62017CJ0043[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2018. július 5. Liam Jenkinson kontra Tanács és társai. Fellebbezés - Választottbírósági kikötés - Az Európai Unió nemzetközi misszióinak személyi állománya - A munkaszerződésekkel kapcsolatos jogviták elbírálására vonatkozó hatáskör - Egymást követő, határozott idejű munkaszerződések - Olyan választottbírósági kikötések, amelyek az utolsó szerződésben az Unió bíróságainak, míg a korábbi szerződésekben a brüsszeli (Belgium) bíróságoknak a hatásköréről rendelkeznek - Az utolsó szerződés meghosszabbítását mellőző határozat - A szerződéses jogviszonyok összességének »határozatlan idejű szerződéssé« való átminősítése iránti kérelem - Visszaélésszerű elbocsátás miatti kártérítés iránti kérelmek - Az utolsó szerződést megelőző szerződéses jogviszonyok figyelembevétele - Az Európai Unió Törvényszékének hatásköre. C-43/17. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2018. július 5. ( *1 )

"Fellebbezés - Választottbírósági kikötés - Az Európai Unió nemzetközi misszióinak személyi állománya - A munkaszerződésekkel kapcsolatos jogviták elbírálására vonatkozó hatáskör - Egymást követő, határozott idejű munkaszerződések - Olyan választottbírósági kikötések, amelyek az utolsó szerződésben az Unió bíróságainak, míg a korábbi szerződésekben a brüsszeli (Belgium) bíróságoknak a hatásköréről rendelkeznek - Az utolsó szerződés meghosszabbítását mellőző határozat - A szerződéses jogviszonyok összességének »határozatlan idejű szerződéssé« való átminősítése iránti kérelem - Visszaélésszerű elbocsátás miatti kártérítés iránti kérelmek - Az utolsó szerződést megelőző szerződéses jogviszonyok figyelembevétele - Az Európai Unió Törvényszékének hatásköre"

A C-43/17. P. sz. ügyben,

Liam Jenkinson (lakóhelye: Killarney [Írország], képviselik: N. de Montigny és J.-N. Louis avocats)

fellebbezőnek,

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2017. január 25-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: A. Vitro és M. Bishop, meghatalmazotti minőségben),

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: G. Gattinara, L. Radu Bouyon és S. Bartelt, meghatalmazotti minőségben, később: G. Gattinara, A. Aresu és L. Radu Bouyon, meghatalmazotti minőségben),

az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) (képviselik: S. Marquardt, R. Spac és Orgován E., meghatalmazotti minőségben),

az Eulex Kosovo (Pristina [Koszovó], képviseli: M. Vicente Hernandez avocate, később: E. Raoult avocate)

alperesek az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, C. G. Fernlund, J.-C. Bonichot, A. Arabadjiev (előadó) és E. Regan bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: V. Giacobbo-Peyronnel tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. január 17-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2018. április 11-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Fellebbezésével Liam Jenkins az Európai Unió Törvényszéke 2016. november 9-iJenkins kontra Tanács és társai végzésének (T-602/15, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2016:660, a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amennyiben ezzel a végzésével a Törvényszék elutasította az elsődlegesen az EUMSZ 272. cikk alapján benyújtott, egyrészt L. Jenkinson szerződéses jogviszonyának határozatlan idejű munkaszerződéssé való átminősítése, valamint az egymást követő, határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazása és a visszaélésszerű elbocsátás miatt őt ért kár megtérítése iránti, másrészt a fellebbezőnek az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) általi hátrányos megkülönböztetésének megállapítása és következésképpen az említettek kártérítésre kötelezése iránti kérelmét, és másodlagosan az uniós intézmények szerződésen kívüli felelősségén alapuló kérelmét.

A jogvita előzményei

2. A jogvita előzményeit a megtámadott végzés 1-6. pontja a következőképpen foglalja össze:

"1. Az ír állampolgár Liam Jenkinson felperest először az európai uniós megfigyelő misszióról szóló, 2000. december 22-i 2000/811/KKBP tanácsi együttes fellépéssel (HL 2000. L 328., 53. o.) létrehozott európai uniós megfigyelő misszió alkalmazta 1994. augusztus 20. és 2002. június 5. között egymást követő, határozott idejű szerződésekkel.

2. Ezt követően 2002. június 17. és 2009. december 31. között az Európai Unió Rendőri Missziója - amelyet az Európai Unió Rendőri Missziójáról szóló, 2002. március 11-i 2002/210/KKBP tanácsi együttes fellépés (HL 2002. L 70., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 278. o.) hozott létre - alkalmazta egymást követő, határozott idejű szerződésekkel.

3. Végül a felperest 2010. április 5. és 2014. november 14. között tizenegy egymást követő, határozott idejű szerződéssel az Eulex Kosovo misszió alkalmazta. Az Eulex Kosovo missziót az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (Eulex Kosovo) szóló, 2008. február 4-i 2008/124/KKBP tanácsi együttes fellépés (HL 2008. L 42., 92. o.) hozta létre. Az együttes fellépés hatályát több alkalommal meghosszabbították. Az együttes fellépés hatályát az alapügy tényállására alkalmazandó, a 2008/124 együttes fellépés módosításáról szóló, 2014. június 12-i 2014/349/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 174., 42. o.) 2016. június 14-ig hosszabbította meg.

4. Az együttes fellépés hatályát utoljára a 2008/124 együttes fellépés módosításáról szóló, 2016. június 14-i (KKBP) 2016/947 tanácsi határozat (HL 2016. L 157., 26. o.) 2018. június 14-ig hosszabbította meg.

5. A 2014. június 15. és 2014. október 14. közötti időszakra vonatkozó munkaszerződésének teljesítése során a felperest az Eulex Kosovo misszióvezetőjének 2014. június 26-i levelével tájékoztatták kiküldetésének lejártáról, valamint arról, hogy 2014. november 14-ét követően nem hosszabbítják meg a munkaszerződését.

6. Az Eulex Kosovo [misszió] és a felperes között létrejött utolsó, a 2014. október 15. és 2014. november 14. közötti időszakra vonatkozó határozott idejű szerződést (a továbbiakban: utolsó, határozott idejű szerződés) nem hosszabbították meg. Ezen utolsó, határozott idejű szerződés 21. cikke az EUMSZ 272. cikk alapján az Európai Unió Bíróságának hatáskörét állapítja meg a szerződéssel összefüggő valamennyi jogvitára."

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés

3. A Törvényszék Hivatalához 2015. október 23-án benyújtott keresetlevéllel a felperes keresetet terjesztett elő a Tanáccsal, a Bizottsággal, az EKSZ-szel és az Eulex Kosovo misszióval szemben, amely keresetben azt kérte, hogy a Törvényszék:

- elsődlegesen minősítse át a szerződéses jogviszonyát határozatlan idejű munkaszerződéssé, és állapítsa meg, hogy az alperesek megszegték a szerződéses kötelezettségeiket, különösen az arra irányuló kötelezettséget, hogy határozatlan időre szóló szerződés felmondása esetén a felmondási időt meg kell tartani, továbbá állapítsa meg, hogy a felperes elbocsátása visszaélésszerű, és következésképpen kötelezze az alpereseket az abból fakadóan elszenvedett kár megtérítésére, hogy visszaélésszerűen egymást követő, határozott idejű szerződéseket kötöttek a felperessel, a szerződéssel kapcsolatos felmondási időt nem tartották meg, és hogy a felperes elbocsátása visszaélésszerű volt;

- elsődlegesen állapítsa meg, hogy a Tanács, a Bizottság és az EKSZ az Európai Unió nemzetközi misszióin (a továbbiakban: missziók) való alkalmazása során hátrányosan megkülönböztette őt a díjazása, a nyugdíjjogosultsága és egyéb előnyök vonatkozásában, továbbá állapítsa meg, hogy a felperest az alperesek egyikének ideiglenes alkalmazottjaként kellett volna alkalmazni, és következésképpen kötelezze őket kártérítésre, továbbá

- másodlagosan kötelezze az alpereseket arra, hogy szerződésen kívüli felelősségük alapján térítsék meg a felperes számára a kötelezettségszegéseikből eredő kárt.

4. A Törvényszék a megtámadott végzésben megállapította, hogy nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel az elsődlegesen előadott két kereseti kérelem elbírálására, a másodlagosan előadott kereseti kérelmet pedig mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította. Következésképpen a keresetet teljes egészében elutasította, és L. Jenkinsont a költségek megfizetésére kötelezte.

A felek kérelmei

5. L. Jenkinson azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

- adjon helyt a keresetnek; és

- az alpereseket kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére.

