BH 2011.3.72 Időelőttiség miatt meg kell szüntetni azt a pert, amelyet a hitelező a részvényesekkel szemben arra alapítva indított, hogy a korlátolt felelősségükkel a hitelező rovására visszaéltek. Ez a felelősségi szabály ugyanis már nem létező társaság volt tagjának (részvényesének) a felelősségére vonatkozik [2006. évi IV. tv. 50. §, Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].

A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

A felperes módosított keresetében a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (új Gt.) 50. §-ában megjelölt tagi felelősség alapján kérte kötelezni az alpereseket 5 000 000 forint tőke és járulékai megfizetésére. Előadta, hogy egy korábbi perben a V. ÁFÉSZ alperes jogi képviselőjeként járt el az alperesek tulajdonában, illetve az I. r. alperes vezetése alatt álló B. Pénzügyi Rt. felperes által indított perben, melyben a B. Rt. pervesztes lett és 5 M Ft elsőfokú, 2,5 M Ft másodfokú perköltséget, valamint 2,5 M Ft felülvizsgálati eljárási költséget volt köteles fizetni az alperes V. ÁFÉSZ részére.

Jelen per felperese engedményezéssel vált a teljes követelés jogosultjává, azonban ebben az eljárásban csak az ítélőtábla által megállapított elsőfokú perköltségét (5 millió forintot) és az ehhez kapcsolódó egyéb költségeket érvényesíti.

Az alperesek kérték a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Álláspontjuk szerint a mögöttes felelősség alkalmazhatóságához (1/2007. PJE jogegységi határozat) a főkötelezettel szembeni behajthatatlanságot meg kell állapítani. A B. Rt. még jogilag létezik, ezért a behajthatatlanság megállapítására nem kerülhet sor. Mindezek miatt az alperesek sortartási kifogással éltek a felperes keresetével szemben.

A B. Rt. végelszámolási eljárása 2008. április 8-ával felszámolási eljárásba fordult, a felszámolási eljárás folyamatban van.

Az elsőfokú bíróság a pert megszüntette és kötelezte a felperest bruttó 36 ezer forint megfizetésére. Kifejtette, hogy miután a felperes a keresetét a Gt. 50. és 56. §-ára alapította, s a B. Rt. még felszámolás alatt áll, ezért a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontjára és a 157. § a) pontjára hivatkozással a pert meg kellett szüntetni, miután a Gt. 56. § (3) és (4) bekezdése szerint a tagok felelőssége akkor áll fenn, ha a társaság jogutód nélkül megszűnt. Tekintve, hogy az adós még nem szűnt meg, a felperes keresete idő előtti.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és kötelezte a felperest 18 000 forint perköltség alperesek részére történő megfizetésére.

Hangsúlyozta, hogy a felperes az elsőfokú bíróság felhívására az új Gt. 50. §-át jelölte meg keresetének alapjául, mely a tag felelősségét csupán a társaság megszűnése esetére állapítja meg, az 50. § (2) bekezdése pedig a hitelezők rovására történő visszaélésben megnyilvánuló magatartást fogalmazza meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint mindebből következően a tag felelőssége csak a társaság megszűnése után merül fel, ezért az elsőfokú bíróság nem tévedett akkor, amikor a felperes követelését idő előttinek minősítette és a pert megszüntette.

A felperes fellebbezéséhez kapcsolódóan kifejtette, hogy bár a felperes a fellebbezésében hivatkozott az új Gt. 30. §-ára, valamint a hozzá kapcsolódó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ára a vezető tisztségviselők felelőssége kapcsán, azonban részben azért nem vizsgálható ez a kereseti kérelem, mert csak a fellebbezésben hivatkoztak rá, részben pedig a Cstv. 6. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság nem is rendelkezik hatáskörrel egy ilyen peres eljárás lefolytatására.

A jogerős végzéssel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú végzésre is kiterjedően, az elsőfokú bíróság utasítását a kereset elbírálására, valamint perköltség megállapítását. A végzés jogsértését abban jelölte meg, hogy

- a másodfokú bíróság idő előttinek tartotta a keresetét,

- megállapította, hogy meg nem engedett módon a keresetét módosította,

- a másodrendű alperest nem tartotta vezetőnek, és

- a Cstv. 33/A. §-át ebben a perben nem tartotta alkalmazhatónak.

Hivatkozott arra, hogy a per lényegében az alpereseknek a B. Rt.-ben ellátott vezetői, választott tisztségviselői és tulajdonosi mivoltukkal előidézett fedezetelvonásból eredő és a felperessel szemben szándékosan okozott kár megtérítésére irányult. A felperes minden ezzel kapcsolatos szabályszegésre hivatkozott a keresetlevelében, és forrásként megjelölte a Gt.-t és a a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényt (Hpt.). Hangsúlyozta, hogy a tulajdonosi felelősség csak a Gt.-hez köthető, a vezetői felelősség azonban szigorúbb a Hpt. rendelkezései szerint.

A bíróságok arra hivatkozva szüntették meg az eljárást, hogy a kereset benyújtása idő előtti, azonban ez megszűnt a B. Rt. felszámolásának elrendelésével.

Álláspontja szerint a kereset jellege, terjedelme és jogalapja lényegében menet közben nem változott, legfeljebb a követelés megjelölése nem volt teljes és pontos.

Miután az alperesek felelőssége a vezetői tevékenységükhöz kapcsolódott, s ezt kiemelten hangsúlyozták a perben is, emiatt a Cstv. 2006. július 1-jén történt módosítása - a Cstv. 33/A. § törvénybe illesztése - a vezetővel szembeni fellépés idő előttiségét feloldotta, megszüntette. Az I. r. alperes nem vitásan vezető tisztségviselője volt a B. Rt.-nek, a II. r. alperes vezetői minősége a Cstv. 33/A. §-a alapján állapítható meg.

A felperes az elsőfokú eljárás során becsatolt iratokkal bizonyította, hogy az alperesek a felperes hitelezői igényét sokszorosan megsértették, a felülvizsgálati kérelemben kifejtettek alapján a kereset érdemi tárgyalásának perjogi akadálya nincs, ezért a jogerős végzés jogszabályba ütközik.

Az alperesek nem terjesztettek elő felülvizsgálati ellenkérelmet.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.