A Fővárosi Törvényszék Pf.630150/2019/7. számú határozata kiürítés (HELYISÉG kiürítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 48. §, 78. §, 121. §, 130. §, 157. §, 235. §, 239. §, 251. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 98. §, 188. §, 193. §, 221. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 75. §, 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 41. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:36. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 15. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Dóczi Márta, Molnár Judit, Szepesházi Péterné dr. Tóth Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság P.22999/2017/19., *Fővárosi Törvényszék Pf.630150/2019/7.*, Kúria Pfv.21212/2019/9. (BH 2020.7.208)

***********

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

44.Pf.630.150/2019/7.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Balogh & B. Szabó & Jean és Társai Ügyvédi Iroda /ügyintéző: dr. Bálint Mária Anna ügyvéd/ (fél címe1.) által képviselt felperesi önkormányzat (felperes címe.) felperesnek a dr. Bálint László György ügyvéd (fél címe2) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen helyiség kiürítése iránt indított perében a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2018. november 06. napján kelt 20.P.III.22.999/2017/19. sorszámú ítélete ellen, az alperes 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

Í t é l e t e t

A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 32.258,- (Harminckettőezer-kettőszáz-ötvennyolc) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy a ... helyrajzi számú ingatlanon található, az ítélethez mellékelt térképvázlaton vastag kerettel megjelölt, a ... helyrajzi számú, (hely elnevezése) elnevezésű ingatlan, valamint a térképvázlaton feltüntetett, lefelé mutató fehér nyíl jelzés közötti épületet 45 napon belül az ingóságaitól ürítse ki és bocsássa a felperes kizárólagos birtokába.

A bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.800,- Ft perköltséget, valamint a Magyar Államnak a NAV illetékes igazgatósága külön felhívására 21.000,- Ft le nem rótt eljárási illetéket.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint a ... helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdonosa a felperes. Az ingatlan (hely elnevezése) felőli részén lévő 120 m2 alapterületű lakóházat az alperes néhai édesanyja 1974. év márciusától szolgálati lakásként birtokolta és az alperes házastársával és gyermekeivel jelenleg is az épületben lakik.

A felperes és a perben félként nem szereplő ... Egyesület között 2013. április 08. napján együttműködési megállapodás jött létre, melynek 1.16. pontja szerint a megállapodás értelmezésekor "telek" alatt a mindösszesen 366 085 m2 területű ingatlanból 5200 m2-t kell érteni, melyen az egyesület pályázati forrásból sportcsarnokot kíván építeni. A ráépítéssel az egyesület az építendő sportcsarnokon szerzett tulajdonjogot és a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az egyesület részére külön megállapodásban földhasználati jogot biztosít. A szerződő felek rögzítették a földhasználati jog alapításáról szóló külön megállapodás létrejöttének feltételeit is.

Az alperes 2014. október 09. napján keresetlevelet nyújtott be a Budapesti II. és III. Kerületi Bírósághoz annak megállapítása iránt, hogy az alperes a felperestől a perbeli épület tulajdonjogát elbirtoklással megszerezte. A bíróság a keresetet a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.../2016/6. számú ítéletével helybenhagyott, 12.P..../2016/4. számú ítéletével elutasította.

A felperes és a ... Egyesület között a földhasználati jogot alapító szerződés 2015. december 30. napján jött létre és a szerződés 8. pontjában a felperes az időközben megépült és a .../A helyrajzi számon nyilvántartott sportcsarnok megjelölésű 2129 m2 alapterületű ingatlan javára a 366 085 m2 területű ... helyrajzi számú ingatlanból 2129 m2 területű földrészletre földhasználati jogot engedélyezett.

Az alperes részére a ... Egyesület képviseletére nem jogosult tanú 2014. március 10. napján nyilatkozatot adott ki, mely szerint az alperes által lakott épületre az Egyesület nem tart igényt.

A felperes írásban felhívta az alperest a perbeli épület 2014. október 31. napjáig történő kiürítésére, és az alperes részére több önkormányzati bérlakást ajánlott fel.

A szerződések megkötése során az Egyesület részéről a felperessel mindvégig fél1 tárgyalt és az egyeztetések során nyilvánvaló volt, hogy a felperes kizárólag a sportcsarnok üzemeltetéséhez szükséges területet bocsátja az egyesület birtokába és a telek azon részéről, amelyen az alperes által birtokban tartott épület fekszik, a továbbiakban is a felperes kíván rendelkezni.

Az elsőfokú bíróság a pontosított keresetnek teljes egészében helyt adott, határozatát azzal indokolta, hogy az alperes az épület birtokban tartását megalapozó érvényes jogcímet nem tudott igazolni, az egyesület a felperessel olyan tartalmú megállapodásokat kötött, mely alapján a 366 085 m2 területű ingatlanból csak 5200 m2 területre terjed ki az együttműködési megállapodás, és az egyesületet a földhasználati jog csak a telekre ráépített sportcsarnok 2129 m2 alapterületére illette meg. A megállapodásnak nem képezte részét az alperes által birtokban tartott épület, melynek birtokviszonyait a felperes maga kívánta rendezni. Ebből az okból az egyesület nem minősült a perbeli épület birtokosának és az alperes az egyesülettől akkor sem származtathatna érvényes jogcímet, ha az egyesület törvényes képviselője ilyen tartalmú nyilatkozatot tett volna. Megjegyezte, hogy azt a nyilatkozatot, amelyre az alperes a birtokláshoz való jogát alapította, nem az egyesület törvényes képviselője, hanem a Ptk. 221.§-a szerinti álképviselőként tanú adta ki és a nyilatkozat egyébként is csak azt a - szerződéssel összhangban álló - tényt rögzíti, hogy az egyesület az alperes által lakott épületre nem tart igényt, azonban nem bizonyítja azt, hogy az egyesület annak jogos birtokosa lenne és az épület birtokát az alperesre át kívánná ruházni. Utalt arra is, hogy az alperes ügyféli minősége építéshatósági eljárásban való elismerésének nem volt jelentősége, hiszen a hatóság - a hatásköre hiányában - az alperes által állított jogi érdekeltséget az eljárásban nem vizsgálhatta.

Határozatát a Ptk. 98.§-ára, a 188.§ (3) bekezdésére és a 193.§ (1) bekezdésére alapította.

A perköltségről a Pp. 78.§ (1) bekezdése és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§ (3) bekezdése alapján döntött. A felperes Itv. 5.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti teljes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt eljárási illeték megfizetésére az alperest a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 15.§ (1) és (3) bekezdése alapján kötelezte.

Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen azt kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) és (3) bekezdése alapján változtassa meg, és a felperes keresetét utasítsa el, illetve a pert a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján szüntesse meg, másodlagosan pedig azt indítványozta, hogy az ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben változtassa meg, és egészítse ki azzal, hogy az alperes jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó, és kötelezze a felperest, hogy az 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 75.§ (2) bekezdése alapján megfelelő cserelakást ajánljon fel, valamint kötelezze a felperest a perköltség megfizetésére. A másodfokú eljárással felmerült ügyvédi munkadíj iránti igényét 222.250,-Ft-ban jelölte meg.