6. A Tanács és a Bizottság a fellebbezés elutasítását és L. Jenkinson költségek viselésére való kötelezését kéri.

7. Az EKSZ és az Eulex Kosovo misszió azt kéri, hogy a Bíróság:

- elsődlegesen állapítsa meg a fellebbezés elbírálására vonatkozó hatáskörének hiányát;

- másodlagosan utasítsa el a fellebbezést; és

- L. Jenkinsont kötelezze a költségek viselésére.

8. Egyebekben a Tanács és az EKSZ azt kéri, hogy abban az esetben, ha a fellebbezés megalapozottnak bizonyulna, a Bíróság a fellebbezést és a keresetet az őket érintő részükben mint elfogadhatatlant utasítsa el.

A fellebbezésről

9. Fellebbezésével L. Jenkinson azt kéri, hogy a Bíróság az első kérelmével összhangban semmisítse meg a megtámadott végzést, és a második kérelmével összhangban adjon helyt a keresetnek.

10. Az EKSZ és az Eulex Kosovo misszió vitatják a Bíróságnak a fellebbezés megvizsgálására vonatkozó hatáskörét. Az Eulex Kosovo misszió egyébiránt a fellebbezés egészének, míg a Bizottság kizárólag a második fellebbezési kérelemnek az elfogadhatóságát vitatja.

A Bíróság hatásköréről

11. Az EKSZ és az Eulex Kosovo misszió lényegében azt állítja, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a jelen fellebbezés megvizsgálására, mivel L. Jenkinson érvelése az utolsó, határozott idejű szerződését megelőző munkaszerződésein alapul, és az e szerződésekben szereplő választottbírósági kikötések értelmében egy ilyen jogvita elbírálása a brüsszeli bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ezenfelül L. Jenkinson időközben lényegében megegyező tartalmú keresetet nyújtott be a brüsszeli francia nyelvű munkaügyi bírósághoz (Belgium).

12. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és az Európai Unió Bírósága alapszabályának 56. cikke értelmében a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a Törvényszéknek az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerinti határozataival szemben benyújtott fellebbezések elbírálására. Márpedig nem vitatott, hogy a megtámadott végzés az utóbbi rendelkezésben szabályozott határozatok körébe tartozik.

13. Ráadásul meg kell állapítani, hogy az a kérdés, hogy az uniós bíróságok hatáskörrel rendelkeznek-e az L. Jenkinson által első fokon előadott állítások megalapozottságának megítélésére, a megtámadott végzés tartalmára és L. Jenkinson Bíróság előtt előadott állításaira tekintettel a jelen fellebbezésben felvetett érdemi kérdésnek minősül.

14. E körülmények között a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a jelen fellebbezés elbírálására.

Az első fellebbezési kérelemről

15. A megtámadott végzés megsemmisítésére irányuló első kérelmének alátámasztása érdekében L. Jenkinson lényegében négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első azon hatáskör terjedelmének Törvényszék általi értékelésére vonatkozik, amellyel az uniós bíróságok a jogvita szerződéssel kapcsolatos részének elbírálása tekintetében rendelkeznek. Második jogalapjával az egyrészt L. Jenkinson, másrészt a Tanács, a Bizottság és az EKSZ közötti szerződéses kapcsolatokra hivatkozik. A harmadik és a negyedik jogalap a Törvényszék általi téves jogalkalmazáson alapul az intézmények szerződésen kívüli felelősségével, illetve a költségmegosztással kapcsolatos kérelmek értékelésével összefüggésben.

16. A Tanács, az EKSZ és az Eulex Kosovo misszió vitatja különösen az első fellebbezési kérelem alátámasztása érdekében előterjesztett érvelés elfogadhatóságát.

Az első fellebbezési kérelem elfogadhatóságáról

17. A Tanács és az EKSZ szerint a fellebbezés a rájuk vonatkozó részében elfogadhatatlan. Egyrészt nem részes felei az utolsó, határozott idejű szerződésnek, és nem minősülnek L. Jenkinson "munkáltatóinak", amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 40. pontjában megállapította, anélkül hogy ezt a fellebbezési eljárásban vitatták volna. Másrészt L. Jenkinson nem jelöl meg a szerződésen kívüli felelősségük alapjául szolgáló semmilyen aktust.

