62002CJ0195[1]

A Bíróság (második tanács) 2004. szeptember 9-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - 91/439/EGK irányelv - Vezetői engedély - Kölcsönös elismerés - Kötelező nyilvántartásba vétel és csere - Az irányelv átültetését megelőzően kiadott vezetői engedélyek megújításának feltételei. C-195/02. sz. ügy

C-195/02. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Spanyol Királyság

"Tagállami kötelezettségszegés - 91/439/EGK irányelv - Vezetői engedély - Kölcsönös elismerés - Kötelező nyilvántartásba vétel és csere - Az irányelv átültetését megelőzően kiadott vezetői engedélyek megújításának feltételei"

Az ítélet összefoglalása

1. Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Vezetői engedély - 91/439 irányelv - Vezetői engedélyek kölcsönös elismerése

(91/439 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés)

2. Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Vezetői engedély - 91/439 irányelv - Egy másik tagállam által kiadott vezetői engedély kötelező cseréje az igazgatási szempontból szükséges adatok abban való feltüntetésének lehetetlensége miatt - Megengedhetetlenség

(91/439 tanácsi irányelv, 1. cikk, (3) és (8) bekezdés és I. melléklet, 4. pont)

3. Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Vezetői engedély - 91/439 irányelv - Vezetői engedélyek megújítása - Különbségtétel a fizikai és szellemi alkalmasságra vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében az irányelv hatályba lépése előtt és után kiállított engedélyek között - Megengedhetetlenség - Igazolás - Hiány

(91/439 tanácsi irányelv, 7. cikk, (1) bekezdés, a) pont és III melléklet)

1. A vezetői engedélyekről szóló, 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése rögzíti a más tagállamok által kiállított vezetői engedélyek kölcsönös elismerésének alapelvét. Ez az elismerés, amelyet alaki követelmény nélkül kell biztosítani, egyértelmű és feltétlen kötelezettség, és a tagállamok nem rendelkeznek semmiféle mérlegelési jogkörrel a végrehajtásához szükséges szabályok elfogadását illetően. Mihelyt egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély nyilvántartásba vétele kötelezővé válik azon tény alapján, hogy az említett engedély jogosultja szankcióval sújtható, ha a fogadó állam területén történő letelepedése után vezetői engedélyének nyilvántartásba vétele nélkül vezet gépjárművet, e nyilvántartásba vételt az említett irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével ellentétes alaki követelménynek kell tekinteni.

(vö. 53?55. pont)

2. A vezetői engedélyekről szóló 91/439 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése által a fogadó tagállam számára elismert azon jogosultság, hogy bejegyezze a más tagállam által kiállított vezetői engedélybe az annak kezelése szempontjából nélkülözhetetlen adatokat, kifejezetten annak a feltételnek van alávetve - amint az a 91/439 irányelv I. mellékletének 4. pontjából következik -, hogy a fogadó tagállam rendelkezzen az e célból szükséges hellyel az említett engedélyen.

Márpedig nem egyeztethető össze a 91/439 irányelvvel a más tagállam által kiállított vezetői engedély cseréje abban az esetben, ha betelt a kezelése szempontjából nélkülözhetetlen adatok feltüntetésére fenntartott hely, mivel nem szerepel az irányelv 8. cikkében foglalt, a csere engedélyezett eseteit tartalmazó kimerítő felsorolásban.

(vö. 69-70. pont)

3. A vezetői engedélyekről szóló 91/439 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja és III. melléklete - amelyre e rendelkezés utal - közös olvasatából az következik, hogy az irányelv által előírt, gépjármű vezetéséhez szükséges fizikai és szellemi alkalmasságra vonatkozó minimumkövetelményeket a vezetői engedély kiállításakor vagy megújításakor minden jelöltre alkalmazni kell.

Mivel a 91/439 irányelv nem tesz különbséget a hatálybalépését követően és azt megelőzően kiállított vezetői engedélyek megújítása között, az ilyen különbségtétel a fenti irányelvvel összeegyeztethetetlen.

Azon nemzeti rendelkezések fennállása, amelyek megtiltják, hogy az engedély megújítása során kötelezzék a 91/439 irányelv hatályba lépése előtt kiállított vezetői engedélyek jogosultjait az említett irányelvben rögzített feltételek teljesítésére, nem igazolhatja a 91/439 irányelv 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértését.

A tagállam ugyanis nem hivatkozhat belső jogrendszere rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire a valamely irányelv által előírt kötelezettségek és határidők figyelmen kívül hagyásának igazolásaként.

(vö. 77-78. és 81-82. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2004. szeptember 9.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - 91/439/EGK irányelv - Vezetői engedély - Kölcsönös elismerés - Kötelező nyilvántartásba vétel és csere - Az irányelv átültetését megelőzően kiadott vezetői engedélyek megújításának feltételei"

A C-195/02. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt

a Bírósághoz 2002. május 27-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: F. Castillo de la Torre és W. Wils, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen,

támogatják:

a Holland Királyság (képviselik: H. G. Sevenster és S. Terstal, meghatalmazotti minőségben)

és

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága ( képviseli: P. Ormond, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Robertson)

beavatkozók,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.-P. Puissochet, R. Schintgen (előadó), F. Macken és N. Colneric bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: M. Múgica Arzamendi főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2003. december 4-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2004. március 4-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az Európai Közösségek Bizottsága keresetében azt kéri a Bíróságtól, állapítsa meg, hogy az 1997. május 30-i 772/1997. sz. Real Decretóval (királyi rendelettel) elfogadott (BOE 135. sz., 1997. június 16., 17348. o.) Reglamento de conductores (gépjárművezetői szabályzat) 22-24. cikkének és 25. cikke (2) bekezdésének, valamint ugyanezen szabályzat hetedik átmeneti rendelkezésének elfogadásával a Spanyol Királyság nem teljesítette az 1996. július 23-i 96/47/EK tanácsi irányelvvel (HL L 235., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 2. kötet, 467. o.) módosított, a vezetői engedélyekről szóló, 1991. július 29-i 91/439/EGK tanácsi irányelv (HL L 237., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 317. o., a továbbiakban: 91/439 irányelv) 1. cikkének (2) bekezdéséből és 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjából, valamint I. mellékletének 4. pontjából eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

2 A 91/439 irányelv első preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"[...] a közös közlekedéspolitika értelmében, a közúti forgalombiztonság javításának és a közlekedés megkönnyítésének elősegítéseként, valamint azon személyek mozgásának megkönnyítésére, akik a letelepedési helyüktől eltérő tagállamban tették le a járművezetői vizsgát, kívánatos a közösségi minta szerinti nemzeti vezetői engedély kölcsönös elismerése a tagállamok részéről az engedélyek cseréjének bárminemű kötelezettsége nélkül".

