BH 2020.7.208 I. A kereshetőségi jog mint perindítási jogosultság (perbeli legitimáció) a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis arra: a felperest megilleti-e, és éppen a felperest illeti-e meg a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben; hiánya a kereset érdemi elutasításához vezet. A pereli jogképesség és a perbeli cselekvőképesség nem azonos a perbeli legitimációval; a perbeli jogképesség hiánya a kereset érdemi elbírálásának akadálya, a perbeli cselekvőképesség hiányában pedig a fél nevében törvényes képviselője jár el.

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság P.22999/2017/19., Fővárosi Törvényszék Pf.630150/2019/7., Kúria Pfv.21212/2019/9. (*BH 2020.7.208*)

***********

II. A fellebbezési korlátba ütköző hivatkozás egyúttal felülvizsgálati korlátot is jelent: a felülvizsgálati eljárásában a jogerős határozat csak a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálható felül, olyan körülmény azonban nem hozható fel, amelyre a fél korábban nem hivatkozott [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (1) bek., 48. §, 49. §, 235. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A perbeli ingatlan tulajdonosa a felperes. A perbeli ingatlanon egy 120 m2 alapterületű lakóházat (a továbbiakban: perbeli lakás) az alperes - időközben elhunyt - édesanyja 1974 márciusától szolgálati lakásként birtokolta, az alperes a házastársával és gyermekeivel jelenleg is abban lakik.

[2] A felperes és a G. Egyesület (a továbbiakban: egyesület) 2013. április 8. napján együttműködési megállapodást kötött, amelynek 1.1.6. pontja szerint "telek" alatt a mindösszesen 366 085 m2 területű perbeli ingatlanból 5200 m2-t kell érteni, amelyen az egyesület pályázati forrásból jégcsarnokot kíván építeni. A megállapodás értelmében az egyesület ráépítéssel az építendő jégcsarnokon szerez tulajdonjogot, és a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy részére külön megállapodásban földhasználati jogot biztosít.

[3] Az alperes részére az egyesület képviseletére nem jogosult B. P. 2014. március 10. napján az egyesület pecsétjével ellátott nyilatkozatot adott ki, amely szerint az alperes által lakott perbeli lakásra nem tartanak igényt.

[4] A felperes a 2014. szeptember 18. napján kézbesített nyilatkozatával felhívta az alperest a perbeli lakás 2014. október 31. napjáig történő kiürítésére, és az alperes részére cserelakásként felajánlott több önkormányzati bérlakást.

[5] Az alperes a felhívásnak nem tett eleget, a felajánlott bérlakásokat nem fogadta el.

[6] Az alperes 2014. október 9. napján keresetet terjesztett elő a kerületi bíróságon annak megállapítása iránt, hogy a felperestől a perbeli lakás tulajdonjogát elbirtoklással megszerezte. A bíróság a keresetet elutasította.

[7] A felperes és az egyesület 2015. december 30. napján földhasználati jogot alapító szerződést kötött, amelyben a felperes az időközben megépült "jégcsarnok" megjelölésű 2129 m2 alapterületű ingatlan javára a perbeli ingatlanból 2129 m2 területű földrészletre földhasználati jogot engedélyezett.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perbeli lakás kiürítésére.

[9] Előadta, hogy a perbeli ingatlan tulajdonosaként ő lett volna jogosult az alperes részére engedélyezni a perbeli lakás birtokban tartását, és az alperes harmadik személyektől származó jognyilatkozatra vele szemben a birtoklás kérdésében nem hivatkozhat. Hangsúlyozta, hogy az egyesülettel kötött megállapodások alapján az egyesület csak a jégcsarnok létesítéséhez szükséges területen volt jogos birtokos, és annak nem képezte részét az alperes által birtokban tartott perbeli lakás.

[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[11] Állította, hogy az együttműködési megállapodás alapján az egyesület volt a perbeli lakás jogos birtokosa, hiszen az építési engedélyezési eljárás során az egyesület tett nyilatkozatot a perbeli lakás fennmaradására vonatkozóan, ezért jogosult volt azzal kapcsolatos nyilatkozatot kiadni, valamint a részére annak birtokát átengedni.

[12] Utalt arra is, hogy az építésügyi hatósági eljárásban ügyfélként eljárhatott, és az egyesület nyilatkozata kiadásának is az volt az indoka, hogy az alperest jogos birtokosnak tekintette, és az általa az építési hatóság felé megtett hozzájáruló nyilatkozata feltételéül e nyilatkozat kiadását szabta.

Az első- és másodfokú ítélet

[13] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy a perbeli lakást 45 napon belül az ingóságaitól ürítse ki és bocsássa a felperes kizárólagos birtokába.

[14] Határozatát a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 98. §-ára, 188. § (3) bekezdésére, 193. § (1) bekezdésére alapította.

[15] Indokolása szerint az alperes a perbeli lakás birtokban tartását megalapozó érvényes jogcímet nem tudott igazolni. Kiemelte, hogy sem az együttműködési megállapodásnak, sem a földhasználati jog alapításáról szóló szerződésnek nem volt tárgya a perbeli lakás, ebből az okból az egyesület nem minősült annak birtokosának, és az alperes az egyesülettől akkor sem származtathatna érvényes jogcímet, ha törvényes képviselője ilyen tartalmú nyilatkozatott tett volna. Megjegyezte, hogy azt a nyilatkozatot, amelyre az alperes a birtokláshoz való jogát alapította, nem az egyesület törvényes képviselője, hanem a régi Ptk. 221. §-a szerinti álképviselő adta ki, de a nyilatkozat egyébként is csak azt a - szerződéssel összhangban álló - tényt rögzíti, hogy az egyesület az alperes által lakott perbeli lakásra nem tart igényt. Nem bizonyítja azonban azt, hogy az egyesület annak jogos birtokosa lenne és birtokát az alperesre át kívánná ruházni.

[16] Utalt arra is, hogy az alperes ügyféli minősége építésügyi hatósági eljárásban való elismerésének nem volt jelentősége, hiszen a hatóság - a hatásköre hiányában - az alperes által állított jogi érdekeltséget az eljárásban nem vizsgálhatta.

[17] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[18] A felperes perbeli jogképességének hiányára hivatkozással a per megszüntetésére irányuló, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 251. § (1) bekezdésére, 121. § (1) bekezdés c) pontjára, 130. § (1) bekezdés e) pontjára és 157. §-ára alapított fellebbezési kérelmet alaptalannak találta. Rámutatott, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 41. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat jogi személy, így a régi Pp. 48. §-a szerinti perbeli jogképességgel rendelkezik, ebből következően a per megszüntetésének a felperes perbeli jogképességének hiánya miatt nem volt helye.

[19] Utalt arra, hogy az alperes nyilatkozatának tartalma szerint a felperes kereshetőségi joga hiányára hivatkozott, amelyet szintén alaptalannak talált. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság e kérdést megfelelően vizsgálta, teljes körű bizonyítást folytatott le, tanúkat hallgatott ki, amelynek alapján helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy a szerződő felek szándéka a földhasználati jognak az egyesület részére történő átengedése kapcsán nyilvánvalóan kizárólag a jégcsarnok által érintett területre vonatkozott.