18. Az Eulex Kosovo misszió ezenfelül azt állítja, hogy a fellebbezés nem kellően egyértelmű és pontos a védekezésének előkészítéséhez, illetve a Bíróság határozathozatalához.

19. Ami a Tanács és az EKSZ által megfogalmazott kifogásokat illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzatának 171. cikke értelmében a fellebbezést a Törvényszék előtti szóban forgó ügyben részt vevő többi fél részére kézbesítik. Márpedig nem vitatott, hogy a Tanács és az EKSZ a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek.

20. Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a Tanács és az EKSZ által annak alátámasztása érdekében előadott érvelés, hogy a fellebbezés a rájuk vonatkozó részében állítólag elfogadhatatlan, olyan érveken alapul, amelyek az ügy érdemére vonatkoznak - nevezetesen a Törvényszék azon hatáskörére, hogy elbírálja L. Jenkinson említett intézményekre vonatkozó állításait -, nem pedig a jelen fellebbezés elfogadhatóságára.

21. Ami az Eulex Kosovo misszió homályos megfogalmazásra vonatkozó érvelését illeti, rá kell mutatni arra, hogy míg e misszió e tekintetben konkrét érvelést ad elő L. Jenkinson második fellebbezési kérelemre vonatkozó érvelését illetően, addig az első fellebbezési kérelem alátámasztása érdekében előadott érvelése tekintetében ez nincs így.

22. Ezenfelül meg kell állapítani, hogy az első fellebbezési kérelem alátámasztása érdekében felhozott négy jogalapban L. Jenkinson pontosan megjelöli a megtámadott végzés indokolásának vitatott pontjait, ezért az e tekintetben előadott érvelése kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy az alperesek előkészíthessék a védekezésüket, amint azt a válaszbeadványaik is mutatják. Következésképpen a Bíróság határozatot hozhat az első kérelem alátámasztása érdekében hivatkozott négy jogalapról.

23. Ebből az következik, hogy a Tanácsnak, az EKSZ-nek és az Eulex Kosovo missziónak az első fellebbezési kérelem elfogadhatóságával kapcsolatos kifogásait mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

Az első és a második jogalapról

24. Az első jogalap négy részre osztható, amelyek közül elsőként a harmadik részt kell megvizsgálni, a második jogalappal együtt.

- A felek érvei

25. L. Jenkinson a fellebbezés első jogalapjának harmadik részében rámutat arra, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 39. pontjában megállapította, hogy arra való tekintettel, hogy kizárólag az utolsó határozott idejű szerződésre vonatkozóan rendelkezik hatáskörrel, nem foglalhat állást a korában megkötött munkaszerződések joghatásait illetően. Márpedig az alperesekkel fennálló szerződéses jogviszonyai összességének határozatlan idejű szerződéssé történő átminősítését semmilyen esetben sem lehet a legutolsó határozott idejű szerződés fennállásától és e szerződés megszűnésének tényétől elkülönülten kezelni. Lehetetlen ugyanis a fellebbező számára, hogy a szerződéses jogviszonyainak átminősítését részben a brüsszeli bíróságoknál, részben az uniós bíróságoknál érje el. A Törvényszék ezáltal többek között tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott végzésben.

26. Második jogalapjával L. Jenkinson többek között azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 40. pontjában megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel L. Jenkinson annak megállapítására irányuló kérelmeinek elbírálására, hogy a Tanács, a Bizottság és az EKSZ a fellebbezőt hátrányosan megkülönböztette a díjazása, a nyugdíjjogosultsága és egyéb előnyök vonatkozásában. E tekintetben L. Jenkinson rámutat arra, hogy az Eulex Kosovón kívüli missziókkal fennálló szerződéses jogviszonyait a szóban forgó intézmények - de legalábbis a Tanács - határozatai szüntették meg, amiből azt a következtetést vonja le, hogy ezek az intézmények az említett missziók jogutódjai e missziók jogai és kötelezettségei tekintetében. Következésképpen felelniük kell az e missziókat a személyzetükkel szemben terhelő szerződéses kötelezettségekből eredő következményekért.

27. A Bizottság - különösen az első jogalap harmadik része keretében felhozott érvekre tekintettel - emlékeztet arra, hogy egy hatáskörrel nem rendelkező bíróság nem veheti figyelembe a jogvita tárgyát, mivel a hatáskörrel kapcsolatos kérdést az érdemi kérdéseket megelőzően kell vizsgálni.