3 Ugyanezen irányelv kilencedik és tizedik preambulumbekezdése szerint:

"[...] a 80/1263/EGK irányelv 8. cikkében foglalt rendelkezések és különösen a vezetői engedélyeknek a szokásos tartózkodási hely megváltoztatásától számított egy éven belüli kötelező cseréje akadályát képezi a személyek szabad mozgásának; mivel az európai integráció irányába mutató folyamat szempontjából ez megengedhetetlen;

"[...] ezenkívül a közúti közlekedésbiztonsággal és forgalommal kapcsolatos okokból a tagállamoknak képesnek kell lenniük alkalmazni a vezetői engedélyek visszavonására, valamint ideiglenes és végleges bevonására vonatkozó nemzeti rendelkezéseiket minden olyan engedély jogosultjára, aki szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik azok területén".

4 A 91/439 irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban nemzeti vezetői engedélyt vezetnek be, az I. mellékletben leírt közösségi mintának megfelelően.

(2) A tagállamok az általuk kiállított vezetői engedélyeket kölcsönösen elismerik.

(3) Ha egy érvényes nemzeti vezetői engedély jogosultja szokásos tartózkodási helyre tesz szert az engedélyt kiállító tagállamtól eltérő tagállamban, akkor a fogadó tagállam az engedélyek érvényességi idejéről, az orvosi vizsgálatokról és az adózási rendelkezésekről szóló saját nemzeti szabályait alkalmazhatja az engedély jogosultjára, és rávezetheti az engedélyre az igazgatási szempontból nélkülözhetetlen információkat."

5 Ugyanezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja így rendelkezik:

"Vezetői engedélyt ezenkívül csak azoknak a kérelmezőknek adhatnak ki:

a) akik jártassági és magatartási, valamint elméleti vizsgát tettek, valamint megfeleltek az egészségügyi követelményeknek, a II. és III. melléklet rendelkezéseivel összhangban".

6 A 91/439 irányelv 8. cikkének értelmében:

"(1) Amennyiben valamelyik tagállam által kiállított érvényes nemzeti vezetői engedély jogosultja egy másik tagállamban tesz szert szokásos tartózkodási helyre, kérheti vezetői engedélyének lecserélését azzal egyenértékű engedélyre; a cserét végző tagállamra tartozik, ha szükséges, annak az ellenőrzése, hogy a benyújtott engedély valóban érvényes-e még.

(2) A büntetőjogi és rendőrségi jogszabályok területiségére vonatkozó alapelvre is figyelemmel a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam a vezetés jogának korlátozására, felfüggesztésére, valamint visszavonására vagy megszüntetésére vonatkozó nemzeti rendelkezéseit alkalmazhatja egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély jogosultjára, és szükség esetén e célból lecserélheti az engedélyt.

(3) A cserét végrehajtó tagállam visszaküldi a régi vezetői engedélyt a kiállító tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságához, és eljárását megindokolja.

(4) Egy tagállam megtagadhatja egy másik tagállam által olyan személy részére kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését, akivel szemben az előbbi állam területén a (2) bekezdésben említett egyik intézkedést alkalmazták.

Egy tagállam hasonlóképpen megtagadhatja a vezetői engedély kiállítását olyan kérelmező részére, akivel szemben ilyen intézkedést alkalmaztak egy másik tagállamban.

[...]"

7 A 91/439 irányelv 9. cikkének megfelelően "szokásos tartózkodási hely" az a hely, ahol az adott személy általában él, vagyis ahol egy naptári évben legalább 185 napot tölt, személyes és foglalkozásával összefüggő kötöttségei miatt vagy foglalkozási kötöttségekkel nem rendelkező személy esetén, olyan személyes kötöttségei miatt, amelyek szoros kapcsolatra utalnak az adott személy és azon hely között, ahol lakik.

8 A 91/439 irányelv I. mellékletének 2. pontjának megfelelően a vezetői engedély hat oldalból áll.

9 Ugyanezen irányelv I. mellékletének 4. pontja értelmében:

"Ha az egyik tagállamban kiállított vezetői engedély jogosultja egy másik tagállamba helyezi át szokásos tartózkodási helyét, akkor az utóbbi állam feltüntetheti a következőket:

- lakóhely változása(i) a 6. oldalon,

- igazgatási szempontból lényeges információk, pl. az állam területén elkövetett súlyos jogsértések, az 5. oldalon,

feltéve, hogy az állam azokban az engedélyekben is feltünteti ezeket az információkat, amelyeket maga állít ki, és ehhez megfelelő hely áll rendelkezésre.

A melléklet 2. pontjától eltérően, az ennek az irányelvnek az elfogadásától számított maximum 10 éven keresztül az Egyesült Királyságban kiadott vezetői engedélyekben nem kell elhelyezni a jogosult fényképét".

10 Az 1996. szeptember 18-án hatályba lépett 96/47 irányelv az Ia. melléklettel egészítette ki a 91/439 irányelvet. Ez a melléklet lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a 91/439 irányelv I. mellékletétől eltérően meghatározott minta szerint bocsássanak ki vezetői engedélyt. Ez a minta egy, a bank- és hitelkártyákhoz hasonló, polikarbonátból készült kártya formájú engedély.

11 Az említett Ia. melléklet 2. pontjának megfelelően ez az engedélytípus kétoldalas, a második oldalnak kell tartalmaznia a melléklet 3. pontjának a) alpontja szerinti, az engedéllyel kapcsolatos igazgatáshoz elengedhetetlen információknak a fogadó állam általi esetleges feltüntetésére szolgáló helyet.

12 A 91/439 irányelv Ia. melléklete 3. pontjának a) alpontja így rendelkezik:

"Ha a tagállam által e mellékletnek megfelelően kiadott vezetői engedély jogosultja másik tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, az a másik tagállam az engedélyre olyan adatokat vezethet rá, amelyek szükségesek az engedéllyel kapcsolatos igazgatáshoz, feltéve, hogy ezeket az adatokat az általa kiadott engedélyekre is rávezeti, és hogy marad elég hely erre a célra".

A nemzeti szabályozás

13 A 91/439 irányelvet a gépjárművezetői szabályzat ültette át a spanyol jogba. A szabályzat 21-29. cikkei a más tagállamok által kiállított vezetői engedélyek spanyolországi érvényességére vonatkoznak.

14 A gépjárművezetői szabályzat 21. cikke előírja, hogy a más tagállamok által a közösségi szabályozásnak megfelelően kiállított vezetői engedélyek Spanyolországban azon feltételek mellett maradnak érvényesek, amelyek mellett az eredeti tagállamok kiállították őket, feltéve, hogy az engedélyhez megkívánt korhatár megfelel az egyenértékű spanyol vezetői engedélyhez szükségesnek.

15 Ugyanezen szabályzat 22. cikke, amely a Registro de Conductores e Infractoresbe (nyilvántartás a gépjárművezetőkről és a jogsértőkről) történő bejegyzésre vonatkozik, úgy rendelkezik, hogy amikor egy más tagállam által kiállított vezetői engedély jogosultja szokásos tartózkodási helyre tesz szert Spanyolországban, és járművet vezet vagy kíván vezetni, a letelepedésről kiállított igazolvány vagy tanúsítvány kézhezvételétől számított hat hónapon belül a gépjárművezetők és jogsértők nyilvántartásába köteles az engedélyének az adatait bejegyeztetni. Ugyanezen rendelkezés szerint az illetékes hatóság az engedélyt ellátja az igazgatáshoz szükséges bejegyzésekkel, különösen feltünteti az érintett engedély jogosultjának szokásos tartózkodási helyét.

16 A gépjármű-vezetői szabályzat 23. cikke így rendelkezik:

"1. Az engedély adatainak a nyilvántartásba történő bevezetését követően annak jogosultja köteles a Spanyolországban kiállított engedélyekre a jelen rendelet 16. cikkében előírt időközönként alávetni magát fizikai és szellemi alkalmassága vizsgálatának.

2. Az előző bekezdésben előírt vizsga eredményeit közölni kell a Jefatura Provincial de Tráficóval (tartományi közlekedési hatóság), amely azokat feljegyzi, és tájékoztatja az érdekeltet a következő vizsga és az eredményekről való tájékoztatás időpontjáról, amely az engedélyen feltüntetésre kerül."

17 Az említett szabályzat 24. cikke értelmében "Spanyolországban nem jogosítanak gépjárművezetésre:

a) azok az engedélyek, amelyeknek az adatait jogosultjaik elmulasztották a jelen szabályzat 22. cikkének megfelelően bejelenteni valamelyik Jefatura Provincial de Tráficónál, mindaddig, amíg a jogosult e kötelezettségének eleget nem tesz;

b) azok az engedélyek, amelyeknek jogosultjai nem tesznek fizikai-szellemi alkalmassági vizsgát a Jefatura Provincial de Tráfico által előírt határidőn belül, mindaddig, amíg a jogosult e kötelezettségének eleget nem tesz. Ha az utolsó vizsga letételére nyitva álló naptól számítva négy év telt el, az engedély többé Spanyolországban gépjárművezetéshez nem lesz érvényes, ez a tény mind az engedélyen, mind a nyilvántartásban fel tüntetésre kerül;

c) azok az engedélyek, amelyeknek jogosultjai nem felelnek meg a fent említett vizsgán, a sikertelenség mind az engedélyen, mind a nyilvántartásban feltüntetésre kerül;

d) azok az engedélyek, amelyeknek az érvényességi ideje lejárt."

18 A gépjármű-vezetői szabályzat 25. cikke (2) bekezdésének megfelelően "a Jefatura Provincial de Tráfico hivatalból eljárva kicseréli az engedélyt, ha ez utóbbi adottságaiból, az engedélyen rendelkezésre álló minden szabad hely felhasználásából vagy egyéb okból adódóan lehetetlen a jelen szabályzat 23. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően feltüntetni az igazgatáshoz szükséges adatokat."

19 Ugyanezen szabályzat hetedik, "fizikai-szellemi alkalmasság" című átmeneti rendelkezése szerint:

"A jelen szabályzat 17. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, a rendelet hatályba lépésétől számított négyéves határidőn belül a vezetői engedélyek azon jogosultjai, akik azért nem tudták az engedélyeiket felülvizsgáltatni, mert nem rendelkeztek az 1985. december 14-i 2272/1985 Real Decreto I. és II. mellékletében előírt fizikai-szellemi alkalmassággal, felülvizsgáltathatják az engedélyüket, amennyiben ezt kérik, és igazolják, hogy a jelen szabályzat IV. mellékletében meghatározott fizikai-szellemi alkalmassággal rendelkeznek, és amennyiben a kibocsátástól vagy az utolsó felülvizsgálattól számítva nem telt el a lejárt engedély érvényességi idejének kétszeresénél hosszabb idő.

Azok a jogosultak, akik a jelen szabályzat hatálybalépése előtt kapták meg vezetői engedélyeiket, és az érvényességi idő meghosszabbítása iránti kérelem benyújtásakor nem rendelkeztek a fenti szabályzat IV. mellékletében előírt fizikai-szellemi alkalmassággal, megkaphatják a meghosszabbítást, amennyiben ezt kérik, és igazolják, hogy rendelkeznek az 1985. december 14-i 2272/1985 Real Decreto I. és II. mellékletében előírt fizikai-szellemi alkalmassággal."

A pert megelőző eljárás

20 A spanyol kormány és a Bizottság közötti levélváltást követően ez utóbbi úgy vélte, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette a 91/439 irányelvből eredő kötelezettségeit, ezért 1999. október 27-i levelében felszólította a Spanyol Királyságot, hogy két hónapon belül terjessze elő észrevételeit.

21 A Bizottság, mivel a spanyol kormány által szolgáltatott magyarázatok nem győzték meg, 2001. július 26-án indokolással ellátott véleményében felhívta az említett tagállamot, hogy az értesítéstől számított két hónapon belül tegye meg a véleményben foglaltak betartásához szükséges intézkedéseket.

22 A spanyol kormány tájékoztatta a Bizottságot, hogy álláspontját fenntartja, így ez utóbbi úgy határozott, hogy megindítja a jelen eljárást.

