31986L0278[1]

A Tanács irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1986. június 12.)

a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről

(86/278/EGK)

1. cikk

Az irányelv célja a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásának szabályozása oly módon, hogy kizárja a talajra, növényzetre, állatokra és az emberekre gyakorolt káros hatásokat, és ezzel egyidejűleg az ilyen szennyvíziszap helyes használatának ösztönzése.

2. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) "iszap":

i. háztartási vagy települési szennyvizeket kezelő szennyvíztisztító művekből és más, a háztartási vagy települési szennyvizekhez hasonló összetételű szennyvizeket kezelő szennyvíztisztító művekből származó iszap;

ii. oldó medencék és szennyvíz kezelésére szolgáló más hasonló berendezések visszamaradó iszapja;

iii. az i. és ii. pont alatt nem említett szennyvíztisztító berendezések visszamaradó iszapja;

b) "kezelt iszap":

olyan iszap, amely biológiai, kémiai vagy hőkezelésen, tartós tároláson vagy más kezelésen esett át, amely jelentős mértékben csökkentette bomlási képességét és az alkalmazásával járó higiéniai kockázatokat;

c) "mezőgazdaság":

mindenfajta kereskedelmi és élelmezési célú kultúrnövény termesztés, beleértve az állattenyésztés során való felhasználást is;

d) "felhasználás":

az iszap kijuttatása a talajra, vagy az iszap bármilyen más alkalmazása a talajon vagy a talajban.

3. cikk

(1) A 2. cikk a) i. pontjában említett iszapot csak ezen irányelvnek megfelelően szabad használni a mezőgazdaságban.

(2) A 75/442/EGK és a 78/319/EGK irányelv sérelme nélkül:

- a 2. cikk a) pontjának ii. alpontjában említett iszapot olyan feltételek mellett lehet a mezőgazdaságban használni, melyeket az érintett tagállam adott esetben szükségesnek tekint az emberi egészség és a környezet védelme szempontjából,

- a 2. cikk a) pontjának iii. alpontjában említett iszapot csak abban az esetben szabad a mezőgazdaságban használni, ha használatát az érintett tagállam szabályozza.

4. cikk

Az I. A., I. B. és I. C. melléklet tartalmazza az iszaphasználattal érintett talaj nehézfém-koncentrációjára, az iszap nehézfém-koncentrációjára, és a mezőgazdasági hasznosítású talajba éves szinten bevihető nehézfém maximális mennyiségére vonatkozó értékeket.

5. cikk

A 12. cikk sérelme nélkül:

1. A tagállamok megtiltják az iszap használatát, ha a termőtalajban egy vagy több nehézfém koncentrációja meghaladja azokat a határértékeket, amelyeket az I. A. melléklettel összhangban állapítottak meg, és megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy ezeket a határértékeket ne lépjék túl az iszap használata következtében.

2. A tagállamok úgy szabályozzák az iszap használatát, hogy a nehézfémek felhalmozódása a talajban ne vezessen az (1) bekezdésben említett határértékek túllépéséhez. Ennek érdekében az alábbi a) és b) pontokban megadott eljárások valamelyikét alkalmazzák:

a) a tagállamok megállapítják szárazanyag-tonnákban kifejezve azt a maximális iszapmennyiséget, amely a talajon területegységenként és évenként felhasználható, figyelembe véve az iszap nehézfém-koncentrációjának az I. B. melléklettel összhangban általuk megállapított határértékeit; vagy

b) a tagállamok biztosítsák a talajba területegységenként és időegységenként bevihető fémmennyiségek I. C. mellékletben megadott határértékeinek betartását.

6. cikk

A 7. cikk sérelme nélkül:

a) az iszapot a mezőgazdaságban való felhasználás előtt kezelni kell. Mindazonáltal a tagállamok az általuk megállapítandó feltételek mellett engedélyezhetik kezeletlen iszap használatát, ha azt a termőtalajba injektálják vagy bedolgozzák;

b) a szennyvíziszap termelői rendszeresen ellátják a felhasználókat valamennyi, a II. A. mellékletben említett információval.

7. cikk

A tagállamok megtiltják az iszap felhasználását vagy az iszap felhasználási célú szállítását:

a) legelők vagy takarmánytermelésre használt területek esetében, ha a legeltetést vagy a takarmány betakarítását egy bizonyos idő eltelte előtt kívánják végezni. Ez az idő, amelyet a tagállamok különösen földrajzi és időjárási viszonyaik figyelembevételével állapítanak meg, semmiképpen sem lehet három hétnél kevesebb;

b) olyan talajnál, amelyben gyümölcsöket vagy zöldségféléket termesztenek, a gyümölcsfák kivételével, a vegetációs időn belül;

c) olyan talajnál, amelyet olyan gyümölcsök vagy zöldségfélék termesztésére szánnak, amelyek rendes körülmények között közvetlenül érintkeznek a talajjal, és amelyeket rendes körülmények között nyersen fogyasztanak, a termények betakarítását megelőző 10 hónap során és magának a betakarításnak az ideje alatt.