28. Ami a második jogalapot illeti, a Bizottság szerint L. Jenkinson érvei hatástalanok, mivel nem vitatja a megtámadott végzés 30., 31. és 35. pontját, amelyekben a Törvényszék kimondta, hogy az utolsó, határozott idejű szerződést kizárólag az Eulex Kosovo misszióval mint munkáltatóval kötötték, ezért kizárólag - az ilyen szerződések megkötésére jogosultsággal rendelkező - e misszió tekinthető munkáltatónak. Márpedig az azzal kapcsolatos érvek, hogy a szóban forgó három intézmény a fellebbezőt alkalmazó missziók állítólagos jogutódja, nem alkalmasak a Törvényszék említett megállapításainak megkérdőjelezésére.

29. Ami az első jogalap harmadik részét illeti, a Tanács megjegyzi, hogy az utolsó, határozott idejű szerződés időtartama nem érinti a felperes azon jogát, hogy a belga bíróságoktól kérje a jogviszonyának átminősítését, továbbá hangsúlyozza, hogy L. Jenkinson nem bizonyítja, hogy az utolsó, határozott idejű szerződésben szereplő választottbírósági kikötés érvénytelenné tenné a korábbi szerződésekben szereplő, a belga bíróságok hatásköréről rendelkező kikötéseket, vagy hogy a szerződő feleknek ez lett volna a szándéka.

30. A második jogalapot illetően a Tanács arra hivatkozik, hogy az L. Jenkinson által kötött egyik szerződésben sem vett részt szerződő félként, és rámutat arra, hogy sem a missziók létrehozásáról szóló határozatok, sem a Tanács által meghatározandó stratégiai irányítás nem tartalmaz a missziók személyzetével kötött konkrét szerződésekkel kapcsolatos információkat. Kétségtelen, hogy a Tanács hatáskörrel rendelkezik arra, hogy határozzon a válságkezelő missziók méretének csökkentéséről, e missziók esetleges megszüntetéséről vagy a személyzeti felépítésükről, ugyanakkor a munkaszerződésekben foglalt feltételekről és azok teljesítéséről nem a Tanács dönt. A vitatott konkrét bánásmódról tehát nem a Tanács határozott, és nincs olyan tanácsi aktus, amelyet vitatnának. Nem vitatott ugyanis, hogy az Eulex Kosovo misszió jogképességgel rendelkezik, és felel a megbízatása végrehajtásából eredően felmerülő követelésekért és kötelezettségekért.

31. Ami az első jogalap harmadik részét illeti, az EKSZ szerint a keresetlevélből és az L. Jenkinson által felhozott érvekből kitűnik, hogy a fellebbező a kérelmeit az Eulex Kosovo misszióval fennálló munkaviszonyának egészére, és különösen a munkaviszonya meghosszabbításának mellőzésére alapítja, amelyről az utolsó, határozott idejű szerződését megelőző szerződésének hatálya alatt tájékoztatták. Következésképpen a jogvita nem az utolsó, határozott idejű szerződésre, hanem a korábbi szerződéses jogviszonyra vonatkozik. Márpedig, mivel nem vitatott, hogy valamennyi korábbi munkaszerződés a belga bíróságok hatásköréről rendelkező választottbírósági kikötést tartalmazott, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot. Ezenfelül L. Jenkinson nem fejti ki, hogy az utolsó, határozott idejű szerződés milyen alapon módosítaná a korábbi szerződéseit.

32. A második jogalapot illetően az EKSZ úgy válaszol, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy az EKSZ nem volt az utolsó, határozott idejű szerződés részes fele.

33. Az első jogalap harmadik részét illetően az Eulex Kosovo misszió úgy véli, hogy mivel kizárólag az utolsó, határozott idejű szerződés tartalmazott az uniós bíróságok hatásköréről rendelkező választottbírósági kikötést, és az ilyen választottbírósági kikötéseket megszorítóan kell értelmezni, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította a hatáskörének hiányát L. Jenkinsonnak a korábbi szerződésein alapuló állításai tekintetében. Semmi nem indokolja annak utólagos megkérdőjelezését, hogy L. Jenkinson elfogadta a korábbi szerződésekben foglalt, a belga bíróságok hatásköréről rendelkező választottbírósági kikötéseket.

- A Bíróság álláspontja

34. Mivel L. Jenkinson az első jogalap harmadik részében, valamint a második jogalapban felhozott érvelésével lényegében azt vitatja, a Törvényszék azon értékelése, amely szerint a hatásköre nem terjedhet ki az utolsó, határozott idejű szerződést megelőző szerződésekre, emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 23., 26. és 38-40. pontjában különösen a következőket állapította meg:

"23. [...] [A] jelen keresetet az EUMSZ 272. cikk alapján nyújtották be, a Törvényszék a szerződésben foglalt választottbírósági kikötés alapján kizárólag az utolsó, határozott idejű szerződés tekintetében rendelkezik hatáskörrel. A Törvényszék nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel azon jogviták elbírálására, amelyek a felperes utolsó, határozott idejű szerződést megelőző munkaszerződéseinek teljesítése körében keletkezhetnek, mivel e szerződések egyértelműen a belga bíróságok hatásköréről rendelkeznek, és következésképpen a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel a jelen kereset elbírálására, amennyiben az e szerződések joghatásaira vonatkozik.

[...]

26. Az Európai Unió Bíróságának hatáskörét megállapító kikötés hatálya kifejezetten az utolsó, határozott idejű szerződéssel összefüggő jogvitákra korlátozódik, és nem terjedhet ki a más bíróságok hatásköréről rendelkező korábbi szerződésekre.

[...]

38. Az EUMSZ 272. cikk alapján a Törvényszék csak a felperes és az Eulex Kosovo között létrejött utolsó, határozott idejű szerződés tekintetében rendelkezik hatáskörrel.

39. Először is, a fentiekből kitűnik, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel az elsődlegesen előadott kérelmek első részének elbírálására. Az első kérelem - amely arra irányul, hogy a Törvényszék minősítse át határozatlan idejű szerződéssé a felperes és az egymást követő munkáltatóinak minősülő különböző missziók közötti szerződéses jogviszonyok összességét - feltételezi az e missziók és a felperes között létrejött korábbi munkaszerződések joghatásainak a figyelembevételét, amely szerződések kifejezetten a belga bíróságok hatáskörét kötik ki. Mivel a Törvényszék hatásköre az utolsó, határozott idejű szerződésre korlátozódik, nem bírálhatja el e kereseti kérelmet. A Törvényszék emellett nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel azon járulékos kérelmek tekintetében, amelyek arra irányulnak, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy az alperesek megsértették az arra irányuló kötelezettséget, hogy határozatlan időre szóló szerződés felmondása esetén a felmondási időt meg kell tartani, továbbá állapítsa meg, hogy a felperes elbocsátása visszaélésszerű volt. Következésképpen a Törvényszék nyilvánvalóan arra sem rendelkezik hatáskörrel, hogy elbírálja az e kérelmekhez kapcsolódó járulékos, az abból fakadó kár megtérítése iránti kérelmeket, hogy visszaélésszerűen egymást követő, határozott idejű szerződéseket kötöttek a felperessel, a szerződéssel kapcsolatos felmondási időt nem tartották meg, és hogy a felperes elbocsátása visszaélésszerű volt.

40. Másodszor, a Törvényszék nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel az elsődlegesen előadott kérelmek második részének elbírálására, amennyiben azok arra irányulnak, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy az EKSZ, a Tanács és a Bizottság a felperest a missziókon való alkalmazása során hátrányosan megkülönböztette a díjazása, a nyugdíjjogosultsága és egyéb előnyök vonatkozásában, és hogy a felperest az alperesek egyikének ideiglenes alkalmazottjaként kellett volna alkalmazni, valamint hogy a Törvényszék kötelezzen az ebből fakadó kár megtérítésére. Ezek a kérelmek ugyanis a Tanács, a Bizottság és az EKSZ ellen irányulnak, amelyek nem részes felei az utolsó, határozott idejű szerződésnek, így e kérelmek olyan korábbi szerződéses jogviszonyokra vonatkoznak, amelyek tekintetében a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel."

35. Az EUMSZ 274. cikk értelmében az olyan vitás ügyeket, amelyekben az Unió az egyik fél, nem lehet erre hivatkozva kizárni a tagállamok bíróságainak hatásköréből, kivéve ha ezt a hatáskört a Szerződések az Európai Unió Bíróságára ruházzák.

36. Az EUMSZ 272. cikkel összhangban a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az Unió által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzon.

37. Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése értelmében a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel első fokon többek között az EUMSZ 272. cikkben említett keresetek elbírálására.

38. E rendelkezésekre tekintettel a Törvényszéknek valamely választottbírósági kikötésen alapuló hatásköre eltér az általános szabályoktól, így azt megszorítóan kell értelmezni (1986. december 18-iBizottság kontra Zoubek ítélet, 426/85, EU:C:1986:501, 11. pont).

39. Ezenfelül, noha a Bíróság egy ilyen, az EUMSZ 272. cikk értelmében létrejött választottbírósági kikötés alapján köteles lehet a jogvitának a szerződésre irányadó nemzeti jog alkalmazásával történő eldöntésére, a Bíróság már megállapította, hogy az e szerződéssel kapcsolatos jogvitában való eljárásra vonatkozó hatásköre kizárólag e cikk és a választottbírósági kikötés szövege alapján értékelhető anélkül, hogy a Bírósággal szemben a hatáskörének gyakorlását állítólagosan akadályozó nemzeti jogi rendelkezésekre lehetne hivatkozni (2015. február 26-iPlanet kontra Bizottság ítélet, C-564/13 P, EU:C:2015:124, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40. Ebből következik, hogy a Törvényszék csak olyan kérelmeket bírálhat el, amelyek az Unió részvételével megkötött, és választottbírósági kikötést tartalmazó szerződéseken alapulnak, vagy amelyek közvetlenül kapcsolódnak az ilyen szerződésekből eredő kötelezettségekhez (lásd ebben az értelemben: 1986. december 18-iBizottság kontra Zoubek ítélet, 426/85, EU:C:1986:501, 11. pont).

41. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a Törvényszék megállapításaival ellentétben a szóban forgó munkaszerződésekben szereplő választottbírósági kikötések hatáskört biztosítanak-e a Törvényszék számára az L. Jenkinson Törvényszékhez benyújtott keresetében előadott kérelmek elbírálására.

42. E tekintetben nem vitatott, amint arra a Törvényszék a megtámadott végzés 21. és 22. pontjában rámutatott, hogy a missziók és a felperes között korábban létrejött valamennyi munkaszerződés tartalmazott olyan kikötést, amely kifejezetten rendelkezett az e szerződésekből eredő, vagy azokkal összefüggő jogviták elbírálásának a brüsszeli bíróságok hatáskörébe utalásáról, valamint hogy kizárólag az utolsó, határozott idejű szerződés 21. cikke rendelkezik kifejezetten úgy, hogy az e szerződésből eredő vagy azzal összefüggő jogviták az EUMSZ 272. cikk alapján a Bíróság hatáskörébe tartoznak.

43. Ebből kitűnik, hogy mivel a keresetet az EUMSZ 272. cikk alapján nyújtották be, a Törvényszék főszabály szerint csak azokról a kérelmekről dönthet, amelyek az utolsó, határozott idejű szerződésből erednek, vagy amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az e szerződésből fakadó kötelezettségekkel.

44. Mindazonáltal, amint arra a főtanácsnok az indítványa 45. és 46. pontjában rámutatott - a jelen esetben szóban forgóhoz hasonló munkaviszony kapcsán, ahol egy tizenöt éves időszak során egymást követően megkötött munkaszerződések közül csak az utolsó négy tartalmazott olyan választottbírósági kikötést, amely szerint a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az említett szerződések érvényességével, értelmezésével vagy teljesítésével kapcsolatos jogviták elbírálására - a Bíróság kimondta, hogy az a körülmény, hogy a korábbi szerződésekben nem szerepel ugyanilyen választottbírósági kikötés, és az első évekre vonatkozóan még írásbeli megállapodás sem volt, nem akadályozza a Bíróságot abban, hogy a felek közötti jogviszonyokra vonatkozó értékelése során figyelembe vegye az összes korábbi szerződést (1982. július 1-jeiPorta kontra Bizottság ítélet, 109/81, EU:C:1982:253, 10. pont).

45. Ebből következik, hogy a Törvényszék által a megtámadott végzés 23., 26. és 38-40. pontjában megállapítottakkal ellentétben a Törvényszék hatásköre kiterjedhet a brüsszeli bíróságok hatásköréről rendelkező korábbi szerződésekre, feltéve hogy az L. Jenkinson által benyújtott keresetben foglalt kérelmek az utolsó, határozott idejű szerződésből erednek, vagy közvetlen kapcsolatban állnak az e szerződésből fakadó kötelezettségekkel.