23 2002. október 10-i végzésében a Bíróság elnöke felhívta a Holland Királyságot és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát, hogy a Spanyol Királyság kérelmeinek támogatására lépjen be a jelen perbe. Mindazonáltal egyedül az Egyesült Királyság nyújtotta be beavatkozási beadványát.

Az Egyesült Királyság beavatkozásának elfogadhatóságáról

A felek érvei

24 A Bizottság az Egyesült Királyság beavatkozási kérelmének elfogadhatatlansága kérdésében felveti, hogy ez az állam csak részben lép fel a Spanyol Királyság mellett, mivel kérelmei a Bizottság által felhozott három kifogás közül kizárólag az elsőre vonatkoznak, és nem illenek bele egyértelműen a Spanyol Királyság által alkalmazott védekezés logikájába.

25 Az Egyesült Királyság kormánya erre azzal válaszolt, hogy a Bizottság által felhozott kifogás nem elfogadható. A Bizottság által elfoglalt álláspont az ítélkezési gyakorlat téves elemzéséből és a beavatkozási kérelmeinek felületes olvasatából adódik.

A Bíróság álláspontja

26 Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Bíróság alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése értelmében "[a] beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására korlátozódhatnak".

27 Márpedig, amennyiben a Bizottság által felhozottak szerint igaz az, hogy az Egyesült Királyság beavatkozása a Spanyol Királyság által kidolgozottól részben különböző érvelésen alapszik, nem marad más hátra, mint hogy az Egyesült Királyság kormánya érvelésével a spanyol érvek módjára támassza alá, hogy a Bizottság keresetét el kell utasítani.

28 Meg kell állapítani, hogy a kiindulási pont az, hogy az Egyesült Királyság beavatkozási kérelmének tárgya a Spanyol Királyság kérelmeinek támogatása.

29 Hozzá kell tenni, hogy azzal szemben, amit a Bizottság a tárgyaláson állított, a Bizottság kontra Tanács C-155/91. sz. ügyben 1993. március 17-én hozott ítéletből (EBHT 1993., I-939. o.) nem következik, hogy a beavatkozás elutasításának alapjául szolgálhatna az a körülmény, hogy az Egyesült Királyság beavatkozási kérelme a kereset alátámasztásául felhozott három kifogás közül csak egyre vonatkozik.

30 A fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletből következik, hogy az ügyben érintett beavatkozási kérelmek valamely irányelv adott cikkének megsemmisítésére irányultak a felperes által a teljes irányelv megsemmisítésére előterjesztettektől teljesen eltérő indokok alapján, ami a Bíróságot annak megállapítására késztette, hogy a beavatkozó kérelmeinek célja különbözik a támogatni kívánt kérelmekétől.

31 Márpedig az Egyesült Királyság által a jelen ügyben beterjesztett beavatkozási beadványban foglalt kérelem tárgya, amint az a jelen ítélet 28. pontjából kiviláglik, pontosan az alperes kérelmeinek támogatása.

32 Ennélfogva a Bizottság által az Egyesült Királyság beavatkozási kérelmére vonatkozó elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

A keresetről

33 Keresete alátámasztásaként a Bizottság három kifogásra hivatkozik, amelyek először a más tagállamok által kiállított vezetési engedélyek nyilvántartásba vételi eljárására, másodszor ezen vezetői engedélyek közül egyes engedélyek spanyol vezetői engedélyekre történő kicserélésére, harmadszor a 91/439 irányelv spanyol jogba történő átültetését megelőzően kiállított vezetői engedélyek megújításának vagy meghosszabbításának feltételeire vonatkoznak.

A harmadik kifogás elfogadhatóságáról

34 A spanyol kormány a harmadik kifogás elfogadhatóságát azon indokkal vitatja, hogy az sem a felszólító levélben, sem az indokolással ellátott véleményben nem szerepelt.

35 A Bizottság erre az elfogadhatatlansági kifogásra kifejezetten nem válaszolt.

36 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság részéről a tagállamnak címzett felszólító levél, ezt követően a Bizottság által kibocsátott indokolással ellátott vélemény behatárolja a jogvita tárgyát, amely ennélfogva nem terjeszthető ki. Az érintett tagállam számára észrevételeinek előterjesztésére fennálló lehetőség ugyanis az EK-Szerződés által biztosított alapvető biztosíték, még ha a tagállam ezzel nem is kíván élni, és az észrevétel a tagállam kötelezettségszegését megállapító eljárás szabályosságának lényegi eleme. Következésképpen a Bizottság indokolással ellátott véleményének és a keresetnek ugyanazokon a kifogásokon kell alapulnia, mint a pert megelőző eljárást megindító felszólító levélnek (lásd különösen a C-191/95. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1998. szeptember 29-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-5449. o.] 55. pontját és a C-340/96. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 1999. április 22-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-2023. o.] 36. pontját).

37 Márpedig a jelen esetben a felszólító levélből és az indokolással ellátott véleményből kiderül, hogy a pert megelőző eljárás során a Bizottság világosan kifejtette azt a kifogást, amelynek elfogadhatóságát a spanyol kormány vitatta. Ezt a megállapítást erősíti mindenekelőtt az a körülmény, hogy a felszólító levélre adott válaszában a spanyol kormány magyarázatot adott azokra az okokra, amelyek a kérdéses kifogás által érintett rendelkezések elfogadásához vezettek.

38 Ennélfogva a spanyol kormány által felhozott, a harmadik kifogás elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogást el kell utasítani.

Az ügy érdeméről

Az első kifogásról

- A felek érvei

39 Első kifogásában a Bizottság előadja, hogy a Spanyol Királyság megsértette a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő kölcsönös elismerés alapelvét, amikor a gépjármű-vezetői szabályzat 22-24. cikkében előírta a kötelező és rendszeres nyilvántartását azoknak a vezetői engedélyeknek, amelyeket más tagállamok állítottak ki, és amelyeknek a jogosultjai Spanyolországban telepedtek le.

40 A Bizottság arra hivatkozott, hogy a vezetői engedélyek nyilvántartásba vétele kötelező a spanyolországi szokásos tartózkodási helyről kiállított igazolvány vagy tanúsítvány kézhezvételétől számított hat hónapon belül. E nyilvántartásba vétel elmulasztása esetén a vezetői engedély érvényét veszti a spanyol területen, az ilyen engedéllyel történő gépjárművezetést hatósági engedély nélkülinek kell tekinteni, ami hatósági szankciókat valamint polgári-, büntető és közigazgatási jogkövetkezményeket von maga után.

