657/B/2002. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 54. §-a és 55. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Az indítványozó a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbtv.) 54. §-át és "ezzel összefüggésben" 55. §-át alkotmányellenesnek tekinti, és ezért azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg ezeket a rendelkezéseket. Álláspontja szerint az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jogot sérti a Vbtv.-nek az a szabálya, amely szerint a választottbírósági ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek, csak érvénytelenítés kérhető a törvényben felsorolt esetekben.

2. Az indítványozó a következő jogszabályokra hivatkozott: Az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése:

"A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

A Vbtv. rendelkezései:

"54. § A választottbíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye; csak az ítélet érvénytelenítése kérhető a bíróságtól, az 55. §-ban felsorolt okokból."

"55. § (1) A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított hatvan napon belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, ha

a) a választottbírósági szerződést megkötő félnek nem volt jogképessége vagy cselekvőképessége;

b) a választottbírósági szerződés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek alávetették, ilyen kikötés hiányában a magyar jog szerint érvénytelen;

c) a választottbíró kijelöléséről, illetve a választottbíróság eljárásáról nem volt szabályosan értesítve, vagy egyébként nem volt képes az ügyét előterjeszteni;

d) az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik, illetve amelyre a választottbírósági szerződés rendelkezései nem terjednek ki; ha a határozat a választottbírósági szerződés keretein kívül eső ügyre is tartalmaz rendelkezést, de a választottbíráskodásra tartozó kérdésekre vonatkozó döntések elválaszthatók azoktól, amelyekre a választottbíráskodás nem volt kikötve, az érvénytelenítést csak ez utóbbi rendelkezések vonatkozásában lehet kérni;

e) a választottbíróság összetétele vagy eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának - kivéve, ha a megállapodás ellentétes e törvény kötelezően alkalmazandó szabályával -, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek."

3. Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság a 604/B/1990. AB határozatban és az 1282/B/1993. AB határozatban az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése alapján már vizsgálta a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) azt a szabályozását, amely nem teszi lehetővé a Kamarai Választottbíróság határozata ellen a fellebbezést. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a választottbíróság a szerződési szabadság alapján a szerződő felek által választott szerv a jogviták elbírálására, és a felek a szerződés megkötésével elfogadják a korlátozott jogorvoslati lehetőséget. Az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésével összeegyeztethető a jogorvoslati jog nem gyakorlásának a szabadsága, a jogról való lemondás szerződésbe foglalása is (ABH 1992, 443, 444.; ABH 1994, 675, 678, 680.).

Az indítványozó nem a Pp. hivatkozott szabályát támadta, hanem a Vbtv. rendelkezéseit [ezért nem áll fenn az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. §-ának c) pontja szerint "ítélt dolog"]. A Vbtv.-nek az indítványozó által támadott rendelkezései ugyanazt a megoldást tartalmazzák, mint a Pp.-nek a hivatkozott alkotmánybírósági határozatokban vizsgált szabályai. Az azonos természetű jogkérdésre az Alkotmánybíróság a jelen esetben is a korábban elfogadott elvet alkalmazta, és nem állapította meg Vbtv. 54. és 55. §-ának alkotmányellenességét.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2006. február 28.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró