A Szekszárdi Törvényszék Mf.20015/2013/4. számú határozata fegyelmi felelősség megállapítása tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 5. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 37. §, 38. §, 53. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §] Bírók: Csábráki Hajnalka, Hegedűsné dr. Uhrin Andrea, Mándi Zoltán

Szekszárdi Törvényszék

13.Mf.20.015/2013/4. szám

A Szekszárdi Törvényszék a Dr. Szegesdi Judit ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe szám alatti lakos) felperesnek,- a Thurénné dr. Eördögh Orsolya jogtanácsos (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen fegyelmi felelősség tárgyú munkaügyi perében a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 3.M.290/2012/15. számú ítélete ellen a felperes 17. sorszámú fellebbezése alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperes köteles megfizetni az alperesnek 15 nap alatt 20.000,- (húszezer) forint fellebbezési perköltséget.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes jogelődje a 2009. szeptember 16. napján kelt .... számú határozatával a felperest fegyelmi büntetésben részesítette, annak indokai szerint az L-A Kft. munkáltatónál 2009. augusztus 4. napján tartott munkaügyi ellenőrzés során tett megállapítások alapján eljárva a felperes tudatosan megszegte a felügyelőség jogalkalmazási gyakorlatát, figyelmen kívül hagyta a módszertani útmutatókat. Felrótta, hogy az irodabútorok biztonságos elhelyezésére vonatkozó utasításnak nem tett eleget, továbbá azt is, hogy szóbeli figyelmeztetés ellenére a vezetőket rossz színben tünteti fel kollégák előtt, döntéseiket megkérdőjelezi. A felperes által tanúsított magatartás alkalmas arra, hogy olyan munkahelyi légkör alakuljon ki, mely az iroda eredményességét negatívan befolyásolja.

A felperes kérelmére a munkáltató a fegyelmi határozatot október 14. napján visszavonta.

Ezt követően a felügyelőség fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben, annak eredményeként 2009. november 30.-án a .... számú határozattal megrovás fegyelmi büntetés kiszabására került sor. A fegyelmi határozat indokolása az L-A Kft.-nél végzett munkaügyi ellenőrzés folytán tett felperesi intézkedést rótta fel, nevezetesen, hogy a munkáltató és a munkavállaló között fennálló jogviszonyt

- 2 -

munkaviszonnyá kellett volna minősítenie, és munkaügyi bírságot kiszabó határozat meghozatalára kellett volna javaslatot tennie. Utalt arra, hogy a vizsgálóbiztos személyét érintő elfogultsági kifogást - melyet a felperes arra alapított, hogy korábbi véleménynyilvánítására a munkáltató véleményét A. L. állította össze - elutasította azzal, hogy A. L. munkáltatóként közölte korábban az OMMF utasítása szerinti teendőket. A fegyelmi határozat konkrétan megjelölte, hogy mely módszertani útmutatóban megfogalmazott mely rendelkezést sértette a felperes magatartása.

A felperes keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, az alperes perköltségben marasztalását kérte. Fenntartotta elfogultsági kifogását A. L.-sal szemben, és az igazgatót, mint a fegyelmi tanács elnökét is elfogultnak minősítette, mert a korábbi, visszavont fegyelmi határozatot is ő hozta.

A fegyelmi határozatot érdemben azért tartotta megalapozatlannak, mert a módszertani útmutatók csupán javaslatot adnak, nem kötelező érvényűek, továbbá kifejezte a módszertani útmutatókkal kapcsolatos kifogásait is: pl. nincs megjelölve hatályba lépésük, a kibocsátó személye, hiányzik a keltezés, illetve aláírás, stb. azokról. A per során, a későbbiekben azonban elismerte a módszertani útmutatók kötelező jellegét. Állította, hogy az általa helyesnek vélt gyakorlatról a munkáltató tudott, mert az A. Bt. esete megfelelt annak, az A. Bt. ügyében írt határozatát az igazgató aláírta, egyébként az L-A ügyben az alperes által kívánatosnak tartott tartalommal történt meg a határozat kiadása.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Alaptalannak tartotta a fegyelmi határozat formai okokból és érdemben vitatását is. Az A. Bt. esetével kapcsolatban utalt arra, hogy a határozatot a másodfokú hatóság megsemmisítette, pozitív példaként tehát nem jöhet számításba.

A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság a 3.M.675/2009/41. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította a fegyelmi határozatot érdemben megalapozottnak tartva, és a felperes elfogultságra, valamint az egyenlő bánásmód követelményének sérelmére hivatkozását sem találta megalapozottnak.

A Szekszárdi Törvényszék 13.Mf.20.065/2011/3. számú végzésével a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a jogvita elbírálásához szükséges alapvető okirati bizonyíték, a felperessel szemben indított fegyelmi eljárás iratanyagának beszerzése szükséges, továbbá mivel az egy személyben hozott fegyelmi határozat visszavonásának körülményei a perben kellően nincsenek feltárva, előírta annak körülményei tisztázásának szükségességét.

A megismételt eljárásban a munkaügyi bíróság újabb ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest 130.000,- forint perköltség megfizetésére az alperesnek.

A munkáltatói jogkör gyakorlója által hozott fegyelmi határozat visszavonása kapcsán megállapította, hogy arra a felperes kifejezett kérelmére került sor, ezért a határozat, mint egyoldalú munkáltatói intézkedés visszavonása jogszerű volt a kialakult joggyakorlatnak megfelelően.

- 3 -

A fegyelmi eljárás teljes iratanyaga nem volt fellelhető, a becsatolt iratok alapján a munkaügyi bíróság a fegyelmi eljárás szabályainak megsértését nem észlelte, és azt a felperes sem panaszolta.

A vizsgálóbiztos személyével szembeni elfogultsági kifogás alaptalan, mert A. L. korábban a felperes véleménynyilvánítására a munkáltató véleményét közölte, önmagában ez a tény nem alapoz meg elfogultságot. Azt pedig, hogy az igazgató korábban már hozott hasonló indokra alapított fegyelmi határozatot szintén nem bizonyít elfogultságot, amennyiben a perben vizsgált fegyelmi határozat megalapozott.

A fegyelmi határozat érdemét illetően megállapította, hogy a felperesnek a módszertani útmutatókat kötelezően alkalmaznia kellett. A fegyelmi határozatban megjelölt L-A Kft. ügyében megállapítottak bírság kiszabására javaslatot tettek indokolttá a fegyelmi határozatban megjelölten alkalmazandó módszertani útmutatók alapján. A csatolt iratokban nincs adat arra, hogy a módszertani útmutatók szerinti speciális kivételek valamelyike fennállt volna, ami a felügyelőség kialakult gyakorlatától eltérést engedett.

A bíróság utalt arra, hogy abban a kérdésben foglalt állást, hogy a felperesnek milyen eljárást kellett folytatnia az adott ügyben. Az A. Bt. esetét azért nem tartotta analóg módon figyelembe vehetőnek, mert az abban hozott határozatot több ízben visszaadták a felperesnek azzal, hogy bírsághatározatot kell hozni, ennek ellenére álláspontját nem változtatta meg, és a határidők közben teltek, ezután került a felperesi határozattervezet aláírásra az igazgató által, aki azzal nem értett egyet. A határozatot végül a másodfokú hatóság megsemmisítette, így az A. Bt. esete is azt példázza, hogy bírsághatározatot kell hozni hasonló esetben.