8. cikk

Az iszap használata során az alábbi szabályokat kell figyelembe venni:

- az iszapot a növények tápanyag-szükségletének figyelembevételével kell felhasználni, ügyelve arra, hogy a talaj, valamint a felszíni és felszín alatti víz ne károsodjék,

- ha az iszapot olyan talajon használják, amelynek pH értéke 6 alatt van, a tagállamok figyelembe veszik, hogy a nehézfémek gyorsabban és könnyebben kerülnek be a terménybe, és szükség esetén csökkentik azokat a határértékeket, amelyeket az I. A. melléklettel összhangban állapítottak meg.

9. cikk

Az iszapot és a talajt, amelyen azt alkalmazzák, a II. A. és II. B. mellékletben leírt módon kell elemezni.

A mintavételre és az elemzésre vonatkozó referenciamódszereket a II. C. melléklet tartalmazza.

10. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy naprakész nyilvántartásokat vezessenek, amelyek rögzítik:

a) a termelt iszap mennyiségét és a mezőgazdasági felhasználásra szállított mennyiségeket;

b) az iszap összetételét és tulajdonságait a II. A. mellékletben említett paraméterek tekintetében;

c) az alkalmazott kezelés fajtáját a 2. cikk b) bekezdésében megadottak szerint;

d) az iszap felhasználóinak nevét és címét, és az iszap felhasználási helyét.

(2) A nyilvántartások az illetékes hatóságok rendelkezésére állnak, és ezek képezik a 17. cikkben említett összefoglaló jelentés alapját.

(3) A kezelési módszerekre és az elemzések eredményeire vonatkozó információkat kívánságra közlik az illetékes hatóságokkal.

11. cikk

A tagállamok felmentést adhatnak a 6. cikk b) pontja és a 10. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontja és (2) bekezdése alól olyan szennyvíztisztító telepek iszapja esetében, amelyek tisztítási kapacitása kevesebb, mint napi 300 kg BOI5 (biokémiai oxigénigény), ami 5 000 lakosegyenértéknek felel meg, és amelyeket elsősorban háztartási szennyvizek tisztítására terveztek.

12. cikk

Ha a körülmények megkövetelik, a tagállamok az ezen irányelvben meghatározottaknál szigorúbb intézkedéseket tehetnek.

Minden ilyen jellegű határozatot a fennálló megállapodásoknak megfelelően közölnek a Bizottsággal.

13. cikk

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a mellékletek módosításáról a műszaki és tudományos fejlődéshez történő hozzáigazításukra vonatkozóan.

Az első bekezdés nem alkalmazandó az I. A., I. B. és I. C. mellékletben felsorolt paraméterek és értékek, az értékek kiértékelésére valószínűleg hatással lévő bármely tényező és a II. A. és II. B. mellékletben említett elemezendő paraméterek tekintetében.

15. cikk

(1) A Bizottságot a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 39. cikkével ( 1 ) létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

15a. cikk

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 13. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2018. július 4-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. E jelentést benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 13. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban ( 3 ) foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 13. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

16. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított három éven belül megfeleljenek.

Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

17. cikk

A tagállamok három éves időközönként tájékoztatást küldenek a Bizottságnak ennek az irányelvnek a végrehajtásáról ágazati jelentés formájában, amely más, ehhez tartozó közösségi irányelveket is felölel. Az ágazati jelentések a Bizottság által végrehajtási jogi aktus formájában elfogadott kérdőív vagy sablon alapján készülnek. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 15. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. A kérdőívet vagy sablont a jelentés által felölelt időszak kezdete előtt hat hónappal meg kell küldeni a tagállamoknak. A tagállamok a jelentést az általa felölelt három éves időszak végétől számított kilenc hónapon belül megküldik a Bizottságnak.

Az első jelentés az 1995-től 1997-ig terjedő időszakot öleli fel.

A Bizottság a tagállamok jelentésének benyújtását követő 9 hónapon belül közösségi jelentést tesz közzé az irányelv végrehajtásáról.

18. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

A. MELLÉKLET

NEHÉZFÉMEK MEGENGEDHETŐ KONCENTRÁCIÓJA TALAJOKBAN

(mg/kg szárazanyag a II. C. melléklet szerinti reprezentatív mintában, 6 és 7 közötti pH értékű talajra)

I. B. MELLÉKLET

NEHÉZFÉMEK MEGENGEDHETŐ KONCENTRÁCIÓJA A MEZŐGAZDASÁGBAN HASZNÁLHATÓ ISZAPOKBAN

(mg/kg szárazanyag)

I. C. MELLÉKLET

MEZŐGAZDASÁGI TALAJRA ÉVENTE KIJUTTATHATÓ NEHÉZFÉM-MENNYISÉGEK HATÁRÉRTÉKEI, 10 ÉVES ÁTLAG ALAPJÁN

(kg/ha/év)

II. A. MELLÉKLET

AZ ISZAP ELEMZÉSE

1.

Az iszapot általában legalább hathavonként kell elemezni. Ha a kezelt szennyvíz jellemzői változnak, az elemzéseket gyakrabban kell elvégezni. Ha az elemzések eredményei egy teljes éven át nem változnak jelentős mértékben, az iszapot legalább 12 havonként kell elemezni.

2.

A 11. cikkben említett tisztító telepekről származó iszap esetében, ha ennek az irányelvnek az összes tagállam által történt alkalmazást megelőző tizenkét hónap során nem végeztek iszapelemzést, az alkalmazást követő tizenkét hónapon belül, vagy, adott esetben, az ilyen berendezésből származó iszap mezőgazdasági felhasználását engedélyező határozat meghozatalától számított hat hónapon belül elemzést kell végezni. A további elemzések gyakoriságáról a tagállamoknak az első elemzés eredményei, a szennyvíz jellemzőinek és bármely más lényeges tényező bármilyen megváltozása alapján kell dönteniük.

3.

A (4) bekezdésben foglalt rendelkezésektől függően az elemezésnek az alábbi paraméterekre kell kiterjednie:

- szárazanyag, szerves anyag,

- pH-érték,

- nitrogén és foszfor,

- kadmium, réz, nikkel, ólom, cink, higany, króm.

4.

Ha az érintett tagállam illetékes hatósága úgy találja, hogy a szennyvíztisztító telepen kezelt szennyvízben réz, cink, és króm nem található, vagy csak elhanyagolható mennyiségben van jelen, a tagállam dönthet az elemzések végrehajtásának gyakoriságáról.

II. B. MELLÉKLET

A TALAJ ELEMZÉSE

1.

Ha olyan iszapot használnak, amely nem egy, a 11. cikkben említett tisztítótelepről származik, a tagállamnak először is biztosítania kell, hogy a termőtalaj nehézfém-koncentrációja ne haladja meg az I. A. melléklet alapján megállapított határértékeket. Ennek érdekében a tagállam eldönti azt, hogy milyen elemzéseket kell elvégezni, figyelembe véve a termőtalaj jellemzőire és homogenitására vonatkozóan rendelkezésre álló tudományos adatokat.

2.

A tagállamok határoznak a további elemzések gyakoriságát illetően, figyelembe véve a talaj fémtartalmát az iszap használata előtt, a használt iszap mennyiségét és összetételét és minden más lényeges tényezőt.

3.

Az elemezésnek az alábbi paraméterekre kell kiterjednie:

- pH-érték,

- kadmium, réz, nikkel, ólom, cink, higany és króm.

II. C. MELLÉKLET

MINTAVÉTELI ÉS ELEMZÉSI MÓDSZEREK

1. Talajmintavétel

Az elemzés céljára szolgáló reprezentatív talajmintákat általában 25 minta összekeverésével kell előállítani, amelyeket az ugyanarra a művelési célra szolgáló, 5 hektárnál nem nagyobb területről vettek ki.

A mintákat 25 cm mélységig kell kivenni, hacsak a felszíni termőtalaj mélysége nem kisebb ennél; mindazonáltal a mintavétel mélysége ebben az utóbbi esetben sem lehet 10 cm-nél kisebb.

2. Iszapmintavétel

Az iszapmintát a kezelés után, de még a felhasználóhoz való kiszállítás előtt kell kivenni, úgy, hogy a minta reprezentatív legyen a termelt iszapra.

3. Elemzési módszerek

A nehézfémek elemzését erős savas feltárás után kell elvégezni. Az elemzés referenciamódszerének atomabszorpciós színképelemzésnek kell lennie, és az egyes fémek kimutathatóságának határa nem lehet nagyobb, mint a megfelelő határérték 10 %-a.

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

( 3 ) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.;