A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.290/2012/15. számú határozata fegyelmi felelősség megállapítása tárgyában. [1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 38. §] Bírók: Eszterbauer Mihályné, Pesthyné dr. Pámer Andrea, Tornóczky Krisztina

SZEKSZÁRDI MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

3.M.290/2012/15. szám

A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság a Dr. Szegesdi Judit ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe szám alatti lakos) felperesnek - a Dr. Ugodi Andrea jogtanácsos (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe alatti székhelyű) alperes elleni fegyelmi felelősség tárgyú munkaügyi perében meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság a keresetet elutasítja,

kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 130.000,- Ft (azaz Egyszázharmincezer forint) perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül a Szekszárdi Törvényszékhez címzett fellebbezésnek van helye, melyet e bíróságon lehet benyújtani három egyező példányban.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha csupán a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul. A felek ezekben az esetekben is kérhetik tárgyalás tartását, erre irányuló kérelmüket legkésőbb a fellebbezésben kell előterjeszteniük.

INDOKOLÁS:

A bíróság a peres felek előadásai, a csatolt okirati bizonyítékok és a tanúvallomások alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az alperes jogelődje a munkáltató regionális Munkaügyi Felügyelősége 2009. szeptember 16. napján kelt, 123. számú határozatával a felperest fegyelmi büntetésben részesítette. A határozat indokolása szerint az "L" Kft. munkáltatónál 2009. augusztus 04-én tartott munkaügyi ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy egy fő munkavállaló alkalmi munkavállalói könyve nem volt a munkavégzés helyén. A felperes az ügyben arra tett javaslatot, hogy a hatóság kötelezze az "L" Kft. munkáltatót arra, hogy "a munkavállalója alkalmi munkavállalói könyvét tartsa a munkavégzés helyén", ezzel a javaslatával a felperes tudatosan megszegte a felügyelőség kialakult jogalkalmazási gyakorlatát, továbbá figyelmen kívül hagyta a megjelölt módszertani útmutatókat.

A határozat indokolása megállapította továbbá, hogy a munkaügyi felügyelőség szekszárdi irodájában lefolytatott munkavédelmi ellenőrzés során megállapítást nyert -többek között - hogy az irodákban az irodabútorok elhelyezése nem biztonságos, ezért azok átrendezése szükséges. Az átrendezésre megszabott határidő elteltét követően tartott ellenőrzés során megállapították, hogy az erre vonatkozó vezetői utasításnak a felperes kivételével valamennyi irodában dolgozó kollega eleget tett.

A fegyelmi határozat indokolása felrótta továbbá a felperesnek, hogy szóbeli figyelmeztetés ellenére is olyan magatartást tanúsít, amely etikailag és morálisan is elfogadhatatlan, az igazgatót és az irodavezetőt rendszeresen szidalmazza, döntéseiket megkérdőjelezi, az újonnan belépő kollegák előtt is a vezetőket "rossz színben" tünteti fel, befolyásolva ezzel őket az önálló véleményformálásban. A felperes által tanúsított magatartás lázító, és mint ilyen magatartás alkalmas arra, hogy olyan munkahelyi légkör alakuljon ki, amely az iroda eredményességét negatívan befolyásolja.

A felperes a kötelezettségszegést nem ismerte el, kérte a fegyelmi határozat visszavonását, a határozat október 14. napján visszavonásra került.

Ezt követően a felügyelőség fegyelmi eljárást indított el a felperessel szemben, ennek során 2009. november 30. napján kelt, 456. számú határozatával a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelességei vétkes megszegése miatt megrovás fegyelmi büntetést szabott ki a felperessel szemben. Határozatát azzal indokolta, hogy az "L" Kft-nél tartott munkaügyi ellenőrzés során a felügyelők megállapították, hogy JK munkavállaló alkalmi munkavállalói könyve nem volt a munkavégzés helyén, felperes e jogsértésre tekintettel 2009. szeptember 09-én arra tett javaslatot a felügyelőség igazgatójának, hogy a hatóság kötelezze az "L" Kft-t arra, hogy "a munkavállalója alkalmai munkavállalói könyvét tartsa a munkavégzés helyén". A köztisztviselő javaslata a fegyelmi tanács szerint nem felelt meg a munkáltatói utasításoknak. A módszertani útmutatókat a köztisztviselő a munkájához kellő mértékben ismerte, az útmutatók a számítógépes hálózaton hozzáférhetők, továbbá azok részére átadásra is kerülte, amelynek tényét minden esetben aláírásával igazolta. A köztisztviselőnek a munkáltató és a munkavállaló között fennálló jogviszonyt munkajogviszonnyá kellett volna minősítenie, ennek megfelelően munkaviszony fennállását megállapító, valamint az illetékes adóhatósághoz történő bejelentésre kötelező és munkaügyi bírságot kiszabó határozat meghozatalára kellett volna javaslatot tennie.

A fegyelmi határozat indokolása utalt továbbá arra, hogy a felperesnek LA vizsgálóbiztos személyét érintő elfogultsági kifogását - melyet a felperes arra alapított, hogy a felperes korábban a munkáltató működését érintően sérelmesnek, illetve jogellenesnek tartott dolgokban véleményt nyilvánított, melyre az alperesi munkáltató véleményét LA állította össze, és küldte meg a felperesnek - az igazgató elutasította arra alapítva, hogy LA nincs ráhatással a munkaügyi főosztály által kiadott utasítások tartalmára, továbbá, hogy a kifogás alapjaként hivatkozott tájékoztatást igazgatói minőségében közölte, abban nem személyes vélemények ütköztek, hanem munkáltatóként közölte az munkáltató utasítása szerinti teendőket.

A fegyelmi határozat megállapította továbbá, hogy a felperes megsértette a Ktv. 38.§ (1) bekezdését, valamint az munkáltató Munkaügyi Főosztálya 789. iktatószámú, 2009. május 24-én kelt, "A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 2009. június 01-től hatályos módosításához" tárgyú módszertani útmutatóját, valamint a munkaügyi főosztály 2008. április 23-án kelt, "A munkaügyi intézkedések alkalmazásához" fűzött módszertani útmutatóját, valamint a munkaügyi főosztály korábbi "A feketemunka értelmezéséhez, szöveges magyarázat a feketemunka vitatott eseteit tartalmazó táblázathoz" című, 2006. november 13-án kelt módszertani útmutatóját.

A határozat indokolása szerint a módszertani útmutatókban foglaltak megtartásának kötelezettsége az igazgatói értekezleteken szóban rendszeresen elhangzott, egy-egy új módszertani útmutató megjelenésekor azok követésére valamennyi kollega figyelmét felhívták a vezetők. A módszertani útmutatók nem iránymutatások, hanem kötelező erejű utasítások, melynek kötelező jellegét az munkáltató területi felügyelőségeinek működési szabályzata is tartalmazza.

A felperes keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, az alperes perköltségben marasztalását kérte. Keresetét arra alapította, hogy a fegyelmi határozat meghozatalában és a megelőző eljárásban elfogult és az ügy tárgyilagos megítélésére nem képes személyek vettek részt, eleve eldöntött volt, hogy a felperes fegyelmit fog kapni, a felperes ugyanis korábban már kapott egy megrovást, ebben már fegyelmi vétséggé minősítette a felügyelőség igazgatója az ügyet, továbbá a felperesnek olyan véleménynyilvánítást rótt fel, ami a vezetőség ellen hangolja a munkatársakat. A felperes szerint ez egyrészt nem igaz, másrészt nyilvánvalóan érzelmi hangulati ellenállást is kiváltott a felügyelőség igazgatójából. LA vizsgálóbiztos személyével kapcsolatban előadta, hogy a felperes a munkáltató működését érintően sérelmesnek, illetve jogellenesnek tartott dolgokban korábban véleményt nyilvánított, melyre a munkáltató véleményét LA állította össze és küldte meg a felperesnek.