41 Márpedig egyrészről a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a vezetői engedélyek kölcsönös elismerésének alapelvét "minden alaki követelmény nélkül" kell alkalmazni (a C-193/94. sz., Skanavi és Chryssanthakopoulos ügyben 1996. február 29-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-929. o.] 26. pontja és a C-230/94. sz. Awoyemi-ügyben 1998. október 29-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-6781. o.] 41. pontja). Attól kezdve, hogy a jelen ügyben egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély nyilvántartása a kölcsönös elismerést érinti, ez a nyilvántartás a személyek szabad mozgását korlátozza. E tekintetben nem mérvadó, hogy a spanyol állampolgárok ugyanúgy kötelesek nyilvántartásba vetetni az engedélyüket.

42 Másrészről, ellentétben azzal, amit a spanyol kormány állít, a nyilvántartásba vétel nem elengedhetetlen ahhoz, hogy élni tudjon azzal a lehetőséggel, amit a 91/439 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése a tagállamoknak nyújt. A C-390/99. sz., Canal Satélite Digital ügyben 2002. január 22-én hozott ítéletében (EBHT 2002., I-607. o.) a Bíróság egyébként úgy rendelkezett, hogy egy kötelező bejegyzési rendszer, amelynek tárgya az irányelv által elismert kötelezettségek vagy jogosultságok tiszteletben tartásának biztosítása, a közösségi joggal csak annyiban összeegyeztethető, amennyiben tiszteletben tartja a Szerződés által garantált alapvető szabadságokat.

43 A Bizottság szerint a más tagállamok által kiállított vezetői engedélyek kötelező és rendszeres nyilvántartása és különösen súlyos joghátrányok kilátásba helyezése e kötelezettség megsértése esetére a 91/439 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése alapján feltűnően aránytalan a Spanyol Királyság által elérni kívánt célkitűzésekhez képest. Ez a cél ugyanis például közúti ellenőrzésekkel és a más tagállamok által kiállított vezetői engedélyek jogosultjai részére, a vezetői engedélyek érvényességi idejére és az orvosi vizsgálatokra vonatkozó spanyol jogszabályok értelmében fennálló kötelezettségeikről adott tájékoztatással is elérhető.

44 A Bizottság hozzáteszi, hogy a jelen esetben a kérdéses nyilvántartásba vételi eljárás a 91/439 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése fényében sem igazolható, mivel egy, a visszaesést figyelembe vevő rendszer hatékonyságát az engedély adatainak az első jogsértés észlelésekor történő nyilvántartásba vétele is biztosíthatja.

45 A spanyol kormány mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben kérdéses nyilvántartásba vételi eljárás nem ellentétes a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, a vezetői engedélyek kölcsönös elismerésének alapelvével. Az igaz, hogy a más tagállamok által kiállított vezetői engedélyeket nyilvántartásba kell vetetni, azonban a jogosultaknak nem kell magukat további vizsgának alávetniük. Elismeri tehát az említett engedélyek érvényességét. Ráadásul a más tagállam által kiállított vezetői engedélyek jogosultjai nem kötelesek engedélyüket spanyol engedélyre cserélni. Márpedig attól kezdve, hogy a kérdéses rendszer ilyen kötelező cserét nem ír elő, a Bíróság által a Skanavi és Chryssanthakopoulos, valamint az Awoyemi-ügyben hozott ítéletében felállított elvek nem vehetők át.

46 A spanyol kormány fenntartja a továbbiakban, hogy a más tagállamok által kiállított vezetői engedélyek kötelező nyilvántartásba vétele az egyetlen eszköz arra, hogy megfeleljen a 91/439 irányelv 1. cikke (3) bekezdésének és 8. cikke (2) bekezdésének alkalmazásából eredő kötelezettségeinek.

47 E tekintetben pontosítja, hogy a vitatott nyilvántartásba vétel az illetékes hatóságok számára lehetővé teszi, hogy tudomást szerezzenek minden spanyol területen letelepedett gépjárművezetőről, egyrészről elengedhetetlen intézkedést jelent ahhoz, hogy biztosítsák az orvosi vizsgálatokra, a vezetői engedélyek érvényességére és az adózásra vonatkozó nemzeti szabályozás végrehajtását, másrészről ahhoz, hogy figyelemmel kísérhessék a gépjárművezetőkre kiszabott szankciókat. Ilyen körülmények között tehát sem a személyek szabad mozgása nem sérül, sem az említett irányelv által élőírtakon kívüli akadályt nem állítanak fel. Még ha feltételezzük is, hogy a vitatott nyilvántartásba vétel a személyek szabad mozgásának korlátozását valósítja meg, ez az akadály mindenképpen arányban áll az irányelv által követett célkitűzéssel. Ráadásul a Bíróságnak a C-451/99. sz., Cura Anlagen ügyben 2002. március 21-én hozott ítéletéből (EBHT 2002., I-3193. o.) vont analógia alapján úgy kell tekinteni, hogy a kérdéses nyilvántartásba vétel szükséges, és a 91/439 irányelv által a tagállamokra ruházott hatáskör gyakorlásának természetes velejárójaként jelenik meg.

48 A spanyol kormány végül megjegyzi, hogy a más tagállamok által kiállított vezetői engedélyek kötelező nyilvántartásba vétele a gépjárművek vezetésére való alkalmasság vizsgálata során az egyenlő elbánás célját is szolgálja. Ez a cél nem érhető el a közúti ellenőrzésekkel, mivel ezek az ellenőrzések bizonytalanok. Valójában ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, folyamatosnak kellene lenniük, azonban ez egyrészről lehetetlen, másrészről gátolja a személyek szabad mozgását.

49 Az Egyesült Királyság kormánya először is észrevételezi, hogy amennyiben a Bizottság egy nyilvántartásba vételi rendszert elfogadhatónak tekint, egyúttal el kell fogadnia a nyilvántartásba vételi kötelezettség megszegésének szankcionálását is. Mindazonáltal ezeknek a szankcióknak meg kell felelniük az arányosság elvének.

50 Ez a kormány a továbbiakban arra hivatkozik, hogy minden más eszköz hiányában, amely lehetővé teszi a területén letelepedő, vezetői engedéllyel rendelkező gépjárművezetők adatairól való információszerzést, a tagállam a 91/439 irányelv által nyújtott jogosultságok kihasználása érdekében kérheti az említett jogosultaktól, hogy engedélyüket nyilvántartásába bejegyeztessék. Egy ilyen nyilvántartásba vétel mindenekelőtt megfelel a 16/78. sz. Choquet-ügyben 1978. november 28-án hozott ítéletben (EBHT 1978., 2293. o.), valamint a fent hivatkozott Skanavi és Chryssanthakopoulos ítéletben felállított alapelveknek.

51 Az Egyesült Királyság Kormánya fenntartja végül, hogy a más tagállam által kiállított engedély jogosultjaira alkalmazható nemzeti szabályozás betartásának biztosításához nem elegendő az olyan rendszer, amely az említett engedéllyel történő vezetéshez való jogra vonatkozó információk közlésén és közúti ellenőrzéseken alapul.

52 Valójában egyrészről valamely engedély jogosultjának tájékoztatása az őt terhelő kötelezettségről nem egyenlő azzal, hogy erre őt nyilvántartásba vétellel azok betartására kötelezik. Azok a tagállamok, amelyek nem rendelkeznek a lakóhely áthelyezése hivatalos eljárásának rendszerével vagy más, az adatok azonosítására szolgáló rendszerrel, képtelenek egyébként egy ilyen információ biztosítására. Másrészt a közúti ellenőrzések, amelyeknek hatékonysága nem növelhető a szabad mozgás bizonyos megsértése nélkül - mivel sem nem rendszeresek, sem nem hatékonyak - és kizárólag jogsértés esetén kerülnek alkalmazásra, sértik az egyenlő elbánás elvét.

- A Bíróság álláspontja

53 Elsősorban a spanyol szabályozás által előírt nyilvántartásba vétel kötelező jellegét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése rögzití a más tagállamok által kiállított vezetői engedélyek kölcsönös elismerésének alapelvét, és hogy ezt az elismerést alaki követelmény nélkül kell biztosítani (lásd különösen a C-246/00. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2003. július 10-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-7485. o.] 60. pontját).

54 Hozzá kell tenni, hogy a vezetői engedélyek kölcsönös elismerésének alapelve egyértelmű és feltétlen kötelezettség, és a tagállamok nem rendelkeznek semmiféle mérlegelési jogkörrel a végrehajtáshoz szükséges szabályok elfogadását illetően (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 61. pontját).

55 Márpedig amint azt a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ítéletének 62. pontjában kinyilvánította, mihelyt egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély nyilvántartásba vétele kötelezővé válik azon tény alapján, hogy az említett engedély jogosultja szankcióval sújtható, ha a fogadó állam területén történő letelepedése után vezetői engedélyének nyilvántartásba vétele nélkül vezet gépjárművet, ezt a nyilvántartásba vételt a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében alaki követelménynek, ennélfogva a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével ellentétesnek kell tekinteni.

56 A jelen ügyben, amint azt a spanyol kormány a tárgyaláson elismerte, bírsággal sújtható jogsértőnek tekinti egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély jogosultját, akinek szokásos tartózkodási helye több mint hat hónapja Spanyolországban van és azt, aki az engedélyének nyilvántartásba vétele nélkül vezet gépjárművet ez utóbbi tagállamban. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság keresetével érintett nyilvántartásba vétel a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szabályozott kölcsönös elismerés elvével ellentétes alaki követelményt valósít meg.

57 A spanyol kormány által kidolgozott bizonyítékokat illetően meg kell említeni mindenekelőtt, hogy azzal ellentétben, amit ez a kormány állít, a 91/439 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése és 8. cikkének (2) bekezdése nem kötelezettséget ír elő a tagállamok terhére, hanem jogosultságot teremt számukra.

58 Meg kell állapítani továbbá, hogy amint azt a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítéletének 68. és 69. pontjában már kimondta: más tagállamok által kiállított vezetői engedélyek kötelező nyilvántartásba vétele nem elengedhetetlen az orvosi vizsgálatokra, az érvényességi időre és az adózási rendelkezésekre vonatkozó nemzeti szabályozás végrehajtásának biztosításához; egy, a közúti ellenőrzéseken és az engedélyek jogosultjainak tájékoztatásán alapuló rendszer ugyanígy lehetővé teszi e cél elérését.

59 Valójában - egyrészről az a tény, hogy egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély nem kerül nyilvántartásba vételre a fogadó országban - nem akadályozza, hogy közúti ellenőrzések alkalmával ez utóbbi állam illetékes hatóságai szabályosan alkalmazhassák a vezetői engedélyek érvényességére vonatkozó nemzeti rendelkezéseket kiegészítve az említett engedélyen feltüntetett lejárati időt az e rendelkezések által meghatározott érvényességi idővel (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ítélet 68. pontját és a C-253/01. sz. Krüger-ügyben 2004. január 29-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 27. pontját).

60 Másrészről az egyik tagállam által kiállított vezetői engedély valamely másik tagállam területén szokásos tartózkodási helyet szerző jogosultjára tartozik, hogy él-e a 91/439 irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében foglalt jogosultsággal, és bizonyítékot szolgáltat-e arról, hogy a fogadó tagállam orvosi vizsgálatokra és a vezetői engedély megújítására vonatkozó rendelkezéseit betartotta. Így elegendő lesz a másik tagállam által kiállított vezetői engedélyek jogosultjait a letelepedésükkel kapcsolatos eljárás során tájékoztatni a fogadó tagállam jogszabályai alapján fennálló kötelezettségeikről, és a kérdéses rendelkezések megsértése esetén szankciókat alkalmazni velük szemben (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ítélet 69. pontját és a fent hivatkozott Krüger-ügyben hozott végzés 28. és 34. pontját).

61 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a közösségi jog nem tiltja, hogy a fogadó tagállam a más tagállam által kiállított vezetői engedély jogosultjának például azzal javasolja a hivatkozott engedély önkéntes nyilvántartásba vételét, hogy a jogosultnak orvosi vizsgálaton kell átesnie, amellyel így csökkentheti annak a veszélyét, hogy akaratlanul megszegje a fogadó tagállam jogszabályait.

62 Hozzá kell tenni, hogy amint arra a főtanácsnok indítványának 52. pontjában felhívta a figyelmet, a más tagállam által kiállított vezetői engedélyeknek a fogadó tagállamban történő kötelező és rendszeres nyilvántartása ahhoz sem elengedhetetlen, hogy a fogadó tagállam hatóságai a vezetéshez való jog korlátozására, felfüggesztésére, visszavonására vagy megszüntetésére vonatkozó nemzeti rendelkezéseket alkalmazzák, és ha e célból szükséges, a vezetői engedélyt kicseréljék.

63 Ugyanis a gépjárművezetőnek a befogadó tagállam területén való első jogsértésénél - amely alapján helye lehet e rendelkezések alkalmazásának - az állam illetékes hatóságai nyilvántartásba vehetik a szóban forgó jogsértést elkövető gépjárművezető vezetői engedélyének adatait. Így - ha ugyanezen gépjárművezető a későbbiekben jogszabályt sért - a hatóságok rendelkeznek a szükséges információkkal, hogy adott esetben visszavonják az engedélyt, vagy bármely más, a 91/439 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett nemzeti jogszabályokban előírt intézkedést tegyenek. Az sem lehetetlen, hogy ezeknek a rendelkezéseknek az alkalmazása során a vezetői engedélyt kiállító tagállamban elkövetett jogsértések figyelembevétele céljából a fogadó tagállam hatóságai a fenti irányelv 12. cikkének (3) bekezdésében foglalt kölcsönös együttműködés és információcsere keretében az említett engedélyt kiállító tagállam hatóságaitól felvilágosítást kérjenek.

64 Végül meg kell említeni, hogy a Bizottság által javasolt közúti ellenőrzések anélkül is megvalósíthatóak, hogy sérülne a személyek szabad mozgása vagy az egyenlő bánásmód alapelve. Ugyanis egyrészről a spanyol kormány és az Egyesült Királyság Kormánya által sugalltakkal ellentétben, az a tény, hogy egy közúti ellenőrzés során a gépjármű vezetője kénytelen az ellenőrzés idejére pillanatnyilag megállni, alapvetően nem tekinthető úgy, mint a személyek szabad mozgásának a Szerződéssel ellentétes korlátozása. Másrészről az a tény, hogy a közúti ellenőrzések pontosak, egyáltalán nem jelenti az egyenlő elbánás elvének megsértését.

65 E körülmények közt meg kell állapítani, hogy a Bizottság első kifogása alapos.

A második kifogásról

- A felek érvei

66 Második kifogásában a Bizottság előadja, hogy a Spanyol Királyság megsértette a 91/439 irányelv I. mellékletének 4. pontjában foglalt rendelkezéseket, amikor a gépjárművezetői szabályzat 25. cikkének (2) bekezdésében előírta a másik tagállam által kiállított vezetői engedélyek spanyol vezetői engedélyre történő kicserélését, amennyiben az engedélyben nem marad hely további, az igazgatáshoz elengedhetetlen adatok feltüntetésére.

67 A Bizottság szerint a 91/439 irányelv szigorúan korlátozza annak lehetőségét, hogy valamely vezetői engedélyre újabb adatokat jegyezzenek fel, és azt a hátrányos megkülönböztetés tilalmának keretei közé szorítja, illetve alárendeli annak, hogy az adott engedélyen rendelkezésre álljon az ehhez szükséges hely. Márpedig sem az engedélyek kicserélését szabályozó 8. cikk, sem a hivatkozott irányelv más rendelkezése nem ír elő az engedély kicserélésére vonatkozó kötelezettséget arra az esetre, ha a szükséges hely hiányzik. A 91/439 irányelv kimerítő szabályozást tartalmaz a vezetői engedélyek cseréjéről, amiből az következik, hogy ezzel ellentétes az olyan cserekötelezettség, mint ami a jelen ügy tárgya.

68 A spanyol kormány szerint - mihelyt a 91/439 irányelv a tagállamokra bízza bizonyos adatok feltüntetését a más tagállamok által kiállított vezetői engedélyeken - jogszerűen nem tartható fenn, hogy ez a jogosultság megszűnjön csak azért, mert hiányzik az engedélyeken ezeknek az adatoknak a feltüntetésére szolgáló hely. A kötelező csere tehát ennél fogva elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzeti hatóságok gyakorolhassák e jogukat arra, hogy feltüntessék ezen adatokat az említett engedélyekben. Ezt a jogot ugyanis nem lehet korlátozni olyan gyakorlati kérdésekkel, mint a kérdéses engedély formája vagy jogosultjának magatartása. A kötelező csere hiányában a 91/439 irányelv I. mellékletének 4. pontjában biztosított jogosultság gyakorlása az egyenlő elbánás elvének megsértéséhez vezethet, mivel a gépjárművezetőket eltérő bánásmódban részesítették aszerint, hogy vezetői engedélyük lehetővé teszi-e további adatok bejegyzését vagy sem. Mindenesetre egy ilyen engedély új spanyol engedélyre való kicserélése a jogosultnak semmiképpen sem okozhat hátrányt.

- A Bíróság álláspontja

69 Emlékeztetni kell arra, hogy - amint az a 91/439 irányelv I. mellékletének 4. pontjából következik - a 91/439 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése által a fogadó tagállam számára elismert azon jogosultság, hogy bejegyezze a más tagállam által kiállított vezetői engedélybe az annak kezelése szempontjából nélkülözhetetlen adatokat, kifejezetten annak a feltételnek van alávetve, hogy a fogadó tagállam rendelkezzen az e célból szükséges hellyel az említett engedélyen..

70 Márpedig nem egyeztethető össze a 91/439 irányelvvel a más tagállam által kiállított vezetői engedély cseréje abban az esetben, ha betelt a kezelése szempontjából nélkülözhetetlen adatok feltüntetésére fenntartott hely, mivel nem szerepel az említett irányelv 8. cikkében foglalt, a csere engedélyezett eseteit tartalmazó kimerítő felsorolásban.

71 Tekintettel e megállapításra, valamint arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a 91/439 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének és 8. cikke (1) bekezdésének, valamint az irányelv kilencedik preambulumbekezdésének közös olvasata tiltja a tagállamoknak különösen más tagállam által kiállított vezetői engedélyek kötelező cseréjét (lásd különösen a fent hivatkozott Krüger-ügyben hozott végzés 30. pontját), a 91/439 irányelvvel és különösen I. mellékletének 4. pontjával összeegyeztethetetlennek kell tekinteni a gépjárművezetői szabályzat 25. cikkének (2) bekezdése által előírthoz hasonló cserét.

72 Ebből következően a Bizottság második kifogása alapos.

A harmadik kifogásról

- A felek érvei

73 Harmadik kifogásában a Bizottság előadja, hogy a Spanyol Királyság - mivel a gépjárművezetői szabályzat hetedik átmeneti rendelkezésében a 91/439 irányelv előtti jogszabályoknak megfelelően kiállított vezetői engedélyek jogosultjai számára engedélyezte a szabályzatban előírt minimumfeltételek teljesítésének kikötésével az engedélyük megújítását - megsértette a 91/439 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontját.

74 A gépjárművezetői szabályzat hetedik átmeneti rendelkezése így olyan szerzett jogot biztosít az említett jogosultaknak, amelyet a 91/439 irányelv nem tartalmaz, mivel ez utóbbi 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és III. mellékletében úgy rendelkezik, hogy a vezetői engedélyek minden egyes megújításánál meg kell felelni az általa szabályozott fizikai és szellemi alkalmasságra vonatkozó elvárásoknak.

75 A Bizottság hozzáteszi, hogy a spanyol kormány állításával ellentétben egyrészről nem hanyagság következménye, hogy a 91/439 irányelv nem ismeri el a szerzett jogokat, másrészről pedig az irányelv nem sérti a törvények visszamenőleges hatályának tilalmát, mivel kizárólag a vezetői engedélynek jövőbeni kérdéseivel foglalkozik. Mindazonáltal a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a spanyol kormány semmiképpen sem hivatkozhat azon irányelv jogszerűtlenségére, amelynek megsértését a Bizottság felrója neki.

76 A spanyol kormány jelzi, hogy a gépjárművezetői szabályzat hetedik átmeneti rendelkezése a jelenleg hatályban lévő szabályozás visszamenőleges alkalmazását abban az esetben írja elő, ha ez kedvezőbb, mint a korábbi szabályozás, ellenkező esetben a korábbi szabályozásnak megfelelően kiállított vezetői engedélyek esetében fenntartja a korábbi feltételeket. Márpedig ez az intézkedés, amelynek hatálya korlátozott, elengedhetetlen a szerzett jogok tiszteletben tartását, és a hátrányosabb jogkövetkezményeket megállapító vagy az egyéni jogokat korlátozó törvények visszamenőleges hatálya tilalmát előíró alapelvek betartásához. Emellett a spanyol kormány arra hivatkozik, hogy belső joga szerint jogellenes az olyan rendeleti előírás, amely nem ismeri el a valamely törvényi szintű szabály alapján szerzett jogokat, és így kizárt, hogy a gépjárművezetői szabályzat megtagadja az olyan jogosult engedélyének meghosszabbítását, aki eleget tesz a 91/439 irányelv hatálybalépése előtti nemzeti jogszabályok által előírt egészségügyi feltételeknek.

- A Bíróság álláspontja

77 Meg kell állapítani, hogy a 91/439 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja és III. melléklete - amelyre e rendelkezés utal - közös olvasatából az következik, hogy az irányelv által előírt, gépjármű vezetéséhez szükséges fizikai és szellemi alkalmasságra vonatkozó minimumkövetelményeket a vezetői engedély kiállításakor vagy megújításakor minden jelöltre alkalmazni kell.

78 Márpedig, mivel a 91/439 irányelv nem tesz különbséget a hatálybalépését követően és azt megelőzően kiállított vezetői engedélyek megújítása között, azt a következtetést kell levonni, hogy az ilyen különbségtétel összeegyeztethetetlen a fenti irányelvvel.

79 Ezt a következtetést erősíti az a megállapítás, mely szerint a Spanyol Királyság által javasolt értelmezés súlyosan veszélyezteti a 91/439 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja által követett célkitűzést, azaz a közúti biztonság javítását, amikor a vezetői engedélyek nagy számú jogosultjai részére lehetővé teszi a 91/439 irányelvben rögzített egészségügyi minimumkövetelményekkel ellentétes szabályozás alapján szerzett jogaik gyakorlását.

80 Amennyiben a jelen ügyben nem vitatott, hogy a gépjárművezetői szabályzat hetedik átmeneti rendelkezése egészen pontosan azt teszi lehetővé a 91/439 irányelv hatálybalépése előtt kiállított vezetői engedélyek jogosultjai számára, hogy akkor is megújíthassák a vezetői engedélyüket, ha nem tesznek eleget az irányelv által előírt fizikai és szellemi minimumkövetelményeknek, meg kell állapítani, hogy ez a rendelkezés ellentétes a 91/439 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával.

81 Hozzá kell tenni, hogy ezt a jogsértést nem igazolhatja azon nemzeti rendelkezések fennállása, amelyek megtiltják, hogy az engedély megújítása során kötelezzék a 91/439 irányelv hatályba lépése előtt kiállított vezetői engedélyek jogosultjait az említett irányelvben rögzített feltételek teljesítésére.

82 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tagállam ugyanis nem hivatkozhat belső jogrendszere rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire a valamely irányelv által előírt kötelezettségek és határidők figyelmen kívül hagyásának igazolásaként (lásd különösen a C-66/03. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. november 27-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 12. pontját).

83 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság harmadik kifogása is alapos.

84 A fenti megfontolások figyelembevételével meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság - mivel elfogadta a gépjárművezetői szabályzat 22-24. cikkét és 25. cikkének (2) bekezdését, valamint ugyanezen szabályzat hetedik átmeneti rendelkezését - nem teljesítette a 91/439/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdéséből és 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjából, valamint I. mellékletének 4. pontjából eredő kötelezettségeit.

A költségekről

85 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Spanyol Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 4. §-ával összhangban a Holland Királyság és az Egyesült Királyság - mint beavatkozók - maguk viselik költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Spanyol Királyság - mivel elfogadta az 1997. május 30-i Reglamento de conductores (gépjárművezetői szabályzat) 22-24. cikkét és 25. cikkének (2) bekezdését, valamint ugyanezen szabályzat hetedik átmeneti rendelkezését - nem teljesítette az 1996. július 23-i 96/47/EK tanácsi irányelvvel módosított, a vezetői engedélyekről szóló, 1991. július 29-i 91/439/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdéséből és 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjából, valamint I. mellékletének 4. pontjából eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

3) A Holland Királyság valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.