjármű vételárának kifizetése után 7 munkanapon belül küldi meg a felperesnek, aki 3 munkanapon belül köteles az alperessel írásban közölni, ha az abban foglaltakkal nem ért egyet. Ilyen visszajelzés hiányában a "Fizetési Ütemezés" az alperes által közölt tartalommal a felek közötti megállapodás tartalmává válik.

[4] Az alperes által a fentiek szerint a felperes részére megküldött "Fizetési Ütemezés" tartalmazta a referencia-kamatláb értékét: 5,5%-ot, azt, hogy a felek közötti elszámolás alapja a 153,88 Ft árfolyamon figyelembe vett svájci frank. Feltüntetést nyert benne kamat és tőke részre bontva a havi lízingdíjak összege és esedékessége.

[5] A perbeli pénzügyi lízingszerződés elválaszthatatlan részét képezte továbbá a személy- és kis haszongépjárművek zárt végű pénzügyi lízingére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó alperesi általános szerződési feltétel is (a továbbiakban: ÁSZF). Ez, valamint maga a pénzügyi lízingszerződés is tartalmazta, hogy a felperesnek tudomásul kell vennie, illetve viselnie kell a referencia-kamatláb, a devizaárfolyam, a gépjármű vételárának emelkedése esetén a havi lízingdíj egyoldalú felemelését, illetve ennek kockázatát. Az ÁSZF rendelkezett egyebek mellett arról, hogy a lízingdíjak forintban kifejezett összegét a lízingdíj esedékességének napján, a C. Bank Zrt. eladási árfolyamán kell meghatározni, valamint arról is, hogy a lízingdíjat miként kell számlázni.

[6] A felperes kijelentette a lízingszerződésben, hogy az ÁSZF tartalmát megismerte, annak XI. fejezetében foglalt rendelkezéseire az alperes külön is felhívta a figyelmét. E tájékoztatást megértette és azt kifejezetten elfogadja.

[7] A pénzügyi lízingszerződést a felperes, az alperes meghatalmazottja és a gépjárművet szállító cég képviselője írta alá.

[8] 2011. január 25-én az alperes fizetési átütemezési ajánlatot tett a felperesnek, aki azt 2011. február 10-én írásban elfogadta. Eszerint, 2011. február 21. és 2013. február 20. között a havi lízingdíj 263,51 svájci frank, azt követően, a futamidő lejártáig, 2017. január 20-ig 501,96 svájci frank, az alkalmazott árfolyam: 215,74 Ft, a kamatláb: 10,34%.

[9] A felperes a végleges keresetében elsődlegesen a pénzügyi lízingszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 210. § (2) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdésére utalással, arra hivatkozással, hogy az nem tartalmazza az ügyleti kamatot. A Ptk. 234. § (2) bekezdése alapján kérte azt is megállapítani, hogy a perbeli gépjármű tulajdonjogát megszerezte.

[10] Másodlagos kérelme a lízingszerződés részleges érvénytelenségének megállapítására irányult. Előadta, hogy annak a finanszírozás devizanemére vonatkozó rendelkezése, az ÁSZF IV.13., IV.14., IV.25. és XI.81. pontja tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmaz.

[11] Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte, az ÁSZF-ben megfogalmazott választottbírósági kikötésre hivatkozással. Érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a keresettel támadott pénzügyi lízingszerződés választottbírósági kikötése érvénytelen. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[13] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.

[14] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperesnek az általa különböző időszakban alkalmazott, egyoldalú módosításra vonatkozó ÁSZF-rendelkezések érvényességének megállapítása miatti, a magyar állammal szemben benyújtott keresetét a bíróság jogerős ítélettel elutasította. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy az alperes a jelen perben hozott elsőfokú ítéletnek a választottbírósági kikötés érvénytelenségének megállapításáról szóló döntését nem fellebbezte meg. Az ítélőtábla ezért kizárólag a kereset elutasításáról

szóló fellebbezett ítéleti rendelkezést vizsgálta.

[15] Egyetértett abban az elsőfokú bírósággal, hogy a "Fizetési Ütemezés" a pénzügyi lízingszerződés részévé vált. Az nem minősült az alperes egyoldalú nyilatkozatának.

[16] Az átütemezési ajánlatnak a felperes általi aláírását az elsőfokú bírósággal egyezően, a pénzügyi lízingszerződés módosításának és a szerződés esetleges érvénytelensége kiküszöbölése eszközének tekintette, utalva a Kúria 1/2010. (VI. 28.) PK véleményének 5. pontjában írtakra.

[17] Úgy ítélte, a perbeli szerződés ezáltal tartalmazta az ügyleti kamatot, az elsődleges kereset elutasítására jogszabálysértés nélkül került sor.

[18] A másodfokú bíróság megalapozottnak tartotta a másodlagos kereset elutasítását is. Kifejtette, a felperes személyes előadása, a szállító alkalmazottjának tanúvallomása alapján okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes ismerte a perbeli pénzügyi lízingszerződés megkötésének kockázatát, arra vonatkozóan megfelelő tájékoztatást kapott. Az ítélőtábla a Kúria 6/2013. PJE határozatának 3. pontjában, a 2/2014. PJE határozat 1. pontjában írtakra tekintettel nem találta jogszabálysértőnek, hogy a felperesnek a kedvezőbb kamatmérték ellenében nagyobb kockázatot kellett vállalnia. Irányadónak tartotta a Kúria 6/2013. PJE határozatának III/2.a. pontjában írtakat is, azaz, hogy elegendő volt tételes megjelölés helyett, kiszámítható módon meghatározni a kölcsönadott összeget, illetve a törlesztések összegét. Egyetértett azzal az elsőfokú bírósági megállapítással, hogy a lízingdíj forintban, svájci frankban, illetve a kamat és a tőkerész tartalmában is kiszámíthatóan feltüntetésre került. A felperesnek nemcsak formálisan állt módjában a "Fizetési Ütemezés"-sel szemben kifogást előterjesztenie. Ha azt ugyanis a közölt tartalommal nem fogadta volna el, az nem válhatott volna a szerződés részévé. Miután azt elfogadta, a pénzügyi lízingszerződés rendelkezett mindazzal a tartalmi feltétellel, amelyet jogszabály előírt, annak semmissége nem volt megállapítható.