46. E tekintetben, amint az a megtámadott végzés 10. pontjából kitűnik, az elsődleges kereseti kérelmeiben L. Jenkinson lényegében azt kérte, hogy a Törvényszék a munkaviszonyainak összességét minősítse át határozatlan idejű munkaszerződéssé, és biztosítsa számára azon jogokat, amelyek L. Jenkinson szerint egy ilyen átminősítésből eredhetnek.

47. Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 47. pontjában rámutatott, mivel L. Jenkinson kérelmei az egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseken alapuló egyetlen és folyamatos jogviszony fennállásával kapcsolatosak, e kérelmek a megkötött szerződések összességének átminősítésére irányulnak, és az említett szerződések összességén alapulnak, beleértve az utolsó, határozott idejű szerződést is.

48. Következésképpen meg kell állapítani, hogy az L. Jenkinson által benyújtott kereset olyan kérelmeket tartalmaz, amelyek az utolsó, határozott idejű szerződésből is erednek.

49. A fenti megfontolásokból az következik, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 39. és 40. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította az elsődleges kereseti kérelmek elbírálására vonatkozó hatáskörének nyilvánvaló hiányát azon az alapon, hogy L. Jenkinson kérelmei szükségessé teszik a korábbi munkaszerződései joghatásának figyelembevételét.

50. A jelen ítélet 44. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a jelen esetben a Törvényszéknek meg kellett vizsgálnia, hogy L. Jenkinson kérelmeinek értékelésekor adott esetben milyen mértékben vehette figyelembe a korábbi munkaszerződéseket.

51. A fenti megfontolásokra tekintettel helyt kell adni az első kérelem alátámasztása érdekében hivatkozott első jogalap harmadik részének, illetve a második jogalapnak, és következésképpen a megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy szükség lenne az e kérelem alátámasztása érdekében hivatkozott első jogalap többi részének, illetve a harmadik és a negyedik jogalapnak a vizsgálatára, amelyek a másodlagosan hivatkozott érvelés Törvényszék általi vizsgálatára, illetve az elsőfokú eljárás költségeinek megosztására vonatkoznak.

A második fellebbezési kérelemről

52. Második kérelmével L. Jenkinson azt kéri, hogy a Bíróság adjon helyt a Törvényszék előtt indított keresetének.

53. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

54. Ugyanakkor L. Jenkinson állításával szemben a per állása nem teszi lehetővé a határozathozatalt.

55. Ugyanis, mivel a Törvényszék az ügy érdemének érintése nélkül csupán a saját hatásköréről és a kereset elfogadhatóságáról határozott, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a per állása főszabály szerint nem engedi meg a Törvényszék előtt indított kereset érdemben való eldöntését, amennyiben ez utóbbi a keresetet - mint elfogadhatatlant - elutasította, és helyt adott az elfogadhatatlansági kifogásnak, ahelyett hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban döntött volna (2009. december 17-iM kontra EMEA (felülvizsgálat) ítélet, C-197/09 RX-II, EU:C:2009:804, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56. Kétségtelen, hogy bizonyos feltételekkel lehet dönteni valamely kereset érdeméről akkor is, ha az elsőfokú eljárás olyan elfogadhatatlansági kifogásra korlátozódott, amelynek a Törvényszék helyt adott. Ez lehet a helyzet, ha egyrészt a megtámadott ítélet vagy végzés hatályon kívül helyezése szükségszerűen maga után vonja a szóban forgó kereset érdemben való elbírálását, vagy másrészt a megsemmisítés iránti kereset érdemének vizsgálata a fellebbezés keretében az első fokon eljáró bíró érvelését követően a felek között lezajlott véleménycserén alapszik (2009. december 17-iRéexamen M kontra EMEA (felülvizsgálat) ítélet, C-197/09 RX-II, EU:C:2009:804, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57. Márpedig a jelen esetben, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, nem állnak fenn ilyen rendkívüli körülmények, amelyek alapján a Bíróság érdemben elbírálhatná a keresetet.

58. Ebből következik, hogy a jelen ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, és a második kérelmet el kell utasítani.

A költségekről

59. Mivel az ügyet a Bíróság visszautalta a Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének a 2016. november 9-iJenkinson kontra Tanács és társai végzését (T-602/15, EU:T:2016:660) hatályon kívül helyezi.

2) A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.